Egy eredeti állapotú, 26 lóerős Trabant 601-es és egy csapat fiatal lány állította fel az új rekordot. A résztvevők a kisautó szülővárosa, Zwickau sportiskolájának a tanulói voltak, az előírás szerint valemennyien 152 centiméternél nagyobb testmagassággal. A rekord bejegyzésének feltételeként azt is kikötötték, hogy a Trabi valamennyi nyílászáróját (az ajtókat és csomagtér fedelét is) tökéletesen be kell tudni csukni.
A lányoknak mindössze három és fél percre volt szükségük, hogy megtöltsék a verdát. A kiszállást követő népszámláláskor derült ki, hányuknak sikerült a kísérlet: összesen húszan préselődtek be a nem túl bőkezűen méretezett utas- és csomagtérbe. Lehet, hogy ez sokaknak túl zsúfoltnak tűnhet, de azért én szívesen bebújnék egy ilyen autóba.
Bódi Guszti és Bódi Margó családjában már megszokássá vált, hogy kétszer ünneplik a karácsonyt, írja a Bors. Mint kiderült, a házaspár három hónapra elutazik Thaiföldre minden évben, hogy kipihenjék az egész éves fáradalmaikat. Ebben a gyerekeik is támogatják őket, így december közepén mindig repülőre ülnek, ám ez nem jelenti azt, hogy ne töltenék együtt a „szentestét". Csak éppen erre nem december 24-én kerül sor, hanem már előtte feldíszítik az otthonukat, összehívják a családot és megünneplik előre a karácsonyt.
„Mi idén is elutaztunk Thaiföldre, de ez nem azt jelenti, hogy nem ünnepelünk a családdal. Ilyenkor már december elején felállítjuk a karácsonyfát, feldíszítjük a házat, majd az indulástól függően megtartjuk a szentestét. Megfőzzük az ünnepi menüt, a töltött káposztát, a halászlét meg a sülthalat, összeültünk és örültünk egymásnak. Ilyenkor már az ajándékozás is megvan, szenteste pedig videótelefonon jelentkeztünk be az itthoniakkal” – kezdte Bódi Guszti, aki hozzátette: bár hagyomány náluk a thaiföldi utazás, azért a gyermekeik és az unokáik is unszolják őket a pihenésre.
Nagyon kemény évünk volt ismét, sokat melóztunk, tele volt a naptárunk. Ez persze nem panaszkodás, hanem öröm a számunkra, mert imádjuk, amit csinálunk. De ilyenkor, év végén azért érezzük, hogy kell már a pihenés. Úgyhogy majd márciusban jövünk
Szabályosan retteg, amikor a reggelente megnyitja a híreket.
Fotó: Bodnár Patrícia / Szollár Zsófi / Index
Ahogy korábban megírtuk, Noszály Sándor az elmúlt hónapban több furcsa felvételt és szöveges üzenetet osztott meg a közösségi oldalán. Nem sokkal később Noszály Andrea, a teniszező testvére egy nyilatkozatban közölte, hogy Noszály Sándor bipoláris zavarral küzd, kezelését szakorvosok irányításával már megkezdték. Azt is elmondta, hogy az öccse egy kifejezetten kritikus időszakát élte át az utóbbi napokban, így a Sztárbox című műsorban sem versenyzett tovább a korábbi teniszcsillag.
Bár Noszály nemrég többször is életjelet mutatott Instagramján, de azóta viszont ismét eltűnt a nyilvánosság és a barátok szeme elől is. A Story úgy tudja, senki megkeresésére nem reagál, így sokan attól tartanak, nagy a baj, és visszakerült a klinikára. Molnár Anikó is nagyon aggódik Noszályért, aki régóta ismeri a teniszezőt, A Nagy Ő című párkereső realityben is váltották egymást a 2000-es évek elején. Mint kiderült, Noszály Sándor rosszulléte előtt pár héttel beszéltek utoljára telefonon
Már nem is tudom, minek kapcsán hívott fel Sanyi, de arra tisztán emlékszem, hogy annyira örültem, hogy végre egy igazán jókedvű hangot hallok. Beszéltünk róla, hogy nagyon komoly amerikai színészkörökben mozog, és erre borzasztóan büszke volt. Mondta, hogy a munka téren is rendben van, a Sztárboxról is beszéltünk, és persze a magánéletről is kérdeztem. Azt mondta, ezt az életvitelt, a sok utazgatást nehezen bírják mellette a nők, úgyhogy jól érzi most magát egyedül. De elégedett volt mindennel
– fogalmazott a médiaszereplő, aki bevallotta, egy jó értelemben vett irigység fogta el, mert a teniszező annyira lelkesnek tűnt. Ezért is lepte meg, amikor két hétre rá minden megváltozott, és Noszályon az összeomlás tüneteit mutatkoztak.
Az utóbbi időben annyi, de annyi ember ment el, hogy őszinte leszek, már félve nyitom meg reggelente a híreket. Egyszerűen rettegek, hogy egyszer tragédiát olvasok Sanyiról is! Nagyon drukkolok, hogy sikerüljön meggyógyulnia és stabilnak maradnia. Bízom benne, hogy olyan emberek veszik körül, akik segítik, támogatják. Nagyon sok erőt kívánok neki ahhoz, hogy végig tudja csinálni és újra olyan legyen, mint az utolsó telefonbeszélgetésünkkor.