Tizennégy éves is felnőtt súlyemelőbajnok lett, a sportág tetszhalott

A kecskeméti ob legfiatalabb bajnoka a 14 éves Árvai Cintia Andrea lett, aki az 53 kilósok között nyert. A 48 kilósoknál a 16 éves Varga Virág Zsóka lett első. A férfiaknál, vagy inkább a fiúknál is szereztek tinik aranyakat: 56 kilóban a 15 éves Orsós Richárd, 62 kilóban a 16 éves Dúl Ádám.

A másik véglet Nagy Noel bajnoki címe, aki a 77 kilósoknál 46 évesen védte meg a címét. A férfi 105 kilóban pedig a szövetségi kapitány, elvileg már nem aktív, 37 éves Gyurkovics Ferenc nyert nagy fölénnyel, 85 kilóval.

Az ő eredménye is jelzi, hogy a mezőny nem volt túl erős és túlzottan nagy sem. A 15 különböző súlycsoportban összesen 88-an indultak az eredménylista szerint, volt olyan kategória, ahol csak négyen léptek dobogóra.

Egy edző az idei eredményeket megnézve azt mondta,

A Magyar Súlyemelő Szövetség (MSSZ) mostani vezetését korábban lemondásra felszólító Nagy Ákos az ob előtt a nevezési lista alapján egy szakmai elemzést tett közzé. A 65 férfi nevező között a nevezési eredmények alapján csak nyolc első osztályú emelőt talált, 18 másodosztályút, 32 harmadosztályút és hat olyat, akit az MSSZ rendszere alapján nem is lehetett minősíteni. Még inkább szégyenletesnek találta azt, hogy az ob eleve nem túl erős nevezési szintjét 14-en el sem érték, mégsem utasították el őket. A nőknél is hasonlóan alakultak a számok, hét első osztályú mellett kilenc másod-, 14 harmadosztályú nevezett, négyen pedig a szint alatt maradtak.

Az ob-n valamivel több induló is lehetett volna, de az MSSZ éppen Nagyék klubját, a Tatabányai SC-t (TSC) tiltotta el a versenyzéstől. Az MSSZ szerint azért, mert a klub nem fizette meg tartozását a szövetségnek, a TSC viszont jogilag azt vezette le, hogy nem kell fizetniük.

Athén óta tart a lejtmenet

Arról megoszlanak a vélemények, hogy mikor kezdett el kiüresedni a magyar súlyemelés. Többen úgy vélik, hogy a 2004-es athéni doppingbotránnyal (a ma szövetségi kapitányként dolgozó Gyurkovics Ferenctől vették el az ezüstérmét tiltott szer miatt) került lejtmenetre a sportág. De egy nekünk nyilatkozó, nevét nem vállaló edző azt mondta, az utánpótlásba ez a hatás nem szűrődött le, csak később tűntek el a tehetségek.

„2008 után vált súlyosabbá a helyzet, mert a most is hivatalban lévő elnökség pozícióharcokba kezdett, és a szakmai kérdések nem kaptak hangsúlyt." Így a kevés pénzből élő sportágban nem jutott elég anyagi forrás azokra a versenyzőkre, akikben fantázia volt. Egy darabig egyesületi, családi támogatásból próbálkoztak magasabb szintre jutni ezek az emelők, de pár év alatt motivációjukat veszítették, családi és gazdasági okokból felhagytak a súlyemeléssel.

Ezt erősítette meg Dobos Imre, a Magyar Súlyemelő Szövetség elnöke is, aki nem tartja meglepőnek a tinik sikerét. „Megváltozott a struktúra, ösztöndíj-lehetőség már nincsen, a Gerevich Alapítványtól már nem jön pénz, ameddig a család támogat, úgy 18-21 éves korukig, addig versenyeznek az emelők."

Ami a legfőbb gond, hogy nem nagyon látszik, kik léphetnének a helyükre, mert a sportágnak nincs igazi utánpótlás-nevelési programja. Egy hazai első osztályú súlyemelő kinevelésére nyolc-tíz évre van szükség, a nemzetközi szinthez még két-háromra. Nagyjából ennyi idővel van elmaradva a magyar súlyemelés is. „Ha megnéznénk a súlyemelés korfáját, kiderül, hogy komplett generációk hiányoznak, Athén óta is fel kellett volna nőnie egynek. Tavaly az ifjúsági ob-n a lányok hét súlycsoportjában összesen nyolc versenyző volt, ez is sokat elmond a sportágunk helyzetéről" – mondta Nagy.

