Az este, amikor legendává emelkedtek a magyar gyorskorcsolyázók

A magyar rövidpályás gyorskorcsolya harminc év alatt a nulláról jutott el az olimpiai aranyéremig. A sportág első magyar bajnokságát 1989-ben rendezték meg, a férfiváltó 2018-ban Dél-Koreában a nagyhatalmakat megelőzve megszerezte Magyarország első téli aranyérmét. Kevés aranyérem váltott ki olyan hatást, mint az övék.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

A pillanatra, amikor Liu Shaolin Sándor korcsolyája előbb haladt át a célvonalon, mint az őt üldöző kínai versenyzőé, és a győzelmi üvöltésre szinte minden érintett emlékszik. Hogy előtte milyen fordulatok követték egymást, azt a versenyzőkkel rekonstruáltuk.

A 2018-as phjongcshangi téli olimpia azért is volt különleges, mert mind a férfi, mind a női váltó kijutott rá. 2014-ben a férfiak az utolsó verseny utolsó körében szálltak el, Knoch Viktor vezető helyen haladt a kvalifikációs verseny B döntőjében, de az egyik kínai versenyző kilökte őt. Többen meg mertek esküdni rá, hogy szándékosan, mert a magyar váltó erősebb volt, mint amelyik végül ott lehetett az olimpián.

„A 2015-ös vb-n állt össze először a későbbi győztes névsor, Moszkvában másodikok lettünk. Már Sanyival is érezhető volt a nagy javulás, de az igazi ugrást Shaoang, vagyis Ádó megjelenése jelentette. Onnantól kezdve mindenkire veszélyesek lettünk. Ádó az első versenyen hibázott, Sanyi le akarta szedni a fejét, hogyan csinálhatott olyan hülyeséget. Nyugtattuk őt az öltözőben, 15 éves, először versenyzik a felnőttek közt az öccse, persze hogy van benne drukk.

Akkortól éreztük, ott a helyünk a legjobbak közt. És akkor magunk sem gondoltuk, milyen hihetetlen izgalmak jönnek még, hogy egyáltalán ott lehessünk az olimpia nyolc csapata közt

– emlékezett vissza Knoch Viktor, aki már járt három olimpián, 2006-ban gimnazistaként lett pontszerző Torinóban.

A bátyja, Balázs kezdett el korizni, pedig a futball helyett a jégkorong tetszett meg neki, de miután arra nem volt lehetőség Pécsen, ezért jött a korcsolya. Később Viktornak is megtetszett a sportág, és ezek után sok éven át jelentette az állandóságot a sportágban. Ahogy a Liu fivérek megérkeztek, a váltó erős lett, ők lettek a befejező emberek. Knoch tudta kezelni ezt a dolgot, és sokadszor is igazolódott, egy jó csapat fontosabb az egyénnél. „Hiába voltam én egyedül jó, láttam, hogy mennyivel egyszerűbb a riválisok dolga, ahol erős csapat van. Aztán elkezdtem én is fejlődni, ami 27 évesen már nem általános, gyorsabb lettem, 2015-ben egyéni világkupát nyertem 500-on. Nem irigykedtem, inkább vártam rájuk. Ahogy Burján Csabira is, mert ő a juniorok között Sanyiékkal vb-érmes volt.”

A két Liu is más sportággal kezdte: először úsztak, de a klóros víz miatt rendre begyulladt a szemük, és ezek után a szülők beírták a keresőbe, milyen téli sportolási lehetőségek vannak Magyarországon, így találtak rá a short trackre. Hogy a korcsolyázáshoz van érzékük, elsőre nem volt szembetűnő. Az édesapa 2007 februárjában megnézte a Budapesten edző kínaiakat, összebarátkozott velük, és idegenvezetést tartott nekik. A fiúk kaptak is egy meghívást, és az ígéretet, hogy sokat fejlődhetnek, ha Kínába mennek.

