Vegyünk még egy nagy levegőt a brexit előtt

Lassan két hónap van csak hátra a brexitig, amikor az Egyesült Királyság március 29-én elhagyja az Európai Uniót. A kilépés dátumához közeledve fordulatosan alakultak az elmúlt hetek, Theresa May brit miniszterelnök megállapodását a kilépés feltételrendszeréről történelmi léptékben szavazták le a brit alsóházban, de a kormányfő a róla kiírt bizalmi szavazást már saját pártjában, és a parlamentben is túlélte.

Maynek hétfőn kellett előállnia új elképzeléseivel, de nem kápráztatott el senkit forradalmi ötletekkel. A legnagyobb újdonság az volt, hogy bejelentette: ingyen kérhetnek majd letelepedési engedélyt az Egyesült Királyságban lakó EU-állampolgárok a kilépés után. Jövő kedden újabb szavazás lesz az alsóházban, miközben a kormányfő ellenzői szerint May-nek nincs B terve, a parlamenti képviselők pedig megpróbálják módosítókkal magukhoz ragadni a kezdeményezést. Összeszedtük, hogy áll most a helyzet a brexittel.

Most akkor Theresa May megint előállt egy kilépési tervvel, amit visz tárgyalni az EU-ba? Nem volt már ilyen korábban?

Theresa May az elmúlt két évben letárgyalt egy megállapodást az Európai Unióval a britek kilépéséről. Nagyon nehéz folyamat volt ez mindkét oldalon, és a végén egy kompromisszum született, amelyik senkit nem tett boldoggá, de a bent maradó 27 uniós ország vezetői jóváhagyták. A brit törvényhozás viszont nem bólintott rá.

A brit politikusok között egyáltalán nem volt egyetértés May megállapodásáról, még a miniszterelnök saját pártján, a torykon belül sem. December közepére írták ki az első szavazást a kilépési megállapodásról a brit parlament alsóházában, de a miniszterelnök pár nappal a kitűzött dátum előtt haladékot kért, mert látta, hogy nem lesz meg a többsége.

May visszament Brüsszelbe tárgyalni az EU-val, ahol azonban már előre jelezték: nem változtatnak a megállapodáson. Csak jogilag értéktelen ígéreteket kapott, ez pedig nem volt elég a brit képviselőknek. Január 15-én végül megtartották a decemberben elhalasztott szavazást, amin még a vártnál is nagyobb pofont kapott May: brit kormányt ekkora kudarc még nem ért az alsóházban, 432-en ellene szavaztak, és csak 202-en mellette. A brit parlament elég egyértelműen foglalt állást: elfogadhatatlannak tartja az egyezményt.

Ez a történelmi mértékben leszavazott megállapodás volt az, amit két év alatt sikerült elérni a tárgyalásokon?

Igen, számos vitás ponton ment hónapokig, sőt évekig az alkudozás, amíg olyan formába tudtak foglalni egy szöveget, hogy az mindkét oldalnak elfogadható legyen. Legalábbis a legfelső szinten, hiszen Theresa May kormányából összesen hét miniszter és államtitkár lépett ki a megállapodás végül elfogadott változata miatt.

A kilépési megállapodás nem mond semmit arról, hogy a jövőben milyen kapcsolatba lép Nagy-Britannia és az Európai Unió. Kizárólag azt részletezi, hogy milyen feltételek mellett hagyja el a szigetország az európai gazdasági és politikai közösséget.

Kimondja, hogy 2019. március 29-től 2020. december 31-ig egy átmeneti időszak következik, amelynek az ideje alatt a Nagy-Britanniában élő uniós állampolgárok, és az EU-ban élő britek megtarthatják a korábban élvezett jogaikat. Tartalmaz egy pénzügyi megegyezést arról, hogy minden korábban vállalt kifizetési kötelezettséget teljesít az EU és Nagy-Britannia is, akkor is, ha a teljesítés a kilépés dátuma utánra esik. Tisztáz néhány, a kilépéssel előálló jogi kérdést: például, hogy a most meglévő szerzői jogok továbbra is védelmet élveznek majd, a folyamatban levő rendőrségi és más igazságszolgáltatási ügyeket befejezik, és hogy az átmeneti időszak előtt kereskedelmi forgalomba bocsátott áruk eljuthatnak a célállomásukra. Végül rendezi a kilépési megállapodás végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket: például, hogy mi történik, ha az egyik fél nem tartja be a megállapodásban lefektetett kötelességeit.