Dobos is látja, hogy a lepukkant edzőtermek, igénytelen eszközök nem igazán vonzók, amikor egy fitneszteremben bárki jobb feltételek között edzhet. Azért is van nehéz helyzetben a sportág, mert nincsenek saját létesítményeik.

Se gyerek, se edző

A nagy számok törvénye alapján, 50-60 gyerekből lesz egy valamirevaló versenyző, de ma nincs nagyon válogatási lehetőség, minden edzőterembe tévedt fiúnak vagy lánynak örülnek. A kevés igazolt emelő pedig nem garantálhatja a nagy eredményeket. A szövetség saját statisztikája szerint az első félévben összesen, gyerektől felnőtt kategóriáig 475 olyan súlyemelő volt, aki elindult valamelyik versenyükön. „Ma itthon hivatalosan 38 klub van, de ezek egy része fantomként, egy-két versenyzővel működik, ahol tízen vannak, már jónak számít.

Hogyan beszélhetünk országos sportági szakszövetségről, amelynek nincsen országos lefedettsége? Siralomház, ami itt van. Csíráját sem látom, hogy mitől változna is valami, a mostani vezetés újra és újra ugyanazt csinálja, de mégis más eredményt vár.” 

A magyar szövetséget a nemzetközi szövetség (IWF) elnöke, Aján Tamás is kritizálta a tavalyi vb után. „Az elmúlt három-négy évben a magyar súlyemelés lefelé menő pályán mozog. Képtelen vagyok megérteni, miért nem tud a Magyar Súlyemelő Szövetség olyan helyzetet teremteni, hogy legalább megközelítsük a nemzetközi szintet. Még mindig a régi megbízható versenyzők hozzák a legjobb eredményeket, akik tíz-tizenöt éve vannak a világ élvonalában, most is rájuk számítunk. Nem szeretnék senkit személy szerint bírálni, de ez, ami most van, elfogadhatatlan."

Dobos elmondta, évente nagyjából 100 millió forintból gazdálkodik a szövetség, amivel a látványsportágakkal nem vehetik fel a versenyt, nincs nagy mozgásterük a pénz elköltésében: edzőtáborokra, a válogatott versenyeztetésére, súlyzókészletekre tudnak adni, de emelők menedzselésére és kinevelésére már nem. Az MSSZ próbál változtatni, Dobos elmondása szerint egy életpályamodellt alkottak, amit a sportállamtitkársággal egyeztetnek. A programba 30 versenyzőt vonnának be, akik legalább havi nettó 200 ezer forintot kapnának. Úgy vélik, ennyi pénz már vonzó lehet a sportágban maradásra. Ezek azonban még csak tervek.

Az egyik edző azt mondta, hogy motiválni is nehéz az utánpótlást, mert nincs sok versenyzési lehetőségük. „Ha kevés is az induló, a gyereket nem érdekelné más, csak az, hogy ott lóg az érem a nyakában."

„Az utánpótlásban még olykor vannak jó eredményeink (tavaly Holló Szilárd a serdülő Eb-n nyert három ezüstöt, Soóky Gergely U23-asként lett Európa-bajnok), de ahogy az én példám is mutatta, az aktuális utánpótlássikerek semmiféle garanciát nem adnak, attól még nem jutunk ki az olimpiára" – mondta Nagy, aki kétszeres junior világbajnok volt.

A sportágban dolgozók úgy vélik, csak akkor tömegesíthető a súlyemelés, ha meggyőzik a testnevelő tanárokat, hogy küldjék hozzájuk a gyerekeket. Nincsenek könnyű helyzetben, erős a verseny, mert azt látják, hogy a nagyobb sportágak, mint például a futball, dzsúdó, atlétika hazai szövetségei jó pénzekkel vonták be a testnevelőket országos programjaikba. De ha hirtelen ömleni kezdenének a gyerekek a súlyemelésbe, azzal is nehezen bírnának, mert alig találni szakembert az országban. A képzésben is évtizedes lemaradásban vagyunk, állította több edző is.

Ha Budapest 2024-ben olimpiát rendezne, már most látni kéne, kik azok a fiatalok, akik ott sikerrel szerepelhetnének, mert a most 31 éves Nagy Péterben már nem biztos, hogy benne van még két olimpia.