Gyurcsány szerint nő nélkül nem megy

A japánok már a spájzban vannak - mondjuk, miközben döcögünk a 6-oson Dunaújváros felé. Ercsinél, az ipari parkban az autóalkatrészeket gyártó Musashi csarnokán akad meg tekintetünk; időnk van bámészkodni, az előttünk (nem) haladó IFA-k miatt már negyedórája próbálgatjuk, hogy negyvennel hármasban vagy négyesben érdemes-e autózni.

Nem tudom, a Hankook döntéshozóit hogyan vitték el Dunaújvárosba, miniszteri helikopteren vagy hajón, mindenestre sikerült őket meggyőzni, hogy mire ők idejönnek, lesz itt autópálya is. Így érkezhet a 132 milliárd forintnyi koreai tőke, a japán autóalkatrészhez hozzátehetjük a koreai abroncsot; autós nagyhatalom leszünk, még ha a Pulival csődöt is mondtunk anno.

Sztálinváros megint szép lesz

Már termelnek újra a gyárak - szaladunk neki többször is a fényes szeleket idéző dalnak, mégis csak Dunaújvárosba, lánykori nevén Sztálinvárosba tartunk. De sajnos nem tudjuk tovább, nem voltunk Nékoszosok, jelentsen az bármit is. Így mással próbálkozunk, Sztálinváros megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, a nagy költő biztos forog a sírjában, akárhol is legyen az.

A helyieket nem nagyon hozta lázba a miniszterelnöki vizit, három járókelőtől kérdezzük meg, hol van a Bartók tér, mire odatalálunk, de senki nem ugrik a nyakunkba, hogy "maguk is a drága miniszterelnök urat akarják látni?". A helyszínen összegyűlt több száz ember persze jóval lelkesebb, bár Kókát többen is iparügyi miniszternek nevezik. Hát igen, azok voltak itt a szép idők, amikor még volt olyan, pontosabban voltak olyanok: az ötvenes években még négy-öt ipari miniszter is volt a kormányban, volt könnyű- és nehézipari, de még középgépipari is.

A térnek a zálogház mellett lévő színháztól - remélem, ez nem valami szimbolikus dolog - távolabbik felén 20-30 ember három transzparenssel vonja magára a fotósok és operatőrök figyelmét. "A Fidesz meg kapja be", reagálja le őket a tömegből egy hang, ássák az árkot, igen.

Gumigyár, luxusbaloldal, magánkórház

Mire odaérünk, a rendőrök végigigazoltatják az összes tüntetőt, akik a jobbközepes "Igen, akarunk új munkahelyeket, de nem a gyerekeink egészsége árán" táblától a picit radikálisabb "Gázmotor, gumigyár - luxusbaloldal, megmérgeztek bennünket"-en át a "Privatizáltátok a vasműt, privatizáljátok a kórházat is?"-ig terjedő szlogengyűjteménnyel próbálják jobb útra téríteni az összegyűlt tömeget. Senkiről nem derül ki, hogy arab terrorista vagy körözött gyorshajtó, így a rendőrök elmennek, a tüntetők viszont már csak a leghosszabb feliratú transzparenst veszik elő.

Közben a vendégek egy Torghelle Sándort is megszégyenítő testcsellel másik utat választanak, és már épületen belül vannak, amikor felhangzik a téren némi füttyszó és hazaárulózás. A kamaraszínház becslésünk szerint négy-ötszáz fős nézőterére már valahogy nem fértek be ellenzékiek (a nagy érdeklődésre jellemző, hogy a műsort, mint egy jó kis nyáresti meccset, kivetítőkön is lehetett nézni), így a két politikus abszolút hazai pályán érezheti magát.

Gyurcsány lázasan is elemében van, de így is negyedórának kell eltelnie, mire - a bejöveteléhez kötelezően avanzsált szűnni nem akaró ütemes vastaps után - összecsattantak a kezek. Utána viszont még nyolc vastaps jön, ha jól számoljuk, és néhány szórványos is.

'János, építs autópályát!'

"Könnyű volt ma idejönni" - kezdi Gyurcsány, hát igen, halaszthatatlan közfeladatos kékvillogó előtt biztos nem maszatolnak leharcolt IFA-k; de aztán kiderül, nem erre gondolt, hanem arra, hogy jó hírt jött bejelenteni. A betegsége miatt azonban nem a szokásos stand-up comedyt látjuk, helyette a kormányzati Markos-Nádas produkciót adják elő a főnöke beszédébe egyszer beleásító Kókával a terem közepét betöltő piros sálas nőtagozat fel-felbuggyanó nevetésétől kísérve.