Ha 2019. március 29-én megtörténik a kilépés, akkor 21 hónapon át minden úgy folytatódik majd, mintha Nagy-Britannia még tag lenne az EU-ban, azzal a kivétellel, hogy az ország nem vehet részt az EU-s intézmények munkájában, tehát például nem lesz EP-képviselője, EU-biztosa, és a brit kormány nem vehet részt az EU-s miniszterek Tanácsának ülésein, előkészítő találkozóin. Ezalatt dolgoznák ki minden területen a jövőbeli kapcsolatokat kialakító kétoldalú megállapodásokat. Az átmeneti időszak egyszer meghosszabbítható, ha az Egyesült Királyság és az EU közösen eldöntik, hogy meg szeretnék hosszabbítani.

Mi a bajuk a brit képviselőknek May megállapodásával, ha az EU 27 tagországa jóváhagyta azt?

A terv szerint a közel kétéves átmeneti időszak alatt megtárgyalja az EU és Nagy-Britannia, hogy milyen formában működnek együtt a jövőben. A mostani brit kormány szeretne kilépni az európai közös piacból és az európai vámunióból, hogy saját kereskedelmi kapcsolatait építhesse a világban, anélkül, hogy EU-s szabályokat kellene betartania, vagy a többi európai országgal kellene egyeztetnie.

Ha kilép a vámunióból, akkor vámhatárt kell felhúzni az Ír-szigeten az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország és a független Ír Köztársaság között. Ezen a határszakaszon azonban tilos határellenőrző infrastruktúrát építeni: ez a szigeten a béke záloga. Olyan megoldást kell tehát találni, amely lehetővé teszi az áruforgalom ellenőrzését ezen a határon, anélkül, hogy ennek bármilyen látható nyoma lenne.

Az Európai Unió vezetői erősen kételkednek benne, hogy ez lehetséges, ezért írásba foglaltatták Londonnal, hogy egészen addig, amíg nem sikerül megtalálni a varázslatos megoldást az északír határ egyszerre zárva és nyitva tartására, addig az Egyesült Királyság nem léphet ki az európai vámunióból. Ez a tartalékmegoldásnak szánt forgatókönyv nem sok jóval kecsegteti Londont, mert ha lenne könnyű megoldás a határproblémára, azt két év alatt már megtalálták volna.

Vagyis nagyon is jogos feltételezés, hogy ezekkel a feltételekkel, az északír határ miatt az Egyesült Királyság évtizedekig nem léphet ki az európai vámunióból. Ez pedig a brit törvényhozás elsöprő többségének elfogadhatatlan. 

A kormányzó brit konzervatívok brexitpárti fele és az ellenzéki Munkáspárt sok képviselője sem volt hajlandó áldását adni így a megállapodásra, az északír unionisták pedig a leghangosabban ellenezték az egészet. Az ellenzék másik részének pedig magával a kilépéssel van gondja: ők azt szeretnék, hogy az Egyesült Királyság ne is lépjen ki az EU-ból, vagy ha igen, akkor sokkal szorosabb kapcsolatban maradjon vele, mint amilyet May megállapodása tartalmaz.

A megállapodás ilyen mértékű leszavazása elég komoly vereség volt Theresa Maynek. Hogy sikerült ezt átvészelnie?

May ugyan a 2017-es előrehozott parlamenti választásokon elbukta a toryk többségét az alsóházban, de az északír unionisták tíz képviselőjének a támogatásával képes volt többségi kormányt alakítani. A DUP vehemensen ellenezte a megállapodást az ír-északír határmegoldás miatt, de azt is nyilvánvalóvá tették, hogy Mayt nem akarják megbuktatni.

A Munkáspárt bizalmatlansági indítványa a kormány ellen így nem járhatott sikerrel. Csak akkor bukhatott volna meg a kormány, ha Theresa May saját pártjának a képviselői szavaznak ellene. Azonban May a Konzervatív Párton belül már túlélt egy belső bizalmi szavazást decemberben. Az pedig a rebellis toryknak sem állt érdekében, hogy az ellenzéki indítvány mentén rúgják ki miniszterelnökük alól a talajt. Egyrészt a toryk minden huzavona ellenére sem estek vissza lényegesen a közvélemény-kutatásokban: 40 százalék körül állnak. Viszont a Munkáspárt ott liheg a nyakukban, ezért egy előrehozott választás kockázatos lenne nekik, és akár többet is veszíthetnének, mint 2017-ben.

