Már a Super Bowlért küzdenek

Ha foci, akkor college, ha college, akkor SEC, ha SEC, akkor Roll, Tide! Két hete sincs, hogy a csapatom megnyerte a nemzeti bajnokságot, mégis, hosszú évek óta először az NFL tart izgalomban. És legnagyobb meglepetésemre az a csapat, amiért már 25 éve rajongok.

A rajongás teljesen irracionális dolog. Az enyém például azzal kezdődött, hogy Lajcsi szarvasi esküvőjén leöntöttem apámat egy üveg meggyes Márkával. A vörös lé nem igazán ment apám vajszínű nadrágjához, ez pedig események különös láncolatán át ahhoz vezetett, hogy egy évvel később egy 49ers sapkában jöttem haza Wiesbadenből.

A fociról persze semmit sem tudtam, de láttam egy dokumentumfilmet Joe Montanáról, és nagyon tetszett, ahogy különböző ritmusra lengő abroncsokon keresztül is át tudja dobni a labdát. Meccset először hét évvel később, már Georgiában láttam.

Georgiában pedig úgy tartják, ha dobálni akarod a labdát, menj bézbólozni. Ha focista vagy, légy férfi, és fuss neki a falnak. A San Francisco nem cipelte a labdát. Miért is tette volna olyan irányítókkal, mint Joe Montana, vagy Steve Young, akik egy húszforintost is eltaláltak volna ötven yardról? Klasszikus West Coast Offense-t (WCO) játszottak, sok passz, nagy játékok. Dobálták a labdát.

A futó irányító nem újdonság az NFL-ben, de az idei évig ritkaságnak számított. A futás veszélyes, egyik tulajdonos sem szereti, ha a milliárdos bizniszben is jelentős tételnek számító irányítója szétszakadt térddel marad a füvön. Véletlenül se neveznénk puhánynak az NFL-ben játszókat, de tény, hogy azért vigyáznak magukra és egymásra is. Karrierek, dollármilliók múlhatnak egy rossz mozdulaton, és ezt tudják. Ezért néznek délen egyetemi focit, ahol ez még nem számít, ahol a georgiai örökrangadó, a UGA-Georgia Tech beceneve a "Tiszta, régimódi gyűlölet".

Az is igaz, hogy gimiben és egyetemen még kisebb a sérülésveszély. Ha megindul egy irányító, az NFL negyven métert 4,5 másodperc alatt futó, 150 kilós gyilkos linebackerei helyett legfeljebb egy lomha, 120 kilós hegyomlás borulhat rá. Az egyetemek pedig szeretik az ilyen, a játékot jól olvasó, futkározó irányítókat. Ha véletlenül nem is tanulnak meg passzolni, az se baj, ha egy futónak van esze.

De hiába kísérletezék ki a futó irányítós játékot már évekkel ezelőtt az egyetemi fociban, a stílus sztárjai - Michael Vick, Tim Tebow - az NFL-ben inkább csak futni voltak jók, a kezük nem volt elég. Idén viszont a Redskins draftolta RGIII-at, a Seattle pedig Russell Wilsont. Két, nagyon mozgékony, ösztönösen futó, de jól passzoló irányítót. És a két csapat managementje elég bátor volt hozzá, hogy éljen is a kínálkozó lehetőséggel.

RGIII nem okozott meglepetést, tőle ezt várták. Wilson már inkább, ő viszonylag ismeretlen volt. De az igazi meglepetés Jim Harbaugh San Franciscója volt. Mert Harbaugh ugyan a liga tán legjobban futó csapatává faragta, a QB a tipikus pocket passer Alex Smith volt. Egészen a 11. hétig, amikor sérülése miatt beállhatott Collin Kapernick, akit már Harbaugh draftolt 2011-ben. Rögtön kiderült, hogy miért.

A Redskins csakis RGIII adottságai miatt kezdte játszani a pistol offense-t és a read optiont. Harbaugh viszont érkezése és Kapernick draftolása óta az egész csapatát ehhez a játékrendszerhez építette. RGIII szinte kizárólag optiont futott, vagyis futott, ha lehetősége volt rá. Harbaugh játékában Kapernick option mellett designed runokat is fut, vagyis a támadófal eleve neki zár, a futó is blokkol. A védelemnek, ahol eleve csak négy ember van hat lyuk betömésére, egy helyett így már minden esetben legalább két futóra kell figyelnie. Meg egy slot reciverre. Meg két wide reciverre, akik közt ott van Randy Moss is. A mai meccs egyik nagy kérdése, hogy mihez kezd ezzel a helyzettel az atlantai védelem, ami eleve nem túl hatékony a futás ellen.

A másik kérdés, hogy a 49ers mihez kezd az Atlanta támadóival. Ez a meccs nemcsak egy főcsoportdöntő, ideológiai háború is. Az Atlanta a WCO-t fejlesztette tökélyre. Két legnagyobb fegyvere a liga egyik legjobban passzoló irányítója, Ryan, és napjaink futótól wide reciverig bármilyen poszton bevethető tight end ideáljának tán legtökéletesebb megtestesítője, Tony Gonzalez. Hogy a két wide reciverről, az Alabamában nevelkedett Julio Jonesról és Roddy White-ról ne is beszéljünk. Ellenük még a liga legjobb backfieldje is megizzadna, a San Francisco védelmének pedig nem a backfield az ereje. Ebben a párharcban az lesz a döntő, hogy a San Franciscó-i védőfal mekkora nyomást tud majd helyezni Ryanre, és hogy az atlantai támadófal meg tudja-e fogni a liga tán legjobb pass rushereit.

a 49-esek szurkolójaként már el is kezdhetek aggódni. Nem is Jones touchdownja miatt, a hosszú játékok kockázata benne van a San Franciscó-i secondaryben. Sokkal jobban zavart az első drive-ban, hogy harmadik és kilencnél Ryannek mennyi ideje volt. Ha nem sikerül siettetni, akkor simán odadobja az elkapóinak.

semmi érdemi következtetést nem tudunk levonni, hacsak azt nem, hogy Kapernick elég nagy repertoárból válogathat. Ezt viszont tudtuk eddig is. Az nem látszott, hogy a Falcons védelme mennyire tudja majd megfogni Kapernicket, akinek idő kell játéka kibontásához.

az pedig az atlantai támadások gyorsasága. Legalább nem fárad annyira a védelmünk!