"János, építs autópályát!" - idézi fel Kóka, milyen felszólítással-felkéréssel indította el őt miniszteri pályáján a kormányfő. És János épít is - de azt sem felejti el megemlíteni, hogy a Fidesz "négy évig elfelejtett autópályát építeni, vagyis épített, hetes kilométert"; erre ismét nevetés és taps. (Ez persze csak akkor igaz, ha nem számoljuk azt a 62 kilométert, amely zömmel a Fidesz alatt épült, de már a kormányváltás után adták át.)

A miniszter a fórumon azt a közismert tényt is elárulja, hogy eredeti hivatása orvos. "Te jó Isten!" - csapja össze a kezét Gyurcsány, mintha nem tudta volna. Az úri közönség újfent nevet és tapsol, így van ez rendjén. Arra senki nem gondol, hogy ha már orvos, adhatna valami pirulát a főnökének, hogy az ne szenvedjen fenn a színpadon. Inkább azon nevetünk közben, hogy autópályát építeni nehezebb, mint koronát utaztatni, pedig tényleg az.

Mindenki hozzon magával még egy munkahelyet!

A gazdasági miniszter közben tisztázza, hogy nem gumi-, hanem gumiabroncsgyár épül, és míg előbbinek valóban vannak környezetszennyező hatásai, ide már olyan kész gumi érkezik, amelynek feldolgozása nem károsítja a környezetet. Megnyugodtunk, pláne, amikor kiderül, hogy a szlovákok tavasszal már meg is kapták a beruházás környezetvédelmi engedélyét. Emellett Kóka azt is garantálja, hogy "egyetlen gramm korom nem kerülhet a levegőbe".

A gyár azért is jó lesz, mert magas minőséget fog termelni, ezért "a fizetések sem lesznek rosszak", érvel Kóka, bár itt nem nagyon kell győzködni senkit. "Számot, János, számot!" - hangzik a közbeszólás, ám ezúttal nem a parlamenti patkó ellenzéki oldaláról, hanem Gyurcsánytól. Nevetés, taps, majd még nagyobb nevetés, amikor Kóka frappánsan kivágja magát: számot nem mond, mert "az ellenzéki sajtó abból elkezd számolgatni, mennyi volt a támogatás".

Emellett az 1500-hoz további 1500 munkahelyet ígér a gazdaság miniszter, mondván: minden külföldi befektető által teremtett munkahely egy új hazait is generál a beszállítók körében. Kóka emellett azt is bevállalja, hogy a választásokig még 4-5000 ilyen külföldiek által teremtett új munkahelyet jelent be.

Mi történt Bush irodájában?

Kóka beszéde alatt Gyurcsány rövid időre kiment a színpadról, hogy éppen akkor jöjjön vissza, amikor a gazdasági miniszter ott tart: "itt rendelkezésre áll a szakképzett munkaerő". Megnéznénk a kormányfőt a gyártósor mellett, de a mikrofonnal jobbat alakít, igaz, még azon nevetünk, hogy Kóka szlovák kollégáját kirúgták a Hankook-kudarc után, "el lehet képzelni, hogy izgultam", amikor újrakezdődtek a tárgyalások, oldaná a hangulatot, ha kellene.

De a főnök nagylelkű, és igazi diplomata, ez Bush irodájában is kiderült. Pikáns részleteket várunk, de aztán kiderül, a nagylelkű Gyurcsány "elegáns diplomáciai húzással" tisztára mosta a hazai jobboldalt a Fehér Házban, nagy jóság lakozik az ő szívében, bizony. Mert azt mondta, hogy a jobboldal tanult a 2001-es hibájából, és ha jövőre kormányra kerül, az sem árt majd a magyar-amerikai kapcsolatoknak. "És még egy 'talán' sem volt" - emeli fel hangját és mutatóujját Kóka; hát igen, erre csak bólogatni lehet.

Pedig jó lett volna hadat üzenni nekik újból, vizionálunk egy egészen más jövőt. Gyurcsány viszont megfékezi a fantáziánkat: "a felsőoktatási reformnak csak 2014-ben látszanak majd az eredményei", de sebaj, "még akkor is mi leszünk hatalmon". Ha már felsőoktatás: az egyetemistáknak azt tanácsolja, már másodévesen kezdjenek el azon dolgozni, hogy legyen állásuk, "mozgolódjanak", lépjenek be "szakmai szervezetekbe, tudományos diákkörbe, hallgatói szervezetekbe" - várjuk, kicsúszik-e a száján a KISZ, de hiába, ennyire nem lázas.

