A Birdman lett az Oscar nagy nyertese

A Whiplash is lassan érett be: több mint egy éve nyerte meg a Sundance fődíját, aztán Cannes-ban láttuk először, a Cinefesten másodszor, és az országos bemutató idején harmadszor, és még háromszor meg tudnánk nézni. Ismét egy érdekes statisztika: Sundance-n feltűnt film még sosem került fel az Oscar legjobb filmjei közé, A család kicsi kincse forgatókönyves jelölésig vitte, általában a színészeket szokták elismerni az ilyen filmekben, ahogyan azt történt a Preciousnél Mo'Nique-gal, A fiúk nem sírnak esetében Hillary Swankkel, vagy Kevin Spaceyvel a Közönséges bűnözőknél. Ja, és ma este JK Simmonssal. 

Fotó: Sony Pictures Classics

A Whiplashnek tehát az alábbi kategóriákban szurkolhatunk:

• legjobb film
• legjobb mellékszereplő
• legjobb forgatókönyv
• legjobb vágás
• legjobb hangkeverés

Ez az év úgyis arról lesz híres, hogy milyen sokan felemelték a szavukat amiatt, hogy a Selma mindössze két jelölést kapott: legjobb film és legjobb betétdal kategóriában, Ava Duvernay rendezőt viszont figyelmen kívül hagyták, holott fekete polgárjogi filmben, sokkal-sokkal jobb film a Selma mint a 12 év rabszolgaság vagy A komornyik. 

Ez a jelölt dal:

Ez pedig John Legend feleségének az arca, amikor meg van hatva:

Az a címe, hogy Citizenfour. A rendező nagyon komolyan beszél, Neil Patrick Harris elüti poénnal, hogy Edward Snowden sajnos nem lehet itt. 

• 400 dollár: ennyit ér egy Oscar-szobor. Igaz, ha egy híres ember megnyeri, akkor akár 4-800 ezer dollárért is el lehet árvereztetni.
• 25 000 dollár: ennyibe kerül a vörös szőnyeg, amit lefektetnek a Dolby Theater elé
• 85 000 dollár: 2008-ban ennyiért próbáltak eladni egy gálára szóló jegyet, ami ugye eleve képtelenség, és ez bizony egy csalás is volt
• 500 ezer és 3,9 millió dollár között: a becslések szerint egy Oscar-díj 20%-kal emeli meg egy színész fizetését egy következő projektben, ami az elég nagy szórások miatt a két fenti összeg között lehet. 
• 1,9 millió dollár: ennyibe kerül ma este egy harminc másodperces hirdetés a közvetítés alatt. 
• 18,1 millió dollár: ennyibe került Cate Blanchett tavalyi gúnyája az ékszereit is beleszámolva
• 100 millió dollár: nagyjából ennyit kell rákölteni egy film Oscar-kampányára. Meg kell fizetni egy jó pr-ost (10-15 ezer dollár), hirdetéseket kell venni, ami a Hollywood Reporterbe például 72 ezer dollárnál kezdődik. 10 millió alatt nehéz megúszni. 
• 130 millió dollár: becslések szerint ennyit kaszál a város a ceremóniából és a járulékos költésekből, pl: limuzinbérlés, sofőrszolgálat, virágosok, stb. 
• 1 milliárd: ennyire becsülik a pr-értékét annak a szelfinek, amit Ellen DeGeneres tavaly posztolt. Ezt úgy számolták ki, hogy megnézték, hogy hány helyen jelent meg ez a kép csak a hírértékénél fogva, és megnézték, hogy ezeken a helyeken mennyibe került volna Oscar-hirdetést vásárolni. 

A legjobb betétdal pedig a Glory lett.

Fotó: Mike Blake

A LEGO-FILM EGYETLEN JELÖLÉSÉNEK SEM ADTAK DÍJAT. LÁZADÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!!!

És röhejes parókával képes két, rajta csattanó vicc után is még mosolyogni. Ugye ő volt az, aki tavaly Menzel helyett azt mondta, hogy Adele Dazeem.

Fotó: Mike Blake

Ehhez nem is tudok mit írni a címen kívül.

