Porosz receptre gyógyul Európa

Sorsdöntő EU-csúcs előtt állunk – csak ebben az évben legalább harmadszor halljuk ezt. A december 8-9-i uniós csúcstalálkozó azonban tényleg minden korábbinál nagyobb jelentőségűnek tűnik, maga Olli Rehn EU-biztos is azt mondta december elején, hogy a következő tíz napban dől el ez euró sorsa.

És talán az egész Európai Unióé.

A befektetők feszülten – az S&P hétfői és keddi jelzései óta különösen feszülten – figyelnek, hiszen az forog kockán, hogy az eurózóna vezetői egy végső nekirugaszkodással képesek lesznek-e visszaállítani a világ bizalmát a közös valuta fennmaradásában, vagy tovább folytatódik az elmúlt hónapok bomlási folyamata, aminek előbb-utóbb az egész politikai és gazdasági unió áldozatául eshet.

Nincs több méznyalás

Angela Merkel és Nicolas Sarkozy hétfői tárgyalásán világossá vált az irány: az eurózóna tagjainak a korábbinál jóval szigorúbb szabályokat kell elfogadniuk a költségvetésük kordában tartására.

Többek között automatikus szankciók jöhetnek a három százalékos deficitplafon túllépése esetén, és azt az „aranyszabálynak” nevezett elvet is mindenkinek alkalmaznia kéne, ami alapján az államok a folyó kiadásaikat nem, csak a később megtérülő befektetéseiket finanszírozhatják hitelből.

Németország Európa ellen

Ha ez valóban megvalósul, az lényegében azt jelenti, hogy Németországnak sikerült lenyomnia a többiek torkán, amit akart: soha többé ne kelljen mentőcsomagokat finanszíroznia a költekezésük miatt bajba jutott államoknak.

Persze kisebb kompromisszumot azért a németeknek is kellett kötniük, hiszen kezdetben arról volt szó, hogy létrejön egy olyan európai szervezet, lényegében uniós költségvetési tanács, ami megvétózhatja az egyes államok költségvetési terveit, ha úgy látja, hogy azok túl magas hiányhoz vezetnek. Ráadásul az ítéletét az Európai Bíróságon keresztül kényszeríthette volna rá a tagállamokra. Hétfő délelőtt még ezt nevezte a legfontosabb célnak Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter, éppen Budapesten.

Nehéz lesz otthon elmagyarázni

Bár ezt a koncepciót a jelek szerint egyelőre elvetették – ennek fejében Franciaország belement a magas hiány automatikus szankcionálásába –, mégis egy olyan forgatókönyv valósulhat meg, ami sokakból vált ki ellenérzést. Egyetlen kormány sem szívesen ad fel saját függetlenségéből, ráadásul a válság alatt növekvő eurószkepticizmus miatt a lakosság körében sem várható, hogy nagy népszerűségre tesz szert az unió szabályainak további szigorítása.

Nem véletlen, hogy a megbeszélést követő sajtótájékoztatón Sarkozy némileg idegesen toporgott, hiszen ő van az egyik legnagyobb bajban: a jövő évi elnökválasztás előtt álló államfőt mindkét irányból támadják a tervezett intézkedés miatt a politikai ellenfelei, a választások esélyesének tartott szocialista Francois Hollande egyenesen „megszorítási szerződésnek” nevezte a készülő csomagot. Probléma lehet Írországban is, ahol minden uniós szerződésmódosításról népszavazást kell kiírni, ezen pedig nem valószínű, hogy a válság közepén átmenne az állam kezét megkötő szabályozás.

Nincs alternatíva

Az uniós vezetőknek azonban mégsincs sok alternatívájuk, ha vissza szeretnék állítani a piacok bizalmát és el szeretnék kerülni további államok csődjét – márpedig a következő a sorban minden valószínűség szerint Olaszország lenne, amit méretei miatt szinte lehetetlen lenne kihúzni a bajból, így könnyen a teljes eurózóna végét jelenthetné ez az út.

Ezzel pedig nem csak ők, de a gazdasági teljesítményéhez képest relatíve olcsó euró exportsegítő hatásait élvező Németország is rengeteget veszítene.

Mindez csak a kezdet

Marad tehát egyetlen lehetőségként a fegyelmezetlen államok kezének gúzsba kötése, ami hosszú távon ugyan megakadályozza a jelenlegi helyzet újbóli kialakulását, viszont a rövidtávú hatása csak akkor érthető, ha az Európai Központi Bank várható reakcióit is figyelembe vesszük.

