Internetezők észak-koreai központi lapja

Már több mint négy éve, hogy bejegyeztette Barcelonában Alejandro Cao de Benos de Les y Perez, az interneten szerveződött Koreai Baráti Társaság elnöke a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hivatalosnak kikiáltott honlapját, a korea-dpr.com-ot. Az azóta nem sok változáson átmenő, dizájnilag jócskán elavult szájt jól tükrözi a súlyos gazdasági és társadalmi válsággal küszködő ország gyakorlatilag nem létező internetállapotait.

Klikk a képre!

Aki bármit is szeretne érdemben megtudni az atomfegyverkezési felhajtáson kívül Észak-Koreáról, viszonylag hamar ezen a lapon lyukad ki, miután a meglehetősen propagandaízű állami hírügynökségi oldalon villámgyorsan átrágta magát, és nem kötötte la a Koreai Munkapárthoz lojális Naenara sem. Minthogy a Koreai-félsziget kommunista felében a világháló jószerével ismeretlen fogalom, nem csoda ha ezeken kívül érdemi lapokat nem találunk. Bár a computerweekly.com egy tavaly júliusi cikkében még arról számolt be, hogy bejegyezték az első .kp topdomain alatti koreai oldalt a http://www.stic.ac.kp-t, furcsa nevű lap azóta sem érhető el a nagyvilág számára, csak a belső, Kvangmjong-nak hívott intraneten böngészhetik az államigazgatás kivételezett szervei. A computerweekly.com úgy tudja, az észak-koreai fővárosban, Phenjánban van egy darab internetkávézó is, ami Kínához csatlakozik egy vonallal, és kizárólag turisták és diplomaták maroknyi csoportja veheti igénybe szolgáltatásait. Állítólag Kim Dzsong Il, az ország vezetője, egyáltalán nem vonja meg magától az internetezés gyönyöreit, rendszeresen felkeres több dél-koreai híroldalt, miközben diktatórikus rezsimje minden eszközzel megakadályozza, hogy országába ilyen úton beszivárogjanak a nemkivánatos politikai nézetek.

Internetezők kérték

A korea-dpr.com kezdőlapja szovjet típusú - kalászkoszorúból, vízerőműből, vörös csillagból komponált - címerrel fogad, ahonnan az ENTER feliratú vörös ötszögre kattintva lehet egy szinttel beljebb jutni, ami még mindig nem a tartalom, hanem egy újabb "kapuoldal". Itt Észak-Korea két emblematikus figurája integet a felvonuló internetezőknek: Kim Ir Szen, a tíz éve halott Nagy Vezér, valamint fia és utódja, Kim Dzsong Il, a Szeretett Vezető. Közöttük a továbblépésre csábító "Welcome" felirat, de klikkelhetünk a képeken tulajdonképp bárhova, akár a Kim Ir Szen elvtárs rövidlátását korrigáló jellegzetes szemüvegre is.

Az idáig lineáris szerkezetű szájt harmadik oldaláról érhető el a lényegi tartalom. A jobb oldalt elfoglaló kétsoros menü tizenhét aloldalra vezet, ahol a különböző nyelvű baráti társaságok mutatkoznak be, köztük a Koreai Baráti Társaság Egyesült Államokbeli ága, aminek deklarált célja az észak-Koreával szemben kialakult nyugati előítéletek lebontása, és az ötvenes évek elején háborúban álló két nép közti barátság építése. A szervezet emellett gyógyszersegélyt is szervez az éhínséggel küzdő országnak. Az oldal tanúsága szerint Közép-Európában Lengyelország és Szerbia-Montenegró büszkélkedhet ilyen baráti csoporttal. Itt jegyezzük meg, hogy bár a hivatalos oldalon nem szerepel, de 2002 óta hazánkban is működik a Magyar-Koreai Baráti Társaság, aminek célja, hogy elősegítse "a magyar nép és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népe közötti megértés, szolidaritás és barátság ápolását", áll a honlapon.

