Erzsébet
4 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

A királyi tévének végre lőttek

2007.12.18. 09:45
41 hozzászólás

Bár Hammer Ferenc, az Index elnökjelöltje még nem kapott meghívást a hétvégi kora reggeli tévéműsorba, mi azért előre elkészítettünk vele egy interjút, amit ezennel a kollégák rendelkezésére bocsátunk.

(Madárcsicsergés, műtéglaháttér és egy ütött-kopott pad, a riporter éppen a haját igazgatja. Kis idő múlva felnéz, és ijedten belekezd). De most akkor miért romboljuk le és szórjuk be sóval az egész MTV-t? Értem én, hogy ez amolyan szókép csak, idézőjelben kell érteni (mindkét kezével nyuszifület mutat), meg hogy a figyelemfelkeltés volt a lényeg, tudjuk, hogy milyen mostanában a politikai píár, és hát a nézők is egyre jobban tudják, de kérdem én: nem kelt félelmet egy ilyen képzettársítás?

A Magyar Televízió – és számos európai társa – romjait igenis sóval kell behinteni, mert lejárt az az idő, amikor az elit közpénzen erőlteti saját ízlését a többiekre. Persze nem indulnék a tévéelnöki székért, ha csak a sózás érdekelne. Azt viszont már nem mondhatom el, milyen módon fog a nagyközönség találkozni a hangosképes nyilvánosságban az őt érdeklő tartalmakkal, mert ha elárulnánk, akkor emiatt kizárnának a pályázatból.

Akkor ne romboljuk le az MTV-t mégse? Nem értem. Nekem nem ezt írták fel ide. Vagy olyan ez mint amikor Buzányszky Jenő 53-ban elvitte balra, úgy tett mintha, lepasszolná jobbra, de aztán csak kacsintott a védőkre és bebőrözte maga a kapuba?

A királyi tévének végre lőttek. Ez biztos. De a digitális környezetben a Magyar Televízió immár nem műsorszóró, hanem közszolgálati tartalomgyártó lesz. E minőségében viszont szerepet kell kapnia a közösségi tartalomelőállításban, az alulról szerveződő nyilvánosságban.

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ha a nézettség nem fontos, akkor feltétlenül magas kultúrát és pártpolitikát kell sugározni a népnek? Félre ne értsen, nekem semmi bajom nincs a magas kultúrával, pláne a pártpolitikával, csak hát ezt a kérdést írták itt fel nekem, és végül is ez egy úgymond, ugyebár, hogy mást ne mondjak, hát releváns.

A magaskultúra korábbi atyáskodó dominanciája véget ért. Az új Magyar Televízióban természetesen minőségi rétegműsorként helye van a magas kultúrának, annál is inkább, hiszen a kultúra önértékébe vetett hit, a népszerű középszerűségre fittyet hányó intellektuális bátorság az egész kultúra számára nagy kincs.

Az új Magyar Televízió képernyőjén pedig például a tudományt elsősorban nem idős férfiak éjszakai kerekasztalai fogják megjeleníteni. Az új közszolgálat missziója a felvilágosodás fáklyalángjának őrzése, azaz az MTV feladata, hogy rendet vágjon a legújabb kori babonák, néphülyítések és szélhámosságok regimentjében.

Most, hogy itt beszélgetek Önnel, az a kérdés merült fel bennem, sőt, hát lehet, hogy többekben is a nézők között, vagyishogy a kérdés szinte itt lebeg felettünk, hogy ugyebár a közszolgálati tévé öreg, elfáradt intézménynek tűnik a kereskedelmi tévékkel szemben, pedig azok is elavultak a netes alkalmazásokhoz képest. Hogyan tud az MTV versenyezni az úgynevezett újmédiával? (Megint mindkét kezével nyuszifület mutat).

A közösségi televíziózás és a platformfüggetlen tartalomgyártás a megoldás, az MTV-nek erőteljesen jelen kell lennie az interneten is. Ráadásul újból kell értelmezni azokat a területeket, ahol az internet miatt megváltozott, vagy éppen elavulttá vált a televíziós gyakorlat. Mire gondolok? Például a hírszolgáltatás megújítására.

