Betegségek régen és ma
Bő 150 éve még érvágást javasoltak volna szinte bármilyen nyavalya gyógyítására, ma már csak véradás céljából hagyjuk magunkat megcsapolni. A hematológia a vér összetételének vizsgálatából indul ki, de a vérképző- és nyirokszervekig, a daganatokig és a kromoszóma rendellenességekig jut el a betegségek okainak feltárásában.
Bruce Springsteen dalát, a Streets of Philadelphia-t hallgatva felsejlik a 80-as, 90-es évek. A fluoreszkáló, neon-zöld színű cipőfűzők, kőkoptatott, fém szegecsekkel kivert farmerdzsekik, Nena- és Limahl-kitűzők a szélesen kihajtott galléron. Freddy Mercury énekli a Népstadionban, hogy „Tavaszi szél vizet áraszt” és könnyekig hatva énekli vele együtt sok tízezer ember a dalt. A Queen frontembere már nincs közöttünk, 1991-ben halt meg AIDS-ben. Még ma is csak 67 éves lenne. A Philadelphia című film, amely megihlette Bruce Springsteen slágerét, egy AIDS beteg meleg férfiról szól (Tom Hanks alakítja), aki ügyvédhez fordul, mert betegsége miatt kitették a munkahelyéről. Ebben az időszakban nem ez volt az első és egyetlen film, amely feldolgozta a betegséget övező társadalmi előítéleteket, és azt a testi-lelki kínt, amelyet a HIV-fertőzött betegeknek át kellett élniük. Néhány film rendezője maga is érintettje volt a betegségnek, így pár évvel filmjeik bemutatása után elhunytak. Az 1990-ben vetített film, a „ Longtime Companion ” címében épp arra utal, hogy akkoriban a New York-i művészkörökben mozgók rendszeresen temetésekre jártak, és a gyászjelentéseken szereplő szöveg az AIDS-ben meghalt meleg férfiak párjára ezzel a kifejezéssel hivatkozott.
1995-re az AIDS vezető halálok lett az USA-ban a 25-44 éves korosztályban. 1999-ben a WHO a negyedik leggyakoribb haláloknak nyilvánította a betegséget. Ekkor 18 millió felnőtt és másfél millió gyermek volt HIV-pozitív világszerte, 2000-re pedig 40 millió fertőzöttet jeleztek előre. Valójában „csak” mintegy 34 millióra emelkedett a számuk.
A parazita
Amikor az AIDS 1981-ben felütötte a fejét a Los Angeles-i és a Chicago-i homoszexuális férfiak körében, az orvosok csak találgatni tudták, mivel állnak szemben, hiszen olyan kórok jelentkeztek, amelyek egészséges immunrendszerű embert nem betegíthetnek meg. Pár év múlva felismerték, hogy valamilyen retrovírus állhat a megbetegedések hátterében, amely elpusztítja a teljes immunrendszert. A retrovírusokra jellemző, hogy képesek beépülni az egészséges sejt genomjába, vagyis a teljes örökítő információt tartalmazó kromoszómaszekvenciába. A vírus valójában behatol a sejtbe, parazitaként beilleszti a saját génjeit a gazdasejt DNS-ébe és arra használja, hogy újabb vírusokat termeljen, amelyek megfertőzik a többi sejtet. Ha nem ez ihlette James Cameron Aliens című mozisorozatát, akkor semmi. A retrovírusok létezése maga egy rejtély, hiszen mai ismereteink szerint nincs még egy olyan élőlény a Földön, amely képes a genomba beépülni. A folyamat részleteiben a mai napig ismeretlen. Mindenesetre nem a HIV az egyetlen ilyen vírus , számos közülük velünk együtt él anélkül, hogy betegséget okozna.
A 80-as évek közepén az amerikai Robert Gallo és a francia Luc Antoine Montagnier fej-fej mellett haladva jutottak el a HIV vírus felfedezéséig, ám végül csak a francia tudós nyerte el ezért 2008-ban az orvosi Nobel-díjat. Addigra megszületett a betegség neve is: Szerzett Immunhiányos Tünetegyüttes (Acquired ImmunoDeficiency Syndrome), vagyis AIDS. A HIV ugyanis az egyik fajta fehérvérsejtet, a CD4+ nevű T-limfociát támadja meg a fent leírt, ördögi módszerrel. Az immunrendszer azért sem tud akcióba lépni vele szemben, mert képtelen megkülönböztetni a vírushordozó sejteket az egészségesektől, hiszen a vírus a gazdasejtbe integrálódva lényegében láthatatlanná válik a szervezet számára. A vírus évek alatt szinte az összes CD4+ T-limfocita sejtet elpusztítja, így – mivel a fehérvérsejtek felelősek a szervezet védekező képességéért – a beteg védtelenné válik a legbanálisabb betegségekkel szemben is. Amikor a sejtcsökkenés egy kritikus szintet elér, beszélünk a szerzett immunhiányos tünetegyüttesről.
