A biztosítással csaló kosarasok sehol sincsenek a hokisok főnökéhez képest

2021 MVP-je

Jelöltek: Nikola Jokics (NBA, Denver Nuggets), Tom Brady (NFL, Tampa Bay Buccaneers), Kyle Beach (NHL)

Nikola Jokics, a Denver Nuggets szerb centere fantasztikus alapszakaszt produkált az előző idényben, és teljesen megérdemelten kapta meg az igazi MVP-díjat. A rájátszás aztán nem jött össze a coloradói csapatnak, amely nem bírta el Jamal Murray hiányát, és bizony az idei szezont is döcögősen kezdte. 

A játékosok hatékonyságát mérő PER-kategóriában 32,83-as értékkel áll, a csúcsot Giannis Antetokounmpo tartja 31,94-gyel, de például ami a „Box +/-” statisztikát illeti (ami nagyon leegyszerűsítve az adott játékosnak a csapat játékához hozzáadott teljesítményét méri), abban jelenleg 13,31 az értéke, ami szintén minden idők legmagasabb száma. Ha ezeket lebontjuk támadó és védezező oldalra, akkor előbbiben toronymagasan vezet, utóbbiban pedig Draymond Green mögött hajszálnyival lemaradva második a ligában. Azaz egészen kivételes, amit Jokicstól 2021-ben láthattunk, legyen szó télről, tavaszról vagy őszről.

Ha egyszer készül egy remake a „Benjamin Button különös élete” című filmből, akkor az nyugodtan végigkövethetné Tom Brady történetét. A Tampa Bay Buccaneers irányítója tavaly 20 év után elhagyta a New England Patriotsot, majd első évében Super Bowlba vezette új csapatát, aztán meg is nyerte a finálét. Sőt, begyűjtötte ötödik SB MVP-címét, aztán az idei alapszakaszban, immáron 44 évesen a legszebb napjait idézve játszik. Bár nála azt is nehéz definiálni, hogy melyek voltak a legszebb napjai, esetleg nem most éli-e. 

Lehet, hogy mindketten folyamatosan írják a történelmet, de egyikük sem tett annyit, mint Kyle Beach. A jelenleg a német harmadosztályban jégkorongozó kanadai fiatalember kiállt a nyilvánosság elé, és egy idő után a nevét vállalva számolt be arról, hogy 2010-ben a Chicago Blackhawks fiataljaként mit kellett átélnie, ahol szexuális erőszak áldozata lett. Beach cselekedete után elindult egy hullám, a klubvezetésen belül néhány fej is lehullott, ugyanakkor az NHL igencsak hatékony szerecsenmosdatást vitt végig az ügy kirobbanása után. De erről majd később, mert itt most az a fontos, amit Beach tett. 11 év elteltével összeszedte a bátorságát, hogy igazságot követeljen magának, változásokat érjen el, és a lehető legtöbb, jövőbeni potenciális esetet megakadályozza. Az ő története jócskán túlnő a sporton és az amerikai ligákon, éppen ezért ő 2021 MVP-je.

2021 negatív szereplője

Jelöltek: 18 ex-NBA-játékos, Jon Gruden (NFL, Las Vegas Raiders), Gary Bettman (NHL)

Nagy a verseny ebben a nem túl nívós kategóriában, ráadásul a kosarasok csoportosan indulnak. Októberben ugyanis 18 korábbi NBA-játékost állítottak elő biztosítási csalás gyanújával, akik különböző hamis dokumentumokkal próbáltak meg pénzt kicsalni az NBA-től. A ligának ugyanis karrieren túlnyúló az egészségbiztosítási programja (azok számára, akik legalább három évet töltöttek el az NBA-ben) ezt akarta kihasználni utólag gyártott hamis számlákkal a 18 vádlott. Ötletgazdaként Terrence Williamst nevezte meg a New York-i bíróság, akit 2009-ben a New Jersey Nets az első körben draftolt, ám végül egy jó éven kívül nem sok sót evett meg az NBA-ben.

A gyanúsítottak között olyan nevek szerepelnek, mint például Glen „Big Baby” Davis, Tony Allen (ők ketten fontos emberei voltak a 2008-ban bajnoki címet nyerő Boston Celticsnek), Darius Miles, Shannon Brown, vagy éppen Sebastian Telfair. Utóbbit azóta felmentették, a legtöbben viszont akár 20 évig terjedő börtönbüntetést is kaphatnak bűnszervezetben elkövetett csalásért, aminek az értéke egyébként körülbelül 4 millió dollárra rúg.