Common egy chicagói rapper, John Legend meg John Legend, most megkapták a Glory-ért a legjobb dalért járó Oscart, John Travolta és Idina Menzel adta nekik oda, mindenki tapsolt és ujjongott, valaki még akkor is, amikor Legend arról beszélt, hogy több fekete férfi van jelenleg börtönben Amerikában, mint ahány rabszolga volt összesen.

Fotó: Mike Blake

Aki A muzsika hangjaiból ad elő dalokat, ezzel én most már nem tudok mit kezdeni.

Mi szükség van Lady Gagára, hogy elénekelje A muzsika hangjai dalait, azt tényleg nem tudom. Most vadállat módon tapsolják.

Fotó: Mike Blake

A Grand Budapest Hotel negyedik díja, nyolc jelölés után most először nyert a csávó. 

Fotó: Mike Blake

A legjobb forgatókönyv kategóriában végre feltűnik az a film, amitől én személy szerint sokkal több jelölést, de legalább egy legjobb férfi főszereplő-nominációt vártam Jake Gyllenhaalért, de sebaj, Dan Gilroy Los Angeles-i drámája itt bizonyíthat. Csak az a baj, hogy iszonyatosan kemény kategóriáról van szó, megjelenik itt Wes Anderson, a Birdman, a Foxcatcher és a Sráckor is, és hát gyakorlatilag mindegyik megérdemelné (magánvélemény: a Birdman nem). Én a Sráckornak szurkolok, mert az a film nem úgy néz ki, mintha lett volna forgatókönyve, hanem mintha csak történtek volna benne dolgok, Richard Linklater meg ott lett volna egy kamerával.

A film második elismerése végre valahára. Micheal Keaton egész este rágózik, vajon a saját díja átvételekor mit csinál majd a csutkával?

Paul Thomas Anderson vita nélkül a legjobb amerikai filmrendező manapság, ehhez képest vicc, hogy a legutóbbi filmje, a Beépített hiba nem került Magyarországon mozikba. Mondjuk megértem: a Thomas Pynchon regényéből adaptált sztorit csak az tudja igazán megérteni, aki otthon van a hatvanas-hetvenes évek amerikai ellenkultúrájában, vagy legalábbis annak mozijában, mert ha nem, akkor egy nagyon hangulatos, de teljesen követhetetlen sztori bontakozik csak ki belőle, ugyanabból a fajtából, mint A nagy Lebowski "nyomozunk, de minek"-hangulata. Aki viszont hagyja magát ráhangolódni, az tobzódhat a gyönyörű rendezésben, csodálatos hangulatban, vicces cselekményben és a bivalyerős színészi alakításokban (Joaquin Phoenix, Josh Brolin és igen, egyetlen jelenetben Eric Roberts és Martin Short is). Sajnos csak két kategóriában jelölték.

• legjobb adaptált forgatókönyv
• legjobb jelmez

Négy könyv és egy rövidfilm feldolgozása versenyez a legjobb adaptált forgatókönyvek kategóriájában, igazából mindegyik mellett ugyanannyi szól, mint ellene. Az Amerikai mesterlövész lehet az este nagy kaszálója, viszont lehet, hogy sokakat elrettenthetett a körülötte örvénylő botrány. A Kódjátszma és A mindenség elmélete nagyjából ugyanarról a startvonalról indul, nekem van egy olyan gyanúm, hogy ha a két zseni története ki fogja oltani egymás szavazatait és minden kategóriában, ahol mindkettőt jelölték, valami harmadik fog nyerni.

A Whiplasht nem éppen a forgatókönyvéért szerettük, ráadásul a rendező, Damian Chazelle a saját rövidfilmjét dolgozta fel, ami azért annyira nem lehetett strapás meló. A Beépített hibának viszont ez az egyetlen esélye, hogy tisztességes díjat nyerjen, ezzel a filmmel került először a megfilmesíthetetlennek (sőt, sokak szerint értelmezhetetlennek tartott) Thomas Pynchon a filmvászonra, viszont a szándékosan bizarr, érthetetlen és értelmetlen sztorit sokan biztosan képtelenek voltak befogadni.

Az írók céhénél is ez a srác nyert, úgyhogy valójában nem akkora meglepetés, mint amennyire nem volt azért annyira kiemelkedő a forgatókönyv. Bár ez inkább a mezőnyt minősíti. 