Akkor találkoztak Csang Csing (Lina) edzőnővel, akit 2013-ban Magyarországra csábítottak. Amikor azt hitték a hazai versenyzők, hogy keményen edzenek, Lina még emelt az adagokon. Azt hitték, nem fogják kibírni, de kibírták.

A csapat formálódott, és vb-negyedik lett 2016. márciusban, aztán 2016. decemberben, alig több mint egy évvel az olimpia előtt, remekül versenyezve, rajt-cél győzelemmel nyomatékosították, hogy számolni kell velük. 2017-ben vb-bronzérmesek lettek, és semmi sem utalt arra, hogy meg kell szenvedniük az olimpiai helyért.

Aztán jött egy balul sikerült budapesti futam, majd egy újabb pech a hollandiai versenyen. Még két verseny volt hátra, az elsőn Knoch megsérült, öt öltéssel kellett összevarrni a hátát Sanghajban, mert egy koreai versenyző pengéje beleállt. Knoch a fogait összeszorítva a kisebb műtét ellenére másnap a jégen volt, noha elsőre a zokniját is alig tudta felhúzni. Három magyarral nem indulhatott volna el a futam, ezért életbevágó volt, hogy legalább egy kört megtegyen a jégen. Összességében a 6. hellyel az olimpiai remények életben maradtak, de az igazi dráma még hátravolt.

A szöuli világkupán ugyanis a kazahok elleni szabálytalanság miatt kizárták a csapatot. A nagy rivális kazahok így ott lehettek az ötös döntőben, és ha a harmadik helyen érnek célba, akkor kijutnak az olimpiára. Végül ötödikek lettek, ami megnyitotta az utat a mieink előtt. „Akárhányszor az éremre nézek, mindig eszembe jut az a futam.

A szállodában voltam, nem bírtam volna a helyszínen végignézni. Megcsörrent a telefonom, a feleségem keresett otthonról, összerándult a gyomrom, de azért hívott, hogy gratuláljon

– elevenítette fel Knoch, akinek a kisfia a budapesti reptéren olyan pólóban fogadta: az édesapja negyedszer is kijutott az olimpiára.

Az oroszok a doppingbotrány miatt nem mehettek az olimpiára, és a kizárásuk megváltoztatta az olimpiai elődöntő beosztását. „Ahogy ezzel szembesültünk, úgy gondoltuk, innen kötelező továbbjutni. Ha mi érmet akarunk, akkor a japánokon, az amerikaiakon át kell lépnünk. A hazai pályán versenyző Korea nagy falat, de ahogy egymás mellé tettük a japánok, amerikaiak négy emberét, csak az jött ki, hogy jobbak vagyunk náluk” – emlékezett vissza Burján Csaba. 

Az elődöntőben aztán kezdett minden összeállni. Knoch a mai napig szívesen nézi vissza, mert szerinte hibátlanul teljesítettek. Okosan előzgettek, és a második helyen biztosították a helyüket a négyes döntőben. Eközben egyéniben az eredmények elmaradtak a várakozásoktól, ezért a hangulat mégsem volt felhőtlen.

„Engem sajnos háromszor kizártak. Idegileg ez egy más verseny, mint akármelyik világkupa, még ha ugyanazokkal a versenyzőkkel is kell jégre menni” – mondta Liu Shaoang. 

vagyis „Készülj a háborúra” című dalával hangolódtak. A csarnokban viszont 12 ezer őrjöngő koreai készült az ünneplésre. 1500-on Lim nyert, és azt várták, hogy a legnagyobb ászuk, Szeo Jira megszerzi a váltóval az aranyérmet.

A hazai szurkolóknak azonban nagyot kellett csalódniuk, mert Lim az egyik kanyarban elesett. Szeo hiába várta a 23. körben, a verseny felénél, hogy meglökje őt, mert Lim korábban a szivacsnak vágódott, így a hazai remények elszálltak. Hatalmas csalódott moraj töltötte meg a csarnokot. A verseny azonban ment tovább, sőt, ezek után kezdett csak igazán éles lenni, mert biztossá vált, hogy Magyarország érmes lesz, ha nem jut hasonló sorsa, mint a koreai csapat.