Pusztán stratégiai szempontból nézve a Mayjel szembenálló toryknak sem rossz, ha a miniszterelnök viszi el a balhét a következő hetekben. Az ugyanis már jó ideje látszik, hogy nagy politikai nyereséget nem lehet csinálni a kilépés levezényléséből. Ugyanez igaz a Munkáspártot vezető Jeremy Corbynra is, akinek megfelel, ha ellenfelei erodálják magukat így vagy úgy.

May talpon maradása egyébként egybecseng a közvélemény kívánságával is. Noha a megállapodását a felmérések szerint a többség elutasította, a Sky News polljában az 53 százalékuk azt is ellenezte, hogy ebben a helyzetben a parlament megbuktassa Mayt.

És most mire számít? Hogy az EU mégis beadja a derekát az ír tartalékmegoldás ügyében?

A patthelyzetre May láthatóan nem talált ki új orvosságot. Úgy tűnik, hogy nagyobb változtatások nélkül visszamegy az EU-hoz, és Brüsszelben is arra akar majd építeni, hogy lobogtatja, milyen határozott az ellenállás a brit parlamentben. May valószínűleg azt akarja még egyszer kihangsúlyozni, hogy a tartalékmegoldás nélkül hajlandóak támogatni a brit képviselők a megállapodást. Ez nem sokban különbözik az eddigiektől, és nem is nagyon vezetett idáig eredményre.

Mi az EU álláspontja ebben az egész helyzetben?

Maynek mentőöv lehetne az, hogy például a kilépési megállapodás szövegébe jogi kényszerítő erővel beleírják, hogy a vámuniót jelentő tartalékmegoldás csak rövid időre szólhat. Ilyesmire azonban nem fognak ígéretet tenni a tagállamok vezetői addig, amíg nem látják tisztán a brit kormány szándékait és főleg a brit kormány képességét arra, hogy átvigyen egy megállapodást a parlamenten. Margaritisz Szkínasz, az Európai Bizottság vezető szóvivője azt mondta: „Ne Brüsszelben keressék a válaszokat, most Londonnak kell kinyilatkoztatnia, nem nekünk.”

A szóvivő azonban azt is jelezte már, hogy elképzelhető a brit európai uniós kiválás márciusra tervezett határidejének meghosszabbítása, „ha az Egyesült Királyság ezt jó okkal kéri”. Brüsszeli források nem tartják valószínűnek, hogy lényegi elemeken változtassanak a szövegen, de látva, hogy milyen súlyos a londoni helyzet, várható, hogy az EU az eddigieknél rugalmasabban reagál.

Az északír tartalékmegoldás azonban eddig tabunak számított, elmondta ezt már Leo Varadkar ír miniszterelnöktől Angela Merkel német kancellárig mindenki. Ehhez hozzátartozik, hogy a keményvonalas brexitpártiak abban is reménykedtek, hogy az idő múlásával sikerül majd megtörni az EU egységét ebben a kérdésben. Hétfőn valóban újdonságot jelentett, hogy Jacek Czaputowicz lengyel külügyminiszter felvetette, a tartalékmegoldás időbeli korlátjával lehetne feloldani a patthelyzetet. Azonban egyelőre tagállami és EU-s oldalról sem támogatta más ezt a felvetést.

Arra voltak jelek, hogy ha lehet, a rendezetlen kilépést az EU is elkerülné. Azonban más szempontok is vannak: uniós oldalról nem elsődleges cél, hogy a britek kényelmesen megússzák a brexitet, ugyanis az felbátoríthatná más tagállamok EU-ellenes ellenzékét – különösen a májusi európai parlamenti választás előtt. Az EP-választás arra nézve is fontos határidőt jelent, hogy elméletileg mennyi haladékot kaphatnának a britek a kilépésre, hiszen az már eldőlt, hogy Nagy-Britannia nem állít EP-képviselő-jelölteket májusban.

