Amerika választ: két világ csap össze, leszámolás előtt az amerikai politika

Az amerikai újságíró az utolsó hetek kampányhajrája alapján úgy látja, hogy Donald Trump esélyei sokkal jobbak a győzelemre, főleg azért, mert „Kamala Harris olyannyira szörnyű jelölt”.

Mielőtt a demokratapárti elit kiválasztotta Kamala Harrist a roskatag Joe Biden helyére, mindenki nagy viccnek tartotta. Széles körben ismert volt, még a liberálisok körében is, hogy sekélyes és inkompetens. De amikor hirtelen Donald Trump ellenfele lett, a liberális média zseninek kiáltotta ki. Hazugság volt ez az egész. Kamala Harris elnökjelöltté választása óta nagyon kevés interjút adott. És azokból az interjúkból, amelyeket adott, láthatjuk, hogy miért. Úgy tűnik, nincsenek igazi gondolatai, és még azt a kevés szlogenjét sem tudja megfogalmazni

– magyarázta lapunknak Dreher.

Felmérésekre hivatkozva arról is beszélt: azok azt mutatják, hogy az amerikaiak többsége nagyon elégedetlen az ország jelenlegi irányával. „Kamala Harris megpróbálta magát a változás képviselőjeként pozícionálni, de amikor az a néhány újságíró, aki egyáltalán interjút készíthetett vele, megkérdezte, hogy mit csinálna másképp az elmúlt négy évhez képest – amely időszakban alelnökként ő volt hatalmi pozícióban –, azt mondta, hogy semmit sem” – idézte fel az amerikai újságíró, aki szerint ennek egyáltalán nincs értelme, utalva a Harris imázsa és válasza közötti ellentmondásra.

Ha a média nem utálná annyira Trumpot, akkor ez az egész sokkal könnyebben érthető lenne. Trump alatt Amerika jól teljesített, gazdaságilag és egyébként is. Biden és Harris alatt nem ment jól. A legtöbb amerikai elégedetlen az ország helyzetével. Elégedetlenek az inflációval, és azzal, ahogy az ország halad. És tudják, hogy Kamalával még rosszabb lenne

– jelentette ki Dreher. A média ugyanakkor azt „az őrült liberális üzenetet” közvetíti, hogy Trump Adolf Hitler második eljövetele, az amerikai újságíró szerint azonban a legtöbben immunisak ezekre a vádakra, mert már volt négy éve a Trump-adminisztrációnak, és „a dolgok akkor elég jól mentek”.

Harris egyetlen esélye, hogy Trump megosztó

Kérdésünkre válaszolva Rod Dreher úgy fogalmazott, hogy Kamala Harrisnek egyetlen erőssége van Donald Trumppal szemben: hogy ő nem ő.

Mielőtt ő lett a jelölt, Harrisnek nagyon alacsony volt a népszerűsége. Úgy tűnik, a legtöbb amerikai megértette, hogy ő egy nagyon korlátozott képességű politikus, és nem is túl szimpatikus. De egy politikus sem annyira megosztó, mint Trump. Ha bármelyik másik republikánus indult volna Harris ellen, most elsöprő fölénnyel nyerne a demokrata jelölttel szemben

– vélekedett az amerikai újságíró, hozzátéve, Harris erőssége az is, hogy az oldalán áll a teljes média.

Dreher szerint ugyanakkor Trump erőssége Harrisszel szemben egy kicsit bonyolultabb:

Egyrészt Trumpnak van egy mélyen lojális és szenvedélyes támogatói bázisa – nem elég ahhoz, hogy megnyerjen egy választást, de ahhoz elég volt, hogy garantálja neki a republikánus jelölést. Ezek az emberek tűzbe mennének Trumpért. Ehhez jön még az a tény, hogy az amerikaiak kétharmada – vagy egyes felmérések szerint még nagyobb hányada – szerint az ország rossz irányban halad. Az embereknek nagyon elegük van a tömeges migrációból, ami Biden és Harris párosa alatt teljesen elszabadult, és gazdaságilag is rossz négy éve volt az országnak, köszönhetően az inflációnak. Bármelyik republikánus nagyon jól állna most. Ismétlem, az ország állapotát és a választók elégedetlenségét tekintve az egyetlen dolog, ami a demokraták mellett szól, hogy egy olyan gyűlölt ember ellen indulnak, mint Trump.

Az amerikai újságíró egyébként úgy véli, hogy az emberek kezdik megunni a woke-oskodást:

A Biden–Harris-kormány határozottan a baloldali radikalizmust erőltette a faji, szexuális és nemi kérdésekben. Harris 2019-ben még azt is mondta, hogy az államnak kellene fizetnie a börtönben lévő illegális migránsok nemváltoztató műtétjeit. Valami azt súgja, hogy az amerikaiak többsége belefáradt ebbe. Tudják, hogy egy Harris-elnökség további éveket jelentene a kormányzati politika által propagált faji gyűlölet és megosztottság, valamint a transznemű őrület számára.