Nyugi, nyugi, ezt hallottam, ahogy Lina mondta. Többnyire kínaiul szoktunk beszélni, de akkor magyarul kiabálta.

Elsőre nem is értettem. Utána tudatosult bennem, megvan az érem, a legnagyobb ellenfeleink kiszálltak, nem kell rohanni, mert nem a következő körökben kell megnyerni a futamot, hanem ahogy előre megbeszéltük. Kiterveltük, hogy az utolsó előtti váltást előrehozzuk, a kínaiakkal szemben ez lehet az esély, hogy Ádó előzzön. Én pedig, ha úgy adódik, elmegyek a kanadai Girard mellett az utolsó két körben” – emlékezett vissza Liu Shaolin, aki a futamok előtt rendre megsimogatja a szemöldökét, az a védjegye.

Ami papíron jól nézett ki, azt át kellett ültetni a valóságra. Addig az olimpián rosszul sültek el a dolgok, a döntőben azonban egy csapásra minden megváltozott. A kínaiak nem húztak váratlant, fél körrel tovább a pályán maradtak, eközben Liu Shaoang elment a később váltó Vu Ta-csing mellett. Megőrizte a pozíciót, majd lökött egy nagyot a testvérén, akinek nem volt más feladata, mint el kellett mennie a kanadai ellenfele mellett. Az első adandó alkalommal megtette, az első kanyarra remek ívben fordult, lehagyta Girard-t, akinek a szemüvegét is leverte. A kínai versenyző közben megelőzte a kanadait, de ekkor már csak egy kör volt hátra, és ezen a 111 méteren megnyugtatóan és magabiztosan őrizte Liu Shaolin az első helyet.

Ő üvöltött, eközben a zsűri visszanézte a beérkezett vitás eseteket, vagyis még teljes erőből nem lehetett örülni. A 19. körből tanulmányozták Knoch kontaktját, ami elsőre nem volt olyan súlyú, amiért ki kellene zárni. Mondták is egymás közt, ha ezért elveszik tőlük az első helyet, akkor egy váltó sem maradhatna versenyben. Ebben a sportágban a győztestől vettek már el aranyat – mit sem számított tehát, hogy eközben már a magyar zászlóval ünnepeltek a jégen. Eltelt egy perc. Majd egy újabb. Nem csak a mieinket vizsgálták, ezért aprólékosan végig kellett venni a felmerülő eseteket. Négy perc elteltével megjelent a kijelzőn a hivatalos végeredmény: Magyarország az olimpiai bajnok.

A visszajátszásokon látszott: Shaoang és Knoch már két körrel a vége előtt tudta, hogy a befejező ember megoldja a feladatot.

Tudtuk, hogy Sanyi leszedi Girard-t

– állították mind a ketten most is. Ha újra akarja élni az izgalmakat az elejétől a végéig, mind a 45 kört, akkor most megnézheti.

1. MAGYARORSZÁG – 6:31,971
2. Kína – 6:32,035
3. Kanada – 6:32,282

Shaoang arról beszélt, hogy ugyan nagyon gyorsan pörögtek az események, neki mégis olyan, mintha lassított felvétel lenne. Tudja rekonstruálni az eseményeket, és nem azért, mert esetleg látta sokszor a felvételeket, hanem mert megőrizte a lépeket. „Sikítottam, amikor vége lett, és videóztak a zsűriasztalnál. A többiek csitítottak. Alig bírtam magammal, önkívületben voltam. Nem mertem elhinni. Sokáig nem mertem elhinni. Minden jó, ha jó a vége. Ez a jó mondás ilyenkor” – testvére, Sándor összegzett így közvetlenül a győztes futam után a helyszínen.

