Egy hónap múlva választ Nagy-Britannia

Egy nappal a tervezett időpont után, kedden kérte a parlament feloszlatását és az általános választások kiírását a királynőtől Tony Blair. A királynő a kormányfő kérésének megfelelően május 5-re írta ki a választásokat, amikor több brit városban a helyi önkormányzatokról is szavaznak majd.

Rossz időben volt a királyi menyegző

A brit kormányfő a pápa halála miatt halasztotta el hetek óta tervezett bejelentését. A halasztásnak ugyanakkor oka lehetett az is, hogy Blair és kormánya el szerette volna érni Károly trónörökös és Camilla Parker Bowles péntekre tervezett esküvőjének elhalasztását is.

Ez utóbbira azért volt szüksége Blairnek, mivel a választások kiírása után már csak ez a hét áll rendelkezésére a kormány tervezett törvényjavaslatainak elfogadására. Mivel huszonnyolc törvénytervezetről van szó, már a kormány is elfogadta, hogy egyes tervei nem valósulnak meg. Viszont ha a pénteki királyi esküvő miatt még egy törvénykezési nap kiesett volna, olyan törvények elfogadása is veszélybe kerültek volna, mint a kormány a költségvetéshez kapcsolódó finanszírozási programjának elfogadása.

Mivel Károly és Camilla végül az esküvő elhalasztásáról döntött, már nincs akadálya a választások kiírásának.

Feltámadtak a konzervatívok

Ettől azonban nem múltak el Tony Blair gondjai. Az összes munkáspárti miniszterelnök között a legtovább regnáló Blair és pártja még januárban is biztos lehetett az újabb győzelemben - ami a történelem során a Munkáspárt első, hármas győzelmi szériája lehetne. 2004 októberében úgy tűnt, hogy a még John Major kormányzása alatt válságba jutott Konzervatív Párton az újabb vezetőcsere sem segített. 2005 februárjára azonban a toryk összekapták magukat, választási programjukkal eltalálták a brit választók ízlését.

Michael Howard vezetésével a párt kampánya hangsúlyát az adócsökkentésekre, a jogrend és a közbiztonság rendbetételére, az egészségügy és az oktatás reformjára és a bevándorlási politika szigorítására hegyezte ki. A témaválasztás sikeres volt, ezt bizonyítja, hogy az ICM közvélemény-kutató a Guardian kérésére készült felmérése szerint a toryk a gazdasági kérdésekben tíz százalékos hátrányukat három százalékosra csökkentették, a jogrend és közbiztonság kérdésében két százalékos hátrányukat hat százalékos előnyre változtatták, a bevándorlási politika terén élvezett hat százalékos előnyüket tizenhárom százalékosra növelték.

Szorossá vált a küzdelem

Ez összességében azt eredményezte, hogy február után immár másodszor, a választások előtt egy hónappal sikerült a hibahatáron belülire csökkenteni hátrányukat a Munkáspárttal szemben. A Guardian adatai szerint pillanatnyilag a választók 37 százaléka támogatja a Munkáspártot, 34 százaléka a Konzervatív Pártot, 21 százaléka a liberális demokratákat, a fennmaradó nyolc százalék pedig a kis pártokat (a walesi és skót nacionalistákat, a zöldeket és az EU-ellenes Egyesült Királyság Függetlenségi Pártját).

A Guardian és az ICM felmérésében a toryk februárban egyszer már behozták a Munkáspártot, akkor azonban a legnépszerűbb munkáspárti politikusnak és Blair legnagyobb pártbeli ellenfelének számító Gordon Brown pénzügyminiszter népszerű költségvetési javaslatai újból nagyobb, nyolc pontos előnyhöz juttatták a Munkáspártot.

Blair pártja három másik felmérésben is jelentősen visszaesett. A konzervatív Times felmérésében a kormánypárt 37 százalékon áll, a toryk 35 százalékon, a LibDem 19 százalékon. Az Independent felmérésében a Mounkáspárt 36, a konzervatívok 33, a liberálisok 21 százalékon állnak.

Bíznak az ébredésben

A teljes lakosság körében a Financial Times is munkáspárti előnyt mutat, a kormánypárt 38 százalékával szemben a konzervatívoknak 33, a liberálisoknak 23 százaléka van. A Financial Times felmérésében azonban a részvételüket biztosra ígérők körében már a konzervatívok vezetnek, ráadásul egészen magabiztosan, öt százalékponttal.

A Guardian értesülései szerint a legfrissebb felmérések aggodalmat ébresztettek a Munkáspárt vezetőinek a körében. A legtöbbjük szerint azonban a Munkáspárt támogatásának visszaesése és a toryk támogatottságának a növekedése is a statisztikai hibahatáron belüli. A két párt közötti különbség csökkenése reményeik szerint felrázza a Munkáspárt ingadozó, Blairből esetleg kiábrándult választóit. "Csak nem akarják, hogy újra a toryk kerüljenek hatalomra" - nyilatkozta egyikük a neve elhallgatását kérve a Guardiannak.

Belharcra taktikáznak

A Munkáspárt annyit mindenesetre megtett, hogy kampányukat kedden nem a választások kiírását bejelentő Tony Blair, hanem a kormányfőnél népszerűbb Gordon Brown indítja el. A pénzügyminiszter a Munkáspárt legerősebb területére, a gazdaságra koncentrálja kampányát. A toryk adócsökkentési terveivel szemben a társadalom rétegeinek megerősítésére helyezi majd a hangsúlyt. A Guardian értesülései szerint a gazdasági programot társadalmi programként kívánja majd meghirdetni.

Kérdés azonban, hogy a Munkáspárt esetleges választási sikere után - ami még a pillanatnyi helyzetben is sokkal reálisabb egy tory győzelemnél, a mandátumbecslésekben a kormánypárt még mindig 90-100 fős többségre számíthat - Brown megelégszik-e a második ember szerepével. A pénzügyminiszter már a mostani ciklusban is magához ragadta volna a hatalmat, Blair egyszer utalást is tett arra, hogy esetleg még a választások előtt visszavonul. Legutóbb azonban már ingathatatlannak látszott abban, hogy még egy ciklust végigcsinálna kormányfőként.