Minden fillért önöktől veszünk el

A székesfehérvári Technika Házának modern épülete a középkori romkert és a Fehérvár áruház közelében található. Ötnyelvű szinkrontolmács-berendezéssel ellátott konferenciatermének hangosítása kiváló minőségű. A Bolyai- és a Neumann-terem összenyitható. A város műszaki értelmiségének kedvelt találkozóhelye.

A Technika Háza sem idegenforgalmi, sem építészettörténeti szempontból nem érdemel további vizsgálódást. Gyurcsány Ferenc kormányfőjelölt tartja itt első lakossági fórumát. A helyet szocialista szimpatizánsok közelítik meg. Hatvanas éveinek közepén járó, festett szőke hajú hölgy, egy nagyobb csoportból válik ki, felénk tart: „A Gyurcsány jó lesz. (Jobb öklét fejmagasságig emeli.) Az elnökválasztást Hiller nyeri. Ő is jó lesz.”

Hetvenen túli férfi, egyedül jön, homlokát törölgeti, mert az épület előtti kövezet ontja magából a meleget. „Gyurcsány jó lesz miniszterelnöknek, mert Orbán Viktornak pont az ellentétje. (Két mondat múlva kiderül, hogy ezt úgy érti, hogy Gyurcsány pont olyan, mint Orbán, figyeljék csak.) Mi kisemberek vagyunk, egyenlőséget kell teremteni ebben az országban. Jó kiállású, jól beszél, nagypofájú.” Talán a régi reflexeknek tudható be, hogy utóbbi bókot a tudósító fülébe súgva mondja.

A jelölt beszél Tekintse meg képeinket!

Elképesztő rendes emberek

Talán a Bolyai-, talán a Neumann-teremben vagyunk, talán mindkettőben. Gyurcsány a teremmel párhuzamos folyosón sétál le-föl, és pontosan öt órakor a hosszabb, de hatásosabb, a tömegen átvezető utat választva megindul a színpad felé. „Jó napot!” – köszön a közelében álló embereknek. A hallgatóság feláll, ütemesen tapsol. A színpadon sehol egy asztal vagy pulpitus, nyakkendőjébe mikroportot csíptettek.

Beszédét zsebre dugott kézzel kezdi, majd olyan mozdulatot tesz, mintha tíz ujja hegyét mellmagasságban a tér egy meghatározott pontjára szeretné helyezni. A műveletre egyre ritkábban lesz majd szükség, mivel beszéde magával ragadja, és a mondanivalójához illő gesztusok maguktól jönnek. A magyarul nem beszélő idegennek újkeresztény hitszónoknak vagy távgyógyítónak tűnne. A sok nyugdíjas hallgató miatt inkább az utóbbinak.

„"Elképesztő rendes emberek – mondja a jelölt. – Sétálhatnának is kint az utcán, ehelyett eljöttek engem meghallgatni. Tizenhét húszig maradok, jó? Hátha nem unnak meg.” A beszédből rövid, kiragadott részleteket idézünk, egyrészt kényszerűségből, másrészt itt közelebbről meg nem határozott szerkesztési elvek miatt. Nagyobb érdeklődésre a hallgatóság kérdései tartanak számot.

Nemcsak a pénzen múlik

Az ellenzékről: „Nem ismerek olyan politikust, legyen az akár legádázabb ellenfelünk is, aki ne akarná, hogy az országnak jobb legyen. Nem vitatom el a jó szándékot, de mi másképp akarjuk ugyanezt. Nincs kétféle, hétköznapi és politikai igazság, csak egy igazság van.”

A kétkulcsos szja-tábláról: „Másfél millió forint éves jövedelem azt jelenti, hogy valakinek 120-130 ezer forint a fizetése. Hát mennyi marad ebből? Hetvenötezer? Az nem olyan sok. A kasszába azoknak kell többet tenniük, akiknek több van. Félreértés ne essék, jövedelme csak maguknak van, az államnak nincs. Minden fillér, ami van, azt Önöktől vesszük el.”

Egy várható kormánydöntésről: „Olyan politikát kell csinálni, hogy egy harmincas éveiben járó, egy-két gyermeket nevelő pár úgy tudjon lakást vásárolni, hogy ahhoz ne kelljen pénz. Erről sokat fognak még hallani az elkövetkező hetekben.”

A Technika Háza Klikk a képre!

A boldogságról: „Rólam bizonyára tudják, hogy jómódú ember vagyok. Ahonnan származom, a családom, rendkívül szegény volt, de az anyámmal meg a nővéremmel iszonyatos szegénységben, nagyon-nagyon boldog életet éltünk. Próbálok nem félreérthetően fogalmazni, mert ma már módos ember vagyok, nem akarom, hogy félreértsék. Nemcsak a pénzen múlik a boldogság. Hanem hogy vannak-e közös történeteink.”

