Janics: Időben jött a pofon az aranyhoz

“Soha nem szerettem, ha síró nőt látok, de most egyáltalán nem bánom, hogy a németeknek könnyes volt a szemük. Meg Natasának is, ha jól láttam, de neki az arannyal a nyakában. Ez azért más” - mondta Petrovics Kálmán, a Démász-Szeged VE igazgatója közvetlenül azután, hogy először csendült fel a magyar himnusz a kanadai kajak-kenu világbajnokságon.

A női kajaknégyes - Kozák Danuta, Kovács Katalin, Janics Natasa, Benedek Dalma - 2006 óta tartó rossz sorozatot tört meg, és a legerősebb összeállításában legyőzte végre a németeket. Szemmel láthatatlan, kétcentis különbséggel, négy ezreddel nyert a magyar hajó.

“Piszok jó ennyivel nyerni” - kiáltotta rögtön a partra érkezés után a háromszoros olimpiai bajnok Janics Natasa, öt perc múlva hozzátette: “Időben kaptunk egy pofont, amikor az elődöntőben a lengyelek mögött másodikok lettünk. Az kellett ehhez az aranyhoz nagyon. Borzasztóan kihajtottam magam, a végén engem már csak behúztak a lányok, erő már nem volt bennem. Nagyon bíztam benne, hogy meglesz az első hely, mert jó csapással mentünk. Egyszer már nyertem nyolc ezreddel, a 2004-es olimpiai válogatón Katit vertem.”

A vezérevezős, egyben az egység legfiatalabb tagja, a 22 éves Kozák Danuta azt emelte ki, hogy ki tudta zárni az ellenfeleket, nem figyelt rájuk, hogy mekkora csapással mennek, mert akkor felborult volna az előre eltervezett taktika.

“Örültem, hogy 150 méternél csak két méter volt a hátrányunk, mert a németek hihetetlenül jól rajtolnak, és nem ritkán már egy fél hajót szoktunk kapni, és aztán csak tekerhetünk utánuk. Őszintén szólva, én már az elején éreztem, hogy meg lehet nyerni a versenyt, és ha kevéssel, sikerült is” - magyarázta Kozák.

“Igen, a legnagyobb nyomás rajtam volt, mert én vagyok az új ember, és mindenki tőlem várta, hogy jobbak leszünk. Hihetetlen volt a befutó, de én tényleg úgy éreztem, hogy megvan. Örültem is rögtön, a többiek viszont nem, akkor arra gondoltam: hú de ciki, elkiabáltam, aztán megerősített a célfotó. Hogy két centi volt? Az a lényeg, hogy a javunkra” - mosolygott Benedek Dalma, aki a pekingi ezüstérmes egységben nem volt benne, de az új válogatási rendszernek köszönhetően ebbe bekerült. A négyes sikere egyúttal ezt a rendszert is igazolta.

A negyedik, legrutinosabb tagnak volt a legsietősebb a dolga, mert a 33 éves Kovács Katalinra várt még az ezer egyes. Magabiztos, higgadt, profi kajakozással nyerte meg.

“Nem esett jól, na. Nincs mit szépíteni ezen. Ráadásként rögtön egy hínárt felszedett a hajóm eleje, pedig az edzőm, Csipes Feri egy perccel a rajt előtt tisztította meg. Pár száz méterig nagyon zavart, aztán már nem, túltettem magamat ezen pszichésen, mert úgy gondoltam, ha túlzottan sokáig ezzel foglalkozom, akkor ki is állhatok, nincs értelme tovább mennem.”

A négyesről kiemelte, nem szereti összehasonlítgatni a különböző egységeket, de szerinte az volt az egyik legfontosabb, hogy a három hetes felkészülés ellenére - hatszor mentek együtt -, ahogy közeledett a rajt mindannyian átérezték, együtt és egymásért kell küzdeniük.

“Sokáig nem mertem örülni, pedig az utolsó métereken is éreztem az erőt, hogy minden húzásunk után nagyon megy a hajó, nem haltunk bele az iramba.”

Kovács ezzel huszonötödik vb-címét szerezte, csak azt fájlalta, hogy a nemzetközi szövetség új aranyérmeket vezetett be, és különbözik a régiektől. “Olyan kár, hogy megváltoztatták, olyan szép lett volna ez is a sorban, mert eddig mind egyforma, ez majd egy kicsit kilóg.” A versenynapját nem tervezte el előre, de ha megtette volna, akkor valahogy így teszi. Nem érezte a fáradtságot, mert a győzelem azt mindig eltünteti.

Ha nincs ez a két arany, a magyarok eléggé rossz napot zárnak, mert az ezres távokon a hat férfi egység érem nélkül maradt, amire az elmúlt húsz évben nem volt példa. A legmeglepőbb Vajda Attila nyolcadik helye volt - ezen a távon olimpiai címvédő -, a legközelebb a dobogóhoz a Gönczy Gábor, Kökény Roland kajakpáros állt.

“Nagyon fáradt vagyok. Úgy látszik túl sokat versenyeztem idén, nyertem Európa-bajnokságot, nyertem Világkupát, sok volt. Éreztem is valami effélét, bár pénteken még minden rendben volt. Amikor meg kellett volna indulnom, akkorra fulladtam ki. Megviselt, hogy nem tudtam ritmust váltani. Egyszerűen nem éreztem az erőt magamban, hiába húztam, nem haladtam, elmerevedtem, majd miután lemaradtam, nagyon hullámos lett a pálya, és többre nem futotta. Abszolút nem így terveztem a napot, nem is tudom, mikor voltam utoljára nyolcadik” - értékelt Vajda, aki ötszázon lemaradt a döntőről.

“Mintha betonba kötött volna a kezem. Nagyon sajnálom, érmet szerettem volna első világbajnokságomon, csalódott vagyok, hogy nem tudtam jó iramot diktálni” - ezek már Gönczy szavai. Az egység sokáig a második helyen haladt, a hajrát, az utolsó száz métert azonban nem bírták, és negyedik lettek.

“Ne szomorkodj már, nem lehet mindenki elsőre világbajnok” - vigasztalta Kökény Roland, akinek előfordulhat, hogy ez volt az utolsó versenye. “Nagyon fájt az utolsó száz méter, elmondani sem tudom, mennyire. Nem is tudnám összeszedni a gondolataimat. Csak azt éreztem, hogy menni kell, de elfogyott a levegő, és jöttek a csillagok, alig mozgott a kezem.”

A férfi kajaknégyes is biztatóan evezett, de ötödik lett a kenus Sáfrán testvérekhez hasonlóan, akik a hullámokra panaszkodtak. Kucsera Gábor is mindent kiadott magából, végül hetedik lett.

A nap utolsó döntőjében Benedek Dalma Medveczky Erikával a harmadik lett ezer méteren.

Helyszíni tudósításainkat az MKB Bank, a Magyar Kajak-kenu Szövetség aranyfokozatú főtámogatója segíti.