Diána
12 °C
27 °C

A szaúdi herceg megvillantotta, milyen országra számíthat tőle a világ

000 12Z82C
2018.08.19. 20:11

Az egész egy twittel kezdődött még nemrég, aztán hirtelen fajult el a diplomáciai csörte Szaúd-Arábia és Kanada között, miután az arab ország a belügyeibe avatkozásnak minősítette a kanadai külügy emberi jogi aktivisták miatt aggódó kiírását. Meglepőnek tűnhet, hogy Szaúd-Arábia ennyire felkapta a vizet, de sokak szerint az egész valójában nem is csak Kanadának szól, hanem az ambiciózus szaúdi trónörökös minden nyugati országnak üzenni akar a mostani esettel.

Ismert aktivistát vettek őrizetbe

Az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet számolt be arról augusztus elején, hogy újabb nőjogi aktivistákat vettek őrizetbe Szaúd-Arábiában. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerint május közepe óta legalább tizenöt emberi jogokért küzdő, vagy egyszerűen csak a kormánnyal kritikus aktivistát fogtak el. Közülük többen is azért kampányoltak, hogy a nők is vezethessenek autót Szaúd-Arábiában, amit júniusban engedélyezett a vezetés.

Hivatalosan „gyanús külföldi kapcsolatokkal” vádolják őket – ami annyit is jelenthet, hogy külföldi kormányokkal, és riporterekkel vették fel a kapcsolatot –, anyagilag támogatták az „ellenséget" és megkísérelték aláásni a királyság biztonságát és stabilitását. Ezekért 20 év börtönt kaphatnak, vagy akár ki is végezhetik őket.

Szamar Badavi
Szamar Badavi
Fotó: Alex Wong / Getty Images Hungary

A legutóbb őrizetbe vett aktivisták között volt Szamar Badavi is. Ő kapta 2012-ben a Bátor Nők Nemzetközi Díját, amelyet 2007-ben a nemzetközi nőnap alkalmából alapított Condoleeza Rice akkori amerikai külügyminiszter. A nő annak az ismert kormánykritikus szaúdi bloggernek, Raif Badavinak a testvére, akit még 2012-ben börtönöztek be, és ítélték 1000 nyilvános korbácsütésre, amiért az ateizmusról szóló bejegyzéseiben „megsértette az iszlámot”.

A felesége három gyerekükkel Kanadába, azon belül Québec-be menekült, és 2015-ben megkapta a kanadai állampolgárságot. A nő Kanadából is a szaúdi vezetés állandó kritikusa maradt, miközben a CBC szerint Justin Trudeau kanadai miniszterelnök kormánya a háttérben már régóta próbálta elérni Raif Badavi elengedését.

Kanada odaszólt, válaszul jött a gőzhenger

Először Chrystia Freeland kanadai külügyminiszter írta ki a Twitterre, hogy nagyon aggasztónak tartja az aktivisták őrizetbe vételéről szóló híreket, majd pedig a külügyminisztérium hivatalos Twitterén szólítottak fel Szamar Badavi, és más békés aktivisták azonnali szabadon engedésére. Freeland azzal is érvelt, hogy Raif Badavi felesége kanadai állampolgár, ezért ő és a családja különleges figyelmet érdemel a kormányuktól.

Az első körben szintén a Twitteren reagáló Szaúd-Arábia a belügyeikbe történt felháborító beavatkozásról beszélt. A szaúdi külügyminisztérium szerint Kanada félrevezető twittek alapján szólt oda, miközben az érvényes törvények alapján fogták el az aktivistákat, akiknek a jogai végig biztosítva vannak az eljárás során. A közleményükben jelezték, hogy azért látják szükségesnek a kemény ellenlépéseket, hogy megakadályozzák, hogy bárki megpróbálja csorbítani a szuverenitásukat. Egymás után jöttek az egyre erősebb lépések:

  • 24 órán belül kiutasították Kanada rijádi nagykövetét, és konzultációra hazahívták a saját nagykövetüket Ottawából;
  • a szaúdi állami légitársaság felfüggesztette a Kanadába induló, és onnan érkező járatokat;
  • befagyasztották a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokat, például az árpa és a búza importját;
  • emellett pedig azt is bejelentették, hogy az ott tanuló több mint 16 ezer szaúdi diáknak el kell hagynia Kanadát;
  • és a Kanadában kezelt betegeket is máshova szállítanák át.

