Hiába perlik a kibocsátókat

2008.09.26. 07:32
Míg a vállalati szférában biztosításokkal fedezik le magukat a nagy összeomlások ellen a cégek, addig a pénzvilágban pont ezek a biztosítékként szolgáló eszközök járultak hozzá leginkább a válság elmélyüléséhez.

A mostani válság okainak lejegyzésekor minden bizonnyal a lakás- és jelzálogpiac összeomlását fogják felelőssé tenni a történészek a pénzügyi szektoron átsöprő horribilis veszteségekért, tömeges elbocsátásokért és likvidálásokért. A fedezetként felkínált összetett származékos eszközök, a hitelbiztosítási csereügyletek (Credit Default Swap, CDS) szintén oroszlánrészt vállalnak a válság elmélyítésében - írja a Reuters.

A befektetési guruként számon tartott Warren Buffett nemhiába bélyegezte ezeket már öt évvel ezelőtt "időzített bombának", illetve a bankszektor "tömegpusztító fegyvereinek", utasításba adva holdingtársasága, a Berkshire Hathaway biztosítási üzletágának, hogy széles ívben kerülje el a CDS-ek piacát. Az idő, úgy tűnik, őt igazolta, hiszen a Lehman Brothers csődjében, a Merrill Lynch fejvesztett eladásában, valamint az AIG összeomlásában egyaránt meghatározó szerepet játszottak.

A múlt héten 85 milliárd dolláros állami kölcsönnel kisegített biztosítóóriás, az AIG csaknem 18 milliárd dollárnyi veszteséget volt kénytelen elkönyvelni a jelzálogokhoz kötött csereügyleteken, míg a Lehman Brothers úgymond a saját sírját ásta meg velük, a származékos termékek legnagyobb kibocsátójaként.

Az 1990-es évek közepén létrejött CDS-piac jóval kisebb és átláthatóbb volt a mostaninál, az igazi változást az hozta, amikor a 2000-ben még csak 631 milliárdot kitevő eszközök forgalma tavalyra már 46 ezer milliárdosra bővült. A növekedéssel kialakult a termékek OTC, azaz tőzsdén kívüli piaca is, ahol a kereskedés szerepét mindinkább átvették a biztosítóktól a vagyonkezelők, ezen belül pedig a hedge fundok, gyakorlatilag közönséges befektetési eszközként kezelve azokat. Azzal a különbséggel, hogy a fedezetként szükséges összeg a legritkább esetben állt a kibocsátók rendelkezésére.

Egy hírhedtté vált eset során egy kis hedge fund egyezett bele a svájci bankóriás UBS másodlagos jelzálogainak bedőlése esetén esedékes 1,3 milliárd dollárnyi veszteségei biztosításába, kétmillió dolláros éves prémiumért cserébe. A baj csak az volt, hogy a hedge fund egy csupán 4,6 millió dolláros alaptőkéjű leányvállalatot állított fel kezesként, amely éves szinten igen szép, 44 százalékos hozamot mutatott fel, egészen tavaly nyárig. Ekkor ugyanis a jelzálogok folyamatos bedőlése folytán a UBS további kölcsönbiztosítékot követelt az alaptól, ami erre képtelen volt és csődöt jelentett. A UBS pedig már hiába perelt.

Az eset mindazonáltal nem egyedi, mind a Wachovia, mind a Citigroup perben áll a hitelbiztosítóként fellépett, azonban fedezetet felmutatni már képtelen cégekkel. Egy másik probléma pedig abból ered, hogy a biztosító szerepét betöltő pénzintézetek nem kértek előzetes írásos beleegyezést az általuk biztosítani hivatott vállalatok vezetőitől. Ezáltal a CDS-ek vevői gyakran azt sem tudták, ki áll a termék mögött, olyan kapcsolati hálóba vonva a befektetőket, amit senki sem látott át igazán.