A gyerekműsorok szinte teljesen eltűntek az MTV-ből, keseregtünk is már ezen, sőt megbeszéltük, hogy a Pokémon az nem egy Futrinka utca, de most elnökjelöltünk Hammer Ferenc mondja meg, hogy mit gondol a köztévéről és a felnövekvő generációkról. Meg, hogy mi az az edutainment. Plusz szó esik a magyar Scooby Dooról és Lópici Gáspárról.
Kérdéseink, mint Pumukli körmei a mogyorós csoki celofánján, csak a felszínt kapargatják, de Önök akár bele is kérdezhetnek. Elnökjelöltünk meg válaszol.
Miért kell pénzt fektetni a gyerekműsorokba, rajzfilmekbe, amikor már több egész nap sugárzó gyerekcsatorna létezik? Nem úgy van, hogy azt kell felvállalnia a közszolgálatnak, amit a piac nem tud, vagy nem akar?
A gyerekműsor, mint közszolgálati tartalom az egyik legegyszerűbb kérdése az új közszolgálatiságnak. Mégpedig azért, mert a minőségi gyerekműsor nem köthető pártszimpátiához, világnézethez vagy ízléshez. Fura módon ez lehetett az oka annak, hogy az elmúlt jó 5-6 évben eltűntek a tévéből a saját gyártású gyerekműsorok. A politikai osztály attól a kényszerképzettől vezetve, hogy akié a tévé, a hatalom, nem tartotta fontosnak megszállni a gyerekműsorokat, ha az ellenfél sem ácsingózott érte, a kereskedelmi tévék pedig csendben ejtették a dolgot. A magyar nyelven készülő gyerekműsorok, tévésorozatok, kulturális-ismeretterjesztő tartalmak az új közszolgálat egyik, ha nem legfontosabb sarokpontja. Pont azért, mert hiába van sok gyerekcsatorna, azokon zömmel külföldi gyártású, magyarra szinkronizált tartalmak láthatók. Ahhoz pedig nem kell sem pszichológusnak, sem szociológusnak lenni, hogy belássuk, hogy gazdagítja a gyerekek értelmét, figyelmét, és érzelmi világát, ha a saját életét, az anyanyelvét, az ismerős helyeket-helyzeteket látja viszont a médiában. A magyar nyelv emellett a magyar kultúra mondhatni metafizikus faktora, és így az anyanyelv, mint élő valóság gondozása a médiában nyilvánvaló érdeke a jövőbeli generációknak.
A hazai gyártású, anyanyelven készülő, a gyerekek által ismert nyelvet és mindennapokat tükröző műsorok szerepe a szocializációhoz, azaz ahhoz kell, hogy a gyerekek otthon érezzék magukat a körülöttük változó világban. Lópici Gáspárt - aki irányítja a közvéleményt a Keménykalap és krumpliorrban - éppen azért nem tudja Pikachu pótolni, mert a sárga lényt minden gyerek ismeri a Tűzföldtől a Dob utcáig, míg Lópici szerepe éppen az, hogy segítsen meghatározni az érintetteknek, hogy mit jelent nekik az itt, és hogy kik azok, akiket társnak tekintenek ebben.
Ezek a tényezők szinte bizonyítást sem igénylő kulturális, illetve társadalomtudományi közhelyek, és mivel a kereskedelmi tartalomgyárosok nem tartják kifizetődőnek a magyar gyerekek helyi kiszolgálását, ezért közérdek, hogy közpénzen áldozzunk erre.
Milyen gyerekműsorokat kéne sugároznia egy közszolgálati tévének? Miben tér el egy kereskedelmi és egy közszolgálati rajzfilm?
Ezt a kérdést kétféle módon lehet megválaszolni. Először is nézzük a hagyományos médiát és tekintsük innentől további igazolást nem igénylő állításnak azt, hogy a közérdek az, hogy a gyerekek anyanyelvükön készített, saját valóságukat tükröző tartalmakkal találkozzanak a médiában. Akkor indokolt közpénzt költeni gyerekeknek szóló tartalmakra, ha azok sokszínűek, és képesek versenyre kelni a rajzfilm-monokultúrával. A tartalmi sokszínűség és a műfajgazdagság a lényeg itt, azaz Scooby Doo versenytársa nem feltétlenül valami közszolgálati nagyevő puli kell, hogy legyen. A Scoobnál maradva, például láthatjuk, hogy a rajzfilm lényegében egy radikálisan materialista oktatófilm, mely minden helyi tradícióról, természetfeletti hiedelemről kimutatja, hogy gonosz és önző emberek szemfényvesztése, ám szerencse, hogy kéznél van egy csapat talpraesett amerikai fiatal, akik felszabadítják a világot a dzsuzsuszellemek nevében hatalmat gyakorló helyi potentátok hatalma alól.
