A 11-es páncélos felderítők második szakasza tartja az éles bevetéseket legélethűbben másolni próbáló gyakorlaton a kaliforniai Fort Irwinben. A gyakorlat lényege, hogy kiderüljön, mennyire képes az egység ellenséges területen, támogatás nélkül végrehajtani a kiképzésen tanultakat.

A földi személyzet elhátrál V-22 Osprey típusú, billenőrotoros konvertiplántól azután, hogy a fedélzeten álló HUMVEE-t rögzítették a gép törzséhez csatlakoztatott láncokhoz. A kép egy légi szállítási gyakorlaton készült, a USS Sacagawea fedélzetén. Ez volt az első alkalom, hogy egy Osprey emelt fel valamit az amerikai felfedezőpárosnak, Lewisnak és Clarknak segítő indián tolmácslányról elnevezett hajóról.

Larry Webster és Richard Mulhollen, a 774-es Légi Szállítási Repülőszázad tisztjei az USA egyik C-130H típusú gépének rakterében várják az engedélyt arra, hogy a nyitott raktérajtón át kidobják a gép ejtőernyővel szerelt rakományát. A kép 2013. október 7-én készült, valahol az afganisztáni légtérben, Ghazni tartomány felett.

A haditengerészet 171-es támogató századának tagjai takarják el az arcukat, hogy védjék magukat az épp felemelkedő a CH-53E Super Stallion helikopter rotorja által keltett homokviharban. A 2013. szeptember 17-én tartott gyakorlaton a tengerészgyalogosok a ki- és bepakolás helyes módját gyakorolják, hogy éles helyzetben ne történjen baleset. A kép tengerészgyalogosok kaliforniai harci kiképzőbázisán készült.

Jeffrey Allen törzsőrmester, a 816-os légi szállítási század tagja egy C-17 Globemaster katonai teherszállító repülőgép rakterében épp a hátramaradt rögzítőpántokat szedi össze, miután a gép 40 csomagnyi ellátmányt dobott le az amerikai hadsereg Afganisztánban állomásozó, csak légi úton elérhető egységeinek. A légi szállítás teszi lehetővé, hogy ne nehezen védhető teherautó-konvojokkal vigyék az ellátmányt a katonáknak.

A tengerészgyalogság harmadik zászlóaljában szolgáló Lima üteg épp elsüti az M777A2 típusú, ultrakönnyű tábori tarackot a kaliforniai Twentynine Palms kiképzőközpontban tartott Acéllovag fedőnevű gyakorlaton. Az összhaderőnemi gyakorlaton a tengerészgyalogság első hadseregcsoportjának egységei vettek részt 2012. december 11-én. A képen látható vörös fények nem a hosszú záridős technika miatt látszanak ilyennek: éjszaka a vörös fény az, ami nem zavarja össze a sötéthez hozzászokott szemet, így az ágyúk kezelőszemélyzete is azzal világít.

Tony Hernandez őrvezető a USS Boxer fedélzetén, ahogy épp egy siklóbombát erősít egy AV-8B Harrier repülőgépre 2013. augusztus másodikán. A Boxer és személyzete épp a hadrendbe állítás előtti utolsó teszteket végezte a kép készítésekor, hogy bizonyítsa alkalmasságát a bevetés közben várható helyzetekben.

Paul Head szakaszvezető egy általános iskolai tanterem helyreállításán dolgozik 2011. szeptember 20-án, Kelet-Timor második legnagyobb városában, Bacauban. Head a Misavában, Japánban állomásozó amerikai haderők 35-ös műszaki századának burkolója és gépkezelő szakértője.

Egy korábban lezuhant helikopter darabjait szállítják el a Hawaii-szigeteki Kaneohe Bayről. A képen egy CH-53D Sea Stallion emeli fel egy másik CH-53D darabját. A szerencsétlenül járt gép 2013. március 29-én zuhant le, a személyzet négy tagjából egy meghalt, három megsebesült.

Ernest Andrews őrmester harci kiképzésen vesz részt, az egyik utolsón, mielőtt újra a harcmezőre vezényelnék. A 2012. szeptember 23-án készített képen egy olyan gyakorlat közben láthatjuk a légierő katonáját, ahol a hajózó személyzet azt tanulja meg, hogy végezhet akár életmentő eljárásokat harci körülmények között.

A hawaai tengerészgyalogos központ felett gyakorlatozó egységek. A taktikai elemek végrehajtásának képességét ellenőrző gyakorlat lényege, hogy összeszoktassa a légibázison szolgáló különböző csoportokat.

Xavier Forges tizedes, a 26-os Tengerészgyalogos Expedíciós Egység K századának aknavetőse fekszik a géppuska mögött a USS Carter Hall fedélzetén. A kép 2013. júlus 20-án készült, Forges tizedes szolgálati beosztása szerint a támadó szándékú csónakok és kisebb hajók ellen védte a Carter Hallt. A képen látható őrság nem a legkellemesebb fajta, ráadásul a gyakorlatokról készült videókból az is kiderül hogy nem is olyan egyszerű eltalálni a háborgó tengeren a hajó felé száguldó motorcsónakokat.

A tengerészgyalogság egyik CH-53 Super Stallionjának parancsnoka sétálgat a helikopter raktérnyílásának rámpáján az afganisztáni Helmand tartomány fölött 2012. november 13-án.

Elsőre jó bulinak látszik, a kép valójában a légierő kiképzésének egyik legkeményebb túlélőgyakorlatán készült. A képen látható közlegényeknek egy héten keresztül, valósághű háborús viszonyok között kell megtanulniuk a vízi és szárazföldi túlélés fortélyait. Az alapkiképzésen felül a jelentkezőkre további 62 hetes kiképzés vár, hogy végül lehetőséget kapjanak az Ejtőernyős Mentőalakulat soraiban. A Pararescue csapat korábban a NASA űrhajósainak is segített, amikor azok a küldetés végén az óceánba csapódtak a leszállóegységgel.

Az 501-es légideszant hadosztály katonái ellenőrzik a környéket 2012. május 2-n, Afganisztánban, a Sabari helyőrség közelében.

Nathan Bush őrvezető dobja el a Pumát 2013. március 4-én a Boldak bázis közelében, Afganisztánban. A hivatalosan AeroVironment RQ-20-nak nevezett távirányítású felderítőgép hagyományos és infrakamerákkal felszerelve a környék felderítésében segít a katonáknak, de a felszállás csak úgy megy, ha az egyik katona nekifut és elhajítja a gépet.

Sebastian Rodriguez tizedes fedezőtüzet nyújt egy szimulált harci helyzet során. Az éjszakai gyakorlaton Rodriguez egy éjjellátóval felszerelt M240-es géppuskával tüzel, a feladat végrehajtásában más egységek géppuskásai, mesterlövészei és lövészei is részt vettek.

Az 33. Expedíciós Helikopterkarbantartó Egység rutinellenőrzést végez egy HH-60G Pave Hawk helikopteren Bagram tartomány repterén, Afganisztánban. A folyamatos műszakban dolgozó karbantartóknak rengeteg munkája van a rendszeresen bevetésre küldött gépek, és a mostoha időjárási és környezeti körülmények miatt.

A tengerészgyalogság San Diegó-i hadkiegészítő parancsnokságának egyik kiképzőtisztje mondja el az össz-amerikai Semper Fidelis kupán részt vevő csapatoknak, hogy mit vár tőlük az első edzésen. A Semper Fidelis kupa kiváló alkalom a tengerészgyalogság csapatainak, hogy találkozzanak az egyetemi focibajnokság csapataival, a meccseket a tévé is közvetíti.

A 437. Légi szállítású ezred katonája épp egy több napos készültséget szimuláló hadgyakorlat egyik helyzetére reagál a Missouri állambéli Gulfportban, 2011. október 27-én. Az ilyen hadgyakorlatok során egy bázist nem csak megépítenie és működtetnie kell a katonáknak, de a valósághű harci helyzetekre, földi és légi támadásokra is reagálniuk kell.

Fejest ugró haditengerész a 26. Haditengerészeti Expedíciós Egységből a USS Kearsarge fedélzete fölött, a jordániai Aqabához közeli vízeken, a 2013-as Eager Lion hadgyakorlat végén. Az Eager Lion évente megrendezett gyakorlat, ahol a hadseregek közti együttműködés erősítése a cél valós körülményeket szimuláló szituációkban. A képen látható, vidáman fürdőző katonák a swim call nevű hagyománynak hódolnak, amikor a nyílt tengeren tartózkodó hajó megáll, és a legénység szabadon ugrálhat róla a vízbe. Leszámítva azt a pár embert, akit cápafigyelő szolgálatba osztanak be. A szokás nem csak a hadihajókon van meg, a youtube-on tengeralattjáróról ugráló matrózokat is látni. Mármint akkor épp a víz felszínén tartózkodó tengeralattjáróról ugrálnak.

