Thuróczy Szabolcs: Statisztákká váltunk, egy adattá, egy könyvelési hibává

Azzal, hogy az HBO bejelentette, Európa-szerte a legtöbb országban leállítja a saját tartalmak gyártását, miután több kedvelt sorozatot is eltávolított felületéről, jóval többet vesztettünk, mint hogy nem lesz folytatása A besúgónak, vagy csak a második évadig nézhetjük az Aranyéletet a Maxon. Az HBO bő tíz évvel ezelőtt, amikor 2011-ben kihozta első saját gyártású magyar sorozatát, A Társas játékot, valamit elindított a hazai sorozatgyártás területén, aminek hatása több irányba terjed ki, főleg, hogy az azt követő években minderre ráerősített még egy Terápiával, egy Aranyélettel és A besúgóval is. Mindegyik produkciónak más dolgokat köszönhetünk, érdemes kicsit végiggondolni, hogy miket, mert akkor lehet igazán megérteni, hogy miért tragikus a magyar nézőközönségre, illetve filmes alkotókra egyaránt nézve a tény, hogy többé magyar fejlesztésű fikciós sorozatot az HBO nem készít.

Nagyfilmes igénnyel forgatott sorozatok

A Társas játék eredetileg egy izraeli szériát „magyarosított” Divinyi Réka forgatókönyvíróval, amelynek az első hét részét Herendi Gábor, az utolsó hatot Fonyó Gergely rendezte. Ez volt az első olyan heti sorozat, amit itthon nagyjátékfilmes hozzáállással és szaktudással forgattak. Jutott elég idő a castingra, így egyrészt tényleg a megfelelő színészeket tudták kiválasztani az adott szerepekre, másrészt olyan arcokat hoztak be, akik addig kevésbé voltak ismerősek a képernyőről. Olyan színészeket emeltek ki, akik nélkül ma már el sem tudjuk képzelni a szakmát, mint például Balsai Móni, Martinovics Dorina, vagy akár Thuróczy Szabolcs.

A Társas játék egy humoros, könnyed, jó hangulatú történet volt, kellő drámával árnyalva, szerethető és ismerősnek ható karakterekkel. A párbeszédek, az élethelyzetek végiggondoltak, lényegében a 13 rész olyan volt, mint egy hosszúra nyúlt romantikus vígjáték, amire tényleg érdemes volt egy hetet várni.

Felfedezett színészek

Majd érkezett egy egészen más, de szintén fontos mérföldkőnek számító produkció az HBO részéről: a Terápia. A három évadot megélt sorozat, ami megmutatta, hogy igenis lehet széles körben érdekes, ha emberek ülnek egymással szemben és beszélgetnek – amennyiben nagyon jó színészek játsszák ezeket a szerepeket. A Terápia egyszerre több dolgot népszerűsített: egyrészt elfogadottabbá tette a pszichológushoz járás lehetőségét, másrészt rengeteg remek színészt megismertetett a nézőkkel, akik miatt olyan emberek is elmentek színházba, akik addig messziről kerülték ezt a szórakozási lehetőséget.

A szériát Gigor Attila és Enyedi Ildikó rendezte, a forgatókönyvíró csapatot újfent Tasnádi István vezette. Amikor Cannes-ban bemutatták Enyedi Ildikó Feleségem története című filmjét, Nagy Ervin, aki a Terápiában is szerepelt, így nyilatkozott a rendezőről:

A Terápia egy olyan munka volt az életemben, amihez hasonló talán még sosem adatott meg nekem azelőtt. Azt, hogy színészként negyven percen keresztül izgalmas tudok lenni egy fotelban ülve, ennek a sorozatnak, pontosabban Ildikónak köszönhetem.

Az ország terapeutája

Mácsai Pál lett az ország terapeutája, az általa játszott karakter fényével és belső démonaival együtt hatalmas közönségkedvenc lett. Felkerestük, mert kíváncsiak voltunk a véleményére arról, hogy miként vélekedik az HBO elhatározásáról, hogy Magyarországon sem fejleszt többé saját sorozatot. Kérdésünkre elmondta: 

Rossz döntés. Ez az, amikor az üzleti gondolkodás fölülírja a művészit. Valaki kiszámolja, hogy egy filmet nem elkészíteni olcsóbb, mint elkészíteni.

Holott az a szakmaiság, ami a magyar HBO-nál kialakult, világszínvonalú. Ezt szétejteni vagy más csatornának átengedni valójában pazarlás. A színjátszásnak, a filmkészítésnek is az a célja, hogy tükröt tartson életünknek. Most, amíg valaki újra másképp nem gondolja, nem a mi életünkről lesz szó az HBO képernyőjén. A Terápia előkészítése és forgatása alatt, pedig az a sorozat nem magyar fejlesztés volt, mintaszerűen gondos munka zajlott. És nyilván ugyanígy volt az Aranyéletnél, A besúgónál is. A sorozat ma megkerülhetetlen műfaj. Divatos szlogen, hogy ez a modern kor irodalma. Csak remélhetjük, hogy más csatornák átveszik azt az érzékenységet, ami a magyar HBO-nál természetes. Nem beszélve arról, hogy a színészeink milyen terepet vesztenek így el. És a nézőink is. Úgy ahogy van, deficit. Nem is akarok erről múlt időben beszélni, nem visz rá a lélek.”