Mennyi esélye van a március 29-i dátum elhalasztásának?

Theresa May hétfői felszólalásában azt mondta, hogy a határidő halasztásához az EU-tagországok jóváhagyása lenne szükséges, és szerinte nem valószínű, hogy bármibe belemennének, ha nem látszik, hogy biztosítani tudnak egy olyan megoldást, ami a brit képviselők többségének is megfelelő. A keményvonalas brexitpártiak felszólítására azonban nem volt hajlandó kizárni a kilépési dátum módosítását, csak azt mondta, hogy azért dolgozik, hogy az Egyesült Királyság az eredeti határidővel, március 29-cel elhagyja az EU-t.

Az EU-ban hangsúlyozták, hogy semmilyen halasztásra utaló megkeresés nem érkezett hozzájuk egyelőre a britektől. Az Európai Bizottság elméleti szinten arra utalt, hogy az új EP felállásának napja lehet egy mérföldkő, ez pedig július 2. Vagyis jogászkodással addig még el lehetne húzni papíron a britek kilépését az EP-választás módosítása nélkül.

Miután May hétfőn nem állt elő lényegesen új javaslattal, brit képviselők egy csoportja, köztük maradáspárti toryk és munkáspártiak is olyan módosítóról is szavazást akarnak jövő héten, amivel kikötnék: a kormányfőnek meg kell próbálnia elhalasztani a kilépés határidejét, amennyiben nem fogad el az alsóház február 26-ig egy brexitmegállapodást. Ez tehát egy újabb határidő lenne, de még nem biztos, hogy életbe is lép.

De mi történik akkor, ha May tárgyalásai újból nem vezetnek eredményre?

Egyelőre nem lehet biztosan megmondani, mi történik a jövő keddi szavazás után, hiszen még az sem világos, milyen módosításokkal adna be új javaslatot May.

A brit alsóházban eddig a korábbi brexitjavaslat elsöprő elutasításán kívül csak abban volt lényegi egyetértés, hogy a rendezetlen kilépést el akarják kerülni. Egy-egy másik alternatíva mögött viszont csak kisebb frakciók sorakoztak fel. Az említett, halasztásra koncentrálón kívül a Labour olyan módosítót is csatolni akar a jövő heti szavazáshoz, amin arról is véleményt mondanának a képviselők, hogy akarnak-e szorosabb kapcsolatot az EU-val, és támogatják-e a Corbyn-féle vámuniót. Sőt, az is a csomagban van, hogy legyen-e népszavazás arról a megoldási javaslatról/megállapodásról, amit majd egyszer talán elfogad az alsóház.

Ahogy azt már korábban is írtuk, az alternatívák között ott van

• tehát egy újabb referendum,
• egy szabadkereskedelmi megállapodás, mint az EU és Kanada vagy több tucat másik ország között,
• egy vámunió, mint Törökországgal, amit a Munkáspárt vezetője is támogat,
• a norvég típusú kapcsolatrendszer az EU-val, azaz maradnának a közös piacban anélkül, hogy beleszólnának a döntésekbe, és az uniós munkaerőt is szabadon be kellene engedniük (erről még a norvég miniszterelnök is azt kérdezte: „miért?”),
• a svájci modell, ami gyakorlatilag a norvég, csak egy nagy megállapodás helyett sok „önkéntes” kicsivel, így bizonytalanabb (épp most billeg) és átláthatatlanabb, de legalább a nagyobb szuverenitás látszatát fenntartja,
• több tory pedig egy önellentmondásnak számító „rendezett megállapodás nélküli brexitről” beszélt, de itt se mindegy, hogy teljesen megszakítják a kapcsolatokat,vagy spontán letárgyalt kis egyezségekkel tompítják a szakítás fájdalmait.

Egy újabb referendum? Akkor van esélye annak is, hogy megint népszavazást tartsanak, és mégse lépjenek ki?

May az elmúlt két hétben többször is arról beszélt, hogy nagyobb esélye van annak, hogy Nagy-Britannia nem is lép ki az EU-ból, mint hogy megállapodás nélkül lép ki. Ezzel elsősorban a kemény brexit híveit próbálta győzködni, hogy inkább válasszák a megállapodását, mint hogy kockáztassanak egy újabb referendumot. A kormány többször is kizárta egy újabb népszavazás megtartását, és May hétfőn is azzal érvelt, hogy a 2016-os  eredményének a végrehajtása a feladatuk. Azt mondta, hogy egy újabb referendum komoly társadalmi károkat okozna, és rossz precedenst teremthetne jövőbeli népszavazások előtt.

