Az Index-közeli bagoly története óriási happy end lett
Kedden visszatérhetett a természetbe, az időközben Édesem nevet kapó macskabagoly, akit két hónapja elég ramaty állapotban találtam az Index szerkesztőségének közelében.
A bagoly december legvégén szenvedett balesetet az Árpád hídnál, pár telefon után a budapesti Állatkert természetvédelmi mentőhelyére, a Sünispotályba vittem be. A madár feltehetőleg egy ütközéstől szenvedett fejsérülést, agyi bevérzése volt.
Elég rossz állapotban volt néhány hétig, nem is nagyon tudott enni. A gondozói elmondták, hogy ugyan a felszolgált marhaszívet a csőrébe vette, de a nyelés nem ment neki magától. Egy picit tolni kellett a falaton, hogy rájöjjön, mit is kellene csinálnia. Amikor meglátogattuk a Sünispotályban, ráadásul elég fura fejtartással pihengetett. Január közepén még úgy tűnt, hogy nem lesz már belőle rendes, vadászó bagoly.
Aztán hirtelen egyre jobb formába került, és a következő lépésben kikerült az egyik röpdébe, ahol tovább erősödött. Itt már tudták tesztelni látását és mozgáskoordinációját is. Elég jó jeleket mutatott, így nem volt kérdés, hogy visszaengedhető a természetbe.
Az elengedés előtt még egy utolsó orvosi vizsgálaton is átesett, dr. Sós Endre főállatorvos megnézte a szemét, a csőrét is szétnyitotta, hogy a torkába nézzen és a szárnyakatt is megvizsgálták. Édesem egészségesnek lett nyilvánítva. Egy másik macskabagoly is vele tartott volna, de neki az evezőtollai nem voltak rendben, meg kell várnia a vedlést.
A macskabaglyot az Állatkert munkatársaival fuvaroztuk ki a Hármashatár-hegyhez, ahol elég jó lehetőségei vannak az életben maradáshoz, főleg, hogy megjött a meleg. A dobozban utazó madár érthetően ideges lett, tajtékzott egy kicsit. Szerencsére nem nekem kellett kiszabadítanom. De az elengedés mozzanata már rám hárult, ha már én fogtam be. Persze egy kómás és egy ereje teljében lévő, adrenalinlökettel pörgő bagoly között nagy különbség van, így azért félve fogtam meg, még úgyis, hogy megmutatták az elvileg balesetbiztos fogást. Egyik kéz a nyakon, másik a lábakon.
A madarat ezután letettem a földre, majd elengedtem, mintha a tűz égetett volna meg – mondták, hogy ilyenkor könnyen odavághat a csőrével. A bagoly ezután meredten rám nézett, majd vádlón követett is a szemével, féltem, hogy mindjárt bosszút áll, de elég hamar rájött szerencsére, hogy ő most már szabad. Még kicsit tanakodott magában, majd egy szép nekirugaszkodás után erőteljes szárnycsapásokkal elvitorlázott. Az egyik közeli facsoportnál rögtön meg is állt, ahol egyből óriási hajcihőt okozott. Az ott lévő néhány szarka csapott ramazurit – rohadtul utálják a ragadozókat – , majd a zajra még többen repültek oda, időnként vészesen közel ugráltak hozzá, de Édesem olyan nyugalommal tűrte a szekálást, mint egy Buddha.
