Nagy László: Jó lenne idehaza is vidámabb embereket látni

Élete legszebb pillanatának a lánya megszületését és az első Bajnokok Ligája-győzelem megszerzését tartja. Azt vallja, hogy ha egészséged van, akkor nagyon boldogtalan már nem lehetsz. Mint mondja, bizonyára mindenkinek vannak nehézségei egészségi, erkölcsi vagy anyagi oldalon, de ami elszomorítja, az az emberek negatív hozzáállása a dolgokhoz Magyarországon. Örül az életnek, szereti megélni a pillanatokat. Tizenkét évet élt és játszott Spanyolországban, tetszik neki a latin mentalitás, pedig ott is nagy a munkanélküliség. 

– Jó lenne idehaza is vidámabb embereket, több mosolygós arcot látni – mondja, de vannak más vágyai is. – Szeretném, ha egyszer lenne egy kis sporthajóm Miamiban: elhajózgatnék az öblökben. Barcelonában tizenkét évet töltöttem el, számos szép emlék köt oda. Az utóbbi időben Budapest is nagyon megtetszett, amikor késő este autózom a rakparton, gyönyörködöm a csodálatosan kivilágított fővárosunkban. Nem vagyok nagyravágyó: az egészség a legfontosabb, és a boldogság meglelése.

Milyen ízekre emlékszik gyerekkorából?

Ahogyan a szüleimtől hallottam, gyermekkoromban nem voltam válogatós, mindent megettem, s ez a mai napig így van. Azt vallom, ha az ember éhes, akkor azt az ételt kell megennie, amit elé tesznek! Székesfehérváron születtem, de egyéves koromtól Szegeden nevelkedtem. Édesapám a mai napig szeret főzni, így nálunk férfiuralom volt a konyhában. Emlékszem, hogy egyszer-egyszer még galamblevest is főzött nekünk! Jómagam a leveseket és a főzelékeket is megettem: a kapros tökfőzelék pörkölttel az egyik kedvencem volt, de a finomfőzelékkel, a sárgaborsó-főzelékkel és a paradicsomos káposztával sem volt gondom. Az édességekért nem rajongtam, de azért még ma is előfordul, hogy betérek egy cukrászdába, s akkor somlói galuskát vagy gyümölcsrizst kérek. Egyébként Szilvi sütijei, tortái is nagyon finomak.

Karácsonykor milyen ételek kerültek az asztalra?

Általában halászlé, rántott ponty és rántott afrikai harcsa, de volt sült pulyka is, sőt nagymamám rösztije, tócsnija is felejthetetlen élmény volt! A mákos és diós bejgli természetesen elmaradhatatlan volt. Édesapám mindig megkérdezte, mit főzzön, s a kívánságainkat figyelembe vette. Egyébként az öcsém által fogott halakból készítette a halászlét vagy éppen a sült halat. Egyik kedvencem a nagymama nudlija tejföllel, szalonnapörccel, sajttal elkészítve: amikor Barcelonából évente kétszer-háromszor hazajöttem, mindig volt az asztalon ebből a finomságból.

Hogyan találkozott a főzés élményével?

A főzőcskézés nem áll annyira közel hozzám, viszont sütni szeretek. Volt egy időszak az életemben, amikor éjjel-nappal néztem a Paprika TV-t, és kipróbáltam az ott bemutatott recepteket: például halakat, húsokat sütök grillen, s mondhatom, ízlik a vendégeknek. Egyszer, amikor nem tudtam hazajönni karácsonyra, Barcelonában egészben kisütöttem egy pulykát! A húsa ízletes és puha lett, pedig nem tömködtem tele mindenféle töltelékkel, csupán körberaktam almával és zöldségekkel. Olyan ízletesre sikerült, hogy az utolsó falatig mind elfogyott!

Roston sült libamáj tokaji mártással

– ahogyan Nagy László szereti

Fotó: Őszy-Tóth Gábriel

Hozzávalók 5 fő részére

A májhoz: 1 kg kisujjnyi vastagságúra szeletelt libamáj, kevés libazsír, só, bors ízlés szerint

A mártáshoz

300 g mag nélküli, érett szőlő, 100 ml 5 puttonyos tokaji aszú, 400 ml barnamártás

Az almához

3 db piros jonatán alma, 1 evőkanál porcukor, 50 ml olívaolaj

A burgonyapárnácskához

500 g, sós vízben főtt burgonya, 100 g liszt, 1 db tojás, 1 evőkanál libazsír, olaj a sütéshez, só, őrölt bors, reszelt szerecsendió ízlés szerint

Elkészítése

A főtt burgonyát leszűrjük, burgonyanyomón keresztül egy keverőtálba nyomjuk, hozzátesszük a tojást, a lisztet, a libazsírt és a fűszereket ízlés szerint, majd összedolgozzuk. Kis kerek, lapos párnácskákat formázunk belőle. Ha ezt kissé olajos kézzel tesszük, akkor egységes formát kapunk. Bő olajon mindkét oldalukat pirosra sütjük, majd papírszalvétára szedjük, hagyjuk pihenni.

Kevés libazsírral felhevített serpenyőbe tesszük a libamájszeleteket. Figyelve, hogy le ne égjen, mindkét oldalukat szép pirosra sütjük. Amikor az egyik oldaláról a másikra fordítjuk, megsózzuk, és friss őrölt borssal megszórjuk. A serpenyőt levéve tálalásig pihenni hagyjuk benne a libamájakat.

A szőlőszemeket kis éles késsel meghámozzuk, kettévágjuk, egy kis nyeles lábosba tesszük, ráöntjük a tokaji aszút, megvárjuk, hogy felforrjon, hogy a bor szesztartalma elillanjon. Hozzátesszük a barna mártást, és enyhe forrás mellett készre főzzük.

Az almákat cikkekre vágjuk, mindkét vágási felületet megszórjuk porcukorral, így állni hagyjuk, amíg egy kis olívaolajjal a serpenyő felhevül. Mindkét oldalukat szép pirosra sütjük. 

Külföldön járva milyen ételeket kóstolt?

A japán konyha a kedvencem, éppen ezért rengeteget jártam japán éttermekben Barcelonában és Magyarországon is. Imádom a szusit, a sült tésztát, a rizstésztát zöldségekkel és különféle szószokkal. Debora lányom is rajong a szusiért. A csípős ételeket is szeretem, de amit igazán kedvelek, az a tengeri hal, a rák és a kagyló minden mennyiségben. Néhány évvel ezelőtt kissé elragadtattam magam, s az elfogyasztott, komoly mennyiségű tengeri „herkentyűk” gyomorrontást okoztak, amit szerencsére sikerült hamar kihevernem.

Hogyan találkozott a borral?

Spanyolországban tizenkilenc évesen kóstoltam először bort. Arrafelé nagy kultúrája van a bornak, akárcsak Magyarországon. Hamar megtanultam, hogy a halakhoz, tengeri herkentyűkhöz fehérbor vagy pezsgő dukál, a húsokhoz pedig vörösbort isznak. Én a testesebb vörösborokat kedvelem, például a cabernet sauvignont.

(Borítókép: Nagy László. Fotó: Őszy-Tóth Gábriel)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!