A gyalogsági kiképző zászlóalj tanulói alapvető lövésztechnikák elsajátítása közben 2013. szeptember 26-án. A tanulók az első olyan egység tagjai, amibe női tengerészgyalogost is beosztottak egy olyan vizsgálat keretein belül, ami azt nézi meg, hogy milyen harctéri szerepeket nyithatnak meg a katonanők előtt.

Dylan Strom közlegény gyönyörködik a kilátásban a raktér lenyitott rámpáján ülve. A gép a helyi önkormányzati és vallási vezetőket vitte el sétarepülésre 2013. október 25-én, Minneapolis környéke felett.

Frissen előléptetett, és a Bravo század kötelékébe vezényelt alhadnagyok gyakorolják, mit kell tenni akkor, ha elhangzik a Hajót elhagyni! vezényszó. A kiképzés lényege, hogy a katonák megtanulják, mit kell tenni, ha hosszabb időt kell a nyílt tengeren eltölteniük. Az alapkiképzés akkor sikeres, ha a katona a felszínen maradási és a túlélőtechnikákat is elsajátítja.

Kevin Preston őrmester ellenőrzi, hogy egy kritikus, de stabil állapotban lévő afgán szállítható-e. Preston a 651. Expedíciós légimentő és evakuációs század tagja.

Tengerészgyalogosok a spanyol hadsereggel szervezett közös hadgyakorlat közben. A katonák épp az Osprey által felkavart por miatt szenvednek, de a hadgyakorlaton spanyolokkal közöses végrehajtott éleslövészet is volt.

A XVIII. Ejtőernyős hadtest négy mérföldes morálépítő futása a hadtest megalapításának 69. évfordulóján, 2012. szeptember 6-án. Az esemény során 12 000-nél is több katona végzett valamilyen testmozgást, volt, aki Amerika Kapitány pajzsával futott.

Az Afgán Nemzeti Hadsereg egy tagja elsüt egy szovjet Szpg-9 típusú, hátrasiklás nélküli páncéltörő ágyút. A katona egy háztetőn kiépített tálib pozíciót célzott, a felvétel a 2013. májusában indított, afgán-amerikai közös hadműveletek közben. Az egyhetes művelet során az afgán hadsereg több sikeres akciót is végrehajtott, a tálibokat a Helmand folyó mögé szorították vissza. Az Szpg-9-es szovjet fegyver, a megfelelő lőszerrel akár 4,5 kilométer messzire is ellő, az élő célpontok ellen kidolgozott repeszgránát 80 méteres körben mindenkit megölt. Magyarországon is kipróbálta a hadsereg, de végül nem vezették be.

Bajtársak és családtagok búcsúznak a Hawaii partoknál lezuhant Sea Stallion helikopter balesetében meghalt Jonathan D. Faircloth szakaszvezetőtől. A balesetben a legénység három másik tagja is megsérült. Faircloth 2007-ben lépett be a seregbe, IRakban és Afganisztánban is szolgált, jó teljesítményét többször is kitüntetéssel díjazták.

Az 58. Mentőalakulat újoncai tartanak a túlélőgyakorlat helyszínére. A gyakorlat során nemcsak tájékozódási és túlélőfeladatokat kapnak, de azt is megtanulják, hogy kerülhetik el a fogságba esést, illetve hogy szökhetnek meg és maradhatnak életben, ha mégis beüt a baj.

Rebecca Perez közlegény tart egy kis pihenőt a George G. Meade erődben tartott menetgyakorlat közben 2012. szeptember 10-én.

Kevin Collins alezredes tart eligazítást a USS San Antonio feldélzetén a parancsnoksága alá tartozó tengerészgyalogosoknak. A 26. Tengerészgyalogos Expedíciós Egység olyan különleges, légi és szárazföldi akciók végrehajtására kiképzett alakulat, ami a tengeren állomásozva várja a bevetésről szóló parancsot.

Steven Doty őrmester, katonai fényképész fotózza le alakulatának tagjait Afganisztánban, ahogy azok átkelnek egy folyón. A helyi újjáépítési erők kötelékébe tartozó katonák azért mentek a közeli, Sundurwa nevű faluba, hogy megvizsgálják azt a gátat, ami a viharos esőzések miatt hirtelen kialakuló villámárvizektől védi a falut.

Sárfoci a spanyol Mollina város határában. A helyi önkormányzat spórolása miatt csak a legeslegolcsóbb közösségi rendezvényeket tartják meg.

Az szicíliai születésű, de Argentínában nevelkedett Saro Spataro 2001-ben, az argentín válság elől menekült vissza Olaszországba, ahol 2007-ben ismét mindenét elvesztette. Ma furgonjából árul szentképeket Gela város környékén

Elhagyott családi házak a szicíliai Pizzo Sella lakóparkban. 1978-ben 314 luxusingatlanra adott építési engedélyt az önkormányzat egy Michele Grecóhoz, a Cosa Nostra maffiaklán akkori fejéhez közel álló cégnek. Az azóta eltelt két évtizedben sorra vonták vissza a már megépült házak engedélyeit, de még most is sokan élnek itt. A kivásárlásukra felajánlott összeg nevetségesen kevés, pláne a válság óta.

Lakása ablakait pucolja egy nő Dél-Portugáliában fekvő Cachopo Algarve faluban, ahol 65% körüli a munkanélküliség. Legyen bármilyen szegény, egy dél-európai nő az élete árán is (például egy korlát nélküli gangon, létrára állva) tisztaságot, rendet tart.

Tehén ácsorogog Jerez, az F1 pályájáról is ismert spanyol város külterületén. Jerez tökéletes példa a spanyol válság okaira: nyakló nélküli hitelezésből rohamtempójú ingatlanfejlesztések amire, sosem volt kereslet. Jerezben a munkanélküliség 34 százalék körüli, a 212 ezer lakosú város teljes hitelállománya több, mint egymilliárd euró.

Az 1998-as világkiállítás hatalmas siker volt Lisszabon történetében. 11 millió látogató érkezett rá 155 országból. A legtöbb, erre a célra épült létesítményt ma már a helyiek használják, jó példa ez az elegáns kültéri medence a tenger partján.

Bolhapiac bejárata Athénban, jobboldalt egy konténerből mazsolázó hajléktalan.

A Residencial Francisco Hernando lakótelep a spanyolországi Seseña város határában , amit az ország egyik legnagyobb használt abroncs lerakatának tövében húztak fel. A 2000-es évek elején épült telepen a lakások kevesebb, mint harmadában élnek. Sok középosztálybeli család spekulált az itteni ingatlanokkal és vett két, esetleg három lakást, de a várva várt vevők elmaradtak. Sosem épült ki a szükséges infrastruktúra, nincsenek iskolák, kórházak, közértek.

Konténerlakások a görögországi Perama kikötővárosban. Perama sosem volt olyan jómódú, mint Athén vagy a turisták által frekventált szigetek, de a hajógyártás stabil megélhetést nyújtott a válság ellőtt. Az igazán rázós időszak csak most következik a város életében, csaknem egészében megszűnik a hajóépítés a környéken.

"Főnök, hova rakjam ezt a háromezer éves oszlopot? -Mittomén', ide az iroda mögé jó lesz." Több száz, hatalmas méretű archeológiai lelet végzi műárnyékként mert nincs aki szakszerűen katalogizálná vagy gondját viselné hosszú távon.

Járdán sziesztázó férfi egy andalúziai kisvárosban

Az Év Természetfotója: Tányérajkúak
Halszemobjektív és a madarak közelségének összjátéka egy görögországi pelikáncsapat fotózásán.

Nagy kócsagok
Nagy kócsagok a Zala-folyó egyik zsilipénél, 2013 januárjában

Új ruhában
Művelés alatt álló mezőgazdasági terület Oroszló közelében

Csúcsragadozó
Récefejet tart a szájában egy rétisas

Hajnali ékszer
Harmatos szitakötő-porté

Rénszarvasok délutánja
Legelésző rénszarvasok Izland keleti partján

Szúnyogsztráda

Vállfa
Műanyag vállfa akadt egy szerecsensirály lábára a közeli szeméttelepen

Sárkányok harca
Két hím leguán harca párzási időszakban

Néma Döbbenet
Közönséges delfinek megcsonkított tetemei a Feröer-szigeteken

Tűzmadarak
A júliusi forróságban tüzet fogott a Csóka (Észak-Bánát) melletti nádas a Tisza egykori öntésterületén

Szemtanú
Vaddisznó az esőben

A kastély urai
Közönséges törpedenevér-kolónia Somogyfajszon

Vad banda
Makrélaraj egy merülőhelyen a Fülöp-szigeteki Balicasag-szigetnél

Keringő

Csőrgörbítő
Hazánk egyik ritka madárfaja a boglári móló melletti fövényen

Az éjszakán át
Selyemszövő lepke egy tölgyerdőben

Az édes otthon
Egy bokor alján megbúvó pókanya éppen kikelő kicsinyeivel

Ősleves
Beszáradó pocsolya felszínén megtelepedett élőlények

Együtt-lét
Seregélyek gyülekeznek az őszi vonulás idején, a magasfeszültségű huzalokon

Gemenci hiénák
Vaddisznók a gemenci erdőben

Az első terepszemle 1967 áprilisában, négy hónappal az atomerőmű építéséről szóló szovjet-magyar államközi egyezmény aláírása után. Az akkor még nagyközség Paks mellett a 30 kilométerrel délebbre fekvő Bogyiszló és a Dunától keletre fekvő Dusnok, korábban pedig Solt is szóba került. Végül árvíz- és belvízvédelmi szempontok és a talajösszetétel miatt esett a választás Paksra.

