Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Matt Damon és Zendaya is ott lesz Christopher Nolan OdüsszeiájábanIdén két kultikus Spielberg-filmből készült remake is mozikba kerül: a Jurassic Park 4 előtt újranézhetjük az 1982-es Poltergeist - Kopogó szellem modernizált, lélektelen változatát is. Ez a tendencia viszont több szempontból is szomorú. Egyrészt ugye Hollywood tényleg nagy válságban van, és a profitorientált producerek csak a jól bevált brandekre, azaz a '80-as és '90-es évekbeli klasszikusok remake-jeire és folytatásaira adnak pénzt. Ezeket az új verziókat azonban már nem a régi blockbusterek nagynevű rendezői, Spielberg, Lucas, Ridley Scott, Joe Dante vagy John McTiernan forgatják le, hanem a mára kiégett, nagy mozimágusok feleannyira sem tehetséges utánzói.
A Poltergeist remake-et viszont a fenti siralmas helyzet ellenére is vártam. Az MGM stúdió ugyanis Gil Kenanra bízta az új verziót, aki ritkán rendez, de akkor általában egyedi módon közelíti meg az évtizedes kliséket:
A Poltergeisttel viszont látványosan nem tudott mit kezdeni. Az alapkoncepciót például, miszerint a kísértetek azért zaklatják a tipikus kertvárosi házban lakó családot, mert az egyenházak egy temetőre épültek, szinte teljesen elmismásolta. Az eredeti film második felétől látható, eszelősen szórakoztató, csontvázas ámokfutás itt már el is maradt, tisztára mintha Gil Kenan vércikinek érezte volna a '80-as évek gumiszörnyeivel előadott, stop motion ijesztgetést, és az összes ilyen jelenetet kihajította volna a saját verziójából. A főszereplő kissrác bohócfóbiája ugyan itt is hangsúlyos (még a plakátok is ezzel adják el a filmet), az alábbi, kacagtatóan félelmetes jelenetnek viszont már nyoma sincs a remake-ben:
A filmbéli kisfiú ebben a filmben is ugyanúgy ő volt, mint a szintén 1982-ben mozikba került E. T.-ben: az álmos kertvárosban unatkozó gyógyegér, akit a szülei nem értenek meg, aki folyton veszekszik a lánytestvérével, és aki annyira fél a sötétben, hogy csak lámpa mellett bír elaludni, és bár retteg ugyan az ágya alatt lapuló szörnyektől, mégis falja a horrorképregényeket meg a tévében vetített kísértethistóriákat.
A régi Poltergeist azért számít jó családi horrorfilmnek még ma is, mert a természetfeletti jelenségek ellenére is életszagú minden jelenete, hiszen Spielberg a korai filmjeiben mindig ugyanazt a békés kertvárosi miliőt zúzta szét, amiben felnőtt. Igaz, hogy legnagyobb bánatára gyerekkorában nem randalíroztak szellemek a szobájában, nem bujkált űrlény a kertjükben, és nem ette meg egy elszabadult Tyrannosaurus a kutyáját, viszont kasszasikergyáros mozimágusként ezeket az elmaradt nagy kalandokat mind bepótolhatta.
Aminél csak onnan tudjuk, hogy nem a '80-as években vagyunk, hogy a felnőttek egyszer sem gyújtanak rá, a kamaszlány nem a vonalas telefonon lóg, hanem egész nap az iPhone-ját babrálja, a túlvilági erők fogságába esett hugica pedig most már egy nagyképernyős plazmatévéből sustorog az idegösszeomlás szélén álló szüleinek.
Gil Kenan ráadásul pont a legfontosabbat hagyta ki a remake-ből. Nem a mindentől betojó gyerekek és az aggódó szülők szemszögéből mutatta be a kísértetjárást, hanem letudta a kötelező köröket (tévébe szippantott kislány, bogaras szellemirtók segítségül hívása, kötél bedobása a szekrénybe, hogy az egyik vége a túlvilágon át a nappaliban landoljon, stb.), és inkább a parajelenségeket turbózta fel a mai blockbusterektől elvárt szintre.
A pörögve robbanó autók, és a lángoló Pokol láttán azonban ma már csak legyint a néző. A hirtelen felugró bohóc, az ajtóhoz szorított áldozat fúróval ijesztgetése és a japán horrorokból lenyúlt, madárijesztő arcú kislány pedig álmosítóan közhelyes horrorklisé.
Ráadásul hiába kapták meg a legfontosabb szerepeket olyan hollywoodi nagyágyúk, mint Sam Rockwell és Jared Harris (előbbi az aggódó apuka, utóbbi a veterán szellemvadász) ezt a filmet még az ő játékuk sem tudja megmenteni,
Egyértelműen Spielbergé, aki a forgatókönyvírás és a produceri teendők mellett a rendezés oroszlánrészét is bevállalta. Utóbbit nemcsak a sajátosan spielberges gegek árulják el (távirányítós autóban felbukó biciklis, Star Wars-ereklyékkel telezsúfolt lakás, B-kategóriás horrorokat idéző szörnymaszkok és társai), de utólag a kollégái is megerősítették. Az ok, amiért a rendezői kreditet a Texasi láncfűrészessel híressé vált Tobe Hooper kapta elég összetett: Spielberg szerette volna levezényelni a filmet, de a rendezők szakszervezete a '80-as években nem nagyon szerette, hogy egy író-producer egyben rendező is legyen, és azt sem, hogy egy rendező ugyanabban az évben egyszerre két filmet forgasson. Spielberget ráadásul 1981-ben még a Universalhoz kötötte a szerződése, ezért az MGM-mel eleve csak titokban tárgyalhatott egy saját forgatókönyvből megrendezett horrorfilmről.
Márpedig ő a Harmadik típusú találkozások folytatásának szánt Falling Skies ötletét két filmbe akarta átmenteni: az E. T.-ben a saját magáról mintázott kertvárosi fiú egy jóságos űrlényt fogad be a házába, a Poltergeist viszont pont ennek az ellentéte lett azzal, hogy itt a gonosz túlvilági erők tombolnak a gyerekszobában. A forgatáson végül Spielberg maga irányított minden olyan felvételt, ahol Lucas trükkgyára, az Industrial Ligh & Magic szörnyeivel kellett akciózni vagy egyéb látványos speciális effektre volt szükség, Hooper pedig azokat a jeleneteket felügyelte, ahol a színészek csak beszélgettek. (forrás: John Baxter - Steven Spielberg, a filmvilág legnagyobb varázslója)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon