Az energiabirodalom visszavág

Vlagyimir Putyin orosz elnök és bizalmasai annak a hatéves tervnek a megvalósítását kezdték meg, amelynek az a célja, hogy az energiaszolgáltatás kézben tartásával visszaszerezzék "orosz birodalmi nagyságukat" a világban. Az ügy pikantériája az, hogy az ukránokkal folytatott gázvitában az oroszoknak van igazuk, bár a "bosszú rossz tanácsadó", véli Gereben Ágnes történész.

Miért kéne támogatni Ukrajnát?

Azzal, hogy Oroszország elzárta az Ukrajnába tartó gázvezetékeket 2004-2005 fordulóján, a Moszkva-ellenes, nemzeti politikával az elnöki hatalmat megszerző Viktor Juscsenkót és az új ukrán kormányt büntette meg.

Moszkvának ugyanakkor igaza van abban, hogy semmi sem indokolja, hogy 50 dolláros áron árulja Ukrajnának a földgázt, miközben a korábbi szövetséges a nyugati integrációt választotta, az EU- és a NATO-tagság felé tapogatózik, mondta el az Indexnek az ELTE művelődéstörténeti tanszékének főmunkatársa.

Az orosz elnök és köre évek óta készül arra, hogy az ország irányítása mellett rátegye a kezét orosz energiaiparra, az egyetlen orosz termékre, amivel sakkban tartható az energiára éhes fejlett világ. A 2003-ban kezdődött Jukosz-ügy is ennek a tervnek volt a része: a korábban privatizált orosz energetikai cégeket ismét állami kézbe juttatták, vezetésüket pedig az elnöki adminisztráció embereire bízták.

Lendületben a birodalom

Így lett Putyin egyik legfőbb embere, Dimitrij Medvegyev a Gazprom gázipari cég vezetője, miközben két másik bizalmasa, Igor Szecsin és Vlagyiszlav Szurkov a Rosznyefty olajcég, illetve a csővezetékekkel foglalkozó cég, a Transznyeftyeprodukt vezetője lett. Putyin embere állt az atomerőműveket fűtőanyaggal ellátó Tvel holding élére és.

Gereben szerint a mozgatórugó az orosz felsőbbrendőség érzése, a birodalmi nagyság visszaszerzésének vágya, amikor a hetvenes években "a Szovjetunió látta el kőolajjal a világot".

Putyin mégis a jófiú szerepét játsza az ügyben, amikor kezét széttárva kijelenti: őszintén sajnálja a történteket. Gereben meglátása szerint, amit az orosz elit gondol a kérdésről, azt a Gazprom szóvivője, Szergej Kuprianov mondja ki, amikor a Gazprom jogos igényét hangoztatja.

Magukra vethetnek

Az 50 dolláros köbméterenkénti ár a volt szovjet tagállamok közül azokat illeti meg, amelyek Moszkva szövetségesei maradtak. Nem csak Ukrajnának kell többet fizetnie a gázért: a Független Államok Közösségével szemben közös gazdasági érdekközösséget tervező, és az utóbbi két-három évben Moszkvától egyre inkább elforduló Grúzia, Moldova, illetve Örményország kénytelen 2006-tól 100 dollárt fizetni a gáz ezer köbméteréért.

Gereben szerint Ukrajna végzetes hibát követett el, amikor az öt hónapja tartó gázkereskedelmi tárgyalásokon komolytalan ajánlatokkal próbált megállapodni az oroszokkal.

Ebben szerepet játszott a Juscsenko-adminisztrációnak az ukrán nemzeti identitást hangsúlyozó, oroszellenes politikája. Jellemző, hogy az energiaügyekért felelős miniszterelnök-helyettesnek azt az Alekszej Ivcsenkót nevezték ki, aki márciusban úgy ült tárgyalóasztalhoz, hogy külön tolmácsot vitt magával (az ukránok 95 százaléka beszéli az oroszt), és az 50 dolláros gázár további csökkentését követelte. Ivcsenko azóta a NaftaGaz vezére, ám orosz származású utódja sem váltotta be a hozzá fűzött - valamiféle komprumisszum eléréséről szóló - reményeket: a megállapodás helyett inkább a grúz-moldovai-örmény-ukrán szövetség összehozásával volt elfoglalva.

Putyin elszámította magát?

A 2009-ig szóló orosz-ukrán szerződés szerint jogilag ugyan Ukrajna van nyeregben, és vannak az ukrán félnek is kijátszható adui, de az ukrán vezetés most nem feszíti a húrt tovább, mondta el az Indexnek Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke.

