70 éve rendezték a legelső F1 futamot, és hát ki más is nyerte volna, mint egy Alfa Romeós olasz
Ma 70 éve, 1950 május 13-án rendezték a Formula–1 első futamát a silverstone-i pályán. A futamot Giuseppe „Nino” Farina (magyarítómániásoknak Liszt "Tóni" József) olasz versenyző nyerte, majd a 7 futamból még kettőn is első lett, így szerezte meg az első bajnoki címet.
Alfa Romeót hajtott, amik annyira jók voltak, hogy a 7 futamból 6-ot Alfák nyertek, a következő csapatok, illetve egyéni indulók közül (micsoda nevek!):
- Alfa Romeo (olaszok)
- Maserati (olaszok, svájciak, argentinok, németek)
- ERA (angolok)
- Talbot-Lago (franciák, belgák, amerikaiak)
- Alta (írek, angolok)
- Cooper-JAP (amerikaiak)
- Simca-Gordini (franciák)
- Ferrari (angolok, olaszok)
- Maserati-Speluzzi (olaszok)
- Ferrari-Jaguar (olaszok)
Az első futamot Farina eleve a pole-pozícióból kezdte, és annyira jól ment, hogy övé volt a leggyorsabb kör, a végére a második helyezettre már 2 kört vert.
Farina Torinóban született 1906-ban, már 9 évesen egy kéthengeres Temperinóval csapatta. Sportos alkat volt, síelt, focizott, atletizált. Első saját autójával, egy Alfával 19 éves korában indult első versenyén (amin apja is ellenfele volt), de karambolozott, eltörte a vállát, és össze-vissza vágta magát. 1933-ban kezdett neki a komolyabb versenyzésnek, két évvel később a Maserati csapatban szúrta ki magának Enzo Ferrari, és hívta át az Alfákat is menedzselő Scuderia Ferrariba. Igazi badass pilóta volt, másodikként ért célba az egyik 1600 kilométeres Mille Miglián, úgy, hogy egész éjjel lámpa nélkül vezetett. 20 évesen nyerte első olasz bajnoki címét, amit rögtön két másik is követett.
Az 1950-es F1 bajnoki cím után 53-ban, már 47 évesen jutott nagy lehetőséghez, híres vetélytársa, Alberto Ascari elhagyta a Ferrarit, így ő lehetett a csapat vezére. Néhány győzelem után sajnos csúnyán összetörte magát, de 2 hónappal később, begipszelt karral már elindult a belga nagydíjon. Még ebben a szezonban újra karambolozott, 20 napig feküdt kórházban.
Soha nem jött igazán rendbe, 1955-ben visszatért, de morfium injekciókkal csillapította verseny közben is fájdalmait. A belga nagydíj edzésén 280-as tempónál defektet kapott, megpördült. Farina sértetlenül megúszta, de nem indult el a versenyen. Visszavonult, és szakértőként segítette az Alfa Romeót, a Jaguárt és Pininfarinát.
1966-ban, közúti balesetben vesztette életét, egy Lotus Cortinával igyekezett a francia nagydíjra, amikor a svájci Alpokban egy oszlopnak rohant és szörnyethalt.