1968. Fontos szempont volt, hogy az uralkodó széljárás a tervezett erőműtől ne a település felé fújjon. Szordel György a magaslégköri rádió szondát kísérő műszer kezelőjeként előzetes meteorológiai méréseket végez a későbbi erőmű helyszínén. A kihelyezett állomás műszerei naponta rögzítik a széljárást, a szélerősséget, a csapadék mennyiségét.

1969. Folynak a tereprendezési munkák, amelyek azonban még ebben az évben megtörnek: 148 millió forint elköltése után négy évre leáll az építkezés. Ennek előnye is volt: emiatt az újraindításkor a nyomottvizes (VVER) reaktortípus modernebb, V-213-as reaktora került bele a tervekbe. 1970-ben módosították a szerződést, amely már 1900-2000 megawatt összteljesítményű atomerőműról szólt. 1972-ben újabb lendületet kaptak az előkészületek, ehhez hozzájárulhatott a kibontakozó olajválság is. 1980-ra adták meg az első blokk beindítását.

A Műegyetemi oktatóreaktor avatása 1971. június 9-én. A komplexum a nukleáris szakemberek képzésében játszik fontos szerepet. Ez a tervezett atomerőmű miatt vált különösen fontossá. Az oktatóreaktor aktív zónájának maximális hőteljesítménye 100 kilowatt. Dr. Lévai András szakmai tájékoztatója az oktatóreaktorról. Balról jobbra: Ilku Pál oktatási miniszter, Ajtai Miklós miniszterelnök-helyettes, Polinszky Károly oktatási miniszterhelyettes, Perényi Imre rektor, Lévai András tudományos rektorhelyettes, Anatolij Alekszandrov akadémikus, a Szovjetunió Atomenergia Bizottságának elnöke és Osztrovszky György, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke. Alekszandrov egyike azoknak, akik az atomerőművek legelterjedtebb, nyomottvizes technológiáját dolgozták ki.

Paks, 1975. október 3. Az alapkőletétel. Már ekkor világos volt, hogy a tervezett időpontok nem lesznek tarthatók, és nem lesz készen a reaktor 1980-ra. Az I. reaktor az időpont többszöri módosítása után 1982. december 28-án készült el.

Az I-és és II-es blokk építésének előkészületei már 1974 augusztusa óta folytak. Az építkezésen csúcsidőben 10 ezer ember dolgozott. A Honvédség ezer főt irányított ide. Az építési munkálatokhoz a szigorúbb szakmai követelményeknek kellett megfelelni, például külön tanfolyamot kellett elvégezniük a szakképzett hegesztőmunkásoknak is. A KGST-országokból is érkeztek szakemberek.

Paksot "KISZ építési területté" nyilvánították, így vált lehetővé a fiatal szakemberek toborzása a szervezet révén. Naponta ezer tonna nehézbetont építettek be, összesen több ezer kilométer kábelt fektettek le, több ezer tonna rozsdamentes acélt használtak fel. "A paksi atomerőmű nem csak egy beruházás megvalósítása, hanem egy új ipari ágazatnak a létrehozása is. A Magar Népköztársaság, a magyar ipar ezzel a létesítménnyel lép be az atomkorszakba" - mondta akkoriban Németh Károly, az MSZMP KB titkára egy paksi látogatásán.

Paks, 1976. február 4. A Budapesti Műszaki Egyetem Tanreaktorának munkatársai a különféle betonfajták sugárvédő tulajdonságait ellenőrzik, hogy kiválasszák a Paksi Atomerőmű reaktortömb építésére alkalmas típust. Az erőműben alkalmazott nehézbeton térfogatsúlya kétszerese a hagyományos betonnak.

1977. május. Mosott ruhákat tereget egy asszony a paksi atomerőmű dolgozóinak épült új lakótelep szomszédságában. A nagyközség 10 ezres lakossága húsz év alatt megkétszereződött. Paks 1979-ben kapott ismét városi címet. (Ezt még 1871-ben vesztette el, a mezővárosi rang megszüntetésével.) Új gondolat volt, hogy az építőmunkásokat nem barakkokban helyezik el, hanem már ők is új panelházakba költözhettek, amelyek később az üzemeltetőknek adtak otthont. Több mint kétezer lakás épült így. Az új panelházakhoz kapcsolódik az úgynevezett "tulipános vita" is: néhány panelházat vörös-fehér ívelt mintákkal díszítettek. "Az egész ország szürkében lakik, miért legyenek a paksiak különbek? Mi lesz, ha mindenki ilyet akar?" - kérdezte az akkori építésügyi miniszter, leállítva a kezdeményezést.

A Paksi Atomerőmű területén megkezdték az egyes számú reaktorblokkot körülzáró falcellák építését, ezzel egyidőben szerelik a laboratórium épületének szerkezetét is. Az előtérben a bolíviai születésű Che Guevara kubai partizánvezér arcképe látható.

1979. október. Az épülő atomerőmű Pakson. A VVER-440-es reaktorokat eredetileg 500 megawatt teljesítményűre tervezték, ám végül megfelelő turbina hiánya miatt maradtak a 440-es verziónál, két 220 megawattos gőzturbina alkalmazásával. (Később azonban lehetővé vált a meglévő reaktorok teljesítményének növelése 500 megawattig.) A paksi erőmű területét úgy alakították ki, hogy lehetőség legyen az erőmű bővítésére. Nem csak a már ekkor tervben lévő, később meg is valósított III-as és IV-es reaktornak volt helye, de az azóta is csupán tervben lévő két újabb reaktornak is.

1979. decembere. A Paksi Atomerőmű építkezésén Kádár János az MSZMP Központi Bizottságának első titkára integet a dolgozóknak.

1980. január. Az épülő Paksi Atomerőmű II. számú reaktorának távlati képe. Mind a két épülő - ahogy az 1986-ban és 1987-ben beindított III-as és IV-es blokkok is - VVER V-213-as típusú, nyomottvizes reaktorok. (Ellentétben a forralóvizes csernobili atomerőművel.) Mindegyik 440 megawatt teljesítményre voltak képesek, a korszerűsítések után névleges teljesítményük ma már elérik az 500 megawattot. Tervben volt az erőmű további bővítése két ezer megawattos reaktorral, ám erről 1989-ben letettek. A bővítés majdnem negyedszázaddal később vált aktuálissá: többszöri csúszás után az idei év végéig ígérik a tender kiírását.

1980 tavaszán megérkezett a Dunán az I reaktorblokk tartálya. Ez az atomerőmű szíve, lényegében ez határozza meg egy reaktor élettartamát. Teljes magassága csaknem 14 méter, külső átmérője 3,84 méter. Falvastagséga az aktív zóna magasságában 14 centiméter, belülről 0,9 centiméteres acélbevonattal ellátva. A VVER 440 V-213-as reaktora Pakson kívül Finnországban, Csehországban, Szlovákiában, Ukrajnában és több oroszországi erőműben működik.

1980.augusztus. Az épülő I-es blokkvezénylő, két évvel a blokk beindítása előtt.

1980. október 19. A reaktortérbe érkezik a 230 tonna súlyú, 12 méter hosszú acéltartály a + 6 méteres szintre, ahol a reaktorcsonkokat fogják összehegeszteni a főkeringetőköri csővezetékkel a Paksi Atomerőmű reaktorépületében.

Nagy Előd festőművész a Paksi Atomerőmű építkezésén helyszínt keres az alkotáshoz. A művész Szabó Benjámin kormánybiztos meghívására 1979 őszétől festményein követte végig az erőmű építésének fázisait. 1981-től szerződés is köti az erőműhöz. Sorozata a Paksi Atomerőmű Üzemtörténeti Gyűjteményének csarnokában látható, érmeket is készített e témában.

1981 július. A II-es számú reaktor érkezése. Az újabb reaktor 1984. szeptember 6-án lépett működésbe. Nem állt le a bővítés a csernobili atombaleset után sem. A tragédia után fél évvel, 1986 szeptember 28-án indult meg a III-as, alig egy évre rá a IV-es reaktor.

1983. november 3. Alekszej Antonov szovjet miniszterelnök-helyettes beszél a Paksi Atomerőmű I-blokkjának avatásán, Lázár György kormányfő és több KGST-ország képviselőjének társaságában. Az erőmű azonban már hónapok óta működött: a hálózati szinkronizálás már 1982. december 28-án megtörtént, az üzemkezdet pedig 1983. augusztus 10-re esett.

