Fucsovicséknak összejöhet, ami Taróczyéknak sem

KTASR20170205075
2017.02.13. 23:29

A magyar teniszválogatott legyőzte Szlovákiát, és osztályozót játszhat a Davis-kupa világcsoportjáért. Elképesztő magyar bravúr, hiszen a sorozat 117 éves történetében csupán kétszer volt példa arra, hogy a mieink eljutottak a legjobbak közé, de az osztályozót is csak négyszer sikerült kivívni.

A mostani csapattól ez különösen nagy teljesítmény, és hogy miért, annak megértéséhez felelevenítjük a magyar teniszválogatott legdicsőbb korszakait.

A bostoni Longwood Cricket Clubban játszották az első Davis-kupa-döntőt, amelyet az Egyesült Államok nyert meg a Brit-szigetekkel szemben. Akkor, 1900-ban még csak ez a két csapat indult. Az ötlet egy évvel korábban, négy harvardi diák fejéből pattant ki – egyébként ők alkották az első amerikai csapatot is –, aztán meggyőzték az amerikai szövetséget, így 117 éve, augusztus 8–10. között lejátszották a történelmi meccset, megalapozva ezzel a Davis-kupa jövőjét.  

308 bajnokság, 648 díj, mégsem sikerült

A Magyarországon is éledező teniszsport 1924-re került olyan állapotba, hogy egy csapat itthonról is elindulhatott a Davis-kupában. A mieink a korszak nagy magyar bajnokával, Kehrling Bélával próbáltak szerencsét, és ahogy a korabeli sportnapilap írta, a válogatott az „óvilági zónába” kapott besorolást. Dánia volt az első ellenfél. Kehrling Takáts-Grosz Imre és dr. Pétery Jenő társaságában utazott a dán fővárosba, és Kehrling hiába nyert két egyest, a másik két egyes és a páros meccs is elment. Kehrling Béla azzal írta be a nevét a magyar sporttörténelembe, hogy ő játszotta az első magyar Davis-kupa-mérkőzést.

B251 Tennis 200

Kehrlingről érdemes megjegyezni, hogy szinte nem volt olyan sportág, amelyben ne próbálta volna ki magát: gerelyt hajított, négyszeres futballválogatott volt, asztaliteniszben világbajnokságot nyert, bandy és gyeplabda is szerepelt a repertoárjában. Döbbenetes, de amiben elindult, majdnem mindig meg is nyerte.

Az összes sporttevékenységét beszámítva 308 bajnoki címe volt, 649 díjat nyert. Ha nincs az első világháború, korszakos zseni lehetett volna.

1949-ben Asbóth József vezérletével a belgákat és a franciákat is legyőztük. 1966-ban pedig rekordnézőszámot hozó európai zónanegyeddöntőt játszottunk a britekkel. Húszezer néző volt kíváncsi a népligeti teniszstadionban lejátszott meccsre. A Gulyás István és a nagy győzelmet elérő Szikszai András vezette csapat végül 3-2-re kikapott, de a vendégek egykori legjobb angol játékosa, Bobby Wilson azt mondta a Népsport akkori számában: 

Győztünk, de ilyen kemény küzdelemre éve óta nem kényszerült csapatunk. A következő körben a nyugatnémetek ellen sem lehet ilyen nehéz dolgunk.

Szegény Wilson, akkor még nem tudta, hogy ki fognak kapni 3-2-re, és a zónadöntőig sem jutnak el.

Még a legsikeresebbel sem sikerült a csoda

Következett az open-éra, és magyar teniszsport első komolyabb sikerei. Taróczy Balázs már komoly eredményeket ért el, 1974-ben megnyerte első ATP-tornáját, majd 1976-ban negyeddöntős volt a Roland Garroson. Ugyanabban az évben jött a Davis-kupa történetének addigi legnagyobb magyar sikere, Benyik Jánossal, Szőke Péterrel és természetesen Taróczyval.  Bár ennek a korosztálynak nem jött össze a bravúr, Taróczy minden idők legjobb magyar játékosa lett, 76-19-es győzelmi mutatójával.