A dobogóra még aznap álltak fel, olyan íjászmozdulattal, mint Usain Bolt, úgyhogy a jamaicai sprinterlegenda küldte is nekik a pezsgőt. Az éremátadás másnap mínusz 10 fokban volt, mind a négyen Lina nyakába akasztották a sajátjukat, akinek nemcsak kétkilónyi arany jelentette a boldogságot, mert megmutatta, hogy sikeres lehet távol a hazájától. A másik kapitány Bánhidi Ákos volt, a sportág egyik hazai atyja, akinek a 2000-es nyári olimpián is volt oka az örömre, mert kerékpárban Szabolcsi Szilvia pontszerző volt.

Liu Shaolin Sándor

„A felhők felett jártam az olimpia után, azt hittem, minden könnyű lesz majd. Én addig a kudarcokból tanultam és építkeztem, most az örömöt kellett kezelni. Már a hazafelé tartó repülőn fizikai fájdalmaim voltak, sajgott a csípőm. Utána alig tudtam rávenni magam a munkára, sok meghívást kaptam, bulikba jártam, elszaladt a súlyom. 2018 nyarán hazajöttem az olaszországi alapozó edzőtáborból, nem bírtam tovább. Átfutott rajtam, minek fagyoskodjak. 2019-ben már én kértem, hogy mehessek a megterhelő edzőtábor után még egy hétre Hollandiába. A karantén alatt ébredtem rá, nem éghetek ki ennyi idősen, és mostanra ismét éhes vagyok, olimpiát akarok nyerni az öcsémmel együtt.” Volt egy ijesztő balesetük a nyáron, de nem sérült meg senki súlyosan a Margitszigeten.

Liu Shaoang

„Sok minden történt a két és fél év alatt, a sérüléseim megakadályozták, hogy a világbajnokságokon jól versenyezzek. 19 évesen lettem olimpiai bajnok, még nagyon sok minden van előttem. Az olimpiai győzelem egy könyv, végigolvastuk, büszkén feltettük a polcra, most már vehetünk egy újabbat a kezünkbe, egy még vastagabbat, azt is elkezdhetjük lapozni. Az aranyérmem nem veszem elő mindennap, egy kicsit poros is volt már, 150 ezer forintot érhet annak, aki nem küzdött érte mindennap. Én a küzdést látom benne, és azt, hogy szeretném még átélni azt a hihetetlen érzést, amit két éve a jégen.”

Burján Csaba

Jelenleg eltiltott, a juniorkerettel együtt készül, aminek a jó oldalát látja, kikerült egy kicsit a mókuskerékből. Volt egy bejegyzése, amivel nemzetközi diplomáciai botrányt okozott. 2019-ben Európa-bajnok lett a váltóval, ezt az aranyat is lehúzhatja a bakancslistájáról, de a vb-arannyal lenne teljes a gyűjteménye. „Már újra az olimpia van a szemem előtt, a magyar válogatott olyan erős lett, hogy minden erőmre szükség lesz, ha vissza akarok kerülni. Ez az aranyérem 15-20 éve még az elérhetetlen álom kategóriájába tartozott, amikor kisgyerekként az első versenyekre mentem. Mi igazoltuk, hogy elérhető. Ezért is furcsa lenne, ha nem hinnék abban, hogy leszek még én sikeres az olimpián.”

Knoch Viktor

Már az olimpia előtt eldöntötte, hogy egy évre visszavonul, mert szeretné megadni a lehetőséget lengyel feleségének, Marta Wojciknak, hogy ő is versenyezhessen. Az átmeneti pihenőből végleges lett, és 30 évesen már a junior válogatott edzője lett, és azon dolgozik, hogy az utánpótlásnak minden tudását átadja. A legapróbb hibákat is időben kiszúrja, ezzel emelve tovább a szakág színvonalát. „A sportág dinamikus fejlődését jól érzékelteti, 40 másodperc alatt is lehet teljesíteni az 500 métert, míg 10 éve még 42 másodperc alatti idő is nagy érdemnek számított. Amikor mi nekiindultunk, a kitartás és a hit mást jelentett, mint most, egészen mások voltak a körülmények. Ám a kitartás és az erős hit olyan alap, ami nélkül nincs siker.”

Felhasznált forrás: Radványi Benedek: Aranypengék