A kék metró megállóiban található műalkotásokat végigvéve került szóba először Kányádi-pad, mely tegnap, a költő halála alkalmából ismét szerepelt az Urbanistán. Az Arany János utcai állomáson áll, felette csöpp tábla a verssel, amelynek köszönhetjük, de hogy kinek az "alkotásáról" van szó - vagyis ki találta ki, hogy megvalósítsák a verset -, azt nem tudtam. Egészen mostanáig.

Fotó: Ajpek Orsi / Index

Egy kedves olvasónk elküldte nekem azt a Népszabadság-cikket, amely az állítás évében, vagyis 1993-ban jelent meg. Eszerint egy nyugdíjas budapesti házaspáré az ötlet:   Kunfalvi Endre és felesége     találta ki, hogy meg kellene valósítani a Hiúságot. A BKV-nál először süket fülekre találtak ( „Magánjellegű dolgot nem lehet közterületen elhelyezni. Főleg nem a metróban!”), de végül eljutottak a sajtóosztály akkori vezetőjéhez.  Vitéz Ágnes  maga is szerette a verseket, felkarolta az ügyet. 

Nyáry Krisztián, aki akkoriban szintén a városházán dolgozott, és segített a projekt megvalósításában, a következőket írta erről: "Nagyobb politikusi morgásra számítottunk – élő embernek emlékművet? De végül ez volt az egyik ritka kivétel, amit a bizottsági képviselők egyhangúan szavazták meg, bár volt köztük, aki bevallotta, nem tudja, ki az a Kányádi."