Sokat beszél-e Járai?

Ha egy normális ország normális jegybankelnöke azt mondja, hogy válság vagy válságközeli helyzet van, és ugyanakkor sem a fiskális, sem a monetáris politika nem tesz semmit, azonnal menekülnek a befektetők, és a válság szinte elkerülhetetlenül be is következik. Ha Magyarországot normális országnak tekintjük, az a következtetés adódik, hogy a piacok, a befektetők szemében Járai Zsigmond MNB-elnök egyre gyakoribb – válságot jelző – megszólalásai szakmailag megalapozatlanok vagy politikailag motiváltak. Röviden így összegezhető több neves közgazdásznak az Indexszel megosztott véleménye.

A költségvetés hiánya, az államadóság növekedése a kormány fiskális politikájának megalapozatlan tervezését, sorozatos kudarcát jelzi, ebből azonban felelőtlenség teljes gazdasági összeomlást vizionálni. A többség egyetért abban is, hogy Járai érthetetlenül és fölöslegesen sokat nyilvánul meg, ez önmagában is egyre súlytalanabbá teszi. Miután pénzügyminisztériumi fiskális politika régen hiteltelenné vált, az MNB elnök elhiteltelenedése azért is különösen veszélyes, mert teljesen beszűkűlnek egy esetleges nagyobb forintspekuláció elleni verbális intervenció lehetőségei (legutóbb 2003 elején volt, akkor erősödésre játszó, komolyabb támadás a forint ellen).

Mit mond Járai?

A jelenlegi fenntarthatatlan gazdaságpolitika miatt a magyar gazdaság valószínűleg már összedőlt volna, ha az ország nem lenne az Európai Unió tagja, nyilatkozta Járai 2004. december 19-én a Magyar Rádió Vasárnapi Újságjának. A megszólalás élét többek szerint némileg tompította, hogy a jegybank és a kormány – 2002 óta távolról sem felhőtlen – kapcsolatának egyik legfeszültebb pillanatában hangzott el; a monetáris tanács kiegészítését célzó jegybanktörvény-módosítás vitájakor.

Ez az értelmezés nem valami hízelgő, hiszen eszerint a jegybankelnök egyértelműen politikai - ez esetben saját - céljai érdekében szólalt meg. A válság szó azóta is visszatérő elem a Járai-nyilatkozatokban. Legutóbb novemberben, egy egri fórumon kavart vihart, amikor gazdasági káosszal, a forint elértéktelenedésének veszélyével fenyegetett. Bár kijelentéseivel többen szembeszálltak – tartalmilag is –, a jegybankelnök egy másik konferencián kijelentette, hogy azért támadják, mert másokkal – például a pénzügyminiszterrel ellentétben – igazat mond.

Nem hiszik a bankok, nem hiszik az elemzők

Járai igazságát azonban sokan megkérdőjelezik. A Financial Times hatoldalas Magyarország-mellékletében azt írta, a hazai piacok egyre immunisabbak a Fidesz által kinevezett jegybankelnöknek a szocialista kormány ellen intézett sorozatos és kemény kirohanásaira. Bár a magyar költségvetés tényleg katasztrofális helyzetben van, a piac jórészt figyelmen kívül hagyja Járainak a hazai elemzők szerint politikailag motivált figyelmeztetéseit.

Nehéz lenne nem elérteni a Magyar Bankszövetség gazdaságpolitikai értékelésének és javaslatcsomagjának első mondatait is. Az elmúlt hetekben készült dolgozat szerint "a hazai banki közösség úgy ítéli meg, hogy a magyar gazdaság kielégítően fejlődik, s nincs válságközeli állapotban. Ugyanakkor "komoly egyensúlyi problémákkal küzd, amelyek megnehezítik a további fejlődést". A Bankszövetség tovább is megy: egyrészt kitér arra, hogy a jegybank a kamatok indokolatlanul magas szinten tartásával maga is hozzájárult az államháztartási hiány növeléséhez. Másrészt a jegybanki kommunikáció nem következetes, sőt az még a jegybank alapcélját, az árstabilitást sem segíti: "A pénzügyi válság lehetőségének folyamatos emlegetése ugyanis beépülhet a várakozásokba."