1974. július 9. Taróczy Balázs, a Vasas 20 éves teniszezője edzés közben
1974. július 9. Taróczy Balázs, a Vasas 20 éves teniszezője edzés közben
Fotó: MTI

5-0-ra taroltuk le a belgákat, majd ugyanilyen arányban Egyiptomot, a zónadöntőbe jutásért pedig jöttek a csehszlovákok. Nem is akárkikkel, Jan Kodeš és Jiří Hřebec a korszak klasszisjátékosai voltak, és miközben a magyar sport a montreali olimpiára figyelt, a Margitszigeten a szakadó eső miatt csúszó programban Taróczy megverte Kodešt, Szőke viszont kikapott. Aztán a páros is a miénk lett, végül Taróczy Hřebecet is legyőzte három szettben, az utolsó meccset meg a rossz időjárás miatt félbeszakították.

Talán ha nem a Szovjetunió az ellenfél a zónadöntőben, már akkor meglehetett volna az első világcsoport-részvétel. De az is tény, hogy a szovjetek két zseniális grúz teniszezője – Alekszandr Metreveli és Teimuraz Kakulia – ellen nem volt sok esélyünk. Benyik János (aki később kapitányként hős lett) és Taróczy játszotta a két egyest, utóbbi Kakulia elleni sikere volt az egyetlen győzelmünk a meccsen.

Két esztendővel később megint egy lépésre kerültünk az álomtól. Taróczy akkor még nem ért fel a csúcsra (1981-ben és 1985-ben nyert párosban előbb Roland Garrost, majd Wimbledont). A belgák már előre féltek, nem alaptalanul (4-1), majd ragyogó győzelmet arattunk a németek és az olaszok ellen is. És jött a világ akkori egyik legjobb csapata, a végén az elődöntőben búcsúzó svéd válogatott: Kjell Johanson és Björn Borg, ráadásul idegenben. A Taróczy, Szőke páros hozta az egyetlen sikerünket.

Noszály és Krocskó sporttörténelmet írt

Taróczy végül sokáig megdönthetetlennek tűnő 76-19-es győzelmi mutatóval fejezte be a Davis-kupa-karrierjét, mégsem ő, hanem 17 évével minden idők legfiatalabb magyar DK-játékosa, Noszály Sándor írt történelmet. 1993-ban a finnek legyőzése után a britek ellen már a világcsoport volt a tét. Noszály Sándor és Krocskó József is nyerte az egyesét, Noszály Jeremy Bates ellen nyert, aztán a Markovits László, Lányi András duó már nem volt egy súlycsoportban a britekkel. Aztán Krocskó még kikapott, Noszály viszont szenzációs játékkal, három szettben verte Wilkinsont. 

Szeptember 24-től rendezték a sporttörténelmi meccset, amelyen Magyarország nem legyőzte, hanem kiütötte Argentínát. Csodálatos első nap volt, Noszály Guillermo Pérez-Roldánt, Krocskó Alberto Mancinit győzte le három szettben. Aztán Csépai Ferenc kapitány húzott egy merészet: Noszály mellé azt a Nagy Viktort tette, aki akkor a 715. helyen állt az ATP-ranglistán, vereség is lett a vége, de Krocskó így pihenhetett egy napot, hogy aztán Javier Frana ellen történelmet írjon. Négy szettben verte esélyesebb ellenfelét, 2000 néző előtt a Margitszigeten.

Aztán a világcsoportban a kaland már nem sikerült olyan jól. Egy sima, 4-1-es vereség a franciáktól, majd egy ugyanilyen az osztályozón az olaszoktól. Ebből is látszott, milyen hihetetlen bravúr volt az előző évi, hiszen nálunk lényegesen nagyobb és sokkal erősebb tenisznemzetek ellen a tisztes helytállás lehetett a cél. De szerencsére nem kellett sokat várni.

1995-ben megint nekiveselkedtünk. Az első csoportban csak egy meccset kellett játszani, és azon 3-2-re legyőztük a portugálokat. Noszály négyórás drámai csata után kapott ki Coutótól, Krocskó viszont három szettben nyerni tudott Cunha-Silva ellen, és hozta a meccset a Markovits, Köves Gábor páros is. Noszály meg a következő egyes sikerével bebiztosította a továbbjutást. 

Két évvel a britek után egy sokkal nagyobb ellenfél, az addig hússzoros Davis-kupa-bajnok Ausztrália következett, a világ akkori legjobb férfi párosával, a Mark Woodforde, Todd Woodbridge kettőssel, de eljött Budapestre Mark Philippoussis is, aki kétszer játszott Grand Slam-döntőt, legjobbja a világranglistán egy 18. hely volt. 