Szerintem a felvilágosodás és a racionalizmus régen volt annyira vitatott kérdés, mint manapság, és Scoob mellett például lehetne csinálni egy rajzfilmet például egy hiszékeny patkányról, aki mindig bajba kerül, mert minden városi legendát, reklámámítást, lánclevelet készpénznek vesz. Vagy valami ilyesmi, magyar példákkal, karakterekkel, egészen addig, hogy például a gyerekek láthassanak más, magyarul beszélő gyerekeket ezekben a programokban, és így tovább.
A közszolgálatiság másik megindokoltsága a gyerektartalmak kapcsán az lehet, amikor a közszolgálati gyerektartalom tudatosan kapcsolódik olyan más, közpénzből fenntartott, illetve közérdeket megjelenítő területekhez, mint a közoktatás, a digitális írásbeliség kérdése, az információs társadalom igényei vagy neadjisten a demokrácia. Azaz közpénzből lehet olyan, gyerekeknek szóló tartalmakat készíteni, amit –ne feledjük, hosszú távon nem sugárzott, hanem letölthető formátumban– lehet az iskolában órán vagy szakkörökben használni. Aki itt a hajdani Iskolatévére gondol, csak félúton jár. A közszolgálati tartalom aktualitását a friss, interaktív tartalom adhatja, a felhasználóbarát tartalom zömét pedig az online tartalmak. A közszolgálat számára magától értetődő terület a gyerekek médiahasználati tudatosságának nevelése, ami mellesleg azért közérdek, mert egy szabad országban a legjobb médiaszabályozás a továbbkattintás a távirányítóval vagy az egérrel.
Ha tanitó-nevelő célzatú műsorokat sugároznak, azokat mégis melyik gyerek nézné meg?
A hagyományos ismeretterjesztéssel az a logika is a sutba került, amely hitt a média direkt oktatói, illetve befolyásoló szerepében. A hangsúly itt a direkt hatáson van. A gyerekek sokat tanulnak, sokféle hatást kapnak a médiából, de ez jórészt tervezhetetlenül esetlegesen és áttételesen történik. A gyerekeknek szóló programok esetében emellett döntéshozónak kell tekinteni a szülőket is. A gyerekek differenciáltabb médiahasználata közérdek, azaz közszolgálati tartalom tarthatja feladatának annak a gyakorlatnak a megváltoztatását, hogy a szülők villanypásztornak használják a tévét, vagy hogy a gyerekek lehetőleg ne tévézzenek sokat egyedül. Azaz a gyerekhez vezethet a szülőn keresztül is az út.
Milyen műfajokat kell meghonosítani vagy feltámasztani ahhoz, hogy az MTV gyerekeknek szóló kínálata megújuljon?
Hazai gyártású mesék, fikciós filmek, sorozatok, stúdióban felvett show-k, szórakoztató produkciók, vetélkedők. Az olyan, felnőttműfajok gyerekváltozatai, mint a hírműsorok, az ismeretterjesztés (edutainment), a ténymagazinok. Ezek mellett a hagyományos műfajok mellett a gyerekeknek szóló közszolgálatot befolyásoló egyik kulcsmomentum, hogy a gyerekek és a fiatalok a netképesebb népesség, azaz a lehető legradikálisabban lehet alapozni a közszolgálati tartalmak interaktivitás-lehetőségére.
Források, olvasnivaló:
Vége a gyerekkornak: Hazai gyerekműsorok
AGB - a gyerekek is egyedül nézik a tévét
A média és a gyerekek – közlemény
Gyermektelevíziók
Ofcom research identifies changing nature of children’s programming
The future of children’s television programming
Save Kid’s TV
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