A lakosság egyelőre nem túl ideges a gázelzárásról szóló hírek hallatán, ennek két oka is van, véli a kárpátaljai politikus: egyrészt, hogy január 9-ig karácsnyi és újévi szünet van, az emberek inkább az ünnepekkel vannak elfoglalva, másrészt a lakossági gázfogyasztást Ukrajna saját erőforrásaiból is ki tudja elégíteni, az energiahiánnyal az ukrán nehéziparnak kell szembenéznie.

Kovács szerint ezért vissza is üthet az oroszok akciója, amit az általános vélekedés szerint nem véletlenül időzítettek a márciusi ukrajnai választások elé: a megválasztása óta eltelt egy év alatt a népszerűségét jóformán teljesen elvesztő Viktor Juscsenko és pártja belebukhat egy energiaválságból következő gazdasági válságba. Vagy nem.

A borzasztóan alacsony hatékonysággal működő, még az orosznál is rosszabb állapotban lévő, de a gyors gazdasági növekedés motorjának számító ukrán nehézipar ugyanis éppen Kelet-Ukrajnában van, amely az oroszbarát ellenzéki vezér, Viktor Janukovics támogatói bázisa. A gyárak leállása nem biztos, hogy sok támogatót szerezne a tavalyi elnökválasztásokat elvesztő Janukovicsnak (a vegyiparban és az acéliparban az elmúlt 15 évben nem folyt semmiféle modernizáció, "versenyképességét" 100 dolláros gázárral azonnal elveszítené).

Az ukrán ellenzék nem is nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, nehéz ugyanis azt állítani a kormánnyal szemben, hogy az oroszoknak igazuk van, az ötszörös gázár és az ezzel járó gázáremelés jogos követelés. "Leginkább összevissza mondogatnak mindent" - fogalmazott Kovács, aki szerint az utóbbi évben a nyilvánosságban alig szereplő, ennek ellenére egyre nagyobb támogatottságot szerző Janukovics sem áll a helyzet a magaslatán, amikor értékelnie kell a történteket.

"Putyinnak nagyobb esélye lett volna, ha megvárja, hogy a választásokat maguktól elveszítse a narancsos tábor, ez nagyobb hasznot hozott volna Janukovicsnak is" - véli Kovács.

Az ukránok adui

A kárpátaljai politikus szerint a meccs még nincs lejátszva, ugyanis Ukrajnának is vannak aduk a kezében, ilyen például a Krím, ahol Oroszország messze a piaci ár alatt bérel számos hadi létesítményt, így a szevasztopoli kikötőt vagy a rakétavédelmi rendszerhez szükséges munkácsi és szevasztopoli radart, amit Ukrajna bármikor kikapcsolhat.

A gázüzletet átszövő korrupció is beleszólhat a két ország vitájába, véli Kovács, aki szerint a háttérben átalakulhatott a korábbi séma, miszerint az olcsón Ukrajnának juttatott gáz reexportjával mindkét ország elitje jól keresett a Kucsma-éra alatt úgy, hogy közvetítőcégek segítségével az 50 dolláros földgázt piaci áron értékesítették tovább Európába.

Ezekről az üzletekről mostanában a Juscsenko elnökkel nyáron szakított és lemondott kormányfő, Julija Timosenko és a titkosszolgálatokat egy ideig irányító szövetségese, Olekszandr Turcsinov szokott beszámolni az ukrán nyilvánosságnak, azt sugallva, hogy a Kucsma-korszak nem zárult le, Juscsenko és a körülötte mozgolódó gazdasági elit beszállt a gázüzletbe. "Nem, lehet tudni, hogy mi történt a háttérben, de ez is fontos része a meccsnek" - fogalmazott Kovács.

Meg fognak egyezni

Az ukrán-magyar energiakereskedelemben korábban részt vevő szocialista parlamenti képviselő, Kapolyi László szerint az ügy vége megegyezés lesz, csak jelenleg a politikai és a gazdasági kérdések keverednek az ukrán vezetés fejében. A volt ipari miniszter szerint Ukrajnában hasonlatos a helyzet ahhoz, ami Magyarországon alakult ki a '90-es években: sokkal nagyobb az oroszellenesség, mint amit a gazdasági környezet megengedne.

Európának ellenben nem kell attól félnie, hogy gáz nélkül marad, véli Kapolyi: ezt az Oroszország és az EU közötti energiaszerződések biztosítják, illetve az Ukrajnát kikerülő, Nyugatra tartó, már félkész gázvezetékeket létrehozó a hosszú távú projektek: az északon épülő német-orosz Kék vezeték, illetve a Törökország felé kerülő Nabucco, ami Magyarországon keresztül Ausztriában ér majd véget. Jelenleg öt gázvezeték fut Ukrajnában, ebből három halad át Magyarországon.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!