A Napkeltének mennie kell. (a műsorvezető elfehéredik és a vizespohárhoz nyúl.) A Magyar Televízió hírszolgáltató tevékenységét azonban éppenséggel újra kell építeni három ok miatt. Először, a politika alkuja miatt a politikai igazhívők számára ugyan fog hírt szállítani országosan az ATV és a HírTV, azonban aki nem párthírekre vágyik, az az MTV-t fogja nézni. Másodszor, az is felértékeli az MTV jövendő hírszolgáltatását, hogy a NAMS törvényváltozata szerint a kereskedelmi csatornák megszabadulhatnának közszolgálati kötelezettségeiktől, és nem kérdéses, hogy ekkor felfüggesztenék a főműsoridős (azaz legdrágább) sávban adott igen sokba kerülő híradózást. Harmadszor, a CNN-hez hasonló hírcsatornák kivételével ugyan minden televízió hosszú távon veszít jelentőségéből a hírszolgáltatatás területén az online hírgyárrtással szemben, azonban ami az online hírszolgáltatás előnye (azaz a gyorsaság), az a hátránya is: Értelemszerűen nincs idő a történtek alapos elemzésére, illetve amikor már van, akkor itt már méltó versenytársa lehet az online tényiparnak a televízió.

Elnök úr, kérem bocsássa meg nekem, hogy már most így hívom, hogy elnök úr, sőt inkább elnököm, hiszen miért ne mondanám, nincs nekem ezzel semmi hátsó szándékom, csak a meghatottság és a tisztelet. De térjünk vissza a Magyar Televízióra! Elnök úr, milyen egyéb területeken muszáj még megreformálni az MTV műsorpolitikáját?

A nemzetiségi műsorokat és a hátrányos helyzetűekhez szóló programokat például sürgősen át kell gondolnunk, hiszen ezeket a csoportokat a kereskedelmi média nem éri el, vagy legalábbis nem ilyen jellegű műsorokkal. Fel kell számolni emellett azt a gyakorlatot, hogy a szomszédos országok magyarságának bemutatása kimerül édesbús etnohalandzsák ismételgetésében és ünnepélyes fogcsikorgatásban. A Magyar Televízió kulcseleme a nemzeti kultúrának. A nemzet múltjának gondozását vissza kell hozni az utcáról. Ennek eszköze a – kereskedelmi csatornáktól nem elvárható – színvonalas történelmi ismeretterjesztés. A Magyar Televízió feladata a nemzeti kultúra sokszínűségének bemutatása. Az, hogy magyarnak lenni annyit tesz, mint sokfélén magyarnak lenni.

Az új MTV-ben nem lesznek szentimentális szocioműsorok, melyek emberek sanyarú életét távolból, szomorú zeneszó kíséretében mutatják be. A Magyar Televíziónak ugyanakkor szerepe van a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítésében. Ezt a szerepet úgy tudja betölteni, ha helyet ad mindazoknak, a társadalmi igazságosságot és a létbiztonságot illető témáknak, illetve beszédmódoknak, amelyek nem eléggé fotogének a keresekedelmi csatornáknak. De van egy ezeknél is fontosabb teendőnk.

Mégpedig? Már elnézést, hogy közbeszóltam, de ahogy Latinovits Zoltán mondotta volt nekem egyszer a Vígszínház büféjében, talán ’69 telén: hülye, aki nem akar fontosnak látszani.

Hogy visszaszerezzük a gyermekeket a Magyar Televíziónak. Az sokat mond a magyar kultúráról, hogyan övezte konszenzuális hallgatás azt a folyamatot, melynek révén a gyerekmédia néhány rajzfilmcsatornává zsugorodott. Az új MTV számára a gyerekek és a fiatalok nem elsősorban kiskorú, azaz megvédendő fogyasztók, illetve kioktatásra szoruló alattvalók, hanem azok, amik ők mindenekelőtt: gyerekek. Akiknek jár a gyerekműsor.

Nagyon köszönöm az interjút, mélyen tisztelt elnök úr, remélem, hogy sikerek és persze egészség kíséri majd munkáját itt, ebben az intézményben! Mert hát, ha egészség van, minden van. Ezzel búcsúznánk nézőinktől is! (Mélyen meghajol, amitől leesnek a jegyzetei. A kép lassan elsötétedik, még látjuk, hogy négykézlábra térdel, a földön matat, majd elragadtatott arccal átöleli az interjúalany lábát).