Olivér
4 °C
8 °C

A thai földalatti dráma második felvonása még csak most jön

000 1721MP
2018.07.03. 12:40

Nem ma. Merülnötök kell majd.

Ezt felelte a barlang mélyén rekedt thai fiatalokat megtaláló brit búvár az egyik gyerek kérdésére, hogy mikor szabadulnak majd ki. Ebben a pár szóban valószínűleg tudtán kívül tökéletesen összefoglalta azt, milyen nehéz időszak jön most a gyerekeknek és a mentőknek is, és még senki nem tudja, pontosan hogyan és mikor tudják majd kihozni őket. A videó egyébként ezekről a pillanatokról itt nézhető meg. Mint ismert, a 12 diák és edzőjük június 23-án tűntek el a Bangkoktól 1000 kilométerre északra fekvő barlangrendszerben, majd hétfőn, csodával határos módon élve találták meg a 11 és 16 év közötti gyerekeket és huszonéves edzőjüket. (Cikkeink erről itt, ittitt és itt.)

A videón is látszik, hogy a gyermekek a barlang mélyén egy kis, sötét kamrában zsúfolódtak össze úgy, hogy körülöttük víz van. A mentési opciók pedig korlátozottak. A barlangnak ez a része csak egy keskeny, vízzel elárasztott csatornán keresztül érhető el, és az eddigi kísérletek a víz kiszivattyúzására, vagy arra, hogy egy természetes hasadékot találjanak a kamra felső részén, mind kudarcba fulladtak.

A barlangi mentők pedig versenyt futnak az idővel.

Monszun van ugyanis, az eső olyan mennyiségben esik, hogy a mentők hiába szivattyúznak ki óránként 1,6 millió liter vizet a barlangból. Ez okozta eleve a bajt is: a gyerekek úgy kerülhettek csapdába, hogy a kirándulásuk közben hirtelen jött egy eső, megemelkedett a vízszint, és már nem tudtak már kimenni ott, ahol bementek. A mentés közben, amikor még nem találták meg őket, a búvárok azt mondták, volt terület, ahol óránként 15 centivel emelkedett a vízszint amíg ők kutattak.

Most egyelőre ott tartanak, hogy első körben négy búvár ment be a gyerekekhez némi túlélőfelszereléssel, és maradt ott velük. A mentők közben négy hónapnyi(!) élelmiszer-ellátmányt jutattnak el a fiúknak, és további búvárok és orvosok mennek majd be hozzájuk, hogy segítsenek nekik. Ez sem olyan könnyű, mert kevés olyan katonai orvos van, aki tud búvárkodni. A bentrekedteknek levegőt is pumpálnak be, hogy javítsák a körülményeiket, továbbá a mentőcsapat próbál áramot juttatni a kamrába és telefonösszeköttetést létesíteni köztük és a külvilág között, hogy a gyerekek beszélhessenek a szüleikkel. A fiataloknak egyébként nem volt ételük, de megúszták a kiszáradást azzal, hogy a barlang tetején átszűrődő esővizet tudták inni, ami így sokkal tisztább volt, mintha az őket körülvevő koszos barlangvizet fogyasztották volna.

A négy hónapnyi élelmiszerellátást Akanand Surawan, a haditengerészet parancsnoka nyilatkozta, és sokan ebből rögtön arra következtettek, hogy meg akarják várni az esős évszak végét, októbert, hogy akkor hozzák ki a fiúkat. De ha így esik továbbra is, akkor az emelkedő vízszint miatt muszáj lesz lépniük. Még akkor is, ha most épp lélegzetvételnyi szünet van, nem esik annyira, és éppen csökkent egy kicsit a vízszint.

Kilométerekre a bejárattól, 1000 méter mélyen

Az, hogy megtanítsák búvárkodni a 12 gyereket, az egyik lehetséges opcióként valóban felmerült, ahogy azt a cikk elején idézett mentőbúvár is mondta. Ezt el is kezdik majd, a mentők már elkezdtek beszerezni 15 gyerekméretű búvármaszkot, de szakértők szerint ez a módszer sokkal bonyolultabb és veszélyesebb, mint első hallásra gondolnánk. A barlangban széles kamrák és sziklás kiszögellésekkel teli keskeny járatok váltják egymást, különböző tengerszint feletti magasságokban. A komplexum több kilométer hosszú, a gyerekek 2-3 kilométerre vannak a barlang bejáratától, és 800-1000 méterre a felszín alatt. 

Hosszú merülésről lenne szó, még a mentés közben mondták a búvárok, hogy nekik is speciális palackokra kellett váltaniuk, hogy hosszabb ideig merülhessenek, mert órákig tartott eljutni egyik helyről a másikra. Plusz olyan zavaros a víz, hogy még lámpákkal sem látnak semmit, úgyhogy a fejüket kiemelve tudtak csak tájékozódni a mentők ott, ahol erre volt lehetőségük. Nem beszélve arról, hogy a jelentések szerint nem tudnak úszni a fiatalok, ráadásul a 9 napos táplálékmegvonás után az újratáplálást is óvatosan kell csinálni, mert életveszélyes is lehet, ha nem jól építik fel a dolgot.

