Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMolnár: Nagy drámák zajlottak a Bocuse d'Or-on
„Fantasztikus élmény volt a verseny, és hihetetlen volt a hangulat, mintha egy kézilabda meccsen lettünk volna” - mondta el Molnár Gábor a Bocuse d'Or-ról Indexnek. Arra a verseny szervezői is rájöttek, hogy a közönség nagyon sokat hozzátesz a versenyhez, ezért idén kibővítették a nézőteret. Molnár szerint a magyarok nagyjából százan lehettek, és végig nagyon biztatták őket, lehetett hallani a hangjukat.
Mit kell tudni Molnár Gáborról?
Molnár Gábor a müncheni Geisel’s Vinothek szakácsa, a felkészülés idején azonban nem dolgozott, csak az előkészületekkel foglalkozott. Itthon a pécsi Enoteca Corso étterem főszakácsa volt. Vele volt még Vomberg Frigyes coach és Pohner Ádám commis. Utóbbi mindig egy fiatal, maximum 22 éves szakács lehet a tréner (coach) pedig nem lehet bent a konyhában, csak utasításokat adhat, és az időt mérheti. A zsűriben a magyar Bocuse d'Or Akadémia elnöke, Hamvas Zoltán ült.
„A 13, hely egy erős középmezőny, hazudnék, ha azt mondanám, nem álmodoztunk jobb eredményről, de igazából nem is lett volna reális. Másodszor vettünk részt ezen a versenyen,
az első tízből hét skandináv ország volt,
ők már húsz éve csinálják ezt. Az nem reális, hogy az ember rögtön bekerüljön a legjobb ötbe. Nagyon örülök, hogy a középmezőnybe tudtunk maradni.”Nagy drámák zajlottak egyébként a versenyen, a kanadaiak, akik két éve Széll Tamást megelőzték, most csak huszadikak lettek, ami nagyon nagy visszaesést jelent. A francia séf a helyszínen zokogott, mivel csak hetedik helyezést értek el, ez még sosem fordult elő Franciaország történetében.
Molnár Gábor elmondta, több szervező jött oda hozzájuk gratulálni, hogy másodszor vannak itt, és rögtön a középmezőnyben landoltak, és ezt a pozíciót meg is tudták tartani. Molnár szerint ez most egy gasztropolitikai folyamat, a cél, hogy megismerjék az országot, és elhiggyék rólunk, hogy jók vagyunk. A nemzeti jellegek hangsúlyozása az ételekben egyébként nem véletlen, szerepel a kiírásban, hogy erre törekedni kell.
„Én elégedett vagyok, minden úgy zajlott, ahogy terveztük, ez volt a legsikerültebb hús- és halételünk. Benne voltunk az időben, minden a terv szerint haladt, semmi baki nem csúszott be” - mondta el Molnár Gábor, majd hozzátette, hogy ez most a 13. helyre volt elég. Szerinte ez egy nehéz műfaj, hisze a pontozás szubjektív műfaj, 24 ország képviselője ül a zsűriben, mindenki ízlésének nem lehet megfelelni. Ráadásul a magyar csapat csak a második napon, a tizedik helyen tudott bemutatkozni, és addigra a zsűri már fáradt. Nem a látvánnyal, inkább az ízzel akartak ezért nagyot dobni. A magyar csapat pontos menüjét itt tudja elolvasni.
Molnár Gábor egyáltalán nem izgult, azt mondja jól bírja a stresszhelyzetet. Három hónapig készültek, a december volt a mélypont, de aztán gyorsan túllendült azon is. Az ételeket 70 százalékban a magyar csapat találta ki, a felkészülésben segítő francia séf pedig a maradék 30 százalékot tette hozzá az ízvilághoz, és látványhoz.
A trendet egyébként nagyjából a skandinávok és a japánok diktálják, bár pont a skandinávok, akik eddig szerettek túldíszített tálakat készíteni,
idén sokkal visszafogottabb irányba mentek, egyszerűbb ételekkel és tálakkal készültek.
De ez sem feltétlen követendő trend, hiszen például pont Amerika, aki az ezüstöt kapta, egy kifejezetten túldizájnolt tállal készült. Elég kiszámíthatatlan tehát, hogy mi jön be a zsűrinek. A norvégok kapcsán egyébként elég nagy volt az egyetértés, a zsűri magyar tagja, Hamvas Zoltán is nekik adta a legtöbb pontot.
Nagy buli tegnap Molnár szerint nem volt, mert már három napja alig aludtak és nagyon fáradtak voltak. Megkapták már a fotókat, hátra van még a többi ország által készített ételek kielemzése, és egy oktatófilmet is forgatnak, amiben Molnár Gábor bemutatja az alkalmazott technikákat.
A 2015-ös Bocuse d'Or döntőjét Norvégia nyerte, az ezüstöt az Egyesült Államok hozta el, és Svédország lett a harmadik. A magyar csapat a 13. helyen végzett, k ét éve Széll Tamás a világversenyen tizedik lett, még egy kis baki is belfért neki . A magyar csapat kapta viszont legjobb plakát díját, csakúgy mint két évvel ezelőtt.
A 201 7 - e s Bocuse d'Or világverseny európai selejtezője Budapesten lesz , élőben lehet majd izgulni a magyarokért. A mostani világverseny kielemzése után indulhat a jövő évi részvevő kiválasztása.
Bocuse d'Or
Paul Bocuse, nemzetközi hírű szakács, akit megválasztottak az évszázad séfjének, természetesen megvolt mind a három Michelin-csillaga, és az ő ötlete volt egy nemzetközi szakácsverseny megrendezése, ami hozzájárulhatna a szakma fejlődéséhez. Az első Bocuse d’Or versenyt 1987-ben tartották, Lyonban, ez a világverseny azóta is mindig ott kerül megrendezésre, minden páratlan évben. Páros években van az európai döntő, ami mindig más helyszínen zajlik. Magyar szakács csak 203-ban jutott először a világverseny döntőjébe, Széll Tamás, az Onyx séfje személyében, aki rögtön a tizedik helyen végzett.
A versenyre a séfek hónapokat készülnek és gyakorolnak, napi 8-10 órában. Hogy ki képviselheti az adott országot, azt előversenyek döntik el. A versenyre a nemzetközi bírálóbizottság határozza meg a két kötelező alapanyagot, ami mindig egy halból és egy húsból áll. Mihelyt ezt kijelölték, a séf elkezd kísérletezni a segítőjével és a trénerrel. Ha kitalálták az ételt, amivel versenyezni fognak, pontosan be kell gyakorolni az elkészítést. Széll Tamásnak például az első gyakorláson még 7 órájába telt, hogy elkészítse a fogásokat, ezt kellett levinni öt órára, a versenyen ugyanis csak ennyi idő áll rendelkezésükre. Minden mozdulatnak fontos szerepe van tehát.