Putyin azokkal szúr ki igazán, akik eddig a kedvencei voltak

A „különleges hadművelet” időzítése aligha volt véletlen. Négy nappal korábban, 2022. február 20-án ért véget Pekingben a téli olimpia, Putyin pedig természetesen nem akart bármilyen árnyékot vetni honfitársai szereplésére, ezzel is nyilvánvalóvá tette, hogy számára mennyire fontos a sport. Ha ezt bárki összeesküvés-elméletnek véli, azok számára egy emlékeztető: 2014-ben az otthon, Szocsiban rendezett téli ötkarikás játékok záróceremóniájának napján történt meg a Krím félsziget végleges annektálása. Ez azonban a tavaly elkezdődött eseményekhez képest semekkora visszhangot nem váltott ki. Mást ne mondjunk, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nem vonta meg Oroszországtól a 2018-as világbajnokság rendezési jogát.

Sorra hozták a kizárásokról szóló döntéseket

2022. február 24-én a világ még igyekezett magához térni az első sokktól, de néhány sportszervezet, mint például a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), már aznap háborút elítélő nyilatkozatot adott ki. 

Az első visszhangos gyakorlati döntések között szerepelt, amikor március 3-án, egy nappal a téli paralimpia kezdete előtt a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság kitiltotta a két nemzet atlétáit a viadalról.

A FIFA és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) négy nappal a háború kirobbanása után, február 28-án szabta ki a büntetést. Előbbi ugyan nyitva hagyott egy kiskaput „független zászló” jeligére, de a katari világbajnokság pótselejtezőjére készülő (ahol az oroszok is érdekeltek voltak) lengyel, svéd és cseh szövetség totális bojkottal fenyegetett, úgyhogy Gianni Infantinónak be kellett adnia a derekát, és végül kizárta az orosz válogatottat.

Az UEFA is nehéz helyzetbe került, hiszen amíg az egyik kezével békéért és igazságért kalimpált, addig a másikat a Gazprom elé tartotta pénzért. Az orosz állami kézben lévő vállalat a Bajnokok Ligája egyik főszponzora, ami kulcsszerepet játszott abban, hogy a szervezet Szentpétervárnak ítélje oda a 2022-es BL-döntőt. 

Az Orosz Labdarúgó-szövetség és az érintett klubok a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnál fellebbeztek a döntések ellen, de ezt a CAS júliusban elutasította.

Ez is egyfajta háború

A Gazprom egyébként nemcsak az UEFA-t veszítette el, mint partnert, hanem a Schalke 04 futballcsapatot is, amelynek addig főtámogatója volt. A német klub viszont az aktuális helyzetre hivatkozva azonnali hatállyal megszüntette az együttműködést.

A majdhogynem globális összefogás és szolidaritási kampány a sportban is felpörgette az eseményeket. Egyre-másra érkeztek a határozatok a sportági világszövetségektől az orosz és belorusz sportolókat és/vagy csapatokat érintő szankciókról. Március 11-én Thomas Bach, a NOB első embere ismét felhívást tett közzé, megerősítve korábbi mondandóját, miszerint semmilyen viadalt nem lenne szabad megrendezni a két agresszor állam területén, versenyzőiket pedig ki kell tiltani vagy maximum semleges színekben szabad engedélyt adni számukra a részvételre. A dolgok jelenlegi állása szerint a 2024-es párizsi olimpia is nélkülük kerülhet megrendezésre. Bár ez még képlékeny és manapság talán a legkényesebb sporttéma, de térjünk vissza a kronológiánkhoz.

Ekkorra már túl voltunk az első idevágó botrányon, március 6-án a dohai tornászvilágkupán az orosz Ivan Kuljak a háborús jelképpé váló Z-vel a ruháján lépett fel a dobogó harmadik fokára – pedig közvetlen mellette, a pódium legfelsőn az ukrán Ilja Kovtun állt…

Természetesen akadtak olyan orosz sportolók is, akik elítélték a háborút. Fjodor Szmolov, a Szpartak Moszkva és az orosz labdarúgó-válogatott alapembere már február 24-én közzétett egy posztot, amiben békéért kiáltott, másnap Andrej Rubljov egy győztes teniszmeccs után írta alá a kamerát azzal a szöveggel, hogy „No war please”.

Hasonló üzenetet közvetített Rubljov honfi- és sporttársa, Danyiil Medvegyev, aki pont a háború kirobbanásának napján vette át a világelsőséget a férfi teniszezők ranglistáján.

És bár a WTA, valamint az ATP sem hozott elmarasztaló döntést az érintett országok sportolóival kapcsolatban, a Roland Garros és a US Open szervezői csak független színekben engedték őket versenyezni, Wimbledonból viszont kitiltották az orosz és belorusz teniszezőket.

De nem csak ők kampányoltak a háború ellen: a legendás Garri Kaszparov márciusban őrült diktátornak nevezte Putyint, az észak-amerikai profi jégkorongligában (NHL) játszó Nyikita Zadorov pedig szintén a „különleges hadművelet” beszüntetését szorgalmazta.

Fagyos viszonyok a sportvilágban

Ha már jégkorong: Putyin kedvenc sportjának világszövetsége, az IIHF is kitiltotta az orosz, valamint a belorusz sportolókat a világeseményekről, többek között a 2022-es A csoportos világbajnokságról. 

Putyin legfőbb washingtoni szövetségese, a Capitals legendás jégkorongozója, Alekszandr Ovecskin meglehetősen ködös nyilatkozatot adott a háború első óráiban, azóta viszont hallgat.