Elemzők szerint a piacok eheti optimizmusa ugyanis főként ennek köszönhető – leszámítva azt a cinikus értelmezést, hogy a brókerek az alapjaik rossz teljesítményének korrigálásával szeretnék emelni az év végi bónuszukat.

„Ha megszületik egy új költségvetési egyezmény az eurózóna tagállamai között, akkor jöhetnek új elemek is" - közölte múlt héten Mario Draghi, az EKB elnöke.

Ha Németország képes az új szabályok révén elhitetni, hogy hasonlóra soha többet nem lesz szükség, lehetővé válik az, amitől eddig éppen a németek ódzkodtak leginkább: az EKB az eddiginél jóval nagyobb ütemben kezdheti el vásárolni a bajba jutott országok állampapírjait, így csökkenek a hozamok és újra finanszírozhatóvá válnak az adósságok.

A módszer elsőre egyszerűnek tűnik, hiszen így elkerülhetővé válnak a megszorítások és csökken az amúgy fenyegető recesszió veszélye, ugyanakkor az EKB jelenleg nem vásárolhat közvetlenül az országoktól állampapírokat, ráadásul elvileg a többi befektetőtől sem vehetné meg azokat az állam finanszírozásának céljából. Ehhez egyrészt jogi változtatásokra is szükség lehet, de ami a legfontosabb, nem hivatalosan politikai felhatalmazásra is szüksége van a központi banknak.

Az inflációtól rettegnek

Az állampapír-vásárlásnak ugyanis van ára: a jegybank eurót ad cserébe, lényegében pénzt nyomtat, ez pedig megnöveli az inflációt. Főként emiatt ellenezték eddig is leghangosabban a vásárlásokat pont a németek – az EKB nyári ülésén, amikor olasz és spanyol állampapírok vásárlásáról döntöttek, négyen szavaztak a lépés ellen, ebből ketten németek voltak.

A német ellenkezés egyrészt abból fakad, hogy az országnak több a megtakarítása, mint a hitele, így a meglóduló inflációval sokat veszítene, mivel a pénz romlásával a megtakarításoknak csökken az értéke. A hitelt felvevő államok ugyanakkor jól járnának, hiszen az ő adósságuk is veszítene az értékéből.

Feltételes reakció

A másik ok, ami miatt nehezen adja be a derekát Németország, az az infláció hatása a gazdaságra: ha a jegybank egyszer hagyja elszabadulni az árakat, a befektetők nem tudnak számolni a várható inflációval, így bizonytalanná válik az üzleti környezet, ami rosszat tesz a gazdaságnak.

Erre lehet megoldás a most tervezett csomag: ha sikerül a befektetőkkel elhitetni, hogy soha többet nem lesz szükség hasonló lépésre, akkor kisebb a kockázata annak, hogy az EKB eljátssza a bizalmukat.

Semmi cicó

Nem véletlen, hogy a németek most szeretnék lenyomni az unió torkán a szabályok szigorítását, hiszen később, ha az EKB már megtette ezeket a lépéseket, jelentősen rosszabb alkupozícióba kerülnek – a kimentett államokat már semmi nem ösztönözné arra, hogy belemenjenek mozgásterük leszűkítésébe. Hogy mindez most sikerülni fog-e, az péntekre kiderül.

Még egy nagy lépés

Az elmúlt másfél évben folyamatosan hoz intézkedéseket az EU a tagállami kormányok minden eddiginél komolyabb regulázására. Az idén januárban bevezetett európai szemeszter arra kötelezi a nemzeti kormányokat, hogy már áprilisban leadják Brüsszelnek átvizsgálásra a következő évi költségvetésük főbb vonalait. A tavasszal életre hívott európaktum a nyugdíjkorhatártól a társasági adóalapig hat területen egységesítette a gazdaságpolitikákat. Az őszre elfogadott hatos jogszabálycsomag már lehetővé teszi a túlköltekezők minden eddiginél komolyabb szankcionálását is.

Már ezek olyan lépések voltak, amelyek az integráció olyan gyors ütemét jelentették, amit akár csak két éve sem hitt volna senki. Most azonban újabb intézkedések kellenek, mert a befektetők nem bíznak Európában. Ahogy Wolfgang Schäuble mondta: „a kilencvenes évek végén kitaláltuk a közös pénzt, és most kitaláljuk hozzá a szabályokat, intézményeket”.