Csak aranynál sírok, kétszer sikerült is

Kozák Danuta nem tesz különbséget aranyai között, az egyéni siker minden versenyző álma, csapatban pedig különleges boldogság megélni egy ekkora sikert.

„Ha örömömben sírok, jól állnak a könnyek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire meghatódom, de egyszer megfogadtam, sírni csak az olimpiai dobogó tetején fogok. Kétszer is sikerült, szerencsére."  

„Egyik arany sem volt fogcsikorgatóan nehéz. Azt hiszem, mindkét döntőt tökéletes pályával nyertük, nyertem meg. A négyessel a rajtunk volt az, amivel megalapoztuk ezt a győzelmet. Rengeteget gyakoroltuk Szolnokon a rajtot, és igazából az ellenfeleink nem tudtak mit kezdeni vele. Az egyesben tényleg nagyon összeszedett voltam, pedig a döntő előtt nem volt felhőtlen éjszakám. A négyes sikere után hajnalban felébredtem, és még kavarogtam bennem a képek a győzelmünkről és az előttem álló feladatról."

Az egyes döntőben az ukrán Inna Oszipenko-Radomszka tartotta vele a lépést. Kozák nem tart tőle. „Most sem féltem tőle, bár az igazat megvallva nem láttam, hol áll a versenyben. Egyszerűen csak tettem a dolgomat a fináléban, próbáltam tartani magamat az előre megbeszélt taktikához, hogy a szokásosnál előbb nyissam meg a hajrámat. Azt is tettem, és ez egyértelműen bejött."

„Kétszeres olimpiai bajnokként elég nyüzsgős, zajos az élet, hiszen sok felkérésnek, interjúnak kell megfelelni, bár szerintem hamarosan lecseng ez a londoni őrület is, és jön a pihenés, jó sok idő jut a barátomra és a családomra. Az edzőm, Csipes Feri nagyon rendes volt, az olimpia után csak annyit mondott: januárig senkit sem akar látni a vízitelepen."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!