Erre a veszélyre hívta fel az Index figyelmét többek mellett a Pénzügykutató Rt. munkatársa, Várhegyi Éva is: a jegybankelnök szavai nemcsak a kormány alkalmasak, hanem az egész ország lejáratására is; a mélyebb elemzések nem biztos, hogy eljutnak a gyorsan tájékozódni szándékozókhoz, Járai néhány válságmondata viszont igen.

Máskép látják az exek

"Még egy exjegybankárnak sem kell feleslegesen megszólalnia, így ezúttal sem kívánok nyilatkozni" - utasította el sokatmondóan megkeresésünket Surányi György, az MNB korábbi elnöke. Az ő elődje, Bod Péter Ákos kötélnek állt. Szerinte nem lehet azt mondani, hogy Járai Zsigmond túl sokat szerepelne. A jegybankelnökök szereplési gyakorisága évi száz körül alakul, és bárhová is mennek el, általában ugyanazt mondják: ismertetik a monetáris politika fő céljait és eszközeit, valamint gazdasági helyzetértékelésüket.

Bod Péter Ákos szerint azt sem lehet mondani, hogy Járai "nem az érdekszférájába" tartozó kérdéskörökről szólna: Járai nem tud mást mondani, mint hogy túl nagy a deficit. A túlságosan átpolitizált hazai légkörben azonban minden szavát felkapják, és nem is feltétlenül a tartalmuk alapján ítélik meg. Bod Péter Ákos ezzel magyarázza azt is, hogy miért nem reagálnak a piacok a jegybankelnök szavaira: a piac és az MNB-elnök helyzetértékelése összevág, és a piaci szereplők tudják, hogy a figyelmeztetések, jelzések a kormánynak szólnak.

Nem ezt gondolják viszont az Index által megkeresett piaci elemzők, akik a "téma kényes jellege" miatt nevük és munkahelyük közlésének mellőzését kérték. Abban szinte teljes volt az egyetértés, hogy a piac már nem igazán reagál a jegybankelnöki kijelentésekre. 2004 őszén az Index még kétszer is arról számolt be, hogy "Járai szavaira gyengült a forint", illetve hogy "Járai megrángatta a forintot". Bár a változást alapvetően az uóbbi egy évre teszik, többen emlékeztettek: a forintsáv eltolásának bejelentésekor a magyar valuta nem erősödni, hanem gyengülni kezdett, ami már akkor jelezte, hogy a fiskális mellett a monetáris politikának is csekély a hitele a piacon.

(Tegyük hozzá: ez, a 2003-as nyári időszak olyan csődöt hozott a jegybank hivatalos, a monetáris politika érdeméhez tartozó kommunikációjában, amit maga Járai is elismert később. A sáveltolás az azóta is emlegetett bejelentése még aznap tízforintos esésbe vitte a forintot; Alig fél évvel a forint túlerősödésére játszó spekulánsok elleni, szintén sokat bírált jegybanki lépések után.)

Járai és a piac értékelése közötti különbség 2005-ben lett igazán szembeszökő. Miközben a jegybankelnök fenyegető pénzügyi-gazdasági válságról beszélt, a tőzsde sosem látott szárnyalással emelkedett elképesztő magasságokba. (A mostani visszaesés után is stabilan húszezer pont felett van a BUX, ami bőven az év végére várt szint felett van.) Az év nagyobb részében stabilan és erősen tartotta magát a forint is, és még a kormány – sokszor kiforgatott adatokon alapuló – sikerpropagandájából is tényként ismerhető el, hogy a működő tőke beáramlása nagyon is jól alakult az idén.

Az elemzők azt már némileg eltérően magyarázták, hogy a piac miért nem reagál, vagy miért reagál ellentétesen a jegybankelnök nyilatkozataira. Az széles körben osztott álláspontnak tűnik, hogy a jegybankelnök egyszerűen túl sokszor szólal meg, azaz elértékteleníti mondanivalója súlyát. Többen politikai felhangokat, politikai motivációt is kiéreznek szavaiból. Egy vezető elemző ugyanakkor úgy fogalmazott: a piac meglehetősen öntörvényű, sokszor éppen ezért a szereplők sem értik, miért és hogyan mozdult el egy irányba. Azaz a piac akkor figyel oda egy jegybankelnöki bejelentésre, amikor akar; és hogy mikor akar, számos összetevő függvénye, nem meghatározható.

