Bemenni könnyű, de kijönni nehéz

Harmadik napja támadja Izrael a Gázai övezetet, több mint 300 palesztin meghalt. Az már bizonyos, hogy a szélsőséges iszlamista szervezet hatalmas veszteségeket szenvedett el, a halálos áldozatok és sebesültek mellett katonai és civil infrastruktúrájának jelentős része odaveszett.

Izrael a támadást azzal indokolja, hogy meg akarja szüntetni az ország déli részét célzó folyamatos biztonsági fenyegetettséget, amit a Hamász rakétatámadásai jelentenek a civil lakosságra. Ehud Olmert miniszterelnök és Ehud Barak védelmi miniszter a támadások kezdete óta visszafogottan nyilatkoznak a katonai akció céljáról: nincs szó arról, hogy meg akarják semmisíteni a Hamászt vagy annak teljes infrastruktúráját, csak arról beszélnek, hogy változtatni akarnak a biztonsági helyzeten Dél-Izraelben.

Ezzel együtt a kormányzó Kadima pártot számos bírálat érte az ellenzéki Likud részéről, hogy nem lépnek fel elég erősen a Hamász ellen, Izraelben pedig parlamenti választásokat tartanak február 10-én, hívta fel a figyelmet Gazdik Gyula, az ELTE Társadalomtudományi Karának docense.

Bushtól könnyű jóváhagyást szerezni

Az időzítés az amerikai adminisztráció szempontjából sem véletlen: Barack Obamát január 20-án iktatják be, így a még elnöki posztot betöltő George Bush kevésbé kemény kondíciókat tud szabni Izraelnek, mint azt utódja tenné néhány hét múlva, tőle könnyű egy szélesebb támadáshoz is jóváhagyást szerezni, Obama valószínűleg csak egy Izrael védelmét célzó támadásra bólintott volna rá. Ezt bizonyítja a 2006-os libanoni konfliktusban gyakorolt amerikai retorika, akkor azt mondták, Izraelnek joga van megvédenie önmagát.

Az amerikai reakció tehát sokkal kevésbé lett volna kiszámítható, ha Izrael január 20-a után hajt végre hasonló akciót. Szintén a mihamarabbi támadás mellett szólhatott az is, hogy a Hamász iráni támogatással egyre korszerűbb rakétákhoz jut, és egyre kiterjedtebb alagútrendszert építhet, így is 50 kilométeresre lehet becsülni a már elkészült titkos alagútrendszert. Ez feltehetően szintén károsodott az izraeli légi csapások eredményeként.

A három napja tartó támadások nemzetközi politikai hatásait nehéz előre megmondani, annyi bizonyos, hogy az izraeli-palesztin rendezési folyamat leáll, ami például új súlypontokat jelent Barack Obama számára a közel-keleti stratégiában. Ennek egyik központi eleme a diplomácia kapcsolatok újraépítése.

A Hezbollah nem akar harcolni

A 2006-os libanoni konfliktussal való párhuzamok egyébként kézenfekvőek, Izrael akkor is hasonló csapással kezdte támadni a Hezbollahot. A stratégia kezdetben hatékonynak tűnt, az izraelieket csak később érte meglepetés. Izrael most is látványos akciót hajtott végre, ami rengeteg áldozatot követelt, és a Hamász szerint is legkevesebb 180 halálos áldozat a soraikba tartozott, de meghaltak nők és gyerekek is. Izrael ugyanakkor azt mondja, az áldozatok elsősorban egyenruhások voltak, de azt Cipi Livni külügyminiszter is elismerte, hogy a háborúk gyakran civil áldozatokkal is járnak.

Felmerül az a kérdés is, akárcsak 2006-ban, hogy van-e esélye annak, hogy a Hezbollah északon második frontot nyisson. Hasszán Naszrallah, a Hezbollah egyik vezetője ugyan többször járt Iránban, és azt mondta, csapataik készenlétben állnak, Gazdik Gyula szerint a támadásra azonban nincs esély. Bár Izrael összevonta csapatait a libanoni határnál, és demonstratív berepüléseket hajt végre, ennél többre várhatóan nem lesz szükség. Szíria a háttérből kontroll alatt tartja a Hezbollahot, hiszen a közös határvonalat a szíriai hadsereg tarja fokozott ellenőrzés alatt, így ha a Hezbollah megkerüli Damaszkuszt, megszűnik a fegyverutánpótlás. Szíria felfüggesztette az Izraellel kezdett béketárgyalásokat, egyelőre kivárnak, a folytatás Obama és Izrael következő miniszterelnöke külpolitikájának függvénye.

