Ezért nem hajlandó mindenkinek borravalót adni.
Lakatos Levente és Kiara Lord a Barátság extrákkal című podcast legújabb adásában a borravaló kérdését is megvitatta, méghozzá annak apropójából, hogy egyre elterjedtebb az a bankkártyás fizetési lehetőség, aminél mindenképp be kell jelölni, hogy akarunk-e borravalót adni, és mennyit. Az író-podcaster hozzátette, nem mindig van ott a nulla, amin a felnőttfilmes tartalomgyártó igencsak meglepődött.
„Ez törvénybe ütköző, nem?” – vetette fel a kérdést Lord. Lakatos aztán arról beszélt, hogy ha az ember úgy dönt, nem ad borravalót, keltenek is az emberben egy kis lelkiismeret-furdalást. Éppen ezért zavarja az a nyomás, amelyet a vendégekre helyeznek a vendéglátóhelyeken.
Mint kiderült, az író legtöbbször a legkisebb összegre nyom rá.
„Nem azért, mert spúr vagyok. Értem, hogy alul vannak fizetve az emberek, akik ilyen helyen dolgoznak, de ők kapnak egy fizetést, amiért ők elvállalták ezt a munkát. Ráadásul sok esetben nem kedvesek, hanem tök flegmák, futószalagszerűen történik, de most akkor tulajdonképpen miért is kéne nekem borravalót adni ezért a kiszolgálásért? Személytelen, nincs benne extra szolgáltatás, ő megkapja ezért a fizetését. Én is kapok egy fizetést, én is élek valamiből, amiért megdolgozom ezerrel, nekem se ad senki borravalót” – indokolta meg Lakatos, mire Lord megjegyezte, hasonlóak a tapasztalatai, de ő többet is jár kávézóba, sütizőbe.
„Van olyan, hogy elmondom, mit kérek, beüti, és már ott van a kis tábla. Igazából nem történt meg maga a kiszolgálás, le sem tudom követni, hogy zajlik ez az egész, hanem azzal kell elfoglalva lennem, mennyit adok neki. Közben semmilyen interakció nem volt köztünk, mintha egy robottal beszélgettem volna. Tényleg fura érzés, amikor tudom, hogy nem akarok adni, mert, mondjuk, nem tartom jogosnak, vagy nem arról van szó, hogy egy olyan étteremben voltunk, ahol rengeteget találkozunk a pincérrel, csak egy kávé elkészítéséről…” – fogalmazott a tartalomgyártó, aki az íróval egyetértett abban, hogy a borravaló adását nem érzi jogosnak, ha egy pultnál történik a kiszolgálás, de egy pincér esetében szerintük más a helyzet. Az aprót is otthagyják egy-egy vásárlásnál.
„Ha a pincér jó fej volt, megtaláltuk a közös hangot, akkor szívesen adok neki, nem vagyok spúr. De ha paraszt volt, flegma volt – ami gyakran van, azt tegyük hozzá. A mai világban a kiszolgálás, a hozzáállás nem az, ami régen volt. Anyukám egyébként pincérnő volt, ezért is tudom. Mintha kötelező lenne nekem adni. És ha nem adok, akkor egy f*szfej vagyok. Ugyanez van a futárokkal is” – tette hozzá Lakatos.
Miért járna nekik borravaló? Az irodai dolgozónak nem jár, nekünk sem jár. A körmösömnek, mondjuk, szoktam adni, de inkább úgy, hogy fölfelé kerekítek, vagy ilyesmi. Ez a jó ebben, ha nem érzed szükségét, csak a háládat szeretnéd tényleg kifejezni. Akármennyire is vagy egy tudatos, határozott ember, akkor is ott van ez az érzés, hogy »most én leszek az a f*szfej, aki a nullára kattint, vagy a legkevesebbre«, úgy, hogy közben állnak mögöttem, és végignézik, mit csinálok. Ez a lényege ennek, hogy érezd magad rosszul?
– vetette fel Lord, majd visszatérve arra a témára, hogy kijelzőn kell kiválasztani a borravaló összegét, azt mondta:
Nem kicsit [koldulás-szintű]! […] Tényleg felháborító, mert rendkívül személytelen. Annyi történik, hogy beütögeti, eléd b*ssza, és mondja, hogy »Válassz, légyszi!«. De egyáltalán miért válasszak? Mire válasszak? Csak azért, mert itt dolgozol? […] Nekem nagyon nem tetszik ez a borravalórendszer. Tudom, hogy Amerikában ez egy elvárás, ott tényleg ez van. De nálunk szerintem nem elvárás Európában.
Lakatos kiemelte, nem arról van szó, hogy nem akar adni borravalót, és sajnálná azt a pár száz forintot, hanem arról, hogy ne kötelezzék rá, ne sodorják bele ebbe a kellemetlen helyzetbe, hogy az eladó néz, mire nyom rá a kijelzőn.
Az író-tartalomgyártó páros aztán elpoénkodta a témát, amelyet Lord így zárt le:
Vagy tudod, felüti a WC-használati díjat, és akkor is adjak borravalót, ha sz*ros WC-be kell mennem? Szép világ. Nagyon nem oké.