Finn licenc alapján magunkról

2013-ban megjelent a Társas játék második évada, 2014-ben a Terápia folytatása, majd 2015-ben az HBO ledobta a sorozat-atomot, és bemutatták az Aranyéletet. Bár minőségileg és színészválasztás tekintetében az első két széria is hatalmas ugrás volt az addig itthon megszokott alkotásokhoz képest, az Aranyélet azt is megmutatta, hogy egy kellő gondossággal megírt történet országszintű kommunikációt eredményezhet. A forgatókönyvíró csapatot Tasnádi István vezette, akinek a Terápia után kellő rálátása és tapasztalata volt arra, hogy mitől működhet jól egy hetente elmesélt történet. Az Aranyélet finn licenc alapján íródott, de a forgatókönyvíró csapat az HBO részéről relatív szabad kezet kapott, amitől igazán mai történetet tudtak írni, ami rengeteg pontján rezonált a magyar valósággal.

A színészválasztásban itt sem csalódtunk, tapasztalt filmesek mellett pályakezdőkkel tarkították a stábot. Anger Zsolt például a mai napig egybeforrt Endre bával, Olasz Renátó és Döbrösi Laura bekerültek a köztudatba, a Társas játékból már sokak számára ismerős Thuróczy Szabolcs pedig itt került be igazán a magyar A kategóriás színészek közé, akit azóta is mély egyetértéssel szeret a közönség.

Amellett, hogy a Társasjáték az én életemben egy fontos mérföldkőnek számított, hatást gyakorolt a szakmára is, hiszen a hangulatát és könnyedségét más csatornák saját gyártású sorozataiban is próbálták utánozni.

− kezdi válaszát Thuróczy, aki ma az ország egyik legnépszerűbb színésze, majd tovább sorolja, miért voltak mindannyiunk számára fontosak az HBO magyar gyártású műsorai:

 „Majd jött a Terápia, ami amellett, hogy magas színvonalú alkotói gárdát vonultatott fel, egy egészen másik kultúrakedvelő közönségnek szólt. 

Egészen széles körű társadalmi csoportokhoz jutott el a sorozat, nem csak a kiválasztott elit réteg látta. Sokat járok vidékre, és bárhová megyek, mindig kiderül, hogy ott is látták és szeretik. Mindemellett akkora löketet adott nekünk szakmailag, hogy elkezdtünk szárnyalni. Életre szóló barátságok köttettek a forgatás alatt és bármilyen pillanatot felidézek erről az időszakról, a mai napig hidegrázós élményeim vannak. Mindezt megfejeltük A besúgóval, ahol bemutatkozott egy fiatal, nagyon tehetséges generáció. Most pedig olvasom a híreket, és azt érzem, hogy

Hiába történt mindez, most kiderült, hogy statisztákká váltunk, egy adattá, egy könyvelési hibává. A probléma, hogy az HBO-hoz képest mérföldekkel gyávábbak a televíziók, nem mernek kockáztatni. De talán valahol majd betöltik ezt az űrt, amit az HBO hagyott, és lesz olyan hely, ahol adnak majd kellő időt az íróknak, a rendezőknek és a színészeknek egyaránt, mert ez kell ahhoz, hogy egy produkció ki tudjon forrni. Talán Krigler Gábor (az HBO Europe egykori kreatív producere, aki a Társas játék, a Terápia és az Aranyélet folyamataiban egyaránt részt vett – a szerk.), kitalál valamit, ahol alternatív módon és forrásból meg tudja teremteni ezeket a körülményeket.”

A besúgót is hidegre tették

Az Aranyélet harmadik évada után három év csend következett az HBO-nál, majd 2021-ben bejelentették, hogy számíthatunk egy új sorozatra. Idén, azaz 2022. április 1-én végül bemutatták A besúgó című sorozatot, ami az HBO Max első és utolsó saját fejlesztésű magyar sorozata lett, illetve a közép-európai régió utolsó bemutatója is. Fogadtatása vegyes reakciókat eredményezett, de annyi biztos, hogy mindenki erről a sorozatról beszélt.

A tény, hogy Szentgyörgyi Bálint a semmiből, filmes tapasztalat nélkül megírta a sorozat első epizódjait, nulla forintból leforgatta a pilot epizódot, majd mindezzel a tarsolyában betelefonált az HBO portájára, ahol először sikerült egy időpontot kicsikarnia, majd ott eladnia a produkciót, önmagában egy hollywoodi történet. A fiatal filmesnek határozott koncepciója volt, hogy a főbb szerepekre olyan színészeket válasszon, akiket a nézőközönség még kevésbé ismert, a csatorna pedig hatalmas bizalmat szavazott neki azzal, hogy ezt az elképzelését támogatta. Az HBO Hungary kockázatvállalása meghozta a gyümölcsét, A besúgó, ami a csatorna első olyan magyar fejlesztésű sorozata volt, ami nem egy külföldi licenc alapján íródott, két hónapig a Max itthoni legnézettebb produkciója lett, még az új Batman-filmet is lekörözte.

A besúgó első évada egyértelműen úgy ért véget, hogy folytatásért kiáltott, ám második évadra az HBO részéről biztosan nem számíthatunk. 

Ettől függetlenül az HBO Maxon továbbra is lesz magyar tartalom. Dokumentumfilmeket eddig is forgatott a csatorna, ezután is számíthatunk rájuk, illetve arra is lesz még példa, hogy a csatorna megvásárol egy tartalmat exluzívba, amit bár nem ők gyártanak, náluk lehet majd megtekinteni. Ilyen volt például a Karantén Zóna című film is.

Annyi biztos, hogy hihetetlenül hiányozni fog az itthoni piacról az a minőség és merészség, ami a csatornát jellemezte. Mindennek a hiányát pedig még inkább meg fogjuk érezni, hiszen a streamingfelületek láthatóan egy globális átalakuláson mennek keresztül azzal, hogy behúzták a spórolási kéziféket.

(Borítókép: Thuróczy Szabolcs az Aranyélet című sorozatban. Fotó: HBO)