Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMegújult M1: nemzeti Benny Hill-csatorna
További Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Vasárnap hajnalban, alig pár hónapos előkészület után elindult az első magyar állami hírcsatorna, ami ugye akkor, amikor, de leginkább olyan rohadt sok pénzből, hogy abból nemcsak két tucat Hír TV-re, de pár nullkilométeres Simicska Lajosra is futnia kéne. A teljes közmédia idén többet költ műsorokra, mint az összes kereskedelmi csatorna együttvéve, ezért nem tűnt lehetetlennek, hogy itt most tényleg pár hónap alatt felépítik a magyar CNN-t, vagy legalábbis
De nagyon hamar kiderült, hogy az M1 nemhogy CNN nem lesz, de még egy rendes időjárás-jelentést sem tudnak megcsinálni úgy, ahogy azt egy megyei jogú város helyi tévéjében szokás.
Polgári lila
Az egész ott kezdődött, hogy egy iszonyatosan hosszú kisfilmben fényezték magukat, a magyar televíziózás legnagyobb vállalkozását, a munkatársak profizmusát és a kedves vezetők heroikus munkabírását. A kis etűdből nemcsak az derült ki, hogy Londonban tervezték a polgári értelemben heteroszexuális, sötétlila stúdióbelsőt, és a közmédiának már drónra is futja, de azt is megtudtuk, hogy itt aztán tényleg mindenki annyira hülye, hogy simán átment többosztálynyi középvezetőn, egy raklapnyi igazgatón, sőt még talán Habony Árpád Gucci-fokozatú kreatív szakemberen is az ötlet, miszerint a hírcsatornát megszemélyesítő, idegesítően affektáló narrátor mutassa be az új adót.
„Akkor még csak egy kósza ötlet voltam. És még csak mondogatták rólam, hogy biztos szép lesz és modern” – nyafog az új hírtévé olyan hangon, hogy még a bábszínház matinéján is kifütyülné minden önérzetes óvódás. És az megvan, hogy kétszáz négyzetméternyi plexit építettek be a stúdióba? Döbbenetes szám, azt nem tudom, miért nem tették hozzá, hogy több mint ötszáz jancsiszöggel rögzítették azt a sok plexit. Igen, jól hallották, több mint félezer szöggel!
A stúdió díszletei legalább nem kínosak, jó iparosmunkát végzett a londoni iroda, a BBC World News arculatát is tervező Simon Jago vezetésével. Arról persze már nem ők tehetnek, hogy éppen olyan lila arculatot rendelt tőlük a közmédia vezetése, ami nem hitelességet vagy profizmust sugároz, csak másnapos brókerek lehányt nyakkendőjét idézi. Ahogy az sem az angol dizájnerek hibája, hogy a visszafogott, szinte észrevétlen díszletekben még kínosabb, hogy az MTVA képtelen tartalommal megtölteni a csatornát, csak a műsorvezető hebeg, meg az adásmenet lapjai susognak a kezében zavartan álló nap.
Mondjuk azért közelebbről jól érezni a hakni kesernyés szagát, hiszen egy menő londoni iroda 2015-ben biztos jobbat is ki tudna találni annál, mint hogy koncentrikus körökre alapozza egy hírműsor dizájnelemeit. Ha lenne kifejezetten tévéstúdiók tervezésére használt szoftver, tuti ilyen lenne az egyik előre elkészített sablon. News channel No. 1.
Konzervatív Celsiusok
Persze hiába a londoni dizájn, amit az arculaton itthon, hazai összefogással el lehetett cseszni, azt azért határidőre el is cseszték: a kép húsz százalékát betöltő fehér csíkra iszonyatos méretű, gömbölyded lila betűkkel írják ki, hogy mégis miről van éppen szó, talán hogy az inzerteket akkor is lássák a nyugdíjasok, ha a hokedlin hagyták a szemüvegüket. Alatta meg olyan apró betűkkel futnak a szakzsargonban news tickernek csúfolt sávban a hírek, hogy a nyugdíjasok akkor sem tudnák elolvasni, ha a hokedlin hagyott szemüveg helyett mikroszkóppal esnének a tévének.
