Két tömegverekedés, egy 0-0, így születtek meg Amerika menő sportjai

15eveningss-slide-PVYP-superJumbo
2018.09.01. 21:16

Már csak a valószínűségét tekintve is elég hihetetlennek tűnik, hogy egy nem túl ismert montreali egyetemhez vezessen vissza három olyan világszerte népszerű sportág eredete is, mint a jégkorong, a kosárlabda és az amerikaifutball, pedig igaz. A McGill nélkül Amerika négy kedvenc sportjából három nem lenne, az pedig már csak a ráadás, hogy  Kanada nélkül egyik sem létezne. A hoki, kosárlabda, amerikaifutball hármast ráadásul nagyjából 15 éven belül találták fel, ami csak a valószínűtlenségi faktort erősíti.

De haladjunk is szépen időrendben!

Köszi, Kanada, hogy kitaláltátok az amerikaifutballt

Az amerikaifutball már csak a neve miatt is összeforrt az Egyesült Államokkal, történetileg is úgy tartják, hogy az első amerikaifutball-meccset 1869. november 6-án rendezték a Princeton és a Rutgers egyetemek részételével, az igazság viszont az, hogy annak a mérkőzésnek, pontosabban a mérkőzés szabályainak nem sok köze volt az amerikaifutballhoz.

Olyannyira, hogy az 1869-ben érvényes futballszabályok szerint játszották, csak rúgni lehetett a labdát, dobni vagy azzal kézben futni nem lehetett – mindez azért volt egyébként így, mert a Rutgers pályáján játszottak, tehát ők mondták meg, milyen szabályok szerint rendezzék a mérkőzést.

Az első hivatalosnak tartott amerikaifutball-meccs tehát nem VOLT több, mint egy gyatrán megszervezett focimeccs.

Az első rendes amerikaifutball-mérkőzésre öt évet kellett várni, ekkor futott be a McGill levele a Harvardhoz (őket a Princeton és a Rutgers fertőzte meg az általuk amerikaifutballnak tartott dologgal), hogy kihívnák őket egy futballmeccsre, de mivel nem nagyon tudtak megegyezni a szabályokban, végül úgy döntöttek, hogy két mérkőzést is rendeznek egymás után, egyet a Harvard, egyet a McGill elgondolása szerint.

Az 1874. május 13-14-én rendezett kettős összecsapásra 500-an váltottak jegyet, ők azt láthatták, hogy az első napon a Harvard simán, 3-0-ra verte a McGillt a labdarúgás némileg módosított szabályaival (akkoriban Boston Game-nek hívták ezt) tartott meccsen: csapatonként 25 fő volt pályán, a a gömb alakú labdát főként rúgni lehetett itt is, de már engedték a kézzel való felvételét, ha pedig elállták a labdát játékos útját, az hátrafelé dobhatta vagy rúghatta a labdát. A szabályok elég zavarosak voltak, nem is csoda, hogy ebben a formájában nem is maradt meg ez a sportág.

Kép az 1874-es első, igazi amerikafutball-meccsről
Kép az 1874-es első, igazi amerikafutball-meccsről
Fotó: McGill University

Másnap jöttek a McGill szabályai és labdája:

egy tojásformájúra felfújt bőrdarab, amelyet meg lehetett fogni és úgy futni, de a dobás és a rúgás is szabályos volt.

Kísérletekre volt osztva a támadójáték, mint a mai amerikaifutballban, tryokra ment a játék (ezek lettek később a touchdownok),  csapatonként pedig 13-13 játékos küzdött. A végeredmény egy nagy 0-0 lett, de ez is elég volt ahhoz, hogy a Harvard játékosait megfertőzzék az újszerű szabályok.

Nem sokkal később a Harvard már a Yale-t is megtanította az új verzióra, aztán jött a Princeton, röviddel utánuk pedig már mindenki így játszotta az amerikaifutballt: 1876-ra hivatalos szabálykönyvet is kapott a sportág, amit a legtöbb egyetem csapata átvett.

Jég+rögbi=hoki

Kevesebb mint egy évvel a Harvard–McGill-meccs után, 1875-ben egy montreali mérnök és nagy rögbiszurkoló, James Creighton kiszúrta magának a város földalatti, fedett jégcsarnokát, mint remek helyet, ahol a barátaival a tél alatt is jó kondiban tudják magukat tartani rögbi híján.

Creighton és barátai – szinte mind a McGill egyetem hallgatója volt, beleértve Creightont is – vasárnaponként, a jégpálya őrét lefizetve jártak be, március 3-án pedig addig gyakoroltak, hogy a komplett szabályok is kialakultak, így arra a szerdára meghirdették a történelem első hokimeccsét. A helyi újságban, a Montreal Gazette-ben megjelent cikk szerint mindenre gondoltak, az érdeklődőket arról is tájékoztatták, hogy pattogó labda helyett egy lapos fadarabbal játszanak majd, nehogy a korong valakit eltaláljon játék közben. A nézők nagyjából meg is úszták, de nem mindenki volt ilyen szerencsés.