A harcok további kimenetele egyelőre nem látszik, hétfőn izraeli tankok sorakoztak fel a Gázai övezet határánál, és különleges egységeket is bevetettek, amelyek feladata a szárazföldi offenzíva előkészítése. Gazdik Gyula szerint azonban a további események nem ennyire egyértelműek, bemenni könnyű, de kijönni nehéz. Izraelnek politikai döntést kell hoznia, hogy milyen stratégiát alkalmaz, de a Gázai övezet újbóli lerohanásának kockázata jelentős, amit Izrael nem valószínű, hogy bevállal.

Feloldhatatlan ellentét a Fatah és a Hamász között

Ha biztosra akarnak menni, lerombolják a Hamász katonai infrastruktúráját, majd befejezik a támadást, hiszen egy elhúzódó konfliktus túlságosan sok áldozattal járna. Ugyan a Hamász újra felépíti majd állásait, emellett Izraelnek azzal is számolnia kell, hogy katonailag milyen kihívást jelent visszatérni a már egyszer kiürített Gázai övezetbe, ahol például ismét támaszpontokat kéne építeniük, utakat ellenőrizniük.

A bevonulás továbbá gyengítené Mahmúd Abbász palesztin elnököt is, akiről az arab világban már most is úgy tartják, hogy összejátszik Izraellel és az Egyesült Államokkal, pozíciója meggyengült Ciszjordániában is. A Fatahon belüli megosztottság tovább gyengíti az államfőt, a Hamásszal pedig továbbra is feloldhatatlannak tűnnek az ellentéteik.

Ilyen például a választások kérdése, a vonatkozó törvények szerint a palesztin parlamenti választások idején kell lebonyolítani az elnökválasztást is. Abbász elnöki mandátuma január 9-én lejár, de mivel a parlamenti választásokat csak 2010-ben tartanák, ekkorra tolnák át az elnökválasztást is. Felmerült olyan lehetőség is, hogy a parlamenti választásokat hozzák előre 2009-re, amibe a kormányzó Hamász nem egyezett bele, így jelenleg is patthelyzet van a két palesztin csoport között.

A szunniták nem akarják Irán erősödését

A térség államai szintén érintettek a konfliktusban, a szunnita arab országok ugyanis nem érdekeltek Irán hatalmának növekedésében. Így Egyiptom, Szaúd-Arábia, Jordánia és több öböl-menti állam is aggódhat a fejlemények miatt. Gazdik Gyula megjegyezte azt is, hogy ősszel Jordánia titkosszolgálata és a Hamász tárgyalni kezdett, amivel párhuzamosan újra béketárgyalások kezdődtek Izrael és Szíria között török közvetítéssel. Jordánia, mivel a palesztin területek lakóinak nagy része egykor Jordániában élt, felelősnek érezheti magát abban is, hogy a humanitárius katasztrófát megakadályozzák.

Egyiptomnak szintén érdeke a Hamász gyengítése és Abbász erősítése, egyébként pedig Egyiptom közvetítésével jött létre az a fél évig tartó tűzszünet Izrael és a Hamász között, ami december 19-én járt le, és aminek megújítása nem sikerült. December 25-én Cipi Livni Kairóban tárgyalt Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel, akkor jelentette be, hogy Egyiptom egyensúlyozási törekvései ellenére lépni fognak.

A Hamásszal mindig számolni kell

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a Hamászt katonailag meg lehet gyengíteni, ami kihathat politikai népszerűségére, de társadalmi támogatottságával még sokáig számolni kell. Az egyiptomi gyökerekkel rendelkező, a Muzulmán Testvériségből kinőtt ernyőszervezet olyan fundamentalista, nacionalista értékeket képvisel, amik egyre dominánsabbá válnak az utóbbi években.