A tudósok ugyan már elég pontosan le tudták írni a betegséget, ám azt, hogy miként gyógyítható, a mai napig nem sikerült megfejteniük. Hozzátehetjük ugyanakkor, hogy a betegnek az is elég lehet, ha nincsenek tünetei...
A promiszkuitás rizikós
Az AIDS, érthető módon, meglehetős riadalmat keltett a közvéleményben, és hamar megszületett az elmélet, miszerint a vírus valamilyen titkos katonai laborból szökött ki és biológia fegyver, de még az is felmerült, hogy az amerikai kormány szabadította rá a feketékre – amit megerősíteni látszott, hogy a legtöbb beteget sokáig Dél-Afrikában regisztrálták. Bizonyíték nincs az eredetére, ám a ma leginkább elfogadott – bár egy jó thriller-re kevésbé adaptálható – teória az, hogy az afrikai zöldmajomról került át a vírus az emberekre. Azóta azt is sikerült bizonyítani, hogy Afrikában már a 60-as években is okozott a HIV szórványos megbetegedéseket, és valószínűleg az USA-ban is előfordulhatott már ekkoriban, vagy legkésőbb a 70-es években, csak akkor még nem ismerték fel. Valószínűnek látszik az is, hogy a világjárvány a globalizáció egyik súlyos mellékhatásának tekinthető.
Mivel az AIDS eleinte úgy tűnt, csak a homoszexuálisokat betegíti meg, egyesek számára adódott, hogy az őket istentelenségeikért ért csapásnak értelmezzék a kórt, így a betegség eleve stigmatizált. Maga a tudomány is sokáig rizikócsoportként azonosította a homoszexuálisokat, biszexuálisokat, drogosokat és csak később tértek át a rizikóviselkedés fogalmára. A HIV ugyanis nem a szexuális orientáció szerint válogat, hanem csak keresi az alkalmat, hogy a véráramba kerülhessen. Azt például elmondhatjuk, hogy a monogám párkapcsolat jóval kisebb rizikóval jár, mint a promiszkuitás.
Az ma már közhely, hogy a HIV kézfogással nem terjed. Azért válhatott azzá, mert a szép emlékű Diana hercegnő közszereplőként elsőként fogott kezet egy AIDS beteggel 1987-ben. Nem veszélyes egy asztalnál ülni, akár egy tányérból sem enni HIV-fertőzöttel, sőt még a csók is belefér a testi kontaktusokba (bár ne legyen sérülés a szájban). A nyállal, könnyel, izzadsággal, vizelettel azért sem terjed a betegség, mert abban a vírusok száma elenyésző. A legnagyobb eséllyel vértranszfúzióval fertőződhetünk meg, és ugyancsak nagy a kockázata annak, hogy a HIV-pozitív anya átadja a vírust a magzatának, illetve szoptatással a már megszületett gyermekének. Érdekes módon a szexuális együttlét jár a legkisebb kockázattal – még az egészségügyi intézményekben is nagyobb a megfertőződés veszélye – , mégis így kapja el a vírust az emberek nagy többsége (70-80 százaléka). Ami nem is csoda, ha az említett tevékenységek napi gyakoriságát is számításba vesszük. Márpedig vértranszfúzióra biztosan ritkábban járunk, mint amennyit szeretkezünk.
Az óvszer kifütyülte az AIDS-et
Amíg nem áll rendelkezésre megfelelő gyógyszer és oltóanyag – bár ilyen kifejlesztésével évek óta kísérleteznek – a vírus terjedését kell megakadályozni. Kezdetben például sokan vértranszfúzióval is megfertőződhettek. 1985-ben sikerült kifejleszteni azt a módszert, amellyel megállapítható a fertőzöttség. 1986-ban indult el az első nagyszabású AIDS ellenes kampány Nagy-Britanniában „Don't aid AIDS” címmel. Világszerte, vagy legalábbis a fejlett világban, széles körben elterjedt az óvszer használata, egyszerhasználatos fecskendőkre tértek át az egészségügyben, és később ilyeneket kezdtek el szétosztani a kábítószeresek között is; megindultak a szűrővizsgálatok, kötelezővé tették a vérkészítmények HIV-szűrését; globális felvilágosító kampány indult a HIV terjedéséről, a védekezés lehetőségeiről. Sokat javult a betegek társadalmi megítélése is, talán a melegekkel szembeni ellenérzések is mérséklődtek valamelyest. Ez, a már említett filmeken kívül, részben a betegekkel való szolidaritást felvállaló nemzetközi Red Ribbon (piros szalag) mozgalomnak is betudható, amelyhez híres színészek – köztük elsőként Jeremy Irons – és más ismert művészek is csatlakoztak. Az AIDS-nek nemzetközi világnapja is van: december 1.