Idén májusban éppen Drehert kérdeztük a woke-mozgalom történetéről, gyökereiről, illetve az amerikai kultúrában betöltött szerepéről.

Ezek a témák döntik el a választást

Hogy milyen témák és üzenetek befolyásolhatják a választási eredményt, ezzel kapcsolatban az amerikai újságíró azt mondta: a tömeges migráció messze a legfontosabb téma.

„Biden és Harris alatt több mint tízmillió migráns érkezett az Egyesült Államok déli határán keresztül. Képzeljék el, hogy egy akkora nemzet, mint Magyarország, mindössze négy év alatt beköltözik az Egyesült Államokba. Az emberek nagyon dühösek emiatt” – emelte ki Dreher.

A bűnözés és a közrendzavarás szintén kardinális kérdés az amerikai választóknál. „Azt mondják, hogy a bűnözési ráta csökken, de sokan nem ezt tapasztalják. Ráadásul a fekete amerikaiak körében az az érzés alakult ki, hogy a migránsok elveszik a munkahelyeiket” – jegyezte meg az amerikai újságíró.

A gazdaság is döntő kérdés, az emberek ugyanis kimerültek az inflációtól és a lakhatás égbe szökő költségeitől. Dreher szerint nem teljesen Joe Biden hibája, hogy az infláció ilyen magas volt – ez a Covid alatti masszív kormányzati költekezéssel függött össze, ami részben Trump hibája is –, de Biden a legsúlyosabb időszakban volt elnök.

Az abortusz kérdése is fontos, különösen a női szavazók számára, akik többnyire Harrist támogatják. A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a Roe kontra Wade döntést. Ez nem tiltotta be az abortuszt, de visszaküldte a kérdést az egyes államoknak, hogy maguk döntsenek róla. „Más szóval újrapolitizálta az abortuszt. Nem tiltotta be, és Trump világosan kijelentette, hogy nem is fog szövetségi szinten abortusztörvényt hozni. De a demokraták kihasználják az attól való félelmeket, hogy mégis megteszi” – magyarázta Dreher.

Nagy hibát követett el Harris?

Az amerikai újságíró kiemelte, hogy a választás szempontjából Pennsylvania a legfontosabb állam.

Ez az, amit »lila« államnak neveznek: se nem teljesen vörös – azaz republikánus –, se nem teljesen kék – azaz demokrata. Az északkeleti államnak ráadásul sok elektori szavazata van, ami számít az amerikai rendszerben. Pennsylvania lesz tehát a választás legfontosabb állama. Ha Harris az állam figyelemre méltó demokrata kormányzóját, Josh Shapirót választotta volna jelöltjének, könnyedén megnyerte volna. De a demokraták annyira féltek attól, hogy magukra haragítják a progresszívek palesztinbarát antiszemitáit, hogy inkább a minnesotai Tim Walzot választották. Ez nagy hiba volt

– fogalmazott Dreher.

A középnyugat felső részén fekvő államok, különösen Michigan, szintén fontosak lesznek a választáson. A kutatások azt mutatják, hogy a republikánusok erős támogatottsággal rendelkeznek a munkásosztály körében, a demokraták pedig a magasan képzettek között népszerűek.

„Michigan, ahol az amerikai autógyártásból maradt, ami maradt, igazi csatatér. Michiganben magas a fekete lakosság száma is. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Trump republikánus létére elképesztően jól teljesít a fekete szavazók, különösen a fekete férfiak körében. Ez nagyon fontos Michiganben” – hangsúlyozta Dreher.

Az úgynevezett csatatérállamokról, esélyekről, továbbá arról, hogy milyen célzott ígéretekkel próbálja Kamala Harris és Donald Trump megnyerni ezen államok szavazóit: itt olvashat.

„Leszámolás előtt állunk”

A kérdésre, hogy szerinte mi a jelentősége és a tétje ennek az amerikai választásnak az Egyesült Államok, illetve a nemzetközi politika szempontjából, az amerikai újságíró válaszában elmondta: minden választási ciklusban azt mondják az amerikaiaknak, hogy ez minden idők legfontosabb választása.

Általában ez nem más, mint hype, és ez idén is hype, de a szokásosnál kevésbé. Mi, amerikaiak, az establishment és az antiestablishment közötti leszámolás előtt állunk. A választások egyik legjelentősebb szimbolikus eseménye volt, amikor Dick Cheney, a volt republikánus alelnök támogatásáról biztosította Kamala Harrist, a valaha volt legliberálisabb demokratát, aki elnökválasztáson indult. Húsz évvel ezelőtt Cheney, az iraki háború egyik főtervezője, a liberálisok nagy fő ellenségének számított. Most szeretik őt – és ő is szereti őket, mert tudja, hogy Harrisszel a Fehér Házban megkapja az összes háborút, amit annyira szeret

– fejtette ki Dreher.

