Mindenkinek az eszén túljárt a Patriots?

11 játékossal, hét védővel, két támadófalemberrel, egy tight enddel és egy long snapperrel erősített a címvédő New England Patriots az NFl 2015-ös Draftján. A 11 játékos többségét két dolog köti össze: mindegyik részben váratlan húzásnak lehet nevezni, illetve mindegyik játékos sokoldalú megoldás lehet a jövőben.

Már rögtön az első kör legvégén így tettek: előzetesen mindenki arra fogadott volna, hogy több későbbi választásra cserélik a 32. választási jogot, a Bill Belichick vezette stáb viszont kivárt, és amikor az ölükbe hullott a legjobb 10-20 közé várt texasi védő, Malcom Brown, örömmel választották ki a csapatukba. Az elmúlt négy évben egyébként mindig a védőegység első hét posztjának egyikére áldozta a Patriots az elsőkörös választását.

A 188 centis, 145 kilós védőfalember pont kapóra jött a csapatnak, amely a nyáron megvált a 2004 óta náluk játszó 33 éves csapatkapitánytól, Vince Wilforktól. Wilforkot 11 éve szintén az első körben választották, a védő két Super Bowlt nyert velük. 

Brown kapcsán az első nap utáni sajtótájékoztatón Belichick is a sokoldalúságát emelte ki.

Játszott a fal közepén és a szélén is, volt nose, de még az ötös technikára is kitették. A legutóbbi szezonban inkább kívül játszott az új vezetőedző alatt, előtte meg inkább középen, de mindkettő helyen komoly rutinja van. Alig várom, hogy együtt dolgozhassunk.

A második körben, a 64. választással egy korábbi hagyományát folytatta Belichick, ugyanis egy olyan játékost vitt a secondarybe, vagyis a hátsó védősorba, akit sokkal későbbi választásnak vártak az elemzők. A stanfordos Jordan Richards 64. helyen kelt el, és ha nem is ebben, de a korai választásban mindenképp hasonlít a 2012-ben draftolt  Nate  Ebnerre és Tavon Wilsonra (mindkettő safety, ahogy Richards is az lesz), illetve a 2013-ban kiválasztott Duron  Harmonra.

Richards kapcsán Belichick azonnal azzal kezdte, hogy strong és free safety poszton is bevethető, de a több poszt a 97. helyen elkelt Geneo Grissom (Oklahoma) kapcsán még jobban érezhető: tight endként, tehát támadójátékosként kezdte, onnan lett szélső linebacker és defensive end, de a fal belső oldalán is használták harmadik kísérleteknél.

Amíg Richards a korai pick miatt volt meglepő, addig Grissom leginkább azért, mert sok mindent csinál (közepesen) jól, de semmit kiválóan, ezért vele is várhattak volna. Mondhatni annyira sokoldalú, hogy lehetetlen meghatározni a posztját, de ez amekkora előny, legalább ugyanakkora hátrány is.

A Patriots negyedik játékosa, Trey Flowers is a védelembe érkezett – a trend nem véletlen. A bajnok a nyáron elvesztett a védelem legfontosabb játékosaiból kettőt: Wilforkot a magas fizetése miatt engedték el, és Darrelle Revisszel is pénzügyi okokból nem tudtak megegyezni. Mivel az elit cornerback elhagyta a csapatot, az ő hiányát erősebb védőfallal próbálják majd orvosolni, erre kellett nekik Brown, Grissom és Flowers is.

Flowers amellett, hogy endet és külső LB-t is játszik, az irányító támadása mellett aktívan részt tud venni a passz elleni védekezésben is.  A támadókhoz érkező három ember (Tre' Jackson, Shaq Mason támadófal, és A. J. Derby, tight end) sem csak egy dologra alkalmas, illetve ketten biztosan nem. Mason mindkét guard poszton játszott a Georgia Techben, de a Senior Bowl előtt centerként is edzett, ez pedig rengeteget számíthat meccsnapon, mert csereként három posztra is megjátszható, nem kell tehát külön ember a padra minden helyre.

Jackson legnagyobb értéke az lehet, ha már csak a jobb guard posztján bevethető, hogy egyetemen csapattársa volt a Patriots mostani kezdő centerének, Bryan Storknak, a támadófalban az összeszokottság pedig mindennél fontosabb. Mindkét támadófalembernél érdemes megjegyezni, hogy mindkettő egyetemi próbanapján ott volt a Patriotsnál összesen 28 évet szolgáló edző, Dante Scarnecchia, aki visszavonulása után is segíti korábbi csapatát a tehetségek feltérképezésében. Derby ugyan tight end volt az Arkansas-nál, de korábban irányítóként is játszott, vagyis jobban átlátja a támadósémákat.

Ami az utolsó két körben Derby mellett kiválasztott hármast, Matt Wellst, Darryl Robertset, Xzavier Dicksont illeti, ők is beleillenek a Patriots modelljébe. A 188 centis, 101 kilós Wells talán kicsit kicsi linebackernek, de a passzok ellen felküldött, mostanra általánosnak mondható védőfelállásokban övé lehet a linebacker-safety-hibrid játékos szerepe, és emellett a speciális csapatrészekben, vagyis a rúgójátékoknál is nagyon hasznos. Dickson lényegében