Magyarországon is korán megjelentek az első óvszerhasználatra felhívó plakátok, kisfilmek, sőt nemzeti AIDS-stratégia is készült, a tanrendbe pedig beemelték a szexuális élettel kapcsolatos tudnivalók oktatását. Vajon hányan emlékeznek még a fütyülős óvszerre, amely az egyik korai reklámfilmben a csókolózó párnak megjelent és elűzte az AIDS árnyékát a falról?
A nemzetközi erőfeszítések eredményeként lényegében megtorpant a HIV-vírus terjedése, gyakorlatilag ma is annyi vírushordozó ember – körülbelül 34 millió - él a világon, mint 15 évvel ezelőtt. 2011-ben már 20 százalékkal kevesebb új fertőzöttet regisztráltak, és a legnagyobb mértékű csökkenés – több mint 50 százalékos – az AIDS által leginkább sújtott Afrikában volt tapasztalható. Az eredmény jórészt annak köszönhető, hogy elég gyakran sikerült megakadályozni, hogy a terhes anyák gyermeküknek továbbadják a vírust, de jelentős előrehaladásról számoltak be a gyógyszeres kezelés területén is.
A vírust meg lehet zabolázni
Amikor HIV a 80-as években megjelent, körülbelül két évet hagyott áldozatának. A világhírű kosaras, Magic Johnson viszont – aki 1991-ben árulta el magáról, hogy HIV pozitív – immár 22 éve él együtt a kórokozóval. Egyébként épp 1991-ben került a piacra az első AIDS-gyógyszer, amely ugyan a vírusra nem gyógyír, de a betegség előrehaladását képes jelentősen lassítani. Azóta, megfizethető áron váltak elérhetővé különböző generikus gyógyszerek, így ma már 8 millió ember kap megfelelő gyógyszeres kezelést világszerte, ami hússzor több, mint tíz évvel ezelőtt. Az AIDS áldozatainak száma is ennek megfelelően csökkent. Ma egy HIV fertőzött ember, kezelés mellett, akár 35 évig is teljesen tünetmentesen élhet. A gyógyszerkúra arra irányul, hogy megakadályozza az immunrendszer végletes leépülését. Mivel a vírus rendkívül gyorsan mutálódik – akár egy emberben is különböző típusai alakulhatnak ki – különböző, egyénre szabott gyógyszer kombinációkat szokás alkalmazni. A kezelés hatására lelassul a HIV-vírus szaporodása, a betegség tehát a szervezetben lappang, de nem okoz tüneteket, nem alakul ki az AIDS. A folyamatosan kezelt beteg ráadásul kisebb valószínűséggel fertőz meg másokat is, mert – amellett, hogy tisztában van azzal, hogyan óvhatja meg a környezetében élőket – csak nagyon alacsony számban van jelen a vírus a szervezetében.
Időről-időre szárnyra kapnak hírek arról, hogy megtalálták az AIDS végleges ellenszerét, vakcináját, korai lenne azonban ezekről már most véleményt mondani. Az viszont tény, hogy vannak olyan emberek, akik egy bizonyos génvariáns miatt eleve immúnisak az AIDS-re. Egy nemrégiben elvégzett kutatás szerint a görögöknek 4, a Skandináv-félsziget lakóinak 15 százaléka hordozza ezt a gént. A tanulmány szerzői arra a megállapításra jutottak, hogy az ókori rómaiak a hódításaik közben olyan betegséget terjeszthettek el, amely megölte a védettséget biztosító gént hordozó emberek többségét. Vagyis azok a népek, amelyek az egykori Római Birodalom helyén élnek, védtelenebbek a vírussal szemben, mint az északabbra élő skandinávok, egyes kaukázusi népcsoportok pedig veleszületett immunitással rendelkeznek a fertőzéssel szemben.
A többségnek azonban védekezésként marad az óvszer.
Sorozatunk előző cikkei:
Oltásokkal a halálos járványok ellen
Baktériumok védekezésbe szorulva
Csúnya meglepetés a Gangesz partján
A cikk a Sanofi közreműködésével készült.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
