Szegeden is gyilkolhat a Drakula gróf

Az elején le kell szögeznem, hogy a Drakula dühe a leghangulatosabb és legaddiktívabb magyar nyelven is hozzáférhető társasjáték. Itt nem a másik földbe gyalulásával nyerünk, hanem összefogással és jól átgondolt kooperatív taktikákkal kell együtt legyőzni a rettegett vámpírt (ebben a műfajban egyedül az Arkham hozza ugyanezt a szintet). A Drakula dühe a kultikus Bram Stoker-regény folytatása. 1898-ban járunk, a játék négy főszereplője, a korábbi vámpírvadászat óta kicsit megzakkant Van Helsing, Mina Harker, dr. Seward és Lord Goldalming keresik az Európát ábrázoló táblán az ötödik figurát, a rejtve mozgó grófot. Három blog.hu-s ajánlkozott mellém játékosnak.

A játék nagyon hasonlít a retróhívők kedvencére, 80-as években kiadott Police 07-re, ami valójában a Scotland Yard magyar kalózkiadása volt. A piros metrón és Ikarus-buszokon menekülő bűnözőzseni, Dr. Faktor is csak lúzer kazettamásolónak számít Drakula mellett, aki nemcsak farkassá meg denevérré tud átváltozni (ezzel 1 helyett 2 mezőt lépve), de minden városban otthagy valami gonosz meglepetést az üldözőinek újszülött vámpírtól, patkányhordáig.

A szabályrendszer is jóval bonyolultabb, és komplexitásban megelőzi az egyébként sem egyszerű Battlestar Galacticát. A hangulata jó, a sok kártya és különleges képesség mindig meglepő csavarokat hoz a játékba az egyik játékos, Amon szerint.

Egy újradizájnolt klasszikus

Az amerikai társasjátékipar nagyágyúja, a Fantasy Flight mindig is jó érzékkel hasznosította újra a 80-as évek sikerjátékait. Az Alkonyat-regényekkel elszabaduló vámpírőrületet a Drakula dühével 2006-ban lovagolták meg. Újradizájnolták és frissített szabályokkal egészítették ki a Games Workshop eredeti, 87-es játékát, amiben tiszta szívás volt vérszívókra vadászni, mert a karakterek képességei alig különböztek egymástól. Most már a vadászok is gyűjthetik az elszántságpontokat, ami igazi szuperfegyver: ezzel lehet például gyógyulni vagy egy tetszőleges városba teleportálni, ha már kimerítettünk minden egyéb lehetőséget.

Elsőre ijesztőnek találta a szabálykönyv méretét Bandesz, a második  játékos, aki aztán változatosnak és izgalmasnak összegezte a játékmenetet: pláne, mert megvolt benne az üldözés és a menekülés élménye is. A legjobb helyzetek szerinte azok, amikor Drakulát sikerült sarokba szorítani és foggal-karommal harcoljon az életéért.

Tápolási lehetőség természetesen bőven van. Fantasy Flight-játék nem létezhet kártyapakli- és papírkorong-hegyek nélkül, amikhez gyakran már az ebédlőasztal is kevés. A vadászaink Európa nagyvárosai között rohangálva szépen betárazhatnak a szokásos vámpírölő kellékekből (mint a megszentelt pisztolygolyók), az eseménypakliból pedig a vonatozást vagy a tengeri utazást segítő lapokat kaphatnak, de akár olyan mellékszereplőket is leigazolhatnak a Stoker-regényből maguk mellé, mint Jonathan Harker vagy Agatha nővér.

Az eseménypaklival azonban vigyázni kell, mert ide vannak bekeverve a Drakulát segítő, vadászokat szívató lapok is. Ezeket azonnal át kell adni a grófnak, ha ilyen kerül a játékosokhoz a kártyahalom aljáról. Kockáztatással meg is szorongathatjuk: a misztikus kutatással a lapjaiba láthatunk, a nyomravezető újságcikkel megtudhatjuk hol járt.

Kő, papír, olló, vadászpuska

A harcrendszer szerencsére nemcsak szimpla kockadobásokból áll.  Drakulát azért öngyilkosság pisztollyal megtámadni, kivéve persze, ha megszentelt lőszereink is vannak a hatos dobások mellé. A harc a játékszerencse szerint változatos: néha azért fedezékbe kell bújni, vagy ököllel odacsapni. Ugyanígy Drakula is váltogathatja, mikor használja a karmait, és mikor bűvöli el vagy harapja meg a vámpírvadászokat.

A játék dizájnja abszolút profi. Bár a rajzok kicsit felemásak: míg a karakterek képei vagy Drakula harci kártyái festményszerűek, addig a bonyodalomjelzők bögyös cigánylányai és vámpírnői inkább egy rajzfilmbe vagy képregénybe illenének. A figurák végre tömör műanyagból készültek, megállnak a talpukon és nem tört még le a pisztolyuk (mint a Hadurak kanyarban bedőlő, csorba baltás lovagbábuinak). A játéktábla egy gyönyörűen megrajzolt Európa-térkép, amin Drakula akár Budapesten és Szegeden is gyilkolhat.

Sajnos a magyar kiadásnak van egy óriási hibája: eltűnt róla Hamburg. Vagyis az ikonja ott van, csak a város neve nincs mellé kiírva, pedig kikötőként fontos tengeri menekülőútvonal lehet. A másik nagy hiányosság egy paraván, ami mögött Drakula játékosa a kis térképén jelölgethetné, hol áll éppen, és mikor melyik városban járt. Helyette játék közben nézegethetjük a táblára már képpel lefelé rakott helyszínkártyákat, és eseményjelzéseket (ilyen pótparavánt egyébként sok külföldi rajongó gyártott magának).

Összességében szerettük a játékot: a blog.hu harmadik játékosa, Hipra csak azt kérdezte a végén: mikor játszunk újra és Amont is csak az zavarta, hogy öt órával tovább játszottunk a kijelöltnél.