1984. október 12. Munkás-nagygyűlés a Paksi Atomerőmű egyik szerelőcsarnokában, amikor ünnepélyesen felavatták az erőmű második reaktorblokkját. 1987-re, két további reaktor elkészültével a magyarországi energiafelhasználás csaknem 40 százalékát fedezte az atomenergia. A világelső Franciaország, csaknem 70 százalékkal. A legtöbb reaktor Oroszországban működik, ám ezzel az energiafelhasználás csupán negyedét biztosítják.

1987. március 22. Indítás előtti megbeszélés a Paksi Atomerőmű IV-es blokkjának úgynevezett melegjáratása előtt. A harmincöt napig tartó munkában - mely március 20-án kezdődött - a primerkört és a hozzá tartozó fő egységek többszáz vizsgálatát végzik el. Az üzembe állítás 1987. augusztus 10-én jön el.

Bár Csernobil óta létező és Fukusima óta frissen felerősödött félelmek ellenére úgy tűnik, egyelőre csak az atomenergia képes biztosítani a széndioxid-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos globális terveket.

A Solti-sík. A paksi atomerőművet több helyről természetvédelmi terület veszi körbe. A közelében áll az összesen hétezer hektáros Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet több része. A közelben él védettséget élvező ürge, az orchidea tíz különféle fajtája is megtalálható itt, például a szibériai nőszirom.

Halálos pillantás a reaktor szívébe. A reaktortartályban lévő primer körben 297 Celsius fokra melegszik fel a víz, amely több mint 5500 darab, 16 milliméteres fúvócsövön áramlik át, hogy felmelegítse a a gőzfejlesztőben a már nem radiokatív szekunder kör vizét.

Egy nő mosolyog a kamerába egy Coney Island-i strandon vízbe fulladt férfi holtteste felett. Weegee általában elsőnek ért a helyszínre, így nyugodtan tudott dolgozni sötét humorral teli képein. Minden holttest felett elidőzött, hogy megtalálja a legjobb beállítást, és jól elhelyezhesse a térben. Nem művészetként értelmezte a munkáját, az egyetlen szempontja az volt, hogy jól mutasson a kép másnap a lapokban.

Maffialeszámolás helyszíne New York 'Little Italy' nevű olasz negyedében.

Gázolás a West Side-on.

Újságpapírokkal letakart holttestért imádkozik egy pap az utcán.

Gyilkosság kilátással.

Salvatore Ossido elfogása.

Holttest egy éjszakai szórakozóhely előtt.

Ruth Fagin Bodenheim író holttestét emelik a halottaskocsira. A 62 éves férfit és 35 éves feleségét éjszaka az ágyban gyilkolta meg egy férfi.

Megkötözött holttestet találtak egy utazóbőröndben, Brooklynban.

Marilyn Monroe (1926–1962) malackaorral. Weegee egyik leghíresebb torzképe, ami egy elállított, műanyag lencsével készült.

Mao Ce-tung (1893–1976) torz mosolya. Weegee szerette, hogy hatalma van az anyag felett. A torzításhoz leggyakrabban hajlított üveglapot rakott a negatív és a fotópapír közé az előhíváskor, de számtalan módszerrel kínozta még a negatívjait: megégette, szétvagdosta, összeragasztózta és forró vízben is forralta őket a sötétkamrában.

Sztálin-jelmez egy halloweenbulin a New York-i Astoria hotelben, 1940-ben. Weegee másik kedvenc módszere a negatívok újravágása és tükrözése volt. Imádta a jelmezes koktélpartikat.

VIII. Eduárd, Windsor hercege és Wallis Simpson, aki miatt a herceg lemondott a brit trónról, hogy feleségül vehesse.

Daisy Lewis. Weegee valószínűleg nagyon élvezte volna a mai technikát. Ami neki napokon át tartó munka volt, az ma két kattintás a Photoshopban vagy egy automatikus filter a telefonon. A mai alkalmazások viszont sokat köszönhetnek Weegeenek. Az ő képei ihlették az Adobe első effektjeit.

Charlie Chaplin. Vicces képeivel ellentétben kortársai szerint Weegeenek semmi humora nem volt. Nyers és szarkasztikus ember volt, akkora egóval, amekkorát csak elbírt New York és Hollywood.

Fidel Castro beszédet tart 1961. június 22-én

Parkolni tilos tábla egy buszmegállóban, New York, '40-es évek. Mielőtt torzításokkal kísérletezett, hírnevét New York utcáin alapozta meg a negyvenes évek elején, amikor még híreket és akciót fotózott. Szabadúszóként ő volt az első fotós, aki rendőrségi rádiót szerelt a kocsijába, és hamarabb ért ki a bűntényekhez, mint a helyszínelők.

Grace Kelly fürdőruha-bemutatója egy New York-i strandon, 1958-ban. Weegee úgy tekintett a kamerára, mint korunk csodalámpája: csak megnyomjuk a gombot, és miénk lesz minden, amit akarunk.

Mona Lisa mint az időtlen szépség egyetemes példaképe, gyakran foglalkoztatta Weegeet. Megpróbálta minél több oldaláról megfogni, mindig új szemekkel nézni szépségét.

Hedda Hopper a Los Angeles Times leghíresebb bulvárújságírója volt a '40-es években. Senki nem tudott annyi pletykát a hollywoodi hírességekről, mint ő. Miután kémkedéssel vádolták, abbahagyta az írást, és rádiózni kezdett.

Audrey Hepburn (1929–1993) estélyiben

Háromszemű kiscica (1957). Weegee a semmiből küzdötte fel magát a hollywoodi sztárok közé. Az ukrajnai Lvovban született, hét testvére közül elsőként emigrált Amerikába, 11 évesen. Néhány év múlva már az egész családját eltartotta az államokban. Minden munkát elvállalt, ami csak szembejött: dolgozott jegykezelőként, kenyeret sütött, mosogatott és szalagmunkásnak állt, míg sikerült bejutnia egy helyi fotós studiójába inasnak, majd laborgyakornokként a New York Timeshoz.

Abraham Lincoln tokaszakállat növesztett. Weegee 1947-től kezdett a karikatúráin dolgozni, állítólag azután, hogy leállt(?) az LSD-vel. A keleti partról Hollywoodba költözött, három évet töltött a sztárok világában, aztán visszatért New Yorkba, és ott folytatta a kísérletezést.

Richard Nixon (1913–1994) még alenökként

Andy Warhol napszemüvegben (1928–1987) Weegee torz fotóit akkoriban a legmenőbb divatlapok és múzeumok is vásárolták. Megjelentek a Vogue-ban, kiállított a MoMA-ban és Los Angeles-i Kortárs Művészeti Múzeumban is.

Meztelen nő farsangi maszkkal, Weegee New York-i stúdiójában. Az ötvenes évek végétől filmekkel is foglalkozott. Segített például Stanley Kubricknak is néhány speciális effekttel.

Arthur Weegee Fellig (1899–1968) parókában, kamerával a nyakában.

Miután bukta a házat, Zsolt a bátyjához költözött, aki a Duna-parton lakott Pesten. Egy sátorban, az építkezés mellett, ahol dolgozott. Egyik nap a sógornője rohant be kétségbeesve az építkezésre, tőle tudták meg, hogy bontják a sátrat, alig tudták lerángatni a ponyvát a teherautóról. Meg kellett ígérniük, hogy nem verik fel ugyanott, így kerültek ide, a patak mellé.

„Először ott voltunk” – mutat a kerítésen túlra, „csak mondták, hogy nem egészséges, a szomszédunkra rágyújtották a sátrat.” Pár száz méterrel odébb találtak egy biztonságosabb helyet, kunyhót építettek, most is ott laknak. „Akik ismernek, kérdezik néha, hogy megkaptam-e már a lakást. Addig sem itthon várom a sült galambot, próbálok ebből a szarból kitörni.”

Kukázni járt a közeli lakótelepre, a gondnok egyszer csak megkérdezte tőle, hogy dolgozni szeret-e. „Hülye, aki szeret, de muszáj” – vágta rá: belevágott, azóta mindenessé nőtte ki magát. A kukákat, sokszor a lifteket is ő tartja rendben, a gondnok idős szüleinek is besegít, ha szükség van rá. „Bármit rábízok, becsülettel megcsinálja” – támasztja a falhoz a partvist a Zsolttal egykorú férfi, aki vakon megbízik felfedezettjében. „Mások is segítettek korábban, de csak menj be, tapsolj-fütyülj alapon, kulcsot nem adtam korábban senkinek.”

A kukákkal kezdünk hajnalban: pontban ötkor találkozunk, biciklin érkezem, ahogy Zsolt kérte. Három lakótelepi ház szemetét kell kipakolnia, ha eldugul a leöntő, azt is ő szereli meg. A cső szűk és lerobbant, már egy lámpabura is el tudja tömíteni, egyszer pont emiatt kellett két és fél órán keresztül szerelni a tizediken. Most hamar végzünk a negyven kukával, még fel kell söpörni és a jobbra-balra elszórt szemetet is fel kell szedni.