Szintén október jelentette a végállomást Jon Grudennek, a Las Vegas Raiders vezetőedzőjének, már ami a karrierjét illeti. Az NFL a Washington Football Teamnél folytatott nyomozás közben akadt rá olyan e-mailekre, amiket Gruden még az ESPN szakértőjeként küldött a fővárosiak korábbi elnökének.

Az e-mailek nyilvánosságra kerülése után meg sem várta, hogy kirúgják, önként lemondott, pedig már úgy tűnt, hogy kezd beérni a Raidersnél elvégzett munkájának gyümölcse. Ezekkel a megnyilvánulásokkal viszont garantáltan kikerült az NFL-ből.

Gary Bettman, az NHL első embere tehetett volna azért, hogy kicsit jobbá varázsolja saját ligáját, beállhatott volna egy olyan folyamat élére, amivel példát mutathatna az egész sportvilágnak. Ő azonban nem Kyle Beach, hanem a Chicago Blackhawkst választotta, és mindent elkövet azért, hogy szőnyeg alá söpörje az év legnagyobb amerikai sportbotrányát. A hallgatás bűn, ő pedig egyértelműen bűnös, és azzal, hogy látszatintézkedéseken kívül semmit nem csinált, csak legimitálta azt, ami Beachcsel történt. A kizárólag a profitot szem előtt tartó tulajdonosok számára ő a tökéletes komisszár, hiszen csakis a főnökei érdekeit nézi, éppen ezért az állása is teljes biztonságban van annak ellenére, hogy asszisztál az emberek tönkremenéséhez.

Az év legnagyobb egyéni teljesítménye

Jelötek: Giannis Antetokounmpo (NBA, Milwaukee Bucks), Justin Tucker (NFL, Baltimore Ravens), Connor McDavid (NHL, Edmonton Oilers)

Itt nemcsak a három liga különbözteti meg a három indulót, hanem a produktumok jellege is, mivel az egyik jelölt egy meccsen alkotott kimagaslót, a másik egy mozdulattal bődületes rekordot állított fel, a harmadik pedig a teljes naptári év alatt játszott úgy, amire évtizedek óta nem volt példa.

Giannis Antetokounmpo immáron vitathatatlanul a legnagyobb kiválóságok közé ért, hiszen egyéni díjai mellé a Larry O'Brien-trófea is bekerült a rezüméjébe. A 2021-es NBA-döntő hatodik meccsén ritkán látható módon dominált, mindössze hetedik játékosként sikerült 50 pontot dobnia a finálé egyik mérkőzésén.

A negyedik negyedre egállal fordult a Milwaukee Bucks és a Phoenix Suns, a Greek Freak pedig a záró játékrészben 13 pontot pakolt a közösbe. Nagyban neki köszönhetően a Bucks a lefújást követően története második bajnoki címét ünnepelhette, őt pedig természetesen a döntő legjobbjának is megválasztották.

Justin Tuckerről, a Baltimore Ravens kickeréről mindenki tudja, hogy ő az NFL legjobb rúgója, ez gyakorlatilag tény. 

Annyira automatikus, mintha gép lenne, döntő helyzetekben is higgadt tud maradni, rendkívül pontos és a lába is erős. Azt azonban eddig nem mondhatta el magáról a 2012 óta profiskodó Tucker, hogy ő tartja a leghosszabb mezőnygól rekordját.
Egészen 2021. szeptember 26-ig. Aznap a Detroit Lions 16–14-re vezetett a Ravens ellen, mindössze három másodperccel a vége előtt. Tuckernek úgy kellett odaállnia a 66 yardos rúgáshoz, hogy ha nem dönt rekordot, akkor csapata kikap. A labda aztán a keresztléc segítségével bepattant, ő pedig nemcsak megnyerte a meccset a Baltimore-nak, hanem átadta a múltnak a 64 yardos csúcsot is. (Meccsnyerő rúgásból pedig 63 volt az addigi leghosszabb.)

