Hallgasd meg a Sleep együttes Dopesmoker című számát másfélszer, és elrepül az a másfél óra!
egy hörcsögember.
még nem láttam nőt a tévében. Nem volt egy nagy szám sem az előadás, sem a nő.
Nekünk is.
A legidiótább dalcím a fehérorosz Teónak köszönhető, aki képes volt a Cheesecake, vagyis sajttorta nevet adni a dalának. A Jurij Vascsuknak anyakönyvezett énekes akár a posztszovjet Robin Thicke is lehetne, ha bármit képesek lennénk felfogni a borzalmas akcentusából.
Hogy elfelejtette bekötni a nyakkendőjét.
Igen, ez a címe a belorusz versenyző dalának. Hogy ehhez hogy jön a fevezető kisfilmben látott rengeteg jégkorong (pakk), nem tudjuk. Ja, és ezt a nem fejlődést Gundi szerint a nemzetközi sajtó rótta fel neki.
Vagy a Maroon5 még mindig menő? Mondjuk sosem volt az. Biztos hozzájuk csak most jutottak el. Mint hozzánk a drumandbass.
Vagy csak én vagyok süket, de ez a csávó néhol pont úgy énekel, ahogy Vastag Csaba.
Dilara Kazimova nagyon boldog lehet, hiszen korábban kétszer is próbálkozott - először egy rockzenekarral, másodszor duóban - az Eurovízióval, de mindkétszer csak második lett a hazai selejtezőn. Most azonban szólóban sikerült nyernie, és megmutathatja az évek óta hoppon maradó Király Viktornak, hogy sosem késő odaérni Európába!
Miért kell minden Eurovízióra mindig legalább 2-3 Celine Dion-szám?
Persze a főnök szülinapja után, jóhogy. Start a Fire, így a cím, az első hangok egy sima amerikai slágert ígérnek, de nicsak, ketten vannak színpadon, egy légtornász, meg az énekes.
Annyira szigorú arcot vág néha az azeri énekesnő.
Olyan karizma volt a lánynak. Azerbajdzsánban vasmikrofonok vannak csak?
Nem is értem, vegye le a cipőt, vagy mittudomén.
Jó, azért túlzásokba nem akarunk esni a Pollapönk miatt, de így kell tökéletesen semmilyen, három percig épp, hogy elviselhető poprockot csinálni.
Ezt jelenti a Pollapönk izlandi zenekar neve.
Az öltönyök színe iszonyatos, de legalább nem veszik magukat komolyan. Már csak 16 előadó, és jön Bandi!
A tavalyi Comet díjátadón vallott Andris, hogy Norvégiában milyen sikere lenne a nyári slágerének.
Az osztrák fellépő mellett az izlandiaké a legmagasabb egy főre jutó szakállak száma.
A Waterlooval ugyan nyertek 1974-ben, de előtte, 1973-ban a nemzeti válogatón sem jutottak túl a Ring Ring című nótával.
Szegény Carl Espen, egy annyira béna, unalmas, fájdalmasan modoros balladával próbálkozik, hogy még a zongorát is Joan Osbourne One of Use gitártémájából kellett ellopnia. Valószínűleg ő lehet minden idők leglustább eurovíziósa, mert a Silent Storm klipjében három percig konkrétan a seggét sem emeli fel a kanapéról.
Valamint szeretnénk látni, mikor itthon mondjuk Szájer József dülöngél az Eurovízió színpadán. Na az még mókásabb lenne. Ja, mert az izlandiaknál ilyen is volt.
A norvég énekes úgy néz a kamerába, mint aki tudja, hogy dzsinát rakott a kávémba.
Ha már a black metalosok idén elkezdtek dallamosodni, ez a srác pont jó lesz következő vendégnek. Még tetoválása is van.
Nincs is annál elkeserítőbb, amikor egy nagydarab szakállas bálnavadász Neutrogéna krémet reklámoz, vagy kis híján fejhangon sikoltozza az éterbe, hogy szereti ő a szomszéd lányát, csak az nem szereti viszont. És ez milyen szar.
Az X-Faktorban ennyi idő alatt jó, ha két énekes lement, itt meg már a hatodik tolja, és még csak 33 perc telt el.
Paul Seling Romániában óriási szupersztárnak számít, szerepelt az ottani X-Faktorban, Szombati esti lázban, és kedvenc zenekara a Scorpions. Párja Ovi, akivel négy éve már indultak az Eurovízión. Róla annyit érdemes tudni, hogy remekül tud pocsolyában csapkodni.
Mondja Gundi. Na, halljuk, miért.
Pont olyan, mint a Portal-játékok portáljai.