Arról már nem is beszélve, hogy a köztévében egyáltalán nem értik, hogy mégis mire való ez a sáv, hiszen ahelyett, hogy odabiggyesztenék, hogy „Gyurcsány: Hazudik a köztévé”, olyanokat irkálnak oda, hogy “Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke szerint március 15. 2015-ben nem a sajtószabadság, hanem a sajtórabság napja”. Jó, hogy nem teljes sajtóközleményeket kopiznak be, hogy amíg fent a műsorvezető erőlködik, odalent a nézők megpróbálják utolérni, hogy akkor mégis mi a fenét is akart közölni a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense az MTI-vel.
Persze mindez kevésbé lenne idegesítő, ha legalább működne a csatorna. Csak hát az első nap
tátogtak a műholdas kapcsolaton bejelentkező riporterek, sőt egy vicces kis szkeccsben Somorjai Balázs többször is magabiztosan is bejelentette, hogy most aztán kapcsolják Pozsonyt, de végül sehogy sem jött össze. A viccfaktort nagyban növelte, hogy a vezérlőben eközben élőben keresték ki a következő bejátszást, végignézhettük, ahogy egyenként léptetik végig pánikszerűen az anyagokat, majd amikor a műsorvezető már kicsit kevésbé határozottan közölte, hogy most akkor tényleg jön, aminek jönnie kell, hát elsötétedett a képernyő. Mindez csak akkor lett volna szórakoztatóbb, ha Benny Hill klasszikus taktusait keverik alá.
Persze, ahogy Szabó László Zsolt, az MTVA elnöke mondja, „csak az nem hibázik, aki nem tesz semmit”. Mindez azért igazán érdekes, mert
Ellenben van időjárás-jelentés, nem is kevés: tizenkét óra alatt több mint két tucatszor mondták el, hogy keleten melegfronti hatás várható, és összesen másfél órát adtak az erőlködő tavasznak. Két műszakban öt időjós ismétli, hogy milyen idő is lesz, ráadásul élőben, mintha félóránként újabb ciklon csapna le az országra. Tényleg iszonyatos erőforrásokat pazarolnak a Celsiusokra: nem elég, hogy egy szakképzett meteorológus olyanokkal fáraszt minket, hogy hány milliméter csapadék várható a hetvenedik szélességi körtől délre, de ott van még egy műsorvezetőnő is, akinek a hőingás mellett az a dolga, hogy konzervatív dekoltázst villantson, hátha így a nézők nem veszik észre, hogy nincs interaktív grafikon, de még egy béna műholdas térképre sem futja. Meg, persze, hogy azok is megkapják a magukét, akik amúgy már akkor is szemérmesen elfordulnak, ha véletlenül meglátják a félmeztelen csajt a Blikk címlapján.
Hírek? Azok nincsenek
De ezt a sok szerencsétlenkedést még mind meg lehetne bocsátani, ha a közmédia hírcsatornája legalább szórakoztató kormánypropagandát nyomna. De nem adják meg nekünk ezt az örömöt, ez az egész tényleg rosszabb, mint egy szabadon választott kubai hírműsor, amit Castro best of beszédeivel szakítanak meg időnként.