Connor McDavid annyiban hasonlít Tuckerre, hogy nem nagyon lehet megkérdőjelezni, jelenleg ő a legjobb a világon abban, amit csinál. Ez pedig a jégkorong. Az Edmonton Oilers 24 éves szupersztárja a 2021-es, 56 meccsre rövidített alapszakaszban is átlépte a 100 pontos határt, 105-tel végzett, ami döbbenetes, 1,875-os pont/meccs átlag. Összehasonlításképp: 1994–95-ben és 2012–13-ban is rövidebb, 48 meccses idényt játszottak bérvita miatt, előbbiben Jaromír Jágr 70-nel, utóbbiban Martin St. Louis 60-nal lett pontkirály. 

Erre pedig 1995–96 óta nem volt példa, akkor Mario Lemieux 161-et kapart össze. Az NHL történetében 5 játékos ért el legalább 150 pontot egy szezonban: Lemieux, Wayne Gretzky, Phil Esposito, Bernie Nicholls és Steve Yzerman. Valamilyen szinten most McDavid is csatlakozott ehhez a klubhoz.

De ez inkább csak matematikai bűvészkedés, míg Tucker field goalja tényleg „csak” egy mozdulatsor. Nyilván nem kisebbíteni szeretnénk az érdemeiket, de Antetokounmpo a döntő utolsó meccsén nyújtott zseniális játékot, ezért övé az év teljesítménye.

Az év meccse

Jelöltek: Green Bay Packers–Tampa Bay Buccaneers NFC-döntő; Brooklyn Nets–Milwaukee Bucks NBA Keleti főcsoport-elődöntő, 7. meccs; Montréal Canadiens–Vegas Golden Knights NHL-elődöntő, 6. meccs

2020 előtt még sosem találkozott az NFL rájátszásában a két irányítóklasszis, Tom Brady és Aaron Rodgers. Aztán ez is eljött, amikor a Green Bay Packers a Tampa Bay Buccaneerst fogadta az NFC döntőjében. A meccset hasonlóan kezdték a felek, de az első félidő végén, 14–10-es hátrányban Rodgers – aki az alapaszakasz MVP-je lett – eladta a labdát, ebből pedig később Brady egy demoralizáló TD-passzt osztott ki Scotty Millernek az utolsó playben. A második félidőben viszont Brady szenvedett, 28–17 után háromszor is eladta a labdát, viszont a Bucs védelme állta a sarat és ezekből csak egyszer engedett touchdownt. Ryan Succop kevesebb mint 5 perccel a vége előtt 31–23-ra növelte a Tampa előnyét, majd a Packers két és fél perc alatt eljutott ellenfele nyolcyardosáig. 

A maradék időt aztán lepörgette a Buccaneers és bejutott a Super Bowlba, Aaron Rodgers pedig annyira bepipult, hogy hetekig szóba sem állt a klubvezetéssel.

Gigászok csatáját hozta az NBA keleti rájátszásának második körének slágerpárosítása, a Brooklyn–Milwaukee csata. Aztán két meccs után 2–0-ra vezetett a Nets, ráadásul a másodikat 39 ponttal nyerték Kevin Duranték, azaz a párharc alulmúlta a várakozásokat. De a Bucks magára talált, a következő négy meccsből hármat megnyert és kiharcolta a mindent eldöntő, hetedik találkozót. Az pedig rendkívül szorosan alakult végig, egyik csapat sem vezetett 10 pontnál többen, 20-szor változott a vezető csapat kiléte és 10-szer volt az állás döntetlen.

15 éve nem volt arra példa, hogy egy hetedik meccs hosszabbításba torkolljon, de ez a rangadó megérdemelte. Ott viszont már csak két pontra futotta a Kyrie Irvinget nélkülöző Netstől, míg a Bucks hatot szerzett, azaz a Milwaukee 115–111-re nyert Brooklynban, és továbbjutott a főcsoportdöntőbe.

Szintén ráadás döntött az NHL elődöntőjében, a Vegas Golden Knights és a Montréal Canadiens ütközetének 6. mérkőzésén. Igaz, a harmadikon és a negyediken is, azaz mindhárom montréali meccsen túlórázni kellett. A pandémia miatt megbuherált lebonyolítás lehetővé tette, hogy már az elődöntőben összecsapjon egy keleti és egy nyugati alakult, előbbi ráadásul meseszerű menetelésben volt akkor. A hatodik meccset 3–2-es összetettbeli előnnyel várták, aminek a rendes játékideje 2–2-es eredménnyel zárult. Carey Price ekkor is szenzációsan védett, és ahogy az egész széria alatt, úgy ezen a mérkőzésen is megbabonázta a vegasiakat, akik egyre frusztráltabbá váltak. 