Fotó: Mike Blake

Mármint hogy nem Richard Linklater nyerte a díjat, hanem Alejandro Dzsi Inarritu, aki arról beszélt, hogy ez a film és a díj az egóról szól. 

Fotó: Mike Blake

Olvasónk lőtte ezt a képet F. Murray Abrahamről, aki határozottan nem a Dolby Theaterben üldögél Jeff Goldblum mellett.

Nagyjából ezek egy átlagos felbérelt székfoglaló szabályai az Oscar-gálán. A székfoglalók azok az arcok, akik beülnek a sztárok, jelöltek vagy bármilyen vendég helyére, amikor az kimegy pisilni/cigizni, mert a tévés közvetítés emberei sokkal jobban rettegnek egy üres széktől, mint az ismeretlen, felbérelt statisztáktól.

Az A.V. Club elkapott interjúra egy ilyen embert, aki névtelenül nyilatkozott, abból kiderül, hogy neki úgy sikerült bejutnia, hogy az egyik családtagja az akadémia tagja, ezért az egészért nem kap pénzt, de kaját adnak előtte, és szigorúan megtiltják nekik, hogy bármelyik hivatalos vendéggel bármilyen módon kommunikáljanak. Az interjúalany azért nem mert megszólítani senkit, mert attól félt, hogy a rokonát is kirúgják az akadémiából. Itt az egész interjú, jó olvasmány ahhoz, hogy a totál véletlenszerű arcokat kiszúrjuk a közvetítésben.

A Capote és a Pénzcsináló rendezőjétől valahogy mindenki többet várt volna, mert hiába lett fojtogató film a Foxcather és hiába húzott műorrot Steve Carrell, a filmnek valahogy mégsem sikerült áttörnie azt a karámot, amibe a szomorú története és lassú tempója zárta.

Fotó: Scott Garfield

Bennet Miller viszont felkerült a legjobb rendezők listájára úgy, hogy a film maga nincs ott a legjobb filmek között, ahogyan szegény Channing Tatum egyébként tényleg szuper alakítását figyelmen kívül hagyták. 

Ezekben a kategóriákban szurkolhatunk a filmnek:

• legjobb színész
• legjobb mellékszereplő
• legjobb rendező
• legjobb forgatókönyv
• legjobb smink

Először a Keresztapáért, majd az Apokalipszis mostért került a Filmakadémia látóterébe, most egy középszerűnél rosszabb Robert Downey Jr. filmmel, amire nemhogy jövőre nem fogunk emlékezni, már most sem tudunk belőle semmit sem felidézni. A színésznek egyébként ez a hetedik jelölése, 1983-ban egyszer már nyert Az Úr kegyelméből című filmért. 

Hanem Eddie Redmayne-nek. És most mindenki olvassa el a cikket, ami arról szól, hogy miért nem lett volna szabad neki semmt sem nyerni ezért a szerepért. 

Fotó: Mike Blake

A Fusion pofás diagramokban bontotta le, hogy az eddigi Oscar-nyertes színészek és színésznők milyen foglalkozású szereplőt játszottak, amikor megkapták a szobrot. A leggyakoribb foglalkozások:

Színésznők:

1. Háziasszony (16%)
2. Vendéglátós vagy szórakoztatóipari alkalmazott (14%)
3-4. Özvegy (11%) / Melós (11%)
5. Nagyvilági nő (8%)
6. Prostituált (7%)
7-8-9. Művész (5%) / Nemes (5%) / Tanár (5%)
10-11-12. Barátnő (3%) / Elvált asszony (3%) / Üzletasszony (3%)

Színészek:

1. Bűnöző (13%)
2. Katona (11%)
3. Vendéglátós vagy szórakoztatóipari alkalmazott (9%)
4-5. Művész (8%) / Nemes (8%)
6-7-8. Melós (7%) / Irodista (7%) / Politikus (7%)
9-10. Üzletember (6%) / Rendőr (6%)

Ha ezt vesszük figyelembe, Rosamund Pike-nak és Felicity Jonesnak egész sok esélyük van most, hiszen mindkettőjüket háziasszony szerepért jelölték, de az sem mellékes, hogy Marion Cotillard melós, de ezúttal mégis talán a tanár szerepet megformáló Julianne Moore-nak van a legtöbb esélye.