A szaúdi válaszcsapásnak meglehetősen bizarr fordulatai is voltak, például amikor azzal vádolták Kanadát, hogy a világon ott az egyik legerősebb a nők elnyomása.

Példát akarnak statuálni

Sokak szerint a bejelentett lépések egy része, főleg a diákok és a betegek kiparancsolása a szaúdiaknak is fájdalmas lenne, miközben a kanadaiak elég abszurd túlreagálásról beszélnek. A nyugati kormányok korábban is bírálták a szaúdi emberi jogi helyzetet, de Kanadához hasonlóan nem piszkálták túlzottan az olajban gazdag, stratégiai elhelyezkedése miatt sok országnak fontos szövetséges Szaúd-Arábiát. Az is igaz, hogy nem teljesen példa nélküliek ilyen válaszlépések, tavaly állítólag német vállalatok itták meg a levét, hogy Berlin kritizálta a szaúdiak beavatkozását a libanoni politikába.

Viszont az elmúlt években egy ilyen nyilvános bírálatot zárt ajtók mögött rendeztek volna le, írja a Guardian. Most azonban úgy tűnik, a rijádi vezetés

az egész világnak jelezni akarja, hogy semmilyen formában nem tűri, hogy kritizálják az ehhez hasonló lépéseiket.

Nem Justin Trudeau kormánya az egyetlen, ami támogatásáról biztosította a szaúdi disszidenseket, de Kanada feltehetően azért lett célpont, mert a szaúdiak úgy ítélték meg, hogy velük bevállalhatnak egy ilyen csörtét.

A szaúdi-kanadai kereskedelmi kapcsolatok 4 milliárd dollár körül mozognak éves szinten, ami azt jelenti, hogy Kanada elég nagy és nemzetközileg is fontos ország ahhoz, hogy számítson egy ilyen diplomáciai viszály, de mégsem annyira jelentős a szaúdiak szempontjából, hogy túl nagy kockázatot vállaljanak. Ez a kardcsörtetés azonban leginkább egy ember hatalmáról és ambícióiról szól, írja a Vox.

A trónörökös elképzelései lehetnek a háttérben

A legtöbben ugyanis az egész ügyön Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös keze nyomát vélik felfedezni. Az MBS néven is emlegetett 32 éves herceg tavaly júniusban vált hivatalosan is trónörökössé. Ugyan védelmi miniszterként már előtte is rengeteg fontos döntést mögött ő állt, de azóta pláne az ő elképzelései valósulnak meg már apja, az idős Szalmán király uralma alatt is.

A népszerűsködő Mohamed bin Szalmán ambiciózus, energikus reformerként akar megjelenni, aki új korszakba vezetné át Szaúd-Arábiát. A konzervatív körök tiltakozása ellenére a reformok részeként elérte, hogy a nők is vezethessenek autót, 35 év után újra mozi nyílt  az országban, és számos más ponton tovább lazítana az ultrakonzervatív rezsim szigorú törvényein. A célja ezzel részben az, hogy hívogatóbb környezetet teremtsen a külföldi befektetésekhez és felpörgesse a gazdaságot: grandiózus 2030-as projektjének részeként erőteljesen csökkenteni akarja az ország függését az olajtól, és tudásalapúra állítaná át az ország gazdaságát.

Csakhogy a modernizálás és a reformok mellett keményen lecsap az ellenkező hangokra, és bármilyen kritikára. Szaúd-Arábiában az elmúlt időszakban a hatalom a korábbinál is központosítottabb lett, aminek a királyi családon belül is megvoltak az áldozatai. Erre a trónörökös támogatói szerint szükség volt, hogy áterőltethesse elképzeléseit a konzervatív körökön. Novemberben több száz befolyásos üzletemberre és a királyi család több tagjára csapott le egy korrupció-ellenes tisztogatásra hivatkozva, miközben több millió dollár értékben kobozott el vagyonokat.

