Indianapolis-New Orleans a Super Bowlért

Miamiban az alapszakaszt két legjobb mérleggel záró együttes játssza majd a 44. Super Bowlt, miután a Colts otthon, viszonylag könnyen verte a New York Jetst, míg a Saints a Louisiana Superdome-ban hosszabbításban verte a Minnesota Vikingst a bajnokság egyik legizgalmasabb mérkőzésén. Favre sérülten fejezte be a játékot, a játékvezetők nem egy megkérdőjelezhető ítéletet hoztak, de mindent összevetve a Saints megérdemelten jutott a floridai nagydöntőbe.

Az előzetes elemzésekkel szemben nem kifejezetten a Jets védelméről és a Colts támadósoráról szólt a mérkőzés, hiszen a Rex Ryan edzette defense ezúttal nem volt olyan kemény, mint az utóbbi hetekben, az offense viszont fel tudott nőni a feladathoz, és egészen az utolsó negyed elejéig meccsben tartotta a vendégeket.

A mérkőzés képét nagyban befolyásolta, hogy a Jets kevésbé hagyatkozott futójátékra, mint a korábbiakban, Mark Sanchez megmutathatta passzolási képességeit, szépen is teljesített az újonc irányító (257 yds, 2 TD, 1 INT). Az viszont kevésbé volt pozitív, ahogyan a Colts védelme visszatartotta a futásokat, Shonn Greene, az elsőéves runningback a harmadik negyedben bordasérülés miatt kiesett. Így eshetett meg, hogy az erős futójátékú NY Jets alulmaradt a liga ebben a műfajban leggyengébb csapatával szemben (101-86 yds).

Az első negyed még a Jets-védelemnek írható be, hiszen egyik csapat sem tudott pontot csinálni (Feely 44 yardról rontott field goal-kísérletet), Stover közvetlenül fordulás után egy közeli lövéssel tett föl három pontot a kijelzőre. A Colts mindössze a következő play végéig volt előnyben, ennél az első akciónál (kickoff-touchback-indulás a huszasról) Sanchezék nagyon megetették az ellenfél védelmét, Lacey és Bethea különösen rosszul olvasta a támadókat, akik egy hatalmas játékkal rögtön átvették a vezetést.

Az Indy erre ismét csak egy mezőnygólt tudott produkálni, amire válaszul újfent hat-plusz-egy pont érkezett: a Jets vadmacskája, Brad Smith futás helyett passzjátékra vállalkozott, amivel - Cotchery elkapása után - majd' félpályányi területet nyertek,

és a drive-ot Mark Sanchez tight endjének, Dustin Kellernek kiosztott 9 yardos TD-passzával zárta le - ezzel a 4. TD-passzal, amit a rájátszásban teljesített Sanchez, vezeti az örökranglistát az újonc QB-k között.

Öt perccel a szünet előtt 8 pont volt a Colts hátránya, Addai elveszítette a labdát, amiből a Jets mezőnygólt ért el, 17-6. Ez a tizenegy pontos hátrány nem szegte Peyton Manning kedvét, és mivel elsőszámú elkapóján, Reggie Wayne-en a liga legjobb cornerbackje, Darrelle Revis védekezett, előkapta a két fiatal célpontot, az újonc Austin Collie-t,

és a másodéves Pierre Garcont, akikkel a harmadik negyed közepére meg is fordította a mérkőzés állását.

A Jets ezután már nem tudott eredményesen előrehaladni, az Indianapolis viszont még szerzett pontokat (Clark, Stover), így Manning - aki a playoffban passzolt yardok tekintetében lehagyta Dan Marinót, és 4831-el a negyedik az örökranglistán, 300 yard fölött passzolt playoff-meccsek viszonylatában pedig az első, héttel - vehette át a Lamar Hunt-trófeát, és készülhet önmaga második, csapata negyedik Super Bowl fellépésére. A helyszín pedig úgy, mint a Colts eddigi nagydöntős szerepléseikor mindig, Miami.

Indianapolis Colts - New York Jets 30-17

New Orleans-ben a szezon egyik legizgalmasabb mérkőzését játszotta az NFC két legjobbja, két zseniális irányítóval. Az elnyűhetetlen vasember, a playoff legtöbb irányítókra vonatkozó rekordját tartó Brett Favre, és minden idők legjobb kezű quarterbackje, Drew Brees sem játszott rosszul, a hosszabbításban a végső szót mégis egy rúgó, Garett Hartley mondta ki.