Noszály egy bukaresti tornával melegített, ahol legyőzte a világ egyik legjobb salakjátékosát, a kétszeres Roland Garros-bajnok Sergi Bruguerát. A Kisstadionban felépített salakpályán Benyik János kapitány, aki Taróczyékkal már majdnem átélt ilyen csodát, örömmel könyvelte el a sorsolás napján, hogy Pat Rafter, a későbbi világelső és kétszeres US Open-bajnok csak a lelátón kap helyet. 

És a magyarok megállították őket. 1-2-ről fordítottunk, az elbukott párosmeccs után az utolsó napon mind a két egyest megnyertük, Noszály Woodbridge-t győzte le 3-2-re, Krocskó pedig a döntő meccsen Philippoussist 3-1-re. Krocskó 2-2 és 4-3 után brékelt, és kiszerválta a meccset. Elképesztő nagy siker volt. Az ausztráloknak meg maradt a keserű valóság, ahogy Philippoussis elmondta a meccs után, ezt a találkozót nem Krocskó nyerte meg, hanem ő vesztette el.

Aztán 1996-os világcsoportban megint a bőrünkön éreztük, milyen távol az elit: 0-5 a csehek ellen és 1-4 az osztályozóban az oroszokkal szemben.

Poraiból éledt újjá a magyar férfi tenisz

Elmaradt a folytatás, és az elmúlt húsz évben nem sikerült komolyabb eredményt elérnie a magyar férfi teniszsportnak. A DK-válogatott többnyire az euro-afrikai zóna II. osztályában sínylődött, majd 2013-ban eljött a mélypont, amikor onnan is kiestünk, és a harmadosztálynál már nem volt lejjebb. Csak feljebb.

2014-ben az örményeket, Liechtensteint és Grúziát is lenulláztuk, egy évvel később a Moldova, Bosznia-Hercegovina és Bulgária elleni sikerekkel már az első osztályba jutottunk. Egy jó sorsolással legyőztük Izraelt, majd hét győzelem után Szlovákia állított meg minket tavaly. Idén sem panaszkodhatunk, csak egyetlen győzelem kellett a világcsoport-playoffért, és ezen visszavágtunk a szlovákoknak

Szeptember közepén élhetünk át újabb csodát, ehhez a következők közül kellene verni valakit: Argentína, Horvátország, Svájc, Csehország, Kanada, Japán, Németország, Oroszország.

Az argentinoknak nyolc top 100-as játékosuk van, de közülük csak az utolsó kettő, Carlos Berlocq (78.) és Guido Pella (80.) játszott az olaszok elleni vesztes meccsen. A németeknél a legjobb Alexander Zverev a 21., de Philipp Kohlschreiber (28.) is az élvonalhoz tartozik.

A csehek legjobbja, Tomás Berdych (12.) már évek óta nem jár Davis-kupa-meccsekre, de így is van még három top százasuk. Nagy meglepetés lenne – még így is, hogy kieshetnek –, ha a két legjobb svájci, Roger Federer és Stanislas Wawrinka vállalná a játékot, a többiek nincsenek a százban, nem véletlen a 0-5 az amerikaiak ellen. Ahogy riportban Fucsovics is megfogalmazta, óriási lenne játszani ellenük, de nélkülük még esélyünk is lenne.

Japán a legjobbja, Nisikori Kej nélkül szintén verhetően tűnik. Kanada a fiatal Denis Shapovalov miatt bűnhődött, valószínűleg a következő körben sem lesz ott, ahogy a világranglista-4. Milos Raonic sem. A többiek bőven százon kívül vannak. Az orosz férfi tenisz alaposan visszaesett az elmúlt időszakban, a legjobbjuk csak az 51. helyen álló Karen Kacsanov, aki szerepelt a szerbek elleni meccsen, de így sem lenne egyszerű ellenük. A horvátok a spanyolok elleni vesztes mérkőzésen Franko Skugorral (220) és Nikola Mektićcsel (321.) álltak ki. Ha ellenünk is így lenne, lehetne reménykedni.

Bárki is jön, óriási bravúr kell. De ha már egyszer Argentína, aztán Ausztrália ellen sikerült, miért ne sikerülne most is. Úgy, hogy a legjobb játékosunk jelenleg csak a 163. a világranglistán. Az osztályozó sorsolását április 11-én rendezik.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?