A többség visszaépítené a budai Duna-part egykori palotáit

A Nemzeti Hauszmann Program kapcsán rekonstruálni kívánt királyi várpalota, valamint a már visszaépítés alatt álló egykori budavári József-palota, a Honvéd Főparancsnokság és a Vöröskereszt Egylet székháza kapcsán egy héttel ezelőtt szavazásra buzdítottuk olvasóinkat, hogy mit szólnának hozzá, ha replikaként visszaépítenék magántőkéből a budai rakpart palotasorát is. Nem reprezentatív felmérésünkre eddig 2713 fő válaszolt igennel vagy nemmel. Az eredmény szoros lett. A két tábor szavazatai közötti különbség 8,6 százaléknyi lett.

A szavazók 45,7 százaléka úgy gondolta, hogy a beruházás azért lenne felesleges, mert a jelenlegi állapot sokkal szellősebb és tágasabb érzetet kelt az emberekben, mintha épületek állnának itt. Érvelésük szerint egy esetleges beépítés során a Lánchíd budai oldala vizuálisan túlzsúfolt lenne. A nemmel szavazók úgy látják, hogy ezeknek az épületeknek a hiánya nem olyan beépítést követelő foghíj vagy grund, amely azonnali beépítés után kiáltanak. Az egyik kommentelő szerint

a városkép, a dunai panoráma a budai várral együtt kiválóan megvannak ezek a paloták nélkül is, hiszen a fővárosiak nagy többsége még azt sem tudja, hogy a jelenlegi Jeruzsálem park helyén valamikor a Dunával parolázó épületek álltak.

A szavazók 54,3 százaléka, azaz az enyhe többség azonban azt szeretné, ha Budapest és a Duna visszanyerné egykori ékét. Ők a visszaépítést támogatják. Ezt a tábort Pogány Frigyes építész, esztéta, jeles urbanista és művészettörténész 1947-ben publikált gondolataival lehet a legjobban jellemezni.

A budai palotasor megfelelő ritmusát adja az építészetileg is hangsúlyozott pontoknak, melyek a Duna-parti látkép táji karakteréhez igazodnak, városias jellegű egységbe kapcsolják a tájelemeket. A Várhegy képi egységét a híd környékének épületei nyugodt építészeti vonallal húzzák alá, s kötik be egyúttal a Víziváros jövőben, különösen a hegyoldalon fellazuló testébe. A hídfő környékének viszonylagos zártsága, az épületsor nyugodt vonala esztétikai követelmény.

Múltkori cikkünkben a palotasor két épületét, a Barber–Klusemann- és a Lipthay-palotát mutattuk be, most a maradék három ingatlanon a sor. A jelenlegi 0 kilométerkő helyén elterülő egykori Kereskedelmi Minisztérium történetét egy későbbi írásban fogjuk részletezni.

A volt Zichy-palota

A mai Jeruzsálem park észak felé eső harmadát a II. világháborúig a Lánchíd utca 6. számmal illették. Ezt az egykori háromemeletes palotát gróf Zichy Rudolf főrendiházi politikus, országos hírű vadász megrendelésére 1873-ban adták át Ybl Miklós tervei szerint. A klasszicista formajegyeket cipelő négyszintes ház udvari szobrait Ligeti Miklós készítette.

A bérpalota több nevezetes lakóval büszkélkedhetett. Haláláig itt élt dr. Hazay Gyula híres csiga- és kagylószakértő, hivatását tekintve közgazdász, aki az Alagút szájánál megtelepedő Budai Népbankot igazgatta. Ennek a saroképületnek a helyén jelenleg az Anthony Gall ausztrál építész tervezte ötcsillagos Clark Hotel található. Az ő közvetlen szomszédja volt báró dr. Hornig Károly bíboros, veszprémi püspök, aki 1916 decemberében 

Szintén az első emeleten élt Császár Elemér irodalomtörténész, akadémikus, aki a Kisfaludy és Petőfi Társaság elnökeként is vitathatatlan főszereplője volt a két világháború közti magyar irodalomtörténeti oktatás pozitivista és konzervatív irányvonalának.

