Orbán szövetsége vagy csak „ellenzéki kisebbség” épül?

További Eurologus cikkek

Felpörgött a visegrádi négyek együttműködése, ami Orbán Viktor európai terveinek is jól jöhet. Kérdés, hogy tartós marad-e az összhang.

Soha nem volt olyan erős a visegrádi négyek – Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia – együttműködése, mint most, büszkélkedett a Miniszterelnökség EU-ügyi államtitkára november 24-én a Közép-Európai Egyetemen. Takács Szabolccsal ezt nem csak a kincstári optimizmus mondatta: az utóbbi hónapokban tényleg úgy tűnik, hogy sikerült alaposan felpörgetni a V4-et.

Mi ez a V4?

1335-ben Visegrád várában találkozott a cseh, a lengyel és a magyar uralkodó, hogy rendezzék az ellentéteiket és egy Bécset elkerülő kereskedelmi utat jelöljenek ki. A rendszerváltozás után magyar kezdeményezésre élesztették fel az együttműködést főleg azért, hogy közösen haladjanak az EU felé.

1991. február 15-én írta alá a Visegrádi Nyilatkozatot Václav Havel, a Csehszlovák Köztársaság köztársasági elnöke, Lech Wałęsa, a Lengyel Köztársaság elnöke és Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. 1993-ban Csehszlovákia kettészakadásával vált négytagúvá a Visegrádi Együttműködés.

Fotó: Wikipedia

Kapóra jött a migráció

2009-ben még Nicolas Sarkozy akkori francia elnök beszólt, hogy „kérdéseket vethet fel”, ha a visegrádiak előre egyeztetgetnek maguk között (mintha ők soha nem csinálnának ilyesmit a németekkel). Aztán Varsót bevették a nagyok közé és inkább Berlinnel tartott, ráadásul megorrolt Budapestre az oroszokkal szembeni engedékenysége miatt. Orbán Viktor és Pozsonyban ülő kollégája, Robert Fico a 2010-es kettős állampolgársági törvény miatt csapott össze. A csehek és a szlovákok idén februárban már Ausztriával flörtölgettek, ami miatt egyesek azt a kérdést feszegették, hogy ezzel vereséget szenvedett-e a V4.

A migrációs válság felpörgésével aztán megint összezárás következett. Közösen küldtek határőröket és szakértőket Magyarországra, Szlovéniába, valamint Görögországba. Utóbbi az uniós politikusok közt is elismerést váltott ki, mert a nagyjából 1100 fős igény több mint negyedét, 300 embert ők négyen ajánlották fel. Mindenki egyenlően kiveszi a részét, azaz Magyarország ugyanúgy 75 embert embert küld, mint a közel 40 milliós lakosságú Lengyelország (Igaz, Brüsszel hivatalosan még november 24-én is csak öt főről tudott.) A régóta tervezgetett visegrádi uniós harccsoport szintén megkezdte a működését.

Betemették a politikai árkokat

A menedékkérők EU-n belüli szétosztására (a „kvótákra”) még négyükből csak hárman szavaztak nemmel, mert Varsó inkább a németek vezette többség mellé állt. Október végén viszont a konzervatív-euroszkeptikus Jog és Igazságosság (PiS) került hatalomra, amely szinte mindenben egy húron pendül Orbánékkal.

Érdekesség, hogy Szlovákiában egy szocialista párt egyedül, Csehországban pedig főként a liberálisokra támaszkodó koalícióban kormányoz, ez mégsem zavarja az együttműködést. Robert Fico szlovák miniszterelnök a bevándorlás-ellenes és muszlimokat kirekesztő kijelentései miatt saját pártcsaládjában is kihúzta a gyufát. Árulkodó volt a liberálisok budapesti kongresszusának megnyitója is, ahol a cseh pénzügyminiszter, Andrej Babiš a többiek által hangoztatott szolidaritás helyett a határok megvédésének fontosságát ismételgette, és egyedül ő nem kritizálta a magyar kormányt.

Az EU „ellenzéki kisebbségévé” válhatnak

A visegrádi négyek azért lehetnek különösen fontosak Orbán Viktornak, mert a környezetében arról sutyorognak, hogy a miniszterelnök nemzetközi babérokra tör. Balázs Péter volt külügyminiszter ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy

a visegrádiak az EU egyfajta „ellenzéki kisebbségévé” válhatnak a nagy tagállamokkal szemben, ami nem biztos, hogy jó.

Zgut Edit, a Political Capital elemzője egyetértett ezzel: tényleg jól működik a V4 uniós szinten, de mindig csak akkor, amikor valamivel szemben akarnak fellépni. A további együttműködéssel kapcsolatban is szkeptikus volt, mert ez megbotolhat olyan kérdésekben, mint az Oroszország elleni szankciók fenntartása.

Akadnak bőven akadályok

Véleményét alátámasztották annak a V4-országokban döntéshozók, gazdasági és civil szereplők megkérdezésével készült tanulmánynak az adatai, amelyet Végh Zsuzsanna, a CEU kutatója ismertetett. A dokumentum alapján a lengyel válaszadók döntő többsége csak akkor lenne hajlandó felengedni az orosz korlátozásokat, ha még a Krím-félszigetről is kivonulnának. Moszkva megítélésében komoly szakadék van a visegrádiak között, de a lengyelek – a többiektől eltérően – épp a keleti politikát tartják az egyik legfontosabb együttműködési területnek. A négy ország átlagában még így is ez végzett a második helyen 22 százalékkal a migrációval együtt, az első az energiapolitika lett 40 százalékkal.

A lengyel megkérdezetteknek csak nagyjából 40 százaléka szerint kellene elsődleges partnerként kezelni a V4-eket, ami nagyjából fele a másik három országénak, és sokkal kevésbé tartják befolyásosnak az EU-ban.

A hosszú távú összetartást nehezítheti, hogy mindenhol Németországra tekintenek a legfontosabb társként, miközben például Csehország még a top 10-be se fért be Magyarországon. Egy ötös skálán általában csak 2,5 körülire értékelték a kapcsolataikat egymással.

Szóljon hozzá cikkünkhöz az EUrologus Facebook-oldalán!