Fogtam egy baglyot, majd sikerült elég gyorsan elköltöztetnem az Indexből
Először lazán elbringáztam mellette, amikor jöttem be reggel, de aztán összeállt a kép, hogy nem egy szemét- vagy avarkupac, hanem egy bagoly volt az aszfalton pár száz méterre a szerkesztőségtől. Visszamentem, hogy akkor én most csinálok vele valamit, mert szemmel láthatóan nem volt jó állapotban, nem forgalomszámlálni vagy bölcselkedni ült le az Árpád híd alatt futó útra. Valószínűleg elütötték.
Még egy kába bagoly is képes meglepetéseket okozni, így a pulóveremet dobtam rá biztonsági okokból a befogásnál. Kicsit izgágáskodott, de win-win szituációval zártuk le a küzdelmet, engem sem karmolt és csípett szét, én sem törtem össze a testét. A hátizsákomba gyömöszöltem, majd kicsit később a Hugó cukrászda adott a mentőakcióhoz egy kényelmesebbnek tűnő papírdobozt.
A bagoly aztán ebben kómázott a szerkesztőségben, míg próbáltam kideríteni, hogy mit is csináljak vele. Kellemes meglepetésre a Madárkórház Alapítvány diszpécsere egyből felvette a telefont, adott is gyorsan pár számot budapesti madármentő önkéntesekhez. Az egyikőjük (tök jó, hogy az ünnepek közötti holtszezonban is elérhetőek) egy állatorvosi rendelőt javasolt, de oda hiába csörögtem. A Madártani Egyesület honlapja alapján aztán az Állatkertet hívtam, ahol azt mondták, kimenni nem tudnak a madárért, de ha behozom, akkor átveszik.
Az Állatkertben egyből tudtam, hogy jó helyre kerültem, már a Sünispotály nevétől is ellágyultam, majd amikor a dobozból kikerülő csapkodó baglyot édesemnek szólították, teljesen meggyőztek. A Sünispotály szerencsére nem hasonlít egy hadikórházhoz, inkább olyan, mint egy állatóvoda, csak az utalt az előbbire, hogy egy táblára felírták, milyen gyógyszer kell a meggyvágónak. Míg átadtam a madarat, az ambulancián egy csapat sün sürgölődött és mormogott elégedetten, hátul meg szalakóta ugrándozott a ketrecében. Nézelődni is érdemes ide bejönni.
A bagoly, mint megtudtam macskabagolyról volt szó, első ránézésre nem törte szárnyát, a fejét verhette be elég keményen. Ha szerencséje van, akkor egy agyrázkódással megúszta.
A Sünispotályban (ami vagy húsz éve működik az elődjét is számítva) amúgy bizonyos szempontból hasonló egy balesetihez, ügyelet van, az év minden napján fogadnak sérült állatokat. Mármint olyanokat, amelyek hazaiak és védettek, szóval a göthös aranyhörcsögével vagy egy városi galambbal senki ne ide szaladjon. Mentőszolgálat nem működik, a legjobb az, ha mi magunk visszük be a megtalált sérült jószágot. Aztán pedig szurkoljunk, hogy felépüljön és újra visszatérjen a természetbe, ami akár, mint a macskabaglyomnál, elég urbánus környezetet is jelenthet.