Elsősorban szülő

Közben észrevesz egy kisgyereket a negyedik sorban, óhatatlanul kezdetét veszi a politikai pedofília. "Mi lesz a gyerekünkkel? - ez a legfontosabb kérdés", mondja, és elárulja, hogy ő "elsősorban szülő, másodsorban politikus"; Medgyessy jut eszünkbe, aki szintén édesapa volt, ha úgy hozta a sors.

Van időnk nosztalgiázni, a kormányfő közben, mintha új könyvének szalagcímeit idézgetné, olyanokat mond: "nem attól jó a magyar, hogy bal- vagy jobboldali" - mellettem szaporán bólogat egy néni, aki minden Fideszről szóló mondathoz hozzáteszi: "a bunkók" -; meg olyanokat, hogy "az a dolgunk, hogy megvitassuk a dolgokat"; és: "a pénz oda menjen, ahol nagy a szükség", valamint az kedvencünk: "minden gyermek egyenlő", és minden állat is, persze.

Innen már csak egy lépés, hogy ez egy "tisztességes kormány", amely kiigazította az igazságtalanságot, mert "igazságos ország kell", és szerencsére most "az ország jó úton jár", de ez "megterheli a közös kasszát". Majd vált, "lehazaárulózhatjuk egymást, de ettől nem lesz könnyebb az élet", szór el egy újabb igazságmagot, megfejelve azzal: "az ország nem kampányokból áll". Igaza van, bólogatunk a nőtagozattal, akik a műsor végéhez közeledve kérdésre is vetemednek.

Több nőt

Például kifogásolják, hogy a párt megyei listáin - nemcsak Fejérben, más megyékben is - kevés a nő, "egy kicsit aggódunk most a közelgő választás miatt", vagyis amiatt, hogy kevesebb MSZP-s honanya lesz, mint most van. Lendvai Ildikóra gondolva mi nem aggódunk, legfeljebb csak a delfinek, a fejéri nőtagozat viszont nagyon karakánul fogalmaz, "nők nélkül nem megy".

"Szerintem sem" - teszi hozzá nyomban Gyurcsány, nem lepődünk meg, különösen, hogy már az ország házában is vallott arról, hogy szerelembe esett egy lánnyal. Szóval a kormányfő is jónak látná, ha több lenne a női politikus - mert a "nők nagyok sok esetben jobbak, mint a férfiak"; mi is sok ilyen esetet tudunk, de minek ehhez mandátum? -, de a listaállításba nem szól bele.

"Februárban lesz döntés erről és a miniszterelnök-jelöltről is", mondja Gyurcsány Markosként, mire Kóka Nádas szerepében lecsap: "és ki lesz a jelölt?". Ám Gyurcsány-Markost nem lehet zavarba hozni: "Ön melyik párt tagjai is?" A közönség már Kóka-Nádas kérdésénél kacag, és még nincs vége a műsornak. "De tippelni lehet", mondja a kormányfő; "nekem van egy tippem, és önöknek?" - fordul Kóka a közönség felé, taps, nevetés, taps, ahogyan annak lennie kell.

A jövőkép, a biztató

Ilyen felszabadult hangulatban az sem csoda, hogy egy felszólaló Istennek rebeg hálát az MSZP és Gyurcsány növekvő népszerűségért, és az SZDSZ-nek 8-10 százalékot, az MSZP-nek "ennél is sokkal többet" kíván; hát, ennél nem nehéz sokkal többet kívánni. Kóka ennek is örül, "így ezután is működhet úgy a dolog, hogy az SZDSZ kitalálja, hogyan keressük meg, az MSZP pedig azt, hogyan költsük el a pénzt". A közönség nevet, Gyurcsány is, de nem szívből, szerintem ebből a poénból még lesz némi összezördülés az öltözőben.

De mi azt már nem halljuk, a tömeggel együtt sodródunk kifelé a kamaraszínházból. A téren sokan beszélgetnek, lelkes ifjúszocialisták - gondolom legalábbis - a kijövőket faggatják arról, hogy mi maradt meg bennünk a rendezvényből. "Az, hogy jövőképet vázoltak", hallom, ami "biztató a jövőre nézve", persze mikorra nézvést is legyen az. De nem okoskodunk bele, a saját jövőképünkkel vagyunk elfoglalva, hogy hogyan juthatnánk vissza zökkenőmentesen Pestre, de azért még néhány lépésre szükség van a százból - vagy csak egy jó autópályára -, hogy ez is összejöjjön.