Mondom ezt én, akinek az volt az összes gondja, hogy pár percig tartott lesöpörni reggel a havat a kocsiról, szóval lehet, hogy vannak, akik egy kicsit rosszabbul érzik ma magukat nálam. Nekik is ajánlom, hogy feledkezzenek bele Mohai Balázs csodálatos drónos (?) felvételeibe a behavazott Visegrádi-hegységről. Egészen olyan, mint egy meditáció.
Nem egyszerű az extrém hőségben koncertezni, álljon az ember a nézőtéren vagy éppen a színpadon. Saját tapasztalatairól Pető Brúnó mesélt most a Borsnak.
Jól bírjuk igazából. Most nincs annyira meleg, mint mondjuk 2-3 évvel ezelőtt volt, én akkor sokkal jobban éreztem a meleget, pláne az ilyen sátras helyeken, ahol nagyon párás a levegő, vagy amikor a nagyszínpadokon tűz a nap
– kezdte az énekes, hozzátéve: az ő hőérzetüket ráadásul fokozza a megannyi lámpa és a pirotechnika is, így egyáltalán nincs egyszerű dolguk.
„Összességében azért mi is jobban készülünk, nem sörrel, hanem mondjuk izotóniás sportitallal hidratálunk.”
Pető szerint persze az is nagy előny, hogy egyre többször kerülnek a fesztiválokon, nagyobb bulikon későbbi idősávba, így már főleg este és nem délután lépnek fel, persze egy-egy kivétellel.
„Néha fordul elő, például Budapest Parkos sztorikon, legutóbb a Jason Derulón” – mondta, kiemelve, milyen nagy felelőssége van ilyenkor az előadónak is abban, hogy megfelelően figyelje a tömeget a színpadról.
Régebben előfordult párszor, hogy a nagy melegben láttuk, hogy vizet kérnek, akkor nyilván addig megállt a koncert, kaptak vizet. Ezek a szituációk meg lettek oldva.
– idézte fel, majd egy tanáccsal zárta interjúját.
„Sokat igyanak az emberek, én csak ezt tudom ajánlani, lehetőleg alkoholmenteset, hogy ha hidratálni akarnak!”
Egészen szokatlan látvány fogadta azokat az utasokat, akik július 24-én a Londonból Berlinbe tartó fapados járatra szálltak fel. A fedélzeten ugyanis egy legénybúcsú egyik résztvevője gondoskodott arról, hogy senki ne unatkozzon: tetőtől talpig latexruhába öltözve, egy narancssárga szemeteszsákkal a kezében járta végig a repülőgép folyosóját.
Felvételek is készültek arról, ahogy a különleges öltözékben végigsétált a gépen, és összegyűjtötte az utasok által hátrahagyott szemetet. A szokatlan jelenet természetesen azonnal felkeltette az utasok figyelmét, hisz nem minden nap lát az ember egy latex-ruhás fedélzeti takarítót egy repülőn.
Ahogy azt sejteni lehet, a férfi egy legénybúcsú miatt csinálhatta a különös produkciót, így a társaság már a felszállás előtt gondoskodott a jó hangulatról. Bár a látvány elsőre meglehetősen meghökkentő lehetett, a eset végül inkább mosolyt csalt az arcokra.
Aggodalmának persze ma már nyoma sincs.
Hernádi Judit a Háttér Story podcast vendégeként idézte fel nemrég, mit szólt ahhoz, amikor megtudta, lánya, Tarján Zsófia is az előadóművészet felé kacsingat, énekesnő szeretne lenni.
„Nem féltettem, hanem attól féltem, hogy nem jó. Én ettől féltem” – vallotta be őszintén a színésznő, kiemelve:
„Attól nem féltem, hogyha valami kudarc éri, vagy valami nagyon jó, vagy valami nagy nehézség, amit meg kell, hogy oldjon, tudom, és már hiszem, hogy ahhoz van képessége. Én attól féltem az elején, hogy esetleg, lehet, hogy nem elég jó. Ez fölmerül az emberben, engem is azért féltettek a szüleim."
Persze idővel bebizonyosodott, hogy a Honeybeast énekesnője abszolút megállja a helyét a zeneiparban, de Hernádi attól még tartja a véleményét.
Ezt a szakmát tulajdonképpen akkor jó csinálni, ha az embernek lehetősége van sikeresnek lenni, ami nem jelenti azt, hogy az is lesz valaki, de legalább lehetősége megvan, mert képességes. Az enyém képességes, de amíg erről az ember meg nem bizonyosodik, addig szorong.
A színésznő egyébként valamennyi fővárosi fellépésére elkíséri lányát, és nem is tagadhatná re, mennyire büszke rá.
Nézem a Budapest Parkban, amikor ott énekel, és azt mondom: „hogy jutott nekem ekkora ajándék? Hogy nekem ehhez közöm van..."
– idézte szavait a Story.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Sokan álmodoznak arról, hogy egyszer otthagyják a biztos, de gyakran kiégéshez vezető munkahelyüket, és végre azzal foglalkoznak, amit igazán szeretnek. A 31 éves Paula Gavenyte számára ez nem csak álom maradt, hiszen tudatos pénzügyi tervezéssel és kitartó befektetéssel hat év alatt olyan portfóliót épített fel, ami elég biztonságot adott ahhoz, hogy felmondjon az amúgy kellően jó fizetést hozó szoftverfejlesztői állásában.
Az Angliában élő Paula januárban döntött úgy, hogy maga mögött hagyja a reggel kilenctől délután ötig tartó munkarendet. Úgy érezte, hosszú ideje automata üzemmódban éli az életét, ezért valami kreatívabb kihívásra vágyott. Bár még nem volt biztos állása, a tartalomkészítés mellett döntött, és belevágott saját vállalkozásába. Éveken át készült rá, először egy akkora vésztartalékot épített fel, amely hat-nyolc hónapnyi megélhetését fedezte volna, emellett pedig folyamatosan gyarapította befektetéseit. Ebben nagy segítségére volt az úgynevezett 50/30/20-as szabály. Ez egy egyszerű költségvetési módszer, amely szerint a jövedelem 50 százaléka a szükséges kiadásokra – például lakhatásra, rezsire vagy élelmiszerre –, 30 százaléka a szabadon elkölthető kiadásokra, míg 20 százaléka megtakarításra kerül.
Paula ezt a 20 százalékot az elmúlt hat évben szinte teljes egészében befektette. Kezdetben óvatos volt, és havonta mindössze 20–50 fontot helyezett el egy Vanguard Stocks & Shares ISA számlán. Ahogy egyre többet tanult a befektetésekről, úgy nőtt az önbizalma is, és fokozatosan emelte a befizetései összegét. A kitartás meghozta az eredményt: hat év alatt befektetési portfóliója elérte a 200 ezer fontot, ami elegendő pénzügyi biztonságot jelentett ahhoz, hogy megtegye a régóta tervezett lépést, és teljes idejében a tartalomkészítésre koncentráljon.
Az említett Stocks & Shares ISA egy Egyesült Királyságban elérhető, adókedvezményes befektetési számla. Évente legfeljebb 20 ezer font helyezhető el rajta adómentesen, a rajta keletkező hozam és árfolyamnyereség után pedig szintén nem kell adót fizetni. A számlán keresztül befektetési alapok, részvények és kötvények széles köre érhető el.