Sokszor megnézik az utcán: „Valahol megértem a lakosokat: vannak olyan igénytelen hajléktalanok is, akik odahugyoznak-szarnak a parkba, a bérház tövében alszanak, otthagyják a szemetet. De mi dolgozni járunk innen, nem kuncsorgunk segélyért. Én gondoskodom magamról, nem az állam, minket miért baszogatnak? A kutyába sem lehet belerúgni, belénk törvényesen rúghat a hatóság.” Volt, hogy azért jelentették fel, mert állítólag hangosan hegedült éjjel. „Megmondtam nekik: uram, nézzen rám, ha lenne hegedűm, eladnám. De nem adom fel, én ki akarok törni.”

Zsolt sógornőjének van egyedül pesti lakcíme, ő egy hajléktalanszállóra van bejelentkezve, de nem szokott ott aludni: „Nem hiányzik nekem, hogy tetves legyek, meg képzeld el, ha az ötven emberből harminc horkol, lehet ott aludni?” A szállón a férjével se tudna együtt lenni, ráadásul hajnalban kiverik őket az ágyból, csak takarodókor lehet visszafeküdni.

„Miért keljek fel hatkor akkor is, ha aznap reggel nincs dolgom? Ezért alszik egyébként annyi hajléktalan a padokon” – magyarázza Zsolt. A bérlakásprogramról a rádióban hallottak, próbálnak utánakérdezni, ha lehetne, már holnap költöznének. Több üres önkormányzati lakás van csak azokban a házakban, ahol Zsolt hajnalonta pakol – az egyik bérlő állítólag milliós tartozással lépett le fél éve, de adminisztratív okokból egyelőre az is üresen áll, kiadni másnak nem lehet.

Zsolt közben átöltözik, lassan be kell fejeznie a festést. Még az öccsével kezdték el tegnap, ő hozta magával az egész családot vidékről, alig fértek be a gyerekek a kunyhóba. Éppen elköszönnek, a legnagyobb alig akar elindulni: „Úgy szeretlek, bátya!” – bújik még egyszer Zsolthoz.

Több kunyhó áll itt: egy központi szobakonyha, vendégház, sufni, kutyaól és budi egymás mellett. Körben lomtalanításból szerzett bútorok: használják, eladják vagy eltüzelik. A vérszomjasnak tűnő Szutyok valójában engedelmes, napközben kikötve tartják az udvaron. A két macskával jóban van, ők nevelték fel, azóta is a szívük csücske.

„Ők kezdték velem ezt az egész cirkuszt” – húzza Zsolt a szomszéd gyártelepnél a száját: ők jelentették be a kunyhót az önkormányzatnál. Korábban a rendőrök jártak ki havonta egyszer, azóta az önkormányzat, szóban már felszólították, hogy hagyja el a területet. Nemcsak hajléktalanok használják a környéket: taxisok, autós közterület-felügyelők is megállnak itt sokszor, hogy könnyítsenek magukon, az autók néha csak tévedésből hajtanak be.

Felsejlik a közösség rejtett hálózata: a környéken a kerítés tulajdonosával, a lottós vállalkozóval és még pár emberrel tudott kapcsolatot építeni. Jönnek már a fagyok, ideje puhatolózni, ha mennie kell a kunyhóból, esetleg a régi ólban vagy a sufniban? Zsoltikám, hát persze, ne hülyéskedj, kitalálunk valamit. De közben visszajöttek a bátyámék is... Hm, hm, meglátjuk, Zsoltikám.

Hívták már vidékre, szállást kapott volna a munkáért – nem ment, nem tudna miből megélni. Pedig a szomszédait itt sem válogathatja meg az ember: az egyik stílfűrésszel irtotta ki a patakparti erdősávot (abból éldegélt, hogy a fát eladta), a másik szipuzott: azt mondta, hogy csak a kezét mossa a hígítóval, de csak úgy bűzlött tőle a sátra. „Ezeket a narkósokat nem szeretjük, lejáratnak minket is” – horkan fel Zsolt bátyja, aki szerint az alkohol kulturáltabb szórakozási lehetőség. „Inkább igyon bort, attól legalább nem lesz hülye” – ajánlja, náluk is mindig van a háznál kannás bor és ásványvíz.

Odabent szinte észre sem venni, hogy nem hivatalosan engedélyezett házban vagyunk: Zsolt kőműves bátyja irányította az építkezést, lomokból eszkábálták össze a kunyhót. Középen tartóoszlop fogja a mennyezetet, a bútorok régiek, de nem igénytelenek, szintén lomiból. Cigizni is szabad bent, a dohányt egy régi raffaellós dobozból tömik a papírba.

Délelőtt 11 körül megyünk vissza a kukákhoz: a szemetesek már rég elmentek, vissza kell pakolni. A lakók most merészkednek elő, nem is sejtik, mennyi munka van a tiszta járdában, amire kilépnek. Két idős nő felháborodik, hogy a kukákat fotózzuk, de sikerül őket megnyugtatni, hogy senkinek nem lesz kára belőle. „Mi érdekes van egy kukán?” – morogják félhangosan még percek múlva is. Zsolt már hozzászokott: „Úgy néznek ránk, mint egy ufóra vagy egy FBI-ügynökre, most is rögtön nyíltak a bérházablakok.”

Egy főúton túl lakó barát is átjön szomszédolni, rögtön kiderül, hogy vezérürü-attitűdje és Bundesliga-frizurája arany szívet takar. „Igen, szoktam hallgatni” – bólint bennfentesen, amikor megtudja, hogy az Indextől jöttünk. Ismerős történet: szétment a család, az asszony maradt a lakásban. „Miért kell valakit leírni azért, mert a válás után a családjára hagyja a házát?” – kérdezi keserűen. A válás után egy régi, nem használt gyárépületbe költözött. Szakadó esőben hozta rendbe a sittel, gazzal, méteres fákkal benőtt kertet, a lakást is felújította.

„Nem mindenkit egy kalap alá kell venni, én itt élek három és fél éve, minden nap meleg vizet hordok a mosóból, hogy meg tudjak fürdeni, na! Nem mindenki egyforma, se a cigány, se a hajléktalan, csak egy ember elbassza a többiek renoméjét” – magyarázza indulatosan. Egy másik ismerős a régi szép börtönévekről anekdotázik, de kéri, hogy ennél több „ne kerüljön be róla az újságba”.

Zsolt bátyja a rezet égeti le: majdnem hússzor annyit ér, mint a vas, meg kell becsülni. „Azért kínlódok ezzel a kicsivel, mert ez is megvan tíz deka” – mutat a rozsdás drótokra, amiket egyesével fejteget le a hajdanvolt kávéfőző belsejéből. „Hmm, ez a zacskó megvan egy kiló negyven, 1500 forint!” – újságolja fülig érő vigyorral. Utána a kilincseknek lát neki, közben már az estére is készülni kell: tör egy láda fát, csak elég lesz.

Közben befut a közvetítő a vasért: szép lassan tárgyalnak, senkinek nem sietős. „A cigánnyal mindig alkudni kell” – dől Zsolt hátra elégedetten utólag, „most csináltam négy rongyot, hétvégére már most megvagyok.” „Egyszer olyan 40 kilós bugát talált, hogy majd megszólalt” – nosztalgiázik csillogó szemmel a büszke báty.

Akkumulátorért indultunk, de a tulajra várni kell, elbeszélgetjük az időt. Zsolt a gyerekkoráról mesél: hogy vitte be egy sárga Wartburgon az intézetbe a húgával a tanácselnök (akkor kezdtek félni, amikor nem a falu felé fordultak le a főútról), hogy tépték ki legkisebb testvérét az anyja karjaiból, hogy adta bent száz forintokért bérbe a kazettás magnóját éjszakánként (Madonna, Queen, Depeche Mode, akkoriban azok voltak a menők), hogy szökött ki, amikor csak tudott, és hogy dolgozott 16 éves korától Miskolcon egészen addig, amíg meg nem szűnt a kohászat.

Kisbolt van a lakótelepen is, de ott nem látják szívesen a hajléktalanokat, Zsolt egyik ismerősét állítólag meg is verte a biztonsági őr. Inkább a patakon túlra jár át az ismerős lottózóba és büfébe: bevásárol, elhozza a szemetet (tele van sörösdobozzal és ki tudja, milyen más értékes fémmel), elbeszélget az ott összeverődő Üvegtigrist idéző társasággal. Valaki csak pihenni ül le, valaki egy sört is iszik, egy szerencsés kuncsaft 7000 forintos lottószelvényt vált be boldogan. „Tiszteletem” – köszön előre Zsolt mindenkinek, itt nem ő a góré.

Utoljára még a kohászatban látta az üzemorvos, a gyógyszerekben nem hisz, csak akkor vesz be bármit, ha muszáj. Lassan legfőbb ideje lesz, mert letört egy darab a fogáról, kezd feldagadni az arca, alig tud rágni – mindjárt vacsoraidő, még nem is evett ma. A menü bableves főtt hússal, csillog-villog az evőeszköz, a tányér és a pohár: szívesen megosztják, amijük van.

