Pornósok helyett mérnökök keresik a szerelmet a Netflixen

Valóban igaz a mondás, hogy a szerelem vak? Bele lehet szeretni valakibe csak a hangja, a gondolatai alapján? A Netflix új valóságshowja, a Love Is Blind erre keresi a választ. (Az már más kérdés, hogy “a szerelem vak” kifejezés nem pontosan azt jelenti, amit a műsorban értenek alatta, de ilyen apró részleteken ne akadjunk fenn.) A valóságshow kifejezést viszont gondosan kerülik, a műsor tíz része alatt egyszer sem hangzik el, a szereplők és a műsorvezetők végig következetesen a kísérlet szót használják. A Love Is Blind-ot érezhetően feljebb akarták pozicionálni az eddigi társkereső valóságshowknál, ez látszik a szereplők kiválasztásán és a szóhasználaton is.

Szóval a Netflix által erőltetett narratíva szerint egy izgalmas “tudományos” kísérletet látunk, ahol a tizenöt-tizenöt önként jelentkező férfi és nő sorozatban randiznak egymással. Csakhogy ezeken a randikon nem láthatják egymást, úgynevezett kapszulákban ülnek, egymástól egy fallal elválasztva, amin keresztül beszélgethetnek. Mindenki randizik mindenkivel újra és újra. Aztán a nők a nőkkel, a férfiak meg a férfiakkal ki is beszélik, hogy ki tetszik nekik, kihez érzik egyre közelebb magukat.

Ha egy pár úgy érzi, hogy pusztán a beszélgetéseik révén egymásba szerettek, akkor ezt jelzik a készítőknek, és végre megnézhetik egymást. Sajnos mindezt a műsor kiagyalói önmagában nem érezték elég izgalmasnak, ezért belevitték a házasságkötést is, vagyis a résztvevő férfiaknak meg is kell kérniük a választott nő kezét, még látatlanban. Ezután jön a közös nyaralás, majd az együttélés és a rokonokkal, barátokkal való találkozás próbája, végül a párok eldönthetik, hogy tényleg össze akarnak-e még házasodni.

Elfogadod tőlem ezt a rózsát?

Bár a Love Is Blind-ot óriási újdonságként tálalják a nézőknek, valójában a már jól ismert társkereső műsorok hagyományait követi, némi újítással. Ezekből a magyar kertévékben is akadt jócskán. Az egyik legelső az induló TV2 Szerelem első látásra című produkciója volt, ahol Kósa L. Adolf próbált összehozni három férfit és három nőt. Ők kizárólag a megjelenés alapján választottak, és a már kiválasztott személyt lehetett utána kérdezgetni. Ennél jóval emlékezetesebbre sikerült az amerikai The Bachelor magyar változata, A Nagy Ő, melynek első évadában Noszály Sándor teniszezőért indultak harcba a nők. Aki látta, biztosan nem felejti el, ahogy Noszály sokadik nekifutásra próbálta kinyögni, hogy "Elfogadod tőlem ezt a rózsát?”. A műsor később két évadot kapott még, de messze nem lett olyan sikeres, mint Amerikában, ahol már a 24. évadánál jár.

Aztán volt már főzéssel egybekötött reality, az Édesnégyes, ahol olyan celebek kegyeiért lehetett versenyezni, mint Kozsó, Majka, Szabó Zsófi, Szorcsik Viki vagy Cseke Katinka. Az Összeesküvőkben együtt lakva kellett párra találni, ami végül az Első Emeletből ismert Kiki lányának sikerült, így ő vitte új párjával a lakást, az autót és a gyémánt jegygyűrűt. (Nekik a műsor szabályai szerint anyakönyvvezető előtt is össze kellett házasodniuk.)

Az RTL Klub legemlékezetesebb próbálkozása az azóta meghalt lantművész, Benkő Dániel feleségkereső műsora volt (a hoppon maradt Edit asszony lelkesedése a lantművész iránt felejthetetlen emlék), majd a Való Világ-győztes Alekosz és Delhusa Gjon próbált ilyen módon feleséget találni magának. A Kísértésben már meglévő pároknak kellett bizonyítani, hogy hűségesek tudnak maradni egymáshoz akkor is, ha vonzó férfiak és nők csábítgatják őket. A dicstelen véget ért Éden Hotelben a párkeresés nem a szerelemről, hanem a győzelemről szólt, hiszen itt csak az nyerhetett, aki megbízható társat talált magának. A hatalmasat bukó Love Islandet pedig inkább hagyjuk is.