Monumentális felkiáltójel

Klikk a képre!

A "menüoldal" közepét uraló képen a kommunista ország sajátutas nemzeti ideológiájának, a dzsúcsének szoborba öntött szimbóluma látható. A fővárosban, a Tedong folyó partján magasodó világítótorony-szerű emlékmű az önerőre támaszkodás zsákutcájának monumentális felkiáltójele lehetne a 24 milliós ország éhező tömegeinek szemében - de ez a neten pizzát rendelőknek nem feltétlenül éri el az ingerküszöbét. Az eszme bukásának mindenestre jelzésértékű momentuma volt, amikor 1997. február 12-én Hwang Jang Yop és titkára menedékjogot kértek a dél-koreai követségen. A 74 éves Hwang a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának ideológiáért felelős titkára volt, azaz maga a dzsúcse atyja, Kim Ir Szen barátja, és fiának Kim Dzsong Ilnek nevelője, tanítómestere.

Vera Muhina, Munkás és kolhozparasztnő című, Moszkvában látható szobrát (aka Moszfilm védjegy) leplezetlenül idéző szoborcsoporttól balra öt, kissé rendezetlenül csoportosuló menüpontra lehet klikkelni. Alattuk koreai szuvenireket, szegényes üzleti opciókat, viszonylag részletes idegenforgalmi információkat, harcos baráti társasági felhívást és hét darab linket lehet találni.

A "business" aloldalról rátalálhatunk az ország autóiparának büszkeségére, a Pyoghwa Motors Fiparamjára, amiről egy akciódús videófelvétel is megtekinthető. Másfelől két észak-koreai szabadalom is finánctőkeerős befektetőket keres ezeken a lapokon: a rejtélyes rajzolószerkezet, a multikompassz (amivel számítógép nélkül lehet köröket, ellipsziseket, és változatos kétdimenziós görbéket, többek között cyklotront rajzolni, legalábbis a leírás szerint), és a fogaskerekes áttétellel kialakított fokozatmentes automata sebességváltó, ami az autósoknak feltehetőleg nem ismeretlen fogalom.

A turizmust átfogó információkból két dolgot lehet leginkább leszűrni: az ország légitársasága kis híján a megszűnés szélén áll, lévén menetrendszerűen csak Pekingbe lehet az Air Koryo gépeivel repülni, azt is csak hetente kétszer, másfelől ennek ellenére érdemes Észak-Koreába utazni hiszen az ország természeti adottságai és történelmi emlékei lenyűgözőek.

Világtrendektől érintetlen

A legizgalmasabb az észak-koreai "webáruház" ajándékosztálya, ahonnan sajnos a kitűzők közül a dzsúcse eszme nagyságát hirdető 12 eurós darab már mind egy szálig elfogyott. A hang és képhordozók kéttucatnyi címet kitevő készlete mögött szerzői jogot sértő kalóztevékenység folyik, mint ahogy erre maga az oldal is felhívja a figyelmet: "a cédék, videócédék és dévédék nem eredeti kiadványok". Aki ennek ellenére mégis rendel belőlük, a koreai népzenétől, a mozgalmi kórusműveken keresztül, egészen az elektronikus zenéig terjedően mélyedhet bele a világtrendektől érintetlen zenei világba. Az ország természeti kincseire utal a háromtételes jádekő- és porcelánválaszték, egyúttal visszafogottan jelezve, hogy a koreai kézművesség máig versenyképes maradt az amúgy igen erős ázsiai mezőnyben.

Ezzel át is tekintettük az észak-koreai "internet" szükségszerűen nagy szeletét, sejtve, hogy jó ideig nem is lesz ennél több a kezünk ügyében, ha a világ utolsó kommunista bástyáinak egyikéről támadna kedvünk információkat gyűjteni - ami a hasonlóan sanyarú sorsú utolsó testvérországhoz, a nyolc éve behálózott Kubához képest is édeskevés.