Olyan is csak ritkán van, hogy egy európai, nem angol nyelvű film labdába tudjon rúgni az Oscaron más kategóriákban is. A 2 nap, 1 éjszaka esetében a főszereplő Marion Cotillardnak sikerült a lehetetlen: tényleg fantasztikus az alakítása ebben a filmben, fel is került a legjobb öt alakítás listájára. Fun fact: a filmet a Cannes-i filmfesztiválon mutatták be először, ám ott Julianne Moore lett a legjobb színésznő, a Térkép a csillagokhoz őrült alakításáért, ahogyan ma is nagyon úgy tűnik, hogy Moore fogja vinni a szobrot az alzheimeres leépüléséért. Cotillard egyébként is már nyert a Piafért, úgyhogy ne legyen telhetetlen. 

A film, amit valószínűleg csak nagyon kevesen láttak, de akik igen, azok mind egyetértenek abban, hogy nem egy rendkívüli vagy kimagaslóan jó vagy emlékezetes film, de Julianne Moore eszméletlen jó benne.

Fotó: Sony Classics Pictures

Ez azért van, mert Julianne Moore általában mindenben eszméletlenül jó, mégis hiába jelölték eddig már négyszer (Távol a mennyországtól, Órák, Egy kapcsolat vége, Boogie nights), de valami mindig közbeszólt, sorban: Catherine Zeta-Jones (Chicago), Nicole Kidman (Órák), Hillary Swank (A fiúk nem sírnak), Kim Basinger (Szigorúan bizalmas). Ma este nem fog, és ez így van jól. 

Az Oscart megelőző napok legszórakoztatóbb cikksorozatát a Hollywood Reporter szállítja minden egyes évben, ugyanis megkérdeznek több névtelenségbe burkolózó akadémiai tagot, hogy magyarázzák el, hogyan szavaztak idén. Mármint nem a technikai részét, hanem azt, hogy mire miért voksoltak.

Egészen hihetetlen válaszok jönnek, az nyilván alap, hogy a rövidfilmeket és a rövid doksikat szinte senki sem nézte meg, úgyhogy azokban a kategóriákban nem is szavaznak, de olyan tényezők befolyásolják őket, hogy "hát őt ismerem", meg hogy "nem tetszett, amiről szólt a film" meg "utáltam a Birdmant, de Michael Keaton megérdemli". A kedvencem az a hangban vagy filmzenében (nem egyértelmű) utazó csávó, aki rosszul ejti Marion Cotillard nevét és ki van akadva azon, hogy a Lego-filmet nem jelölték, de bezzeg két kínai szart , amit senki sem látott, igen. A kínai alatt egy japán és egy ír filmre gondolt.

Eddig hét ilyen cikk jelent meg a Hollywood Reporternél, angoltudás birtokában érdemes végigolvasni az összeset, linkelném is, első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik.

Azt gondolom az összes díjátadó üveges tekintetéből sejtheti mindenki, hogy a sztárok nem ott improvizálnak a színpadon (kivéve olyan dolgokat, mint amikor Adrien Brody lesmárolta Halle Berry-t), hanem előre megírják nekik az összes szöveget, sőt, a ceremóniamester sem a saját eszköztárából húzza elő azokat a frappáns megjegyzéseket, amikkel az adott gála eseményein poénkodik, ezeket ugyanis mind Bruce Vilanch írja, aki 2000 óta az Oscar-gála vezető írója és az alábbi két bal oldalán található.

 

#setbacksaturday with my main man I love and miss you so much**

A photo posted by Bruce (@brucevilanch) on Feb 22, 2014 at 8:28pm PST

Vilanchnak nagyon szórakoztató az életpályája, ő írta többek között a George Lucas által tiltólistára tett Star Wars Holiday Specialt, azaz a Csillagok háborúja sikere után gyártott karácsonyi tévéfilmet, besegített Sex Over The Phone című Village People-számba, és amúgy dolgozott már az Emmy-, a Tony- és a Grammy-díjátadóként is. Újságíróként kezdte az ipart (vagy ha még egy kicsit vissza akarunk menni az időben: duci gyerekszínészként), 1989-ban került először az Oscar közelébe, az ő feladata volt a naprakész vicceket adni a díjátadók és a műsorvezető szájába.