A legérdekesebb, és ennek megfelelően szintén bukó műsor az RTL 2017-es Házasság első látásra című projektje volt. Ebben négy szakember, négy pszichológus összeállított egy csomó személyiségtesztet, amiket a jelentkezőknek ki kellett töltenie, majd ezek alapján párba rakták őket. A pszichológusok szerint így mindenki azzal lehetett együtt, akihez valóban passzol. A dolog bizonyos esetekben már ott dugába dőlt, amikor a párok meglátták egymást, de ahol a szereplők vonzónak találták egymást külsőleg, ott sem tudott tartós kapcsolat kialakulni. (Sőt, az egyik pár majdnem megölte egymást.) A legszórakoztatóbb az volt a műsorban, ahogy a pszichológusok a nyilvánvaló kudarc ellenére bizonygatták, hogy ezeket az embereket az isten (vagyis a tudomány) is egymásnak teremtette, csak ők maguk még nem jöttek rá.

Pornósok helyett mérnökök

Ez utóbbihoz hasonlít leginkább a Netflix műsora, csak itt nem a szakemberek, hanem maguk a párok döntenek arról, hogy kivel állnak össze. A műsorvezetők nem győzik hangsúlyozni, hogy csak ebből lehet vegytiszta szerelem, hiszen nem befolyásolja sem a külső, amivel sokszor csak a társadalom elvárásainak akarunk megfelelni, sem az anyagi helyzet, sem a másik foglalkozása, vagy hogy mit mutat magáról a közösségi médiában. Bármilyen nyakatekert és támadható ez az érvelés, az tény, hogy a műsorra könnyű rákattanni, mert tudni akarjuk, hogy ebből a képtelenségből kisülhet-e valamilyen tartós kapcsolat. A Love Is Blind erre bőven ad időt: az utolsó része másfél évvel az első után játszódik, szóval itt már tényleg tartós kapcsolatok kialakulásáról beszélhetünk, ha kialakulnak. (Bár a Netflix nem közöl nézettségi adatokat, az látszik, hogy a magyar nézők rákattantak a műsorra, mert az indulása óta az országos top 10-ben van.)

A reality, vagyis a kísérlet készítői mindent megtettek azért, hogy a kapszulákon kívül is együtt maradjanak a párok. Bár a külső szerintük ugye nem számít, valamennyi játékos csinos, többen közülük kifejezetten szépek. Mindenki szingli, gyereke sincs senkinek. Az átlagos (főként a magyar) realitykhez képest nem modellek, pornósok, sztriptíztáncosok és műkörmösök, hanem mérnökök, tudósok, területi képviselők vesznek részt a játékban, a social média menedzserek pedig kifejezetten nagy számban képviseltetik magukat. (Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének tök sötét vagy irritáló játékosok közöttük.) Ennek ellenére is akadnak, akik csalódnak, amikor meglátják a párjukat, még ha ezt nem is rögtön vágják a másik arcába. Meglepő módon (vagy a szerkesztők nyomására) csak viszonylag hosszú idő után derül ki, hogy vannak, akik kezdettől rosszul vannak a másik látványától.

Az is meglepő, hogy a játékosok mitől féltik újonnan létrejött kapcsolatukat (a műsorban következetesen: szerelmüket) leginkább. Egyfelől persze a család és a barátok véleményétől és a sok munkával járó hétköznapoktól. Másfelől, amit a legtöbben említettek a kapcsolatra leselkedő veszélyként, az a közösségi média. Többen úgy érzik, hogy a Facebook, az Instagram vagy a Snapchat, amelyektől el voltak zárva a kapszulás randik és a lánykérést követő nyaralás alatt, nagyobb veszélyt jelentenek egy friss kapcsolatra, mint az anyukájuk véleménye.

Vagyon nincs, diákhitel van

Bár a műsor legjobb és legizgalmasabb része a randizás, vagyis az első néhány rész, később is akadnak meglepetések. Van, ahol az okoz gondot, hogy a kezdetben izgalmas újdonságnak tűnő kapcsolat egy fekete nő és egy fehér férfi között a családok számára közel sem ennyire örvendetes (2020-ban, egy értelmiségi közegben sem), van, ahol pedig az, amikor a vőlegény számára kiderül, hogy menyasszonyának vagyona nincs, bazi nagy diákhitele az el nem végzett egyetem után viszont van. De az a menyasszony sincs feldobva, aki megtudja, hogy a pasija biszexuális, bár momentán egy nővel szeretne tartós kapcsolatot.

Mérnökök ide, tudományos kísérlet oda, a Love Is Blind összességében pontosan ugyanolyan trash, mint az összes többi párválasztós reality. Nagyon könnyű rákattanni, még ha masszív szégyenérzettel jár is ez a függőség. A végén pedig nem annak lehet örülni a legjobban, hogy bebizonyosodik, hogy szerelem vak, és társra lehet lelni a pusztán a belső tulajdonságok alapján, hanem sokkal inkább annak, hogy ha valaki egy barom volt, és az érzéketlenségével megalázta a másikat, akkor másfél év múltán képes ezt belátni és bocsánatot kérni.

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!