Ékszer és főrang

Gróf Zichy Zenaida Mária fiaként itt kapott öröklakást szüleitől gróf Almásy Pál vadász és felesége is. A família ezen ága csak azért érdekes most számunkra, mert 1925-től 1928-ig rendszeresen ebben a lakásban szállt meg „Palika” húga, 

Az amerikai Vanity Fair magazin szerint a francia férfi 1924. január 10-én vette feleségül a grófkisasszonyt Budapesten. A lakodalomra a kétegyházi családi kastélyban került sor. Esküvőjük után egy évvel született meg a magyar fővárosban gyermekük, aki a Claude keresztnevet kapta. A srácot kisiskolás évei után egy svájci nevelőintézetben taníttatták. A família ekkor döntötte el azt is, hogy a tavasz és a nyár varázsát párizsi házukban és földközi-tengeri nyaralójukban élvezik, és csak az őszi és a téli hónapjaikat töltik majd Magyarországon. Ennek érdekében Jacqueline először Cartier anyagi támogatásának köszönhetően fent a várban megvette Tárnok utca 5. szám alatti házat 210 millió koronáért báró Hatvany Lajos író-irodalomtörténész-kritikustól, majd egy évvel később bátyja Lánchíd utcai lakásának 3/24 részét 39 ezer pengőért. Az adásvételek lebonyolításában sokat segített nekik báró Hatvany Lajos nevelt fia, báró Hatvany Károly mérnök, aki szintén a Zichy-palota egyik lakója volt. A grófnő és gallhonból származó férje viharos, nemzetközi nagypolitikától sem mentes kapcsolatáról itt írtunk.

Fiume utolsó ura és a kizsákmányolt lányok

Szintén közismert lakója volt a háznak gróf Jekelfalussy Zoltán császári és királyi kamarás, a koronázási bizottság elnöke, aki leginkább úgy vonult be a köztudatba, hogy 

A nyugalmazott Jekelfalussy az impériumváltás után lett a palota lakója, ahol élénk társadalmi és politikai szalont tartott fent. Ez volt az utolsó otthona. Budapest ostromát a ház pincéjében vészelte át, majd pont egy héttel az utcai harcok vége előtt, 1945. február 5-én hunyt el az alagsorban kialakított egyik koszos priccs valamelyikén.

Az ő közvetlen szomszédja volt az olasz származású báró dr. Villani Frigyes titkos tanácsos, aki 1904-től 1918-ig miniszteri titkárként tevékenykedett a fiumei és magyar–horvát tengerparti királyi kormányzóságon. A Fiumei Nővédő Egyesület titkáraként aktívan fellépett a nőkereskedelem ellen.

Míg a fiatal lányoknak több mint a felét menedékházakban bújtatta Villani, addig a fennmaradt dokumentumok szerint 375 főnek jellemzően cselédállást szerzett az Osztrák–Magyar Monarchia területén. Trianon után az osztrák–magyar határmegállapító bizottság tagja lett. Az ő finom ügyeskedésének köszönhetően maradt Sopron és további nyolc, Vas vármegyei község magyar fennhatóság alatt. A későbbiekben a magyar királyság csehszlovákiai, romániai, franciaországi, olaszországi és végül albániai nagykövetségét vezette.

Karám és szögesdrót mögött

Az első emelet harmadik lakásában éldegélt gróf Luczenbacher Miklós titkos tanácsos, Kápolnásnyék ura, aki olyan ügyesen tenyésztett pettendi birtokán magyar és angol telivéreket, hogy lovai csaknem öt éven át zsinórban megnyerték Ausztriában és Angliában a versenyderbiket. Persze Miklós bátyánkat nem csak a telivérek érdekelték. Elkísérte például 1885-ben Fadlallah kapitányt szíriai expedíciójára arab lovakat vásárolni a bábolnai ménes felfrissítésére is. Menedzserként nagy sikerrel vezette a híres Wahrmann-istállót, valamint a Blaskovich-lovardát is, amelynek legfőbb éke a Kincsem nevű csodaló volt.

Talán a versenylószeretet és az ivánci angol telivértenyészet miatt lett a ház egyik lakója gróf Sigray Antal legitimista és kommunistaellenes politikus is, aki a Friedrich-kormány alatt Nyugat-Magyarország főkormányzójaként, később pedig az Antibolsevista Comité egyik vezetőjeként lett országosan ismert. A főúrnak egyébként volt egy saját bejáratú városi palotája is a budavári Úri utca 60. szám alatt is, ahonnan 

A tábor felszabadulásakor Sigray súlyos betegen került Svájcba, ahonnan az Egyesült Államokba emigrált. A szabadságot nem sokáig élvezhette, fogsága alatt szerzett betegségében hamarosan elhunyt New Yorkban.

