Kilátások az országjelentés után

Az Európai Bizottság szerdán megjelent jelentése nem tartalmaz különösebb meglepetéseket. A várakozásoknak megfelelően a Bizottság - az unió "kormánya" - 10 tagjelölt ország csatlakozását javasolja 2004-ben, Romániáét és Bulgáriáét pedig 2007-re tolja. A dokumentum szerint ezek az országok a csatlakozásig a bővítés valamennyi fontos kritériumának meg tudnak felelni, noha számos területen további erőfeszítésre van szükség.

Magyarország: kritikák, de semmi életveszélyes

A Magyarországgal kapcsolatban felmerülő hiányosságok a szokásosak. A mezőgazdaságot, a regionális politikát, a közlekedést, a környezetvédelmet és a pénzügyi ellenőrzést emeli ki a Bizottság, mint olyan területeket, ahol a közigazgatás még nem eléggé felkészült. Külön kiemelik, hogy a cigányok továbbra is hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve, és van mit tenni a korrupció ellen is. Fontos, hogy a mostani jelentésben - először - kritika éri a kormány gazdaságpolitikáját is, a bérpolitikát és a magas költségvetési hiányt. De Brüsszel elismeri, hogy az utolsó jelentés óta több területen is előrelépés történt.

Összegezve: a mostani dokumentum kritikus, de nem rossz. Magyarország lényegében teljesíti a feltételeket. "A jelentés nem tartalmaz olyan dolgokat, amiken a csatlakozás megbukhat - mondja Csaba László közgazdász, egyetemi tanár, EU-szakértő. - A kritikák nem annyira súlyosak. Az unió bővítését illetően geopolitikai döntés született, amely minden más szempontot maga alá rendel."

Most mi jön?

Mivel a Bizottságnak csak javaslattételi joga van, a következő lépés az, hogy ezt a jelentést az unió állam- és kormányfői elfogadják. Ez minden bizonnyal meg is történik az október végi brüsszeli EU-csúcstalálkozón, különösebb gond nélkül. Ugyanakkor van pár problémás tárgyalási fejezet, amiket még ez után kell lezárni. Nagy részüket azért, mert magának az uniónak sincs végleges álláspontja. Ilyen a mezőgazdaság (pontosan mennyi támogatást kapjanak termelőink), a regionális politika (mennyi brüsszeli pénzt kapjanak szegényebb térségeink), az intézményi ügyek (mennyi helyünk legyen az Európai Parlamentben, például) és a költségvetési visszatérítés (hogyan tudjuk elkerülni, hogy tagállamként kevesebb pénzt kapjunk, mint a csatlakozás előtti utolsó évben).

Magyarország számára különösen kényes még a versenyjogi fejezet: itt arról folyik a vita, hogy hogyan alakítsuk át az itteni külföldi befektetőknek járó kedvezményeket, hogy az uniós jognak is megfeleljen, és a befektetőket se érje csalódás. Ez a fejezet nagyon érzékeny, mert nagyon nagy a tét: a magyar gazdaság elsősorban a kedvezmények miatt idecsődült külföldi tőkének köszönheti, hogy ilyen lendületesen fejlődött az elmúlt években.

Ha a tárgyalások rendben lezárulnak, márpedig ezt kevesen kérdőjelezik meg, a végső szót a decemberi koppenhágai csúcstalálkozón mondják ki az EU vezetői (noha elvileg nem kizárt, hogy egy-két dolog lezáratlan ügy átcsúszik jövő év elejére). Ha ekkor megkapjuk a hivatalos meghívót, akkor a nehezén túl vagyunk.

Akadályok

A le nem zárt tárgyalási fejezeteken kívül sajnos van még egy-két gond, amelyekkel mi nemigen tudunk mit csinálni. Ilyen például a bővítést intézményileg megalapozó Nizzai Szerződés, amelyet tavaly leszavaztak az írek. Még októberben újra lesz szavazás, és noha a közvélemény-kutatások szerint az "igen" tábor vezet, ez nem lefutott menet. Brüsszelben halálra vált arckifejezéssel ismételgetik, hogy "nincs B-terv" és a bővítés "halálos veszélybe kerül", ha az írek megint beintenek. Szerencsére ez főleg nyomásgyakorlás, a dolog nem ilyen egyszerű. A legtöbb elemző egyetért abban, hogy az unió nem fogja hagyni, hogy az elmúlt évtized egyik legkomolyabb vállalkozását másfél-kétmillió ír szavazó tönkretegye: a Nizzai Szerződés bukása esetén a szükséges intézményi reformokat várhatóan a csatlakozási szerződésbe iktatják bele. Még egyszer: az EU bővítése geopolitikai döntés, nem kvázi adminisztratív problémákon fog fennakadni. Ezen legfeljebb csúszhat.

A másik rajtunk kívül álló dolog a megosztott sziget, Ciprus ügye. Ciprus tagjelölt. A sziget török fele azt szeretné, ha őket is felvennék. De ehhez az kell, hogy valahogy megegyezzenek a görög oldallal, ez pedig húsz éve nem megy. Az EU azt mondta, hogy ha nincs egyetértés, akkor felveszik csak a görög oldalt. De ettől meg Törökország lesz ideges, olyannyira méghozzá, hogy azt mondja, hogy ebben az esetben annektálja a sziget törökök lakta részét. Ez természetesen diplomáciai válságot eredményezne Brüsszel és Ankara közt. Ráadásul Törökország a NATO egyik legfontosabb tagja és az Egyesült Államok kulcsfontosságú szövetségese a Közel-Keleten. Vagyis az EU mindenképpen szeretné elkerülni, hogy a dolgok idáig fajuljanak a törökökkel. Olyannyira, hogy egyes elemzők szerint nem kizárt, hogy valamelyik tagállam, mondjuk Nagy-Britannia, ilyen körülmények között meg sem szavazná a bővítést.

Ez ugyanis az utolsó para. A csatlakozási szerződést minden tagállam parlamentjének ratifikálnia kell. Noha elvileg valamennyien elkötelezettek a bővítés mellett, a nemzeti parlamentekben könnyen felszínre kerülhetnek olyan kérdések, olyan aggodalmak és fájdalmak, amelyeket eddig a szőnyeg alá söpörtek. A szegényebb tagállamok például félnek, hogy a náluknál is szegényebb új tagok forrásokat vonnak el tőlük, és hasonlók. Eurofób pártok kihasználhatják az unió polgárainak tájékozatlanságát a bővítést illetően. Azt, hogy az ottaniak egyáltalán nem tartják fontos és sürgető kérdésnek Európa egyesítését. Bár a legtöbb elemző most elég optimista, ez nem lefutott meccs.

Mikor?

Ahhoz, hogy tagok legyünk, a tagjelölteknek is le kell bonyolítaniuk a népszavazásokat, és alá kell írniuk és ratifikálniuk kell a csatlakozási szerződést. Ez sajnos szintén nem teljesen tiszta sor, Magyarországon az utóbbi például alkotmánymódosítást igényel. De egy "nem" nem boríthatja az egész bővítést. Ha mondjuk a csehek úgy döntenek egy népszavazáson, hogy ők inkább mégsem akarják az egészet, attól mi még csatlakozhatunk. (Egy lengyel "nem" már kényesebb lehet, de igazi válsághoz aligha vezetne.) Hasonlóképpen, a hazai ellenzék is legfeljebb a magyar csatlakozásnak tehet be, a többiekének nem (noha nem lenne túl jó üzenete a magyar buktának). Ha a fentiek közül egyik probléma fajul el teljesen, a csatlakozás várható dátuma 2004 közepe, 2005 eleje.