Egy újabb EU-referendum mellett kampányol a brit ellenzékből a Skót Nemzeti Párt (SNP) és a liberális demokraták is. A torykon belül is vannak, akik komolyan számolnak egy új népszavazás megtartásával, és a Labourben többen is arra sürgetik Corbynt, hogy a párt álljon be egy új referendum mögé. Corbyn eddig azonban ellenezte, hogy újabb népszavazást írjanak ki.  A Munkáspárt egyébként egy előrehozott választást akar kiharcolni, ha ez nem sikerül – márpedig nem fog –, akkor gondolkozna el pártszinten is egy második népszavazás támogatásáról.

Egyelőre nincs tehát széleskörű támogatása egyik nagy párton belül sem annak, hogy legyen újabb népszavazás. A referendumot pártolók pedig megoszlanak, hogy akár a brexit visszacsinálása is napirenden lenne, vagy csak a kilépés feltételrendszerére kitalált majdani megoldásról kérdeznék meg az embereket. Az is fontos, hogy bármilyen népszavazás megtartására már biztosan nem lenne akkor sem idő március 29. előtt, ha hirtelen többségbe kerülnének a támogatók. Vagyis ennek megtartásához a 27 EU-tagország jóváhagyására, és haladékra is szükség lenne.

De ha ennyire nem tudnak megegyezni, miért nem vonják egyszerűen vissza ezt az egészet?

Erre elvi lehetőség van, hiszen az Európai Bíróság már kimondta, hogy az Egyesült Királyság egyoldalúan, az EU-tagországok jóváhagyása nélkül is lefújhatja a brexitet. A kormány azonban egyáltalán nem akar ilyet lépni, és még az ellenzékben is legfeljebb egy újabb népszavazás eredményeképpen tennék ezt meg.

May kijelentette, hogy nem kívánja leállítani a brexitfolyamatot, és a kilépés alapvető feltételein sem változtatna: Nagy-Britannia az elképzelései szerint továbbra is elhagyná az európai közös piacot és a vámuniót.  May egyik érve az volt a maradáspártiak felé: ők mit szólnának, ha a népszavazáson nyernek az unió hívei, aztán a parlament mégis felülírná őket, vagy pedig egy újabb népszavazást írna ki.  Corbyn is azt mondta korábban, hogy ha ő lenne a miniszterelnök, akkor is megtörténne a brexit.

Mit akarnak egyáltalán a britek?

2016. június 23-án a kilépéspártiak 52 százalékkal nyertek, a maradásra 48 százalék szavazott. Azóta változtak az arányok, de arról nincsen szó, hogy a britek elsöprő többsége ma már máshogy döntene. A napokban több felmérés is kijött erről, ezek közül a ComRes pollja szerint 54 százalék a maradásra, 46 százalék a kilépésre szavazna. Az Opinium polljában 56 százalék szavazott volna a maradásra, amennyiben a másik opció a May-féle megállapodás, amely pedig 44 százalékot ért el. Más módon feltéve a kérdést viszont csak minden ötödik ember mondta, hogy le kellene fújni a brexitet. Ugyanennyien haladékot kérnének, 40 százalék pedig mindenképpen kilépne, akkor is a mostani menetrend szerint, ha ez rendezetlen kilépést vonna maga után.

Mi fog akkor most történni?

Ez az, amire nehéz biztos választ adni. A parlamenti képviselők közül láthatóan most még mindenki abban reménykedik, hogy van lehetőség valamilyen köztes megoldásra. Ha nem lesz megállapodás az EU-val, nem kérnek és nem kapnak haladékot a kilépési dátum módosítására, vagy nem vonják vissza egyoldalúan a kilépési nyilatkozatot,

Ez azt jelentené, hogy nem lesz semmilyen átmeneti időszak, és ugyan történtek erre is előkészületek, de így is minden bizonnyal komoly káoszt okozna rövid távon főleg a briteknek, kisebb mértékben az EU-nak.