A palota második emeletén élt Harsányi Zsolt író, újságíró, műfordító, a Vígszínház igazgatója, aki leginkább Galileiről, Rubensről, Munkácsy Mihályról, Liszt Ferencről, Háry Jánosról, Corvin Jánosról és Mátyás királyról szóló történelmi regényei miatt volt népszerű.

Az ismeretlen és a kiugró 

Közvetlenül mellette lakott Ligeti Miklós szobrász, a századforduló egyik legjelesebb impresszionista szellemben alkotó képzőművésze, akinek olyan műalkotásokat köszönhetünk, mint például a városligeti Anonymus-, a Horváth kert sarkában felállított Déryné-, a budavári Savoyai teraszon elhelyezett Csongor és Tünde- vagy a szegedi Stefánián látható, Erzsébet királynét ábrázoló szobor. Ligeti azért élvezhette szinte ingyen otthona nyugalmát, mert ő készítette el a Zichy-palota udvari szobrait, amelyek elkészítéséért előrelátó módon nem kért anyagi juttatást.

A Zichy-palotának 1943-ban lett lakója vitéz dr. Miklós Béla tábornok, aki az I. gyorshadtest parancsnokaként csapataival aktívan részt vett Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni hadjáratokban, majd 1944-ben az Északkeleti-Kárpátokban állomásozó 1. magyar hadsereg vezetője lett. Mivel főhadsegédként a Kormányzó Katonai Irodájának főnöki pozícióját is betöltötte, így 

ám a nem megfelelő előkészítettség miatt tervük 1944. október 15-én megbukott. Edmund Veesenmayer német nagykövet jóváhagyásával és Szálasi Ferenc irányításával a nyilasok fegyveres puccsal még aznap átvették a hatalmat, amelyet a kormányzó kénytelen volt jóváhagyni. Miklós Béla a hungarista hatalomátvétel után átállt a szovjet csapatokhoz. Egységeit hadiparancsban utasította a szovjetekkel való ellenségeskedés azonnali beszüntetésére és a németekkel való szembefordulásra. Felhívásának engedelmeskedve a magyar hadsereg állományának csak töredéke, mintegy húszezer tiszt és katona adta meg magát és állt át a Vörös Hadsereg oldalára.

A Miklós Béla vezette magyar kormány regnálása alatt hurcoltak el több százezer hadifoglyot és civilt, amit málenkij robotként ismer a történetírás. 1947-ben parlamenti mandátumától törvénytelenül megfosztották, majd családját zaklatni kezdték. Fiát, Lajost először kitelepítették a fővárosból vidékre, majd a recski fogolytáborba deportálták.

A teljesség igénye nélkül érdemes még két lakóról megemlékezni. Az egyik ilyen személy báró Radvánszky Albert koronaőr, a felsőház alelnöke, a másik pedig az Unikum nevű gyomorkeserűjéről ismert Zwack Péter anyai nagyapja, lovag Wahl Oszkár. Ők szintén a ház nevesebb lakóinak számítottak.

Érdemes megemlíteni, hogy az épület aljában több kereskedelmi egység működött. Többek között itt várta vendégeit Csonka Sándor szabómester, Krausz és Málly udvari bútorszállító, Kelemeczky István kárpitos, valamint 1907-től a Söröskocsihoz címzett kiskocsma és vendéglő. Az Országos Gyermekvédő Liga 1919 szeptemberében szintén a Zichy-palota aljában nyitotta meg a szegény és beteg gyermekeknek fenntartott rendelőjét, amelyet később már a Slachta Margit nővér irányította Szociális Missziótársulat tartott fenn. 1919-ben szintén ezekben a kórtermekben állították fel az Orosz Hadifoglyokat Segélyező Egyesületet is. Őket a Magyar Király Légügyi Hivatal váltotta. 

A volt Széchenyi-palota

A Zichy-palotától délre, az egykori Lánchíd utca 8–10. szám alatti telek gróf Széchenyi István tulajdona volt. A legnagyobb magyarnak tartott főúr halálával a parcellát fia, gróf Széchenyi Béla koronaőr, a tudományos akadémia igazgatósági tagja örökölte meg, aki Ybl Miklós tervei alapján itt építette fel háromszintes palotáját. A francia késő reneszánsz stílusjegyeit felvonultató, 12 lakással rendelkező épületet 1871–1873 között építették. Bélát az utókor leginkább jelentős geográfusként, világutazóként és négyszeres afrikai oroszlánvadászként ismeri, aki oszlopos tagja volt a Lóczy Lajos geológus, földrajztudós, akadémikus vezette híres, nemzetközileg is elismert Ázsia-expedíciónak is.