Szemben a monetáris tanáccsal

A piac helyzetét megkönnyíti, hogy bár nyilván Járai MNB-elnök Zsigmond a monetáris politika legfőbb megjelenítője, de nem az egyetlen. Az MNB rendszeresen tesz közzé elemzéseket, előrejelzéseket, és a monetáris tanács (MT) is ad ki állásfoglalásokat. Utóbbiak pedig többször nehezen hozhatók összhangba – a testület elnöki tisztét is betöltő – Járai nyilatkozataival.

2004 év végén, alig két héttel az "EU-nélkül már válságban lennénk"-nyilatkozat előtt az MT így értékelt: "A magyar gazdaság növekedési szerkezete az elmúlt időszakban az élénkülő konjunktúra mellett az előző évekhez képest kedvezőbbé vált: mérséklődött a fogyasztás növekedési üteme, és nőtt a bruttó felhalmozás és az export hozzájárulása a GDP bővüléséhez. A makrogazdasági stabilitást erősíti az inflációs kockázatok csökkenése."

A kockázatokra ugyan a tanács is kitér, de úgy fogalmaznak, hogy "egy jelentős világgazdasági lassulás vagy a fejlett piaci kamatok emelkedése komoly stabilitási problémát okozhatnak a magyar gazdaság számára, ezen kockázatok együttes megvalósulásának azonban csekély a valószínűsége".

Az MT-állásfoglalások azonban nem kapnak akkora nyilvánosságot, mint az elnöki nyilatkozatok, a tagok pedig ritkán szólalnak meg - igaz, ha mégis, kijelentéseik nagyobb teret kapnak. Karsai Gábor, a GKI vezérigazgató-helyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy a portfolio.hu verbális intervencióként értelmezte az egyik tanácstag, Oblath Gábor egy néhány héttel ezelőtti konferencián tett azon nyilatkozatát, miszerint Oblath nem lát "nyomást a jegybankra a piacok felől, hogy emelje a kamatszintet a Fitch leminősítése és a forint tegnapi gyengülése következtében".

A monetáris tanácsban érdemi munka folyik, az üléseken szakmai vita zajlik, nem kerültek szóba Járai Zsigmond nyilatkozatai, erősítette meg lapunknak a testület több tagjai is. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a tagok közül ne ítélnék el többen is Járai kommunikációs politikáját. Szerintük a sorozatos elnöki "turnék" szűkítik a verbális intervenció lehetőségét: ez azt jelenti, előadódhat olyan helyzet, amikor egy szóbeli beavatkozás is megállíthatna egy kedvezőtlen árfolyammozgást, de a sok beszéd miatt a jegybank ennél többre kényszerül.

Volt azonban, aki szerint a piac tudja, mikor kell majd odafigyelnie és komolyan vennie az elnöki nyilatkozatot (szinte szó szerint ezt mondta az egyik kereskedelmi bank elemzője is). E gondolat cinikus kiegészítése lehet az a vélemény, amely szerint "annyi rosszat mondott már, hogy ha egyszer jót mond, még nagyobb is lehet súlya".

Önálló akció volt az autópálya-elszámolások befújása

Bár a monetáris politika meghatározásáért a tanács felelős, és ebbe bizonyos értelemben beletartozhatna akár a kommunikációs politika meghatározása is, a végrehajtás az elnök és az apparátus kezében van, ezért többek szerint nem is lenne értelme napirendre tűzni a kérdést. Senki sem tilthatja meg Járai Zsigmondnak, hogy részt vegyen és felszólaljon különböző eseményeken.

