Olyan meredek, hogy már futni sem tudsz

Már a mínusz öt fokból a plusz huszonötbe megérkezést is kisebb sokként élték meg a vidi.hu sportolói, ráadásul nem is volt idejük akklimatizálódni, másnap már rajtoltak az egyik legkeményebb hegyi ultramaratonon, a Trans Grancanarián. A 123 kilométert egyhuzamban kellett teljesíteni a változatos terepen, 4400 méter szintemelkedést és egy közel 2000 méteres csúcsot is le kellett küzdeni.

Éjfélkor, vaksötétben a tengerparton rajtoltak, az első néhány kilométert a homokban kellett megtenniük. A kellemetlen, cipőbe mászó szemcsék ellen sokan nejlonzacskóba bugyolálták a lábukat. A magyarok nem ezt a megoldást választották, igyekeztek minél közelebb futni a tengerhez, a nedves homokot nem lehet felverni, igaz, így olykor a partra kicsapó hullámokat is ki kellett kerülniük.

A verseny első fele teljes sötétségben zajlott, fejlámpát és hátsó villogót minden futónak kötelező volt vinni. “Szükség is volt az erős világításra, mert öt-hat kilométer után Maspalomasban egy kiszáradt csatornamederben futottunk, utána pedig egy sziklás, murvás emelkedő jött, ilyen terepen nem mindegy, hová lépünk - mondta Lőrincz Olivér.

Napközben közel 30 fokos meleg volt, de éjjel erősen esett az eső, és a lehűlt levegőben mínusz három foknak megfelelő hőérzetük volt. A magyarok itt követték el az egyetlen hibát, nem vittek megfelelő esővédő ruhát, megvolt a veszélye, hogy átfagynak. Hogy ezt elkerüljék, egy pillanatra sem állhattak meg.

Lőrincz tapasztalt ultrasportoló, a sziklás terepben látta a legnagyobb nehézséget: “Nagyon sokat mentünk felfelé, egy idő után olyan meredek az emelkedő, hogy már futni sem tudsz, csak sétálni. Lefelé sincs esélyed pihenni, mert folyton lassítani kell a mozgást, és ez sok energiába kerül. Nem beszélve arról, hogy ezen a terepen elképzelhetetlen a monoton futómozgás. A sziklák, mélyedések, bedőlt fák miatt nem egyenletes a lépéshossz, és mivel minden lépésben benne van a sérülés veszélye, folyamatosan koncentrálnod kell. Így könnyen elfáradhatsz fejben is.” Az ultrafutásokon megszokott, hogy a résztvevőknek túlélőcsomagot kell vinniük. A mobiltelefon mellett itt legalább két liter folyadékot kellett a csomagba tenni, mert a sziklás hegyek között alig találni természetes vízforrást.

Voltak frissítőpontok is, de nem mindig ott, ahol az itiner jelezte. A hosszú távokon létszükséglet állandó táplálék- és folyadékbevitel, ennek elrontása a verseny feladásához is vezethet. Lőrincz meg is érzett egy kései frissítést, kiesett a ritmusból, és nehezen rázódott vissza.

Lőrincz folyamatosan egyre feljebb lépett, sorra fogta meg ellenfeleit, hagyott le kisebb csoportokat, a táv felétől már magányosan futott a hatodik helyen. A futó szerint ez nem akkora baj, a hosszú távok sokkal inkább a befelé figyelésről szólnak, mint az ellenfelek méregetéséről.

Németh Csaba végig az élbolyban futott, holtpontja sem volt. Az emelkedőket ő bírta a legjobban, azokon egy kicsit mindig sikerült meglógnia. A táv második, lejtősebb felén azonban a helyismerettel rendelkező ellenfelei voltak jobbak, a versenyt végül megnyerő Zigor Iturrieta is itt lépett el tőle. Németh a második helyet megőrizte, és 13 óra 38 perc futás után ért célba.

A futók itthon készültek az ultramaratonra, állítják, szuper futóterepeink vannak. Az ottani magassági viszonyok még nem is voltak nagyon szokatlanok, de olyan sziklás terep sehol sincs Magyarországon. Ezt az ellenfelek is tudják, és ezért is értékelik nagyra a "laposból" érkező magyarok eredményeit.

Németh Csaba májusban Japánban a Fuji körül fut egy 160 kilométeres versenyen, júliusban Olaszországban, Lavaredóban versenyeznek egy hegyi ultramaratonon.