Ilyenkor ül össze a családi kupaktanács, most munkáról és megélhetésről mesélnek, néha nevetnek is, inkább csak kényszeredetten. „Milliós adót fizettem egy év alatt, de csak pár százezret kerestem” – meséli valaki, aki cégalapítással is próbálkozott már. A legális munkához pesti lakcím kéne: körberöhögik, aki lakcím nélkül keres munkát, az utcáról nem vesznek fel senkit. Abban mindenki egyetért, hogy a járulékok ésszerűtlenül magasak: „Régen azért büntettek meg, ha nem dolgoztunk, most azért, ha dolgozunk” – mondják. Mindenkinek van szakmája, mégsem tudnak elhelyezkedni, legfeljebb bevállalják, ami éppen szembejön.

Zsolték a kanapén ágyaznak nekem, hoztam hálózsákot is, de nincs rá szükség: két hófehér paplan vár, a levegő friss, a kályhában lobog a tűz, hajnalban még raknak rá, ha kell. A kunyhó elcsendesedik, kinyomjuk a rádiót, leakasztom a drótot az akkuról, bent is vaksötét lesz. Először vérfagyasztó, hogy a kóbor kutyák szinte karnyújtásnyira vonítanak, de Szutyok megvédi a környéket, legfeljebb fel-felébredek, amikor megugatják egymást.

De a kunyhónak ideje sincs kihűlni: fél ötkor kelünk. Császárszalonna a reggeli, az unszolásra végre Zsolt is beveszi a gyógyszert. Öt körül, még vaksötétben indulunk kukát pakolni, ilyenkor a legijesztőbb az út a senki földjén. Hülye, aki szereti, de muszáj.

Az addig teniszedzőként és egy konditerem tulajdonosaként dolgozó Jhonni feladta addigi életét, amikor lehetősége volt megvásárolni ezt az 1972-es Ford Fairlane-t. A négy ajtó, nyolc ülőhely és bőr belső mellé Jhonni felszerelte az autót egy asztalkával, komoly hangrendszerrel és egy macskanyávogást imitáló hangszóróval. Az elmúlt tíz évben születésnapi partikhoz, legénybúcsúkhoz, esküvőkhöz vagy csak egyszerűen városnézéshez is ki lehetett bérelni a férfi limuzinját.

Laura és Belén, az ikrek útban vannak a tizenötödik születésnapjuk alkalmából rendezett bulira. A latin-amerikai országokban egyre népszerűbb Quinceañera hagyománya az azték és maja civilizációkig nyúlik vissza. Ezzel jelképezik, hogy egy lány a felnőttkor küszöbére ért.

Már javában tart az egyik férfi legénybúcsúja, amin egy kisbusznyi ember is kényelmesen tud szórakozni a limuzin hátsó ülésén. A 80-as években politikusok és rocksztárok privilégiumának számító autót manapság egyre szélesebb körben bérelik ki.

Vannak, akik életük egyik legfontosabb napján ülnek a limuzin hátsó ülésére. Ivonne és Leo éppen az esküvőjükre tartanak a templom felé. Meloni legnagyobb élménye az volt, amikor egy férfi a limuzin hátsó ülésén kérte meg a barátnője kezét. „Hihetetlen. Azt hittem, hogy ilyen csak hollywoodi filmekben van, a való életben nem történik meg" – mondta mosolyogva.

Leilát, a 23 éves sztriptíztáncosnőt egy legénybúcsúra bérelték fel. Meloni elmondta, hogy a fotó készítése előtt a nő négy férfival együtt ült be a kocsiba, és egy csoportos szexparti bontakozott ki a szeme előtt. Miután a férfiak távoztak, Leila azonban levetkőzte az addigi szerepet, és sokkal természetesebben viselkedett.

Jhonni, a limuzin fáradhatatlan sofőrje. Kezdetben egy kiöregedett limuzin megvásárlásával indította vállalkozását, ma pedig már három kocsija is van, amiket bérbe ad. Egy óra élmény 50 dollárba, vagyis kb. 10 ezer forintba kerül.

Nagyon mennek az esküvői fuvarok. Joanna apjával érkezik, ő vezeti majd az oltárhoz.

A pezsgőspoharak mellett a hátsó ülésen felejtett guminő az előző este meglehetősen szembetűnő emléke.

Nagy nap ez a családnak: Daniela az anyjával együtt érkezik a Quinceañera bulijára, amire mindegyik 15 éves ünnepi ruhával készül.

Marcos, a chippendale fiú éppen egy lánybúcsúra tart. Meloni szerint csak egy szerepet játszik, beállított pózban ül a kép kedvéért, mert ezt gondolja elvárásnak maga felé.

Sokáig tart még az este, de az egyes helyszínek között, a limuzinban sem hal be a buli.

Jhonni, a limuzin sofőrje és tulajdonosa a középpontban. Sok mindent megélt és hallott már.

Egy hosszú nap után a limuzinra is vár a megérdemelt pihenés, hogy aztán másnap reggel megint áruba bocsássák a hátsó ülését.

Díszített bombaköpenyek. A Fekete lyuk a világ legkülönlegesebb hadifölösleg-boltja. Alapítója az egyik legismertebb atomkritikus, Ed Grothus, aki korábban maga is a Los Alamos-i kutatóbázison dolgozott.

"Egy bomba is túl sok". Grothus saját bevallása szerint olyan, tekegolyó méretű bombák kifejlesztésében vett részt, amik harmincszor kisebbek és harmincszor erősebbek voltak a Hirosimában és Nagaszakiban bevetetteknél.

Mozgóképfelvevők a Los Alamos-i Tudományos Laboratóriumból. Grothus még a kutatólabor munkatársaként alapította meg a Los Alamos Sale Company nevű cégét, ami később csak mint Fekete lyuk vált ismertté.

Amerikai zászlók. Grothus, a bolt több pontján is tartott amerikai zászlókat, hogy ezzel reagáljon az őt hazafiatlansággal vádolók véleményére.

Eredeti számológép, eredeti papírral. Az 1600 négyzetméteres üzlethelyiséget Grothus és felesége közösen vásárolták a Piggly Wiggly nevű bolthálózattól.

Los Alamos-i szénsavas ásványvíz. A Los Alamos-i labor a mai napig működik, az atomkutatások mellett az energiafelhasználást és a zöldenergiát célzó kutatásokkal is foglalkoznak.

Optikai megfigyelést segítő eszköz Az ilyen, mára tulajdonképpen elfelejtett rendeltetésű eszközök tömegével fordultak meg Grothus kezei között. A gyűjteményt Grothus egy barátja nevezte el fekete lyuknak, mert a projektbe nagyon sok minden ment be, de szinte semmi sem jött ki.

Fém lámpabúra. Grothusról és furcsa boltjáról három dokumentumfilm is készült. Az első, Atom Ed és a Fekete lyuk címűt az HBO forgatta, a másodikat (Los Alamos und die Erben Der Bombe) egy német forgatócsoport. A harmadik egy az interneten is elérhető rövidfilm, Laboratory Conditions, azaz Laboratóriumi körülmények a címe.

ABE 700-as perforálógép. A pecsételést helyettesítő, a dokumentumokat visszavonhatatlanul megjelölő szerkezet valamivel modernebb, és nem Los Alamos-i változatait háromezer dollárért lehet megvásárolni a neten.

Napenergia tárolására szolgáló hordók A gyűjtemény darabjait Grothus 2009-es halálát követően három évvel elárverezték, hogy ne a szemétben kössenek ki.

Westinghouse típusú villanyórák, a Los Alamos-i kísérletekben használt szerkezetek áramfogyasztásának mérésére használták őket.

A kísérletek közben használt grafittéglák. A grafit bár kifejezetten gyúlékony, tűzveszélyes anyag, kiválóan fogja fel az olyan, nagyenergiás részecskéket, amelyeket például az urán is sugároz magából.

Egy hordozható fűtőtest. Grothus furcsa boltját a végkiárusítás után bezárták, az itt látható tárgyakat pedig olyan filmre fényképezték, amit szintén a raktár egy eldugott polcán találtak. Készült egy sorozat a tárgyakat megvásárló emberekről is.

Egy a sok feleslegessé vált hadialsónadrágból. A Fekete lyukban a military shopokból ismerős tárgyak is voltak bőven, nem csak az atomkutatás melléktermékei.

Barber Coleman típusú hőmérséklet-szabályozó, a ma már mindennapos szobatermosztátok egyik elődje. A véletlenszerűen kiválasztott tárgyakat hosszú záridővel fotózták, hogy az így teremtett fényviszonyok visszaadjanak valamennyit a furcsa bolt hangulatából.

Egy aneszteziológiai párologtató alkatrésze. Grothus 1949-ben került Los Alamosba, és csak az általa igazságtalannak gondolt vietnami háború miatt ábrándult ki abból, amit a Los Alamos-i kutatások képviseltek.

A feleslegesség szobra címet is kaphatná a Los Alamos-i irodákban használt, mára minden valószínűség szerint mobiltelefonra vagy csetablakra cserélt telefonkagylók sokasága.

A hőmérséklet és a páratartalom mérésére használt eszköz. Kiemelt kutatóhelyként Los Alamos folyamatosan cserélte az elavult technológiát, ezt az eszközt például a digitális rögzítők váltották le, amiknél már nem papírcsíkokat kellett bújni az eredmények böngészéséhez.