Hogy milyen volt egy hírösszefoglaló a nemzeti hírcsatorna első napján? Hát beszámoltak Orbán Viktor beszédéről, aztán megmutatták, hogy szélsőbaloldali és szélsőjobboldali csoportok zavarták meg a megemlékezést, vagyis elfogadták a Fidesz értelmezését a kormányellenes tüntetők és az Orbán-hívek dulakodásáról. Ezután stopperórával mérve beszámoltak az ellenzéki pártok ünnepi megemlékezéseiről, végül jöttek sorban a határon túli pártok meg az egyéb ünnepi programok a hagyományőrző ágyúzáson át a huszárokkal súlyosbított pónisimogatásig. Lehet, hogy mindezzel azt a hatást akarták kelteni, hogy az ország boldogan ünnepel, mindenki teszi a dolgát: Orbán mutatja az utat, az ellenzék akadékoskodik, a keményen dolgozó kisemberek meg önfeledten tömik magukba a kürtös kalácsot. De végső soron csak azt sugallták nekünk, hogy mindenki menjen a dolgára, nincs itt semmi látnivaló. Kérem, kapcsolják ki a készüléküket!
Sehol egy valódi hír, egyetlen, de tényleg egyetlen szót sem szóltak a világról, ami a Nemzeti Együttműködés határain túl a magyar forradalom évfordulójával mit sem törődve éppen ugyanúgy élte az életét, mint eddig.
Vanuatura lecsapott egy trópusi hurrikán, Észak-Korea rakétát tesztelt, Vlagyimir Putyinról pedig már tíz napja nem hallott senki. De nem, a közmédiában csak az a hír, hogy a szocialisták nemzeti konzultációra hívják Orbán Viktort, Erdélyben pedig budapesti gimnazisták annak örülnek, hogy március 15. alkalmából ingyen nyaralhattak.
Közben a képernyő jobb alsó sarkában beragad az időjárás-jelentés, és minden második másodpercben megtudhatjuk, hogy Zsolnán 4 fokot mérnek. És ha ez nem lenne elég, hát jön Áder János, hogy mondjon valamit a kemény munkáról, meg öt hosszú percben kiossza a Kossuth-díjakat, de itt már tényleg csak azok a nézők tudják követni az eseményeket, akik a kommunista filmhíradók termelési riportjain edződtek, és amúgy is önszántukból, passzióból járnak vidéki gimnáziumok évzáróira, hogy véget nem érő beszédeket hallgassanak a nagybetűs Életről.
Közszolgálati narcizmus
Azért persze némi öntelt durcáskodásra, meg pár apró hírferdítésre futotta már első nap is a köztévének: hírek helyett beolvasták, hogy mit is írt róluk a HVG, a Hír24, meg az Index. Kicsit lerasszistázták Tóta W. Árpádot, aki szerint az élő adásban bakizó riporter legfeljebb közmunkát kaphatna a Fidesz-kormány után, és
Minderre több mint öt percet szánnak, miközben a világ többi része egy böffentést sem ér. Ja, és akkor még nyilatkozik a kritikába belerángatott riporter is, hogy nem is érti, miért kérdezi a publicista viccesen a cikkben, hogy van-e trafikja, amikor nincs.
A stúdióban meg Németh Balázs csendben duzzog, és csak azért sem jegyzi meg, hogy hát az a poén azért csattan az összes közmédiában dolgozón, mert például, teljesen véletlenül, az ő neje kapott két trafikot.
Zsolnán még mindig 4 fok van, jönnek a sporthírek, ezüstérmes a férfi gyorskorcsolyaváltó, büszke a nemzet, aztán megint kiderül, hogy médiatörténeti siker a közmédia új hírcsatornája. Ugyanúgy ér véget a nap, ahogy kezdődött, és még mindig teljesen érthetetlen, hogy akkor Habony Árpádot bedzsinázta a CIA, vagy magától találta ki ezt az egészet, hogy az utolsó kisnyugdíjasokat is elriassza az M1-ről, akik eddig csak azért nézték meg a Híradót, mert elbóbiskoltak a kedvenc dél-koreai sorozatukon.
Mert most, hogy az összes szórakoztató műsor a Dunára költözött, már tényleg csak az fogja nézni az M1-et, akit a Párt erre kötelez, vagy aki már évekkel ezelőtt elvesztette a távvezérlőt.