Maynek kötelező volt hétfőn elállnia egy új javaslattal, ez történt meg a parlamenti beszédével. Utána fut egy újabb kört az EU-nál, mielőtt egy hét múlva, január 29-én megint szavaznának az alsóházban. Hogy ezen visszakerülnek-e a kiindulópontra, vagy pedig megnyílnak új lehetőségek, az nagyrészt attól függ, hogy az EU mutat-e bármilyen hajlandóságot változtatásokra, és mi lesz a sorsa az említett, főleg ellenzéki módosítóknak.

Mi lenne ez a rendezetlen kilépés, aminek megnőtt az esélye, és miért tart ettől mindenki?

A bizalmi szavazás után múlt héten May tárgyalásokra hívta az ellenzéki pártok vezetőit, azonban Corbyn feltételül szabta, hogy a kormányfő vesse el végérvényesen a rendezetlen kilépés lehetőségét. Ezt May lehetetlen feltételnek nevezte, és hiába akarják ezt elkerülni mindenáron a brit képviselők, alapvetően a fent említett lehetőségeik vannak a kivédésére.

A rendezetlen kilépés közvetlen hatása az lenne, hogy 2019. március 29-én vámhatár és légi határ létesülne az Egyesült Királyság és az EU között. A brit kormány hónapokkal ezelőtt elkezdett készülni erre a lehetőségre: vészhelyzeti tervet állítottak össze a kikötők és a repülőterek bővítéséről, és kétoldalú légi közlekedési megállapodásokat szövegeztek, amelyek elháríthatják, hogy lebénuljon a közlekedés.

Rengeteg brit és uniós céget sokkhatásként érne, hogy vámot kell fizetniük azokra az árukra, alkatrészekre, nyersanyagokra, amelyekkel eddig korlátozás nélkül kereskedhettek Nagy-Britannia és az EU többi része között. Borítékolható egy súlyos gazdasági visszaesés, amíg az ellátási láncok átrendeződnek. Évekbe telne, amíg London letárgyalja a szabadkereskedelem új feltételeit az EU-val és a világ többi részével.

Az ír-északír határon pedig elvileg fel kellene állítani a határellenőrzéshez szükséges infrastruktúrát, amiből nagyon komoly konfliktus kerekedhet Észak-Írországban. Tehát az a feltétel sem teljesülne, amely az Európai Uniónak a legfontosabb, és amihez az EU végig ragaszkodott a tárgyalások során: hogy ne legyen határellenőrzés ezen a szakaszon.

Ezért is van lehetőség a határidőhöz közeledve minden eddigi nyilatkozat ellenére mégis arra, hogy valamilyen újabb kompromisszumos megoldás körvonalazódjon.

Hogyan érinti a legutolsó állás szerint a brexit a magyar munkavállalókat?

May legfontosabb új bejelentése a hétfői beszédében az volt, hogy az eredeti tervekkel szemben ingyenes lesz a Nagy-Britanniában élő külföldi EU-állampolgároknak a brexit utáni időre szóló tartós letelepedési engedély kérelmezése (ez felnőtteknek 65 font, több mint 23 ezer forint lett volna), és akik már befizették a díjat, visszakapják pénzüket.

Az első dolog, amiben az EU és az Egyesült Királyság megegyezett még 2017 decemberében, az az volt, hogy mindkét fél garantálja a saját területén a másik állampolgárainak az eddigi jogait. Aki EU-s polgárként 2020. december 31-ig letelepedik Nagy-Britanniában, ugyanazokkal a feltételekkel élhet ott, vállalhat munkát, tanulhat, vehet igénybe közszolgáltatásokat, mint most. Ez vonatkozik a családtagjaira is. Aki brit lakóhelyen van regisztrálva, 2021. június 31-ig igényelhet letelepedett státuszt.

Theresa May tavaly szeptemberben elismételte a Nagy-Britanniában élő külföldieknek: „Szeretném világosan leszögezni, hogy abban az esetben is, ha nem tudunk megegyezni [az EU-val], az önök jogai védelem alatt fognak állni. Önök a barátaink, a szomszédaink, a kollégáink. Azt akarjuk, hogy maradjanak.”

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !

(Borítókép: Banksy graffitije Dover-ben, Angliában. Fotó:  Bloomberg / Getty Images Hungary)