A rossz döntésekről: „Tízből kétszer biztos rossz döntést fogok hozni, ezt már most elmondom. Az első héten kettőt biztosan hibáztam. Na, ezek nem olyan nagy hibák voltak, nem is vallom be. Mondtam a héten egy nagy butaságot. Azt mondtam, hogy nagy a jólét. Mikor kimondtam, tudtam, hogy baj lesz. Parlamenti válaszom, második felében próbáltam is helyre tenni, de tudtam, hogy most már mindegy. Még jobban kell tudni beszélni. Az a nagy csapda, hogy papír nélkül, normális nyelven beszélek, mert akkor tudják, hogy én vagyok, nem a szövegíróim.”

A 2006-os választásról: „Remélem, hogy a másik serpenyőben sokkal több jó van. Van egy magabiztos, büszke baloldal, amely tudja, hogy ellenfele nem a jobboldalon van, tudja, hogy ellenfele a saját kishitűsége. Legyőzni a Fideszt, azt nem nehéz, nézzék majd meg. Az emberi becstelenséget legyőzni, azt volna jó. Elképesztően jó végszót mondtam.”

Nem alkuszunk

Órákkal a hallgatói kérdések után egy fontos következtetés levonható. A fiatalok nem közvetlenül tettek fel olyan kérdéseket, amelyekre fideszezni lehet. Az öregek fideszeztek, és a jelölttől azt várták, hogy lehetőleg tegyen rá még egy lapáttal. A középkorúak nem fideszeztek, hanem az anyagiak iránt érdeklődtek.

Fehéringes fiatalember a második sor jobb szélén: „Ismét felmerült a gázáremelés lehetősége. Igaz-e ez?” A jelölt: „Szerintem az ellenzék akar gázárat emelni, olyan sokat beszélnek róla. Azt hiszem, nagyon-nagyon mély vágy van bennük a válság iránt. Rossz hírem van nekik: nincs válság. (Suttogva.) Nem lesz gázáremelés.”

Öltönyös fiatalember az első sor balszélén: „Budapestet teleplakátolták a hungaristák. Kell-e foglalkozni ezzel a veszéllyel?” A jelölt: „Fasisztákkal, rasszistákkal, hungaristákkal nem alkuszunk. Ez nem jogi kérdés elsősorban, itt nincs helye a mutyizásnak. Nincs helye annak, hogy a legnagyobb ellenzéki párt kiad egy közleményt, közben az alelnöke elmegy a Demokrata szerkesztőségébe, ahol egyesek nem úgy gondolkodnak, hogy 1944. október 15. a magyar történelem legnagyobb szégyene volt. Az a jobboldali párt, ami ezt tűri, az nem egy polgári párt.”

Orbán Viktor kormányozzál

Középkorú férfi az első sorban: „A katonai Biztonsági Hivatal nyugállományú tisztje vagyok.” Gyurcsány hátralép: „Nem csináltam semmit.” „Ön Juhász Ferencet felkérte arra, hogy vizsgálja meg egy esetleges iraki kivonulás következményeit. Mit vár Juhász Ferenctől?” A jelölt: „Hál' Istennek ilyet nem kértem, mert ez önmagában diplomáciai botrány lenne. Az iraki kontingens mandátuma három és fél hónap múlva lejár. Azt kértem, hogy egy esetleges felkérés esetén vizsgáljuk meg, hogy mit tudunk tenni, ne akkor kelljen kapkodni, amikor dönteni kell.”

Nyugdíjas férfi, lazán a vállára terített zakóval: „Ez az oldott légkör megenged egy pár szót arról, hogy milyen versikét terjesztenek a városban: Romlott ez a meggyes pite / Megrendült a kormány hite / Ember küzdj és bízva bízzál / Orbán Viktor kormányozzál.” (Kuncogás és felháborodás elegye a széksorokban.)

Hála Istennek, idáig már eljutottam

Asztal és emelvény híján víz sem volt a színpadon, így a szocialista hívők mélyen emberinek tartották, ahogy a kiszáradt szájú Gyurcsány azt mondta: „Ha valaki ad nekem egy pohár vizet, az le tudna venni a lábamról.” Már ismertetett okok miatt nem vállalkozunk arra, hogy az egészségügyre, a fogyatékosfoglalkoztatásra, a szociálpolitikai kedvezményre vagy az iparűzési adóra vonatkozó kérdéseket részletesen ismertessük, a válaszokból azonban a mindőnket szó többször is megütötte a fülünket, ami egy proletárdiktatúra árnyékát is előrevetíti, bár ne lenne igazunk.

A jelölt megadja a szót az utolsó kérdezőnek, aki levegőt vesz, de Gyurcsány beléfojtja a szót: „Ön már kérdezett tőlem a múltkor is.” „Igen? Nem tudom, annyit kérdezek.” „Egyik miniszterelnök sem érte el, hogy köszönjenek egymásnak az emberek.” „Szervusz.” „Köszönjünk egymásnak, és szeressük egymást. És nagyon hiányolom a beszédéből, hogy nem mondta azt: hála Istennek, idáig már eljutottam.” „Hála Istennek, idáig már eljutottam.”

Nem lepődtünk volna meg, ha a terembe ekkor ápolók rontanak be, és ellenőrzik, hogy mindenki bevetette-e már a gyógyszerét. Ez nem történt meg, de a jelölt valamit sejthetett, mert berekesztette a lakossági fórumot, és kézrátétellel gyógyítani kezdett.