A legendás Ed Grothus, áll a névtáblán. Ez valószínűleg nem Grothus eredeti névtáblája.

Az Infrared Industries nevű cég egy terméke. Az infratechnológia katonai és polgári alkalmazásával foglalkozó Infraredet 1959-ben alapították. Még ma is léteznek, honlapjuk szerint számos különböző, infravörös fényre épülő elemzőeszközt forgalmaznak, és épp villamosmérnököt, illetve nemzetközi sales-est keresnek.

Los Alamos nem kizárólag a kutatásról és az atomkísérletekről szólt: a helyiek ehhez hasonló golfcipőkben pihenhették ki magukat.

Elemes zseblámpa. Los Alamos főleg viszonylagos elszigeteltsége miatt vált a második világháborús atomkutatások és -kísérletek központjává, és a Fekete lyuk készletei alapján úgy tűnik, az áramszünet vagy az elsötétítés sem volt ismeretlen dolog.

Binokuláris fejkészlet egy nagyítóhoz. Grothus a bolt bevételeiből a háborúellenes propagandát is támogatta, az utolsó kiárusítást végakarata szerint azért tartották, hogy az igazán értékes darabok gyűjtőkhöz kerülve megússzák a beolvasztást és a megsemmisítést.

Folyékony nitrogén tárolására használt tartály, a felirat alapján 1977-ből. A Los Alamos-i kutatólabor fejlesztései ma már békésebb célokat is szolgálnak, a Curiosity Mars-járó Chemcam nevű, kémiai elemzést végző eszközét is itt rakták össze.

Áramerősségmérő egyenáramú hálózatokhoz, illetve a mosolygó tárgyakról készült felvételeket gyűjtő emberek legújabb kedvence.

A Fekete lyuk könyves részlegén számos érdekesség várta a vásárlókat. A 2013-ra amúgy atomháborút vizionáló Grothusszal gyomorrák végzett, a halála előtt nem sokkal küldött emailek egyikében így fogalmazott: "A testem a rák okozta tumorral, az agyam tele a nagyon is valószínű nukleáris holokauszt rémképeivel."

A Csongrád megyei Csanyteleken a lakosság 30 százaléka él földutak mellett – a Tisza közelében olyan a talaj, hogy esős időben ezek mind járhatatlanná válnak.

Korábban, 2007-ben 2 millió forintot költöttek, hogy megtervezzék, engedélyeztessék és megpályázzák három különösen rossz állapotban levő földes utca felújítását. Nem nyert az önkormányzat, mert nem tudták forgalomszámlálási adatokkal és baleseti statisztikával bizonyítani, hogy a szilárd burkolatra igenis szükség van. Egy, az év jelentős részében járhatatlan úton nem lehet a nagy forgalommal igazolni, hogy szükség lenne a megjavítására, és a szénásszekerek sem rohannak egymásba olyan utcán, ahol a terepjáró is elakad.

 Móricz Simon, a Sárvidék című fotóesszén két éven át dolgozott, a Munkácsi Márton-díjas fotóriporter kiállítása a Cultiris Galériában tekinthető meg november 29-ig. 

Hé, nem érdekli egy ékszerekkel borított csontváz, aki a kezében egy kehelyben a saját vérét tartja? Állítólag ezzel a kérdéssel kezdődött az a munka, amelynek a végére megszületett Paul Koudounaris fotós-művészettörténész Heavenly Bodies (Mennyei Tetemek) című albuma. A kérdést Kelet-Németországban tette fel egy helyi férfi a Los Angeles-i fotósnak, aki akkor épp egy koponyákkal teli kriptát fotózott. A fotós, akire a brit sajtó ráragasztotta az Indiana Bones nevet, ekkor találkozott először ilyen látvánnyal. Végül több mint hetven hasonló csontvázat tudott lefotózni. A könyve idén szeptemberben jelent meg a Thames & Hudson kiadónál.

Szent Valérius, Weyarn, Németország. A csontvázak, amelyeket később gondos kezek valódi műalkotásokká alakítottak, 1578-ban kerültek elő a Róma alatti katakombákból. A katolikus egyház ekkoriban szűkében volt ereklyéknek. Pótolnia kellett valahogy mindazt, ami elpusztult a reformáció hajnalán. A katakombákban felfedezett csontok éppen megfeleltek erre a célra, csupán azt kellett mondani róluk, hogy az első keresztény mártírok földi maradványai.

Deodatus koponyája. A csontvázak katolikus templomokba, kegyhelyekbe kerültek szerte a német nyelvű Európában: Németországban, Ausztriában, Svájcban. Hivatalosan egyiküket sem minősítették szent ember maradványainak, nem kanonizálták őket, de így is kijárt nekik az ereklyéket megillető áhitat és pompa.

Stams, Ausztria. A díszítést legtöbbször apácák végezték, olykor szerzetesek. A folyamat soká tartott. Először is bevonták a csontokat enyvvel, hogy megerősítsék őket, aztán könnyű vászonba tekerték, hogy védjék a káros hatásoktól. Néha a csontvázak nem maradtak fenn teljes egészében, ilyenkor mesterséges csontokkal pótolták, ami hiányzott, vagy túlságosan megrongálódott. Az arc elé emelt kéz a szerénység gesztusa.

Szent Félix, Sursee, Svájc. Az ékszerek, a díszek az isteni dicsőség földi megjelenései. Ez az a dicsőség, amit Isten azoknak tartogat, aki feláldozzák magukat a katolikus hitért. A csontvázak az ellenreformáció évtizedeiben azt üzenték: a katolikus egyház erős, az igaz út.

Szent Albertus. Hogy valójában kik voltak ezek az emberek, nem tudni. Éppúgy lehettek rómaiak, pogányok, zsidók, koldusok vagy éppen cipőárusok, mint keresztény mártírok. Hogy hogyan választották ki a Vatikán emberei 1578-ban a felfedezett csontvázak között a bálványozandókat? Például úgy, hogy rámentek az M betűre. Ha találtak M-et, például egy cserépdarabon vagy emléktábla-féleségen, az M-t a mártír szó kezdőbetűjének tekintették. Pedig az M akár a Marcus név kezdőbetűje is lehetett, ami éppenséggel az egyik leggyakoribb név volt Rómában.

Szent Valentin. Ugyanígy véletlenszerűen alakult az is, melyik szentnek, melyik mártírnak tulajdonították a csontokat. Egyszerűen kitaláltak nekik neveket. Több csontváz is a Deodatus nevet kapta, ami annyit jelent: ajándék Istentől. Így hívták Jókai Az arany emberében Tímár és Noémi kisfiát, Dódit is. Még olyannal is találkozott a fotós Svájcban, hogy az egyik csontvázat Szent Anonymusnak nevezték el, mert kifogytak az ötletekből.

Szent Friedrich, Melk, Ausztria. A babérág a győzelem jelképe, de a mennyei tetemek dicsősége múlékony volt. A 19. századra már a kínos múlt morbid emlékeivé váltak a katolikus egyház szempontjából. Az egyház már nem beszél róluk, hiszen nyilvánvalóan hamis ereklyék.

Szent Luciana. A csontvázak többségét már nem is templomokban őrzik, hanem leginkább eldugott helyeken, raktárakban vannak. Az egyiket például Svájcban egy garázs hátuljában kialakított raktárhelyiségben találta a fotós. Csak úgy odatették ötven-hatvan éve. Lomok, kidobott bútorok alatt ült a dobozában, mesélte a fotós egy interjúban.

Szent Benedictus. Azért néhány megmaradt eredeti helyén, eredeti állapotában. Rottenburg városában négy mennyei csontváz van. Ezek sincsenek kiállítva, elzárva tartják őket, de évente egyszer fesztivált rendeznek a tiszteletükre: menetben körbeviszik őket a régi kolostor körül. De még ez az évenként megrendezett ünnepség is inkább arról szól, hogy életben tartanak egy régi szokást, mintsem a hódolatról.

Szent Valentinus, Waldsassen, Németország. A felékszerezett holtak néha bizarr dolgok védőszentjei lettek: Svájcban az egyik például a vizelési rendellenességeké. Amikor ugyanis a csontvázat bevitték a templomba, egy inkontinenciával küzdő nő imádkozott hozzá, és később azt állította, hogy meggyógyult. Azóta sok, hasonló betegségben szenvedő betegek jött el ide, hogy a szent gyógyítsa meg őket is.

Szent Munditia. Az ott a kehelyben a régi történet szerint porrá vált vér: a mártíromság bizonyítéka.

Szent Getreu, Ursberg, Németország. A csontvázaknak egykor csodatévő erőt tulajdonítottak, és nem csak betegségekkel fordultak hozzájuk. Volt például, amelyikről úgy hitték: képes megszüntetni a rossz szagokat. "A közösség tagjai voltak. A közösség halott tagjai voltak ugyan, de mégiscsak a tagjai. Volt feladatuk, amit be kellett tölteniük" – mondta Koudounaris.