Az NHL sem vitte túlzásba a szankciókat, mindössze annyit helyezett kilátásba, hogy friss Stanley-kupa-győztes orosz játékosok nem vihetik haza a patinás serleget. Ez mindössze egy hokist érintett, a Colorado Avalanche szélsőjét, Valerij Nicsuskint. A nem túl kemény bánásmód több kiválóság zsebében is kinyitotta a bicskát. Közülük a leghangosabb a cseh Dominik Hásek, minden idők egyik legjobb kapusa, aki folyamatosan kritizálja Gary Bettmant, az NHL komisszárját és lépéseket sürget tőle.

És még mindig jégkorong: az ukrán válogatott a divízió I/B világbajnokságon volt érdekelt tavaly, ám erre nem tudott megfelelő helyszínen felkészülni. Egész addig, amíg a magyar szövetség és a DVTK Jegesmedvék közös összefogás keretében be nem fogadta a szomszédos nemzeti csapatot.

Nemcsak a jégkorongozók gesztusát lehet megemlíteni: a Magyar Úszószövetség az ukrán korosztályos úszóválogatott 23 tagját látta vendégül, míg a Mol Fehérvár korábbi futballistája, Ivan Petrjak nyolc ukrán menekültnek adott otthont márciusban. 

Ezenfelül a budapesti ukrán nagykövet is felszólította a Ferencvárost, hogy menessze Szanyiszlav Csercseszovot. Az orosz szakvezető azonban maradhatott a helyén, és bajnoki címig vezette a zöld-fehéreket, akikkel bravúros őszi menetelés után most az Európa-liga nyolcaddöntőjére készül.

A futball világában nemcsak az orosz csapatok és válogatottak kizárása kavarta fel az állóvizet, hanem a Chelsea sorsa is, amely addig az orosz milliárdos, Roman Abramovics kezében volt. Az oligarcha vagyonát az invázió kezdetekor befagyasztotta az angol kormány, őt pedig kizárták a londoni klub igazgatótanácsából. Nem maradt más választása, mint eladni a csapatot, márciusban pedig „meg is hirdette”. 

Természetesen a topligákban is kiálltak Ukrajna mellett: a Premier League-ben több csapat és játékos is a béke mellett demonstrált, a spanyol La Liga közvetítésében pedig az eredményjelző mellett tűnt fel vagy az ukrán zászló, vagy valamilyen, a háború befejezésére felszólító üzenet.

Putyinnak a szeme sem rezdül

A többi labdasport berkein belül sem maradt el a retorzió: a Nemzetközi Röplabda-szövetség (FIVB) kizárta a két országot, valamint elvette az oroszoktól a 2022. augusztusi férfi-vb megrendezését. Az európai szövetség (CEV) hasonló módon járt el, és a kosárlabdázókat is elérte a büntetés: az európai kupasorozatokból kitiltották az orosz csapatokat, többek között a női Euroligából a két óriást, a Jekatyerinburgot és a Kurszkot. 

Szorosan a sportághoz köthető a háború eddigi leghírhedtebb túszcseréje. A Jekatyerinburgból hazafelé utazó amerikai Brittney Grinert a moszkvai reptéren lekapcsolták kábítószer-birtoklás miatt, majd börtönbüntetésre ítélték, aminek meg is kezdte a letöltését. Hónapokig zajlott a tárgyalás Washington és Moszkva között, Putyin pedig végül Grinerért cserébe kicsikarta a Halál kalmárát, Viktor Butot.

Ezzel néhány háborúpárti úszó (például Jevgenyij Rilov) bojkottal történő fenyegetőzése teljesen okafogyottá vált, mivel egyébként is nélkülük rendezték meg a budapesti vizes-világbajnokságot. A szervezet ezenkívül visszavonta tőle a 2014-ben átadott kitüntetését, a Nemzetközi Dzsúdószövetség pedig elvette a fekete öves Putyintól a tiszteletbeli elnöki pozíciót.

Mint szinte minden mást, úgy a Formula–1-et is érintette a háború. Sebastian Vettel az elsők között jelezte, hogy biztosan kihagyja az Orosz Nagydíjat, amit aztán az F1 törölt is a naptárból, és idén sem rendezik meg. Nyikita Mazepin is belebukott a háborúba, hiszen csapata, a Haas szerződést bontott az orosz Uralkalival, amely addig a pilótát is pénzelte.

A felsorolt események kivétel nélkül a háború első egy hónapjára tehetők: a sportszervezetek túlnyomó többsége néhány nap leforgása alatt reagált az orosz offenzívára. Némelyik aztán később módosított ugyan az álláspontján, de akadt olyan is, amely inkább másokra bízta a döntést és csak ötleteket, javaslatokat tett.

A szankciók erősen megosztották a sport világát is. Vannak, akik változatlanul a teljes orosz és belorusz kirekesztés mellett kampányolnak, míg a másik oldalról „a sportolók semmiről sem tehetnek, hagyni kellene őket versenyezni!” hangokat lehet hallani. Putyint mindenesetre úgy tűnik, nem igazán érdekli a retorzió, ami kedvenc játékán, a sporton, valamint abban érintett honfitársain csattan ostorként, Ukrajna lerombolását még a sportnál is fontosabbnak tartja.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin fogadja a 2022-es pekingi téli olimpia orosz érmeseit. Fotó: Kremlin Press Service / Handout / Anadolu Agency / Getty Images)