Ebben a pofás Duna-parti ingatlanban nem csak az épület építtetője élt famíliájával, szintén itt hajtotta álomra fejét a főúri család másik ismert világutazója is, gróf Széchenyi Bertalan akadémikus, politikus, a felsőház elnöke, császári és királyi kamarás, és felesége, gróf Andrássy Natália nagybirtokos, illetve a többi, leginkább mezőgazdasággal foglalkozó Széchenyi (Mihály, Márton és Mária) is. 

A volt Fiume Hotel

A palotasort dél felől egy csúcsára állított, szimmetrikus háromszög alakú épület zárta, amelyet még gróf Széchenyi Ödön oszmán pasa, a magyar és török tűzoltóság megalapítója építtetett. A Frey Lajos, Kauser Lipót és Varásdy Lipót tervei alapján kimondottan szállodának szánt, négyszintes ingatlan 1868 és 1870 között valósult meg. A hotel építőköveit Drasche Henrik téglagyára szolgáltatta. A Széchenyire keresztelt szálló 48 szobáját szecessziós mintájú kályhákkal szerelték fel. A hotel aljában gróf Széchenyi Ödön első felesége, gróf Almay Irma kávéházat működtetett, ám ahogy házassága szép lassan megromlott urával, az asszony gyermekeivel inkább Bécsbe költözött. Széchenyi Ödön 1871-ben adta el a hotelt és a nívós éttermet felesége beleegyezésével, amelynek új vevője Hecht Jónás lett.

Jó pár tulajdonosváltást követően a szálloda új neve pár évig Corso, majd 1897-ban Reinprecht Alajos poprádi vendéglősnek köszönhetően Fiume lett. 1902-ben egyébként ő maga komponálta meg a szálló nagytermében a budapesti nemzetközi szállodakongresszus indulóját is. A Horthy-korszakban German Jenő igazgatása alatt 

A szálló gyakori vendége volt Gárdonyi Géza író, Fülep Lajos művészettörténész, művészetfilozófus, református lelkész, valamint az Európa-hírű özvegy Papandopulo Konstantinné Strozzi-Pecic Maja horvát származású operaénekesnő, aki egyébként az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Thomas Mann legnagyobb barátja és Igor Sztravinszkij világhírű orosz zeneszerző szeretője volt.

Az Árpád-ház nyomdokain

Szintén nevesebb lakónak számított gróf Crouy-Chanel Péter is, akinek ősi, francia eredetű családjáról sok történész és genealógus úgy vélte egykor, hogy

amiről nem csak több korabeli oklevél számolt be. A család egyik tagja, nevezetesen Crouy-Chanel Ágoston 1858-ban bejelentkezett a magyar királyi trónra, mert illegitim uralkodónak tartotta a Habsburgokat. Kossuth Lajos a szabadságharc bukása után úgy vélte, hogy a Crouy-Chanel-dinasztia csak nevetség tárgyává teszik a magyar emigrációt, így az 1848-asok nem is támogatták a családot törekvéseikben. A vélt vagy valós igazságot csak egy DNS-teszttel lehetne eldönteni. A történetről bővebben itt lehet olvasni.

A Fiume szálloda előtt 1938-ban állították fel Madarassy Walter domborműves emlékkőjét, amely a hotelben szintén gyakran megszálló Akseli Gallen-Kallela finn festőművésznek állított emléket. Budapest ostromakor a szállóba német tisztek költöztek, akik a hotel pincéjében hatalmas mennyiségű lőszert halmoztattak fel. Bár számos bombatalálat érte a Fiumét, egyik löveg sem hatolt le a pincéig. A szemközti, Lánchíd utca 21–23.-ban gyerekeskedő Tandori Dezső író a későbbiekben azt írta, hogy 

ha az berobbant volna, akkor most én nem vagyok.

A súlyosan megrongálódott épületet 1946–1948 között bontották le. A Kalevala illusztrálásában világhírnevet szerző, skandináv festőt ábrázoló domborművet 1978-ban faragták ki újra vörös márványból, ma a Lánchíd utca 17. parksáv szélén áll. Bár a Fiume Hotel pincerendszerét a bontást követően betemették, egy innen induló hosszú alagút még mindig jól karban van tartva, amely egészen Várszínház alagsoráig nyújtózkodik.