Az egyik önkormányzat kétmillió forintot költött három földes utca felújításának megpályázására. Nem nyertek, mert nem tudták baleseti statisztikával bizonyítani, hogy a szilárd burkolatra szükség van.

A csanyteleki volt Lenin-telepen élő gyerekek öt órakor kelnek, majd fél hatkor indulnak el, hogy a sáron keresztülvágva a fél hetes busszal el tudjanak menni a felgyői iskolába.

Az itt élők szerint minden tönkremegy ebben a sárban. A ház, a motor, a biciklik, de még a traktor is.

Csanytelek csak egyike a vidéki infrastruktúra hiányával küszködő Tisza-menti településeknek.

A Csongrád megyei Csanyteleken a lakosság 30 százaléka él földutak mellett. A nehezen megközelíthető helyeken jellemzően a szegényebb emberek laknak.

Tél Csanyteleken.

Özvegy Bende Balázsné és a kislánya, Nórika olyan tanyában él, amelyhez egy agyagból épült gátszakasz mentén lehet eljutni.

Belvíz a volt Lenin telepen, Csanyteleken.

Csanytelek, Csongrád megye, 2011.

Tömörkény, Csongrád megye.

Imre, Csanytelek, 2010.

Kocsmafal, Csanytelek.

1961-ben a 18 éves Catherine Deneuve még egy volt a sok párizsi modell közül. Pedig már kamaszkorában elkezdett filmekben játszani, akkor még eredeti nevén, Catherine Dorléac-ként. Első filmjét, a Les Collégiennest 14 éves korában forgatta. A nagy filmes áttörésre, a híres színésznővé válásra viszont 1964-ig várnia kellett. Igaz, akkor sem volt több 21 évesnél.

Ezen az 1962-es képen már mint színésznőt fotózták. Deneuve színészcsaládból származik, édesapja, Maurice Teynac (ő is művésznevet választott a Dorléac helyett), színházi és filmszínész volt, aki később szinkronrendezőként is dolgozott. Anyja, Renée Deneuve is színésznő volt, nagyanyja pedig színházi súgó. A családban négy lány született, a legidősebb, Françoise Dorléac szintén színésznő lett. Deneuve azért vette fel anyja vezetéknevét, hogy ne keverjék össze nővérével, aki akkoriben még híresebb volt nála.

Tökéletes lábak és a hatvanas évek jellegzetes bugyifazonja. Deneuve és Jean-Pierre Honore a Le vice et la vertu című film egyik jelenetében. A filmet Roger Vadim rendezte, a színésznő első nagy szerelme. Közös gyerekük, Christian Vadim 1963-ban született. Később Vadim könyvet írt híres szerelmeiről, Deneuve-ről, Brigitte Bardotról és Jane Fondáról. "Catherine 17 éves volt, én 32. De szerelemben a korkülönbség nem számít. A tapasztalatok sem. A nők sokszor tanulás nélkül is rengeteg dolgot tudnak a szerelemről" - írta a kapcsolatukról a meglehetősen indiszkrét könyvben.

A színésznő Jaques Demy rendezővel, Michel Legrand zeneszerzővel, Anne Vernon színésznővel és Nino Castelnuovo olasz színésszel az 1964-es Cannes-i Filmfesztiválon. A Cherbourgi esernyők című filmet népszerűsítik, ami meghozta a világhírt Deneuve-nek. Geneviéve-et, egy esernyőboltban dolgozó lányt játszik, akit anyja eltilt a szerelmétől, ráadásul a fiút elviszik katonának.

Roman Polanski 1965-ös filmjében, az Iszonyatban. Deneuve sosem járta a könnyű utat, egészen fiatal korától figyelt arra, hogy a nagy népszerűséget hozó, könnyen emészthető filmek mellett vállaljon nehezebb szerepeket, megosztóbb, megbotránkoztatóbb filmeket is. Az Iszonyat egy olyan nő története, aki valamiért undorodik a férfiaktól. Amikor nővére néhány napra magára hagyja, bezárkódik a lakásába és elhatalmasodik rajta az őrület.

Egy újabb esküvői kép, de ezúttal nem egy filmből. Deneuve 1965-ben házasodott össze a brit fotóssal, David Bailey-vel. A szerelem nem volt hosszú életű, két évvel később már külön éltek, de hivatalosan csak 1972-ben váltak el. "Ha valaki megszállottan imád, ne vedd készpénznek arra vonatkozóan, hogy szeret is" - mondta a szenvedélyről a Magyar Narancsnak adott interjújáben 2006-ban.

Luis Bunuel legendás filmjének, A nap szépének forgatásán. Egy újabb film, ami Deneuve bátorságát dicséri: szerepe szerint nappal hideg, méltóságteljes orvosfeleség (nem mellesleg frigid), este pedig prostituált. A színésznő visszaemlékezésében engedelmes kiskatonaként jellemezte magát, aki talán éppen ezért tudott kora szinte összes nagy rendezőjével együttműködni Francois Truffauttól egészen Lars von Trierig.

Ez a film kevéssé ismert, Catherine Deneuve számára mégis fontos lehetett. Az 1966-os A rochefort-i kisasszonyokban nővérével, Francoise Dorleac-kal játszott együtt, ráadásul testvéreket alakítottak. Ez lett Francoise utolsó előtti filmje, egy évvel később autóbalesetben meghalt.

Az A szuka forgatásán az olasz színésszel, Marcello Mastroianni-val. Ő lett a színésznő legnagyobb szerelme, lányuk, Chiara Mastroianni 1972-ben született és szintén színésznő lett. Soha nem házasodtak össze, mert bár Mastroianninak számos kapcsolata volt, feleségét, Flora Carabella színésznőt nem akarta elhagyni.

Deneuve egyik amerikai filmje, a Sötét utcák 1975-ből. Ebben Burt Reynoldszal játszott együtt, de hiába az amerikai sztárpartner, a színésznő soha nem lett olyan népszerű Amerikában, mint Európában. Az összes filmjénél jobban szerették azt a hirdetést, amiben a Chanel parfümöt reklámozta, Oscar-díjat sem kapott soha.

Az utolsó metró, egyike sok közös filmjének Francois Truffaut rendezővel, akivel egy ideig együtt is élt. Partnere Gérard Depardieu, akivel nemcsak filmekben játszottak együtt, hanem egy közös dalt is felénekeltek. A színésznő szerint Depardieu kedves és figyelmes partner, de nagyon türelmetlen. Utál próbálni, legszívesebben minden jelenetet felvenne azonnal.

A színésznő 1985-ben dobta piacra saját magáról elnevezett parfümjét az AVON kozmetikai céggel együttműködve. Az illat, amelynek alkotórészeit állítólag maga Deneuve válogatta össze, 1987-ben még díjat is nyert. Parfümökkel foglalkozó oldalakon a mai napig dicsérik.

David Bowie-val az 1986-os Tony Scott-filmben Az éhségben játszott együtt. Ez volt Deneuve legsikeresebb amerikai filmje, rosszindulatú kritikák szerint főleg az akkoriban merésznek számító leszbikus szexjelenet miatt. A színésznő egy többszáz éves egyiptomi vámpírt játszik, aki New York-ban vadászik zsákmányra.

A Cézár-díjátadón 1993 februárjában. Deneuve az Indokína főszerepéért nyerte el a legfontosabb francia filmdíjat. Ezért a szerepért jelölték Oscar-díjra is, de azt nem kapta meg. Cézárra viszont tizenegyszer jelölték, ebből kétszer nyert is.

Yves Saint Laurent francia divattervezővel, aki egyik múzsájának Deneuve-öt tartotta. Nemcsak munkakapcsolatban voltak, hanem barátságban is. 2000-ben, amikor a tervező visszavonult, barátai és munkatársai egy hatalmas divatbemutatóval ünnepelték. A bemutatón Deneuve egy szerelmes dalt énekelt barátjának.

Szintén a Cannes-i Filmfesztiválon, csak már 2000-ben. A színésznő Lars von Trier filmjét, a Táncos a sötétbent népszerűsíti. Bár ekkor már évtizedek óta a filmvilág legendájának számított, nem érezte kínosnak, hogy levélben kérjen szerepet a rendezőtől. Így lett gyári munkásnő ebben a filmben (ránézésre mi sem áll távolabb tőle), ami nagyszerű döntésnek bizonyult. A film és az alakítás is emlékezetes lett.

Szintén Cannes-ban, idén. Deneuve hetven évesen sem vesztette el érdeklődését a filmek iránt. "Gyakran próbálkozom fiatal rendezőkkel, még akkor is, ha időnként bukunk egy nagyot. De bízom bennük, és megpróbálom megérteni a szándékaikat" - nyilatkozta 2006-ban.

A nagy szépség vetítése előtt Cannes-ban. Deneuve fáradhatatlan, idén két filmjét mutatták be, a Bettie-mobil november közepétől látható a magyar mozikban. Jövőre szintén két filmben láthatjuk, pedig azt mondja, hogy mostanában sokkal kevesebb izgalmas forgatókönyvet kap, mint korábban.