Mohamed bin Szalmán bírálói szerint a riválisok és az ellenkező hangok eltávolításának részeként vették őrizetbe az aktivistákat is, akik sok esetben pont azokért a célokért küzdöttek, amiket a reformjaival megvalósított, azonban a trónörököst is gyakran kritizálták más lépései miatt. A Newsweek azt írta, hogy emberi jogi szervezetek szerint a modernizáló intézkedések mellett továbbra is megsértenek emberi jogokat.

A külpolitika is hevesebb lett

A fiatal hercegtől az agresszív, türelmetlen külpolitikai izmozás sem áll távol. Külpolitikai szinten már védelmi miniszterként is szakított korábbi megközelítésekkel, és kockázatos, sokat bírált lépésekbe is belevágott. Az idősebb vezetők óvatos diplomáciai mozgásait egyértelműen egy új, hevesebb, beavatkozáspárti politika váltotta fel. Az egyik alapvető stratégiai célja, hogy a legfontosabb szunnita ország vezetőjeként a korábbinál is nagyobb nyomás alá helyezze a régióban a rivális síita erőközpontot, Iránt.

Szaúd-Arábia egy összerántott koalíció élén beavatkozott a jemeni polgárháborúba az Irán által támogatott síita húszi lázadók ellen. Azonban a jemeni helyzet állóháborúba torkollt, miután pedig koalíciós gépek többször civileket bombáztak, a jemeni háború miatt felszólaló emberi jogi szervezetek azzal vádolták a szaúdiakat, hogy tönkretették az arab világ legszegényebb országának gazdaságát, és fokozták a kialakult humanitárius válságot. Legutóbb amiatt indult vizsgálat, hogy a szaúdi koalíció légiereje kiránduló iskolások buszát bombázta le: 40 gyerek meghalt, sokan megsérültek.

Szintén a trónörökös nevéhez fűződik Katar blokádja. Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Egyiptom megszakított minden légi, vízi, szárazföldi és kereskedelmi kapcsolatot Katarral, a kicsi, de elképesztően gazdag gázállammal, ami azonban új csatornákat találva, és persze rengeteg pénzt beleölve ennek ellenére is talpon tudott maradni.

Ebbe az aktív külpolitikai képbe pedig illeszkedik, hogy ha egy nyugati állam fel akarja hívni a figyelmet emberi jogi visszaélésekre, akkor azt a királyság szuverenitásának megsértéseként értékelik, és a rezsim a szaúdi nacionalizmus felkorbácsolásával próbál előremenekülni. „Nem akarja, hogy bármilyen szinten is számon kérjék, sem a szaúdiak, sem pedig a nemzetközi közösség" – mondta a Human Rights Watch egyik kutatója, Hiba Zajadin.

Mások nem siettek bekapcsolódni

Szaúd-Arábia úgy számolhat, hogy Washingtonból most nem fog kemény bírálat érkezni semmilyen hasonló erőpróbálgatásra. Az Egyesült Államok egyik kormány alatt sem szorongatta meg igazán emberi jogi kérdésekben a Közel-Keleten stratégiai szövetségesnek számító Szaúd-Arábiát, de a Brookings Institute munkatársa, Hady Amr szerint Trump külpolitikájának általában sem prioritása az emberi jogok védelme. Miközben pedig Barack Obama az iráni atomalku miatt Irán felé is nyitott, Trump eddig egyértelműen kiállt a szaúdi érdekek mellett.

Heather Nauert amerikai külügyi szóvivő jelezte, hogy ki akar ebből maradni, de mások sem foglaltak állást. Nauert szerint az USA is előhozta az aktivisták letartóztatásának ügyét a szaúdi vezetésnél, de nem volt hajlandó elítélni a lépéseket. „Szaúd-Arábia és Kanada vezetésére tartozik, hogy túljussanak ezen" – mondta.

Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC), aminek Szaúd-Arábia fontos tagja, kiállt Rijád mellett, Kanada viselkedését elfogadhatatlan beavatkozásnak nevezték. A másik oldalról szaúdi nőjogi aktivisták viszont nem értették, Kanadán kívül más országok miért nem szólaltak fel. Az Amnesty International szerint a globális közösségnek egységfrontba kellene tömörülnie Kanadával, és felszólalni Badavi és más elfogott aktivisták érdekében.

Egy gigafegyverüzlet is felsejlik

A kanadaiak állítólag az Egyesült Arab Emírségekkel és az Egyesült Királysággal is tárgyaltak, hogy segítsenek a háttérben közvetíteni a vitában, a szaúdiak viszont nyilvános megbánást várnak. „Kanada hibázott, és jóvá kell tennie. A labda Kanada térfelén pattog" – mondta a szaúdi külügyminiszter. Szerinte az aktivisták külföldi kapcsolatai miatt egyébként sem emberi jogi, hanem nemzetbiztonsági ügyről van szó. John Baird volt kanadai külügyminiszter a szaúdiakkal szövetséges Egyesült Arab Emírségek által üzemeltetett al-Arabíja tévében arról beszélt, hogy Trudeau-nak Rijádba kellene repülnie, és személyesen elsimítania a feszültségeket.

Az ottawai külügyminiszter viszont megerősítette, hogy az álláspontja összhangban volt azzal, amit kormánya már egy ideje képviselt, ezért semmi újdonság és meglepő nem volt a Twitter-posztban. Freeland jelezte, hogy a kanadai kormány nem fog meghátrálni, továbbra is ki fog állni az emberi jogok, és a nők jogai mellett külön is. Trudeau annyit mondott, hogy továbbra is diplomáciai kapcsolatban állnak, de Kanada világosan ki fog állni az emberi jogokért. Ezen túlmenően csak annyit mondtak, hogy egyelőre tanulmányozzák Szaúd-Arábia válaszlépéseit.

Trudeau liberális kormánya ugyan nem vitte nagyon tovább az ügyet, de azért sem akarhat engedni, mert korábban számos kritika érte egy szaúdiakkal kötött fegyverüzlet miatt. 2014-ben még a konzervatív kanadai kormány írt alá egy 15 milliárd kanadai dolláros fegyverüzletet a szaúdiakkal. Ezt azért is sokan támadták akkoriban, mert Szaúd-Arábia a Kanadától vásárolni szándékozott páncélosokhoz hasonlókat vetett be, hogy leverje a tüntetőket Bahreinben és a keleti tartományokban.

Az üzletet azonban 2016-os megválasztása után Trudeau kormánya is jóváhagyta, a kormányfő ugyanis arra hivatkozott, hogy ezzel megerősítik, hogy Kanada szava mennyit ér. Trudeau azt mondta az üzletről, hogy az exportok megfelelnek a kül- és védelmi politikájuknak, és az emberi jogokról vallott elveiknek is. Most sokan támadták azért a kanadai kormányt, hogy a kemény szaúdi ellenlépések dacára sem vetette fel a fegyverüzlet lemondását.

Ez persze gazdasági oldalról komoly veszteséget jelentene, ahogy a szaúdi diákok kivonása is több százmillió dollárba fájhat, hiszen ők adják a negyedik legnagyobb külföldi diákcsoportot Kanadában. Az viszont már kiderült, hogy egy ponton a szaúdiak sem akarnak túlmenni: szintén az egész világnak szólva jelezték, hogy az olajszállítmányokat nem érinti a vita, mivel az olajügyeket általában sem befolyásolják politikai döntések.

A szakértők azért is kíváncsian figyelik a fejleményeket, mert úgy vélik, a viszály alakulása megszabhatja, hogy a hasonló emberi jogi ügyekben mennyire állnak majd be kormányok is a nemzetközi jogvédő szervezetek által képviselt álláspontok mögé.

Borítókép: Mohamed bin Szalmán Fotó: Brendan Smialowski / AFP