Elfáradt a Feláldozhatók csapata

Stallone a Feláldozhatók-szériával kárpótolja a mai 30-as, 40-es korosztályt a soha el nem készült akciófilmjeiért. Mert ugye hiába ábrándoztunk a '90-es évek videotékáiban arról, milyen jó lenne megnézni, ahogy Rambo összecsap a Kommandó Schwarzeneggerével, vagy együtt pörkölnek oda Van Damme gonosz ikertestvérének, nem forgattak ilyen filmet, mert Andy Vajna és a többi producer mereven ragaszkodott az

Egy akciófilmbe egy akcióhőst!

felálláshoz. Aztán amikor az ezredfordulón lealkonyult a Stallone- és Schwarzenegger-típusú, egyszemélyes hadseregek kora, és a nézők inkább Batmantől meg Pókembertől várták a világmegmentést, Sly és Arnold már csak a retródivatban bízhatott. Abban, hogy a 30-as, 40-es korosztályt tényleg érdekel egy-két olyan film, amiben a gyerekkori ikonok összefognak. 

Stallone az első Feláldozhatók elkészítésével nagyszerű ütemben folytatta a Rocky Balboával és a negyedik Rambóval megkezdett nagy visszatérését, nem csoda, hogy így lelkendeztem a filmért:

Stallone a műfaj vasalóállú nagy öregjeivel szép emlékművet állított a vhs-korszaknak. Innen tényleg csak Van Damme spárgázó kickbokszrúgása hiányzott.

Amit a második részben szerencsére meg is kaptunk, így a Feláldozhatók 2 még az elsőnél is jobban tetszett:

A mindig jófiúkat alakító Van Damme-ból zseniális James Bond-főgonosz lett és egy dramaturgiailag fontos ponton még Chuck Norris is benyög egy Chuck Norris-viccet. Kell ennél több? Ugye, hogy nem.

A Feláldozhatók 3 már a bemutatója előtt felkerült az internetre, pedig több a robbantás és a levitézlett akciósztár (azaz költségvetés) gyűlt össze benne, mint az eddigi két részben összesen.

Csakhogy most valahogy megtört a lendület

A film jól indul, aztán a régi kedvenceink Wesley Snipes kivételével egyre kevesebb büntető egysorost nyögnek be. Stallone rutinból, de kicsit már fáradtan hozza a kommandóst, aki legalább olyan ráncos, mint amilyen tökös, a sztori közepére viszont minden kifogy: a lőszer, a poénáradat meg a kevlármellény alá rejtett dugipia is. És a néző azon kapja magát, hogy

Egy Isten háta mögötti, titkos erődhöz száguldó páncélvonatot látunk, ahonnan a helikopterrel érkező, állig felfegyverzett Stallone, Lundgren, Statham meg a többi marcona zsoldos épp kiszabadítani készül Sly régi haverját, a halálra ítélt Wesley Snipest. A csapat elképesztő akciójelenetekben lövi halomra az összes gonoszt, és persze az erődöt is látványosan felrobbantják, majd amikor az utolsó utáni pillanatban kimentett Snipesról lekerül a bilincs, és megkérdezik tőle, miért sittelték le, a valóban évekig börtönben sínylődő egykori sztár benyögi:

Adócsalásért.

Persze mindez már az előzetesekben is benne volt, a néző mégis elégedetten csettint, hogy ez igen, pompás kezdés. Aztán az egyik Feláldozhatók-tag tényleg kis híján feláldozza az életét (nyugi, ez nem spoiler, a trailerekből is kiderül), ezért az öreg Sly úgy dönt, nem akar több régi barátot elveszteni, és egy hosszú és érdektelen jelenetsorban összegründol egy fiatalokból álló zsoldoscsapatot (tagok: Kellan Lutz, Glen Powell és a ketrecharcos Ronda Rousey).

Stallone sajnos képtelen volt eldönteni, milyen filmet akar

Egyszerűen annyira görcsösen akarta, hogy a Feláldozhatók 3 egy mai fiatalokat is érdeklő, trendi akciófilm legyen, Mission Impossible 4-et idéző, éjjellátóban és fekete kezeslábasban ötvenemeletes üvegpalotákon ugráló betörős jelenetekkel, hogy totálisan elfeledkezett a régi rajongóiról, akiknek a Feláldozhatók franchise-t eredetileg szánta.

És akiket abszolút hidegen hagy, hány zsoldosjelmezbe bújt, fiatal sztárocska hal meg vagy esik fogságba a történetben, mivel a Feláldozhatók 3-tól tényleg csak annyit várnak, hogy

• Stallone
• Schwarzenegger
• Dolph Lundgren
• Wesley Snipes
• Jet Li
• Jason Statham
• Harrison Ford
• és Antonio Banderas látványosan rúgja szét
• Mel Gibson és a többi rosszfiú seggét!

Egyszerűen érthetetlen, hogy a második részben béna csajozógépként és vegyészprofesszorként brillírozó Dolph Lundgren miért lett most néma statisztaszerepbe száműzve, vagy Jet Linek miért nem találtak ki valami jó kis felmosórongyos-palacsintasütős verekedésbe oltott kungfubemutatót, mint a széria elején. Mert a régi vhs-ikonokért cserébe kapott, fiatalos, de unalmas mellékszál akkora KO-val küldi padlóra a sztorit, hogy abból már maga Rocky sem tudna felállni.

Egy ennyire jó kezdés utáni unalmas vergődést már nem lehet megmenteni a fináléban azzal, hogy az akcióhősök szokásos beöltözős jelenete után a kőarcú Stallone eldurrogtat egy IFA teherautónyi lőszert egy lerobbant bolgár gyártelepen, Schwarzenegger meg a Predátorra emlékezve azt üvöltözi, hogy

Nekem fáj a legjobban, de a Feláldozhatók nem lett az év akciófilmje. Ennél még az is jobb lett volna, ha kiderül, hogy tényleg igaz a pletyka, és az új főgonosz Van Damme ikertestvére.