Felidézte, hogy Martin Gurri, a CIA nyugalmazott elemzője nemrég azt nyilatkozta: ez a választás azok között zajlik, akik másokat akarnak irányítani – vagyis a baloldal, és azok között, akik nem akarják, hogy irányítsák őket – azaz a jobboldal.

Gurri – elmondása szerint – ezért döntött úgy, most először, hogy Trumpra szavaz. A globalista establishment hatalmát meg kell törni valahogyan. Lehet, hogy Trump nem a tökéletes ember erre a feladatra, de ő minden, amink van.

Az amerikai újságíró arról is beszélt, hogy Donald Trump mellett az establishment legnagyobb gyűlöletfigurája: Elon Musk, akit a német Der Spiegel magazin nemrég Trump mögött a 2-es számú közellenségnek nyilvánította.

„Nem tudják őt kontrollálni. Ha Harris nyer, akkor folytatódik az eddig megismert kudarcos politika, amelynek része a globalizmus és az elitek által ellenőrzött technológia térnyerése. Washington és Brüsszel is megpróbálja majd elkapni Muskot. De ha Trump nyer, akkor az európai jobboldal – Orbán Viktor, Giorgia Meloni, Marine Le Pen és mások – egy erős új partnerre tesz szert a brüsszeli elnyomókkal szemben. És talán a szuverenitás és az antiglobalizmus ügyének végre lesz esélye a sikerre” – vélekedett Dreher.

Ha Donald Trump megnyeri a választást, akkor szerinte valószínűleg az orbáni békemisszió újjáéledését és békerendezést láthatunk majd Oroszország és Ukrajna között.

Ha nem, akkor Isten segítsen rajtunk. Mindenki tudja, hogy az Egyesült Államok hanyatlóban van. Egyetlen amerikai elnök sem engedheti meg magának, hogy ezzel megbékéljen. De Trump legalább realistábbnak tűnik azzal kapcsolatban, hogy mit tud és mit nem tud elérni az amerikai hatalom. Az európaiak azonban szerintem arra számíthatnak, hogy egy második Trump-elnökség esetén mélyebben a saját zsebükbe kell nyúlniuk, hogy kifizessék a saját védelmüket

– állapította meg az amerikai újságíró, megjegyezve, Trump egyfajta „szigorú szeretetet” tud majd nyújtani Európának azzal, hogy elősegíti a békerendezést, de elvárja az USA szövetségeseitől, hogy többet költsenek a védelmükre.

„Nem látom, hogy ennek mi lesz a vége”

Dreher egyébként borúsan látja az Egyesült Államok jövőjét a következő négy évben:

Nehéz elképzelni, hogy az ország fele hogyan fogja elfogadni a választási eredményt, bárkit is hirdessenek ki győztesnek. Ez vajon azt jelenti, hogy erőszakos eseményekre kell számítani? A jobboldal részéről nem, de láttuk, mit tett a baloldal a George Floyd-gyilkosság után. Könnyű előre látni a városi erőszakot az Antifa és a baloldal más frakciói részéről. A The New York Times hasábjain két harvardi professzor – természetesen csak – véleménycikket közölt, amelyben színes forradalomra szólítanak fel Trump megválasztása esetén. A liberális establishment annyira kétségbeesetten ragaszkodik a hatalomhoz, hogy egyesek közülük még a saját országukkal is azt akarják tenni, amit más országokkal tettek az elmúlt tíz-tizenöt évben.

2021 januárjában egyébként éppen Trump támogatói voltak azok, akik a 2020-as választási eredményt nem voltak hajlandóak elfogadni. Trump gyújtó hangulatú beszéde után közülük többen megrohamozták a Capitoliumot, rendőrökre támadtak, és benyomultak az amerikai törvényhozás épületébe, miközben a szenátus éppen a demokrata párti Joe Biden győzelmét hozó novemberi elnökválasztás eredményeit készült hitelesíteni.

Rod Dreher szerint még ha az idei választás után nem is lenne erőszak, akkor is hihetetlenül destabilizáló hatással van Amerikára, ha az ország fele úgy gondolja majd, hogy a kormány hatalma illegitim, és hogy honfitársaik fele ellenség. „Nem látom, hogy ennek mi lesz a vége” – jegyezte meg az amerikai újságíró.

A Trump elleni júliusi merényletkísérlet után is kérdeztük Drehert, akkor többek között azt mondta, hogy Amerika törékeny, szorongó állapotban van, nehéz megfogalmazni, mi az, ami ma még összeköti az amerikaiakat, az emberek nagyon dühösek és bizalmatlanok az intézményekkel szemben, „a baloldal által az amerikaiakra erőltetett wokeness gyűlölködővé tette az embereket, és egymással szembefordította őket”.