Eltérő beszámolók szerint vagy gyerekek untak rá a történelmi hokimeccs nézésére, és mentek fel a jégre játszani, amikor is az egyiküket fejen találták, amiből aztán elég nagy verekedés tört ki, vagy a helyi műkorcsolya-csapatnak lett elege az eléggé elhúzódó találkozóból, és a nézők közül hergelve indították a bunyót, amiben sípcsontok, fejek és a kispadok is törtek a beszámolók szerint.

victoria-rink
Fotó: McGill University

Az első meccset még kilencfős csapatokkal játszották, a rögbis múltnak köszönhetően nem lehetett előre passzolni, két éven belül viszont a kilences csapatok hétre csökkentek. Két évvel később, 1879-ben megalakították az első hokicsapatot, a McGill Hockey Clubot, 1892-ben Lord Frederick Walter Stanley kormányzó adományából megszületett akkori nevén a Dominion Challenge Cup, amit ma Stanley-kupaként ismerünk, 1909-ben létrejött a National Hockey Association, amiből nyolc év múlva az NHL lett, 1920-ban pedig már a nyári olimpia programjában volt a hoki.

Két barackos kosár, egy kis rossz idő, és kész is

Az viszonylag széles körben elterjedt tény, hogy a kosárlabda nem valami másik sportágból fejlődött ki, hanem sokat gondolkodva kitalálták, a megszületésének körülményei viszont már nem ennyire ismertek.

A dolog 1891-ig, azon belül is december 21-ig nyúlik vissza, amikor a kanadai Dr. James Naismith épp az egyesült államokbeli Massachusettsben található Springfield keresztény dolgozók iskolájában dolgozott – ez a későbbi YMCA (Young Men's Christian Association) keresztény szervezet elődje volt. Ezen a napon főnöke arra kérte, hogy találjon ki valami időtöltést, amit fedett pályán is lehet végezni a tél során, amikor a többi sportág gyakorlása a rossz idő miatt lényegében lehetetlen, hogy ezzel is lekösse az iskola magatartásproblémás tanulóit.

A megoldásra két hetet kapott, de nem véletlen, hogy pont őt keresték meg a feladattal, és hogy ilyen rövid határidőt kapott: Naismith ugyan nem volt hatalmas termet, de legendásan erős, és kifejezetten művelt volt. A montreali McGill egyetemen tanult, ahol összesen 11 diplomát szerzett, orvosként doktori címet is kapott, de a papi képzést is elvégezte, egy évben pedig őt választották az egyetem legjobb sportolójának.

Nem is kellett sok, hogy Naismith fejéből valahogy kipattanjon az ötlet:

két barackos kosarat szögelt a falra, a tanítványainak adott egy focilabdát, és csak annyit mondott nekik, a lényeg, hogy a labdát a kosárba dobják. Megfújta sípját, és kezdődött is az első kosárlabda-mérkőzés.

A feltalálásnál egy fokkal érdekesebb, hogy egy olyan eszes ember, mint Naismith, csak kínok árán jött rá, hogyan tudná felgyorsítani a játékot.

Eredetileg ugyanis a labda bennmaradt a kosárban, és létrán kellett felmászni érte, hogy kivegyék, és folytathassák a játékot.

Naismith első fejlesztése az volt, hogy fúrt egy kis lyukat a kosár aljára, amin keresztül egy partvisnyéllel verték ki a kosárból a labdát, a hálós megoldást csak sokkal később vezették be.

Bár az első meccs óriási verekedésbe torkollt – több monokli, egy vállficam és egy ájulás volt a listán –, ez is közrejátszott abban, hogy Naismith módosította kicsit az eredetileg megfogalmazott szabályokat. Végül 13 pontban szedte össze a játék lényegét, innentől kezdve pedig futótűzként terjedt a kosárlabda, köszönhetően annak, hogy a YMCA magazinja lehozta a szabályokat.

Naismith szerény emberként sosem kérkedett a világ egyik legelterjedtebb játékának kitalálásával, pénzt sem kért érte soha, sőt, összesen annyi hírnévnek engedett, hogy az 1936-os berlini olimpia első kosármeccsén ő végezte el az ünnepélyes labdafeldobást. Sőt, igazából nem is tartotta túl nagyra a kosárlabdát, úgy vélte, a torna és a rögbi sokkal jobb nevelési eszköz a magatartási problémákkal küzdő fiatalok számára.

Felhasznált források:

CBC | RCINET | McGill

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?