A Vikings szinte minden támadókra vonatkozó mutatóban felülmúlta ellenfelét, jóval többet volt pályán Favre mint Brees, a vége mégis döntetlen lett, hosszabbítás jött. A mérkőzés előtt mindenki Reggie Bushról beszélt, mint a Saints régi-vadonatúj fegyveréről, aki karrierje legjobb mérkőzésével a háta mögött készülhetett a New Orleans történetének második NFC-döntőjére (2006-2007 után ismét), és a legelsőre, melyet New Orleans-ben rendeztek. Bush ezúttal nem tudott annyira villogni, a Minnesota védelme megfogta a Sean Paytontól szokatlanul sok futást, Kluwe meg úgy rugdalta a puntokat, hogy Reggie ne is gondolhasson visszahordásra - egyszer mégsem tett le róla, akkor el is vesztette a labdát a New Orleans.

Szokásos benyújtós TD-jét persze hozta, ám ezúttal főleg a védelem tudta meccsben tartani a Saints-et. Míg Brees gyakorlatilag tökéletes védelemet kapott, amikor csak pályán volt, a negyven esztendős Favre-nak óriási nyomás alatt kellett játszania, ami egy sor szerencsésen visszaszerzett fumble mellett öt labdavesztést hozott, illetve azt, hogy Warnerhez hasonlóan Favre is megsérült Bobby McCray belépőjétől, és rossz bokával, bicegve kellett befejeznie a mérkőzést.

Gregg Williams, Johnny Vilma és Darren Sharper vezetésével új Dome Patrol formálódik, labdaszerzésben nincs jobb védelem a ligában, McCray pedig lassan megkapja a mészáros becenevet, ha így folytatja.

A mérkőzés első szakasza még kizárólag a támadósorokról szólt: az első húsz percben négy touchdown született (Peterson MIN, Thomas NO, Rice MIN, Henderson NO), 14-14-nél a védelmek vették át az irányítást, és néhány first downon kívül nem sok minden történt, egészen másfél perccel a szünet előttig, amikor Bush kezéből kiverték a puntot, és a Vikings nagyon kedvező pozícióba került: a New Orleans tizes vonaláról kellett begyalogolniuk több, mint egy perc alatt, azonban ez Favre és Peterson bohóckodása miatt nem jött össze.

A labdát könnyen elszóró Peterson a második félidőre összeszedte magát (ekkor is kiverték egyszer a kezéből, de visszaszerezte), és előbb Pierre Thomas, majd Favre sérülése után Reggie Bush vezető touchdownját is kiegyenlítette.

Öt perccel a vége előtt 28-28 volt az állás, a Saints offense azonban nemhogy az ellenfél end zone-jáig nem jutott el, még első kísérletet sem tudott kiharcolni, így a sántikáló Brett Favre jutott szóhoz, neki két és fél perc alatt kellett mezőnyrúgásra alkalmas pozíciót kiharcolni, azonban Tracy Porter leszedte a Rice felé felelőtlenül eldobott passzt, és következhetett a hosszabbítás.

A csapatoknál egyébként csak a játékvezetők küzdöttek nagyobbat, ők a szabályok alkalmazásával mérkőztek, és gyakran hoztak kifogásolható ítéleteket. A rendes játékidőben főleg a Vikings volt ezen döntések kedvezményezettje, a Saints mintha nem is otthon játszott volna, aztán a New Orleans a hosszabbításban visszakapta a kölcsönt, és a hazai szurkolók annak tapsolhattak, hogy a túlórában ők nyerték el az első labdabirtoklás jogát. Brees-ék nagy nehezen, több visszanézéses szituáció, többek között egy "negyedik és rövid" után tudtak csak elvergődni vállalható mezőnypozícióba, és az idén már néhány alkalommal ügyetlenkedő Hartley 40 yardos mezőnygól-kísérlethez állhatott fel. A texasi rúgó ebben a bajnokságban még nem teljesített 38 yardnál távolabbi kísérletet, most azonban magabiztosan bombázott a póznák közé, szállítva ezzel a George Halas-trophyt, a New Orleans Saints történetének első konferenciagyőzelmét.
New Orleans Saints - Minnesota Vikings 31-28

SUPER BOWL XLIV
Indianapolis Colts - New Orleans Saints
Miami, 2010. február 8., hétfő 0.25