Ugyanakkor az elnököt valószínűleg kevéssé érdeki a tanács vagy a tagok véleménye: az MNB vezetése nem kérte ki a testület véleményét akkor, hogy amikor az Eurostatnál előzetes vizsgálatot kérve felhívta a figyelmet az autópálya-elszámolások költségvetési trükkjeire. Bár ez nem is lett volna kötelező, információink szerint a tanács következő ülésén többen is szóvá tették az egyeztetés elmaradását, és bírálták a lépést is.

Személyes elnök

A monetáris tanács állásfoglalásai és az elnöki nyilatkozatok közötti ellentmondások feloldására szolgálhatnak Járai jelzései, hogy egyes kijelentéseit magánvéleményként fogalmazza meg. Más kérdés, hogy az általunk megkérdezett kutatók, pl. Karsai Gábor szerint egy jegybankelnöknek "sosincs magánvéleménye", mert amit mond, arra a piac – elvileg – azért és úgy figyel, mint a monetáris politikai letéteményesének szavaira. A GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgató-helyettese szerint a nyilatkozatok számával és helyszínével is gond van: azt nem lehet vitatni, hogy a jegybanknak fel kell hívnia a figyelmet, ha a kormányzati politika veszélyeztet bizonyos célokat, de az felettébb kérdéses, hogy a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsora-e az a fórum, ahol a jegybank elnökének meg kell szólalnia.

Politikai befolyás

A Bankszövetség már idézett javaslatcsomagja is hangsúlyosan említi: "Az ország kiegyensúlyozott fejlődéséhez - a költségvetési konszolidáció mielőbbi megkezdése mellett - elengedhetetlen a költségvetési reform monetáris politika által történő támogatása; a fiskális és monetáris politika összehangolása, hitelességük helyreállítása." Egy, az MNB és a PM viszonyát ismerő közgazdász arra hívta a fel figyelmünket, hogy személyes – akár politikai – ellentétek másutt is előfordulnak a jegybankelnök és, mondjuk, a pénzügyminiszter között, de az a fajta intézményi elszigeteltség, amely ma az MNB és a PM viszonyát jellemzi, példátlan.

Az együttműködés már a törvényi minimumra korlátozódott, nemhogy nem ebédel vagy vacsorázik együtt a két vezető, de rendszeresen előfordul, hogy az MNB szakmai rendezvényein a PM-et egyáltalán nem képviseli senki. A viszonyt jellemzi Veres János pénzügyminiszter három héttel ezelőtti kijelentése is: "Nem szerencsés, ha jegybankelnök és a pénzügyminiszter nyilvánosan vitázik, négyszemközt pedig nem szoktunk."

És most már valószínűleg nem is fognak, bár ez nyilván távolról sem kizárólag Járain múlt-múlik. A jegybankelnököt a kormányoldal kezdettől politikai ellenfélként (is) kezelte: a kifejezetten a megzabolázására alkotott (az akkori jegybanki vádak ellenére mind a magyar alkotmánynak, mind az uniós szabályoknak megfelelő) tavalyi törvénymódosítás vitájában egyenesen azzal szólították fel lemondásra, hogy "miért nem adja meg a lehetőséget Járai Zsigmond a másik oldalnak, hátha lemondása után jobban mennének dolgok?".

A kutatók között abban teljes az egyetértés, hogy a jegybankelnöknek jobban kellene ügyelnie a látszatra, de abban már megoszlanak a vélemények, mennyire tekinthető Járai "politikailag motiváltnak", azaz az ellenzék érdekében támadja-e a kormányt. Várhegyi Éva szerint a volt pénzügyminiszter közvetlenül a politikából, az előző jegybankelnökkel folytatott harcból ült át jelenlegi székébe, és 2002 óta "harcban áll a kormánnyal". Szerinte ékes bizonyítéka ennek Járai egyik legutóbbi, az MNB által később korrigált (ld. keretes írásunkat) nyilatkozata: a nyilatkozat alapján elmondható, hogy Járai teljesen megalapozatlan számokkal is hajlandó kampányt indítani a kormány ellen, ez pedig nem fogható fel másként, mint politikai szerepvállalásként. Karsai Gábor árnyaltabban fogalmaz, de az szerinte is igaz, hogy "néha nehéz nem felfedezni ilyen hátteret".