A CNN-nek Anmar Mirza barlangi mentő szakértő azt mondta, a legnagyobb kockázatot maguk a gyerekek jelentik, mert a barlangi búvárkodás nagyon veszélyes annak, aki nem tapasztalt. Teljes sötétségben kellene utat találniuk, csak a szájba tehető regulátor és a palack segítene nekik lélegezni. Ha elvesztik a regulátort akár csak egy percre is, az végzetes lesz. Mirza szerint a legbiztonságosabb az lenne, ha megvárnák, míg a víz lejjebb megy, vagy találnának egy új járatot. Pat Moret mentési szakértő is azt mondta a CNN-nek, hogy

Ez nem az a típusú búvárkodás lenne, mint amit a legtöbb ember ismer. Ez saras, helyenként akár gyorsan áramló vízben történne, amelyben nincs irányérzéke az embernek. Nem tudod, mi van fent, lent, oldalt.

A várakozás egy már bevált opció egyébként: nem ez az első alkalom, hogy turisták esnek csapdába a barlangban, eddig mindig az árvíz múltával, a vízszint csökkenése után tudták kimenteni a bennrekedteket.

A fiúkat megtaláló brit búvármentők főnöke, Bill Whitehouse is azt nyilatkozta, hogy komplikált, problémás volt a rájuk találás is. Három órás merülés volt, benne egy 1,5 kilométeres átjáróval, ami részben el volt árasztva, részben nyitott volt. A megtaláláskor érzett eufóriát pedig gyorsan felváltotta a "hogyan tovább" kérdése, mondta. Whitehouse szerint is csak az utolsó opció lehet az, hogy búvárkodva jöjjenek ki a gyerekek, de elképzelhető, hogy a végén csak ez marad majd. Beszélt arról is, hogy akár az is lehet, hogy a gyerekek a regulátor helyett teljes arcmaszkot kapnak, és annyi súlyt, hogy pont lebegjenek, és így "csomagként" segítik ki őket a profik.

A chilei bányászok kapszulája

2010-ben chilei bányászok rekedtek a föld alatt két és fél hónapra. Ott is több hetes előkészület után tudták elkezdeni a mentést, egy 66 centi széles, akkor fúrt járatban küldték le nekik a mentéshez használt kabint. A 633 méterre leeresztett, majd felhúzott kabin egy átlagos lift sebességével haladt, lefelé nagyjából harminc percig, felfelé tizenöt-húsz percig tartott egy út. Az akkori cikkünkben olvashatnak róla bővebben.

 A mentők egyébként megpróbáltak lyukakat fúrni a barlang falába, hogy a víz azokon kifolyhasson, de a vastag sziklaréteg miatt nem jártak sikerrel. Felmerült az is, hogy fúrjanak fentről egy járatot, amin kiemelhetik őket, de ez sem egyszerű, mert konkrétan utakat kellene építeni a barlang fölé, ami elbírja az óriás fúrókat. Plusz nagyon alaposan fel kellene mérni a barlangrendszert, hogy pontosan hol is kellene fúrni, különben könnyen olyan helyre megy a fúrófej, ami semmit nem segít a bentrekedteken. 

Meg akarom ölelni a fiam

Adisak Wongsukjannak a 14 éves fia, Ekarat van a bentrekedtek között. A CNN-nek azt mondta, boldog volt amikor hallotta a mentők örömrivalgását, és reméli, hogy élve viszontlátja a fiát. "Meg akarom ölelni a fiam. A család általában együtt, egy ágyon alszik, nagyon szoros kötelék van köztünk" Egy másik családtag a kínai tévében mondta azt, hogy örökké hálás lesz a mentőcsapatoknak. "Nem tudom, mit tudnék tenni, hogy megháláljam. Csak nagyon megköszönni tudom nekik". 

A brit csapat, amely megtalálta őket, három emberből áll:  John Volanthen, Richard Stanton és Robert Harper a thaiok hívására érkezett az országba három nappal azután, hogy a csapat eltűnt. Ők is a több mint 1000 emberből álló nemzetközi mentőcsapat részei voltak. Volanthen volt, aki az első mondatot váltotta az ijedt fiúkkal.

Volanthen és Stanton vélhetően a Dél- és Közép-Walesi Barlangi Mentőcsapat tagjai, amely mentett már Franciaországban is 2010-ben csapdába esett búvárt. Azért vélhetően, mert az említett csapat nem kívánta kommentálni ezt az értesülést, a brit barlangászok pedig soha nem nevezik meg a mentőcsapat tagjait. A 2010-es hírek szerint Stanton tűzoltóként dolgozik Coventryben, és ott volt, amikor 2004-ben 13 brit barlangászt mentettek ki Mexikóban. Egy 2007-es interjúban azt mondta, egyetem alatt csatlakozott barlangász és búvárcsapatokhoz. 

Volanthen maratonista és ultramaratonista, Bristolban élő IT-szakértő, cserkészként kezdett barlangászkodni. "A pánik és az adrenalin sokszor jól jön, de nem a barlangi búvárkodásban. A legutolsó dolog, amit akarsz, az az adrenalin" - mondta egy interjúban.  A harmadik férfi, Robert Harper 1968 óta barlangász.

Borítókép: a gyerekekről készült első felvétel. Fotó: Royal Thai Navy / AFP.

Forrás: CNN 1., 2., BBC 1., 2., 3., Reuters.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?