Kanada 10 évet várt arra, hogy újra legyen csapata a fináléban, ez a sorozat megszakadt, az 1993 óta tartó kupaínség viszont nem, a nagydöntőben a címvédő Tampa 4–1-es összesítéssel bizonyult jobbnak.

A végig kiélezett harc, a star power és a millimétereken múló végkimenetel miatt ez a díj az NBA-hez kerül.

Az év visszavonulói

Jelöltek: Pau Gasol (NBA), Drew Brees (NFL), Pekka Rinne (NHL)

Ezt sajnos nem lehet megúszni, minden évben el kell köszönnünk olyan legendáktól, akik vastagon beírták a nevüket az adott liga történelemkönyvébe.

Pau Gasol az NBA-t már korábban otthagyta, aztán egy évet még lehúzott Barcelonában, de idén végleg befejezte. Úgy fogunk rá emlékezni, mint minden idők egyik legjobb európai játékosára, aki a Memphis Grizzliest felhelyezte a térképre, aztán a Los Angeles Lakersnél Kobe Bryant tökéletes szárnysegédjévé vált. Ne legyen kétségünk afelől, hogy nélküle nincs 2009-es és 2010-es bajnoki cím, és bár mindkétszer Bryant lett a döntő MVP-je, Gasol azért mindig ott volt, ha a Fekete Mambának éppen nem ment. Megfordult még Chicagóban, San Antonióban, Milwaukee-ban és Portlandben, igaz, ott már csak papíron. 

Az NBA-ben hatszor játszott az All Star-gálán, négyszer bekerült az NBA valamelyik álomötösébe, 2002-ben pedig ö lett az év újonca. Fantasztikus karriert tudhat maga mögött a spanyol, de inkább az európai új generáció egyik példaképe.

2021-ben elképesztően sok NFL-ikon hagyta abba hivatalosan is a játékot. Csak felsorolunk pár nevet: Adam Vinatieri, Philip Rivers, Julian Edelman, LeSean McCoy, Thomas Davis, Jason Witten másodszor is, vagy éppen a Pouncey ikrek. De még ebből a sorból is kiemelkedik minden idők egyik legjobb irányítója, Drew Brees. 

Így is marad még pár csúcs, amit talán soha nem vesznek el tőle, és amellett, hogy mennyire fantasztikus QB volt, még annál is példaértékűbb ember. Nem túlzás azt állítani, hogy New Orleans város történetének egyik legfontosabb személye. Az mondjuk kimeríti a blaszfémia fogalmát, hogy sosem nyert MVP-címet az alapszakaszban, de legalább a Super Bowlban összejött neki. Az egyéni elismerések helyett úgyis az eredményei és számai beszélnek az ő esetében, amik tényleg a legeslegfelső polcra helyezik őt az NFL történetében.

Talán nem akkora név, mint a fent említettek, de számított annyit egy klubnak, mint Pau Gasol a Memphisnek vagy Brees New Orleansnek. Ő Pekka Rinne, a Nashville Predators egykori finn kapusa. Egész NHL-es pályafutása során a Ragadozókat erősítette, akiket 2017-ben a Stanley-kupa döntőjéig vezetett. Egy évvel később pedig kiérdemelte a liga legjobb kapusának járó Vezina-trófeát, idén pedig úgy vonult vissza, hogy elnyerte a legnagyszerűbb karaktereknek járó King Clancy-trófeát. Utolsó mérkőzése rendkívül emlékezetesre sikerült: noha a 2021-es idényben már csak honfitársa, Juuse Saros cseréjeként számítottak rá, az alapszakaszt lezáró meccset mégis ő kapta meg. 

Habár akkor még nem volt hivatalos, hogy ezzel fog elköszönni, a csapattársak és a közönség is tudta, különleges az alkalom, ezért pont olyan bánásmódban részesült a dudaszó után, amilyet egy búcsúzó klubikon megérdemel.

Noha mindhárman saját sportjuk kiemelkedő alakjai voltak, Drew Breest mégis elkülöníti az eredménylistája. De persze ez a leginkább szubjektív díj, hiszen abban nem lehet eredményt hirdetni, hogy kinek ki fog a leginkább hiányozni.

(Borítókép: Gary Bettman, az NHL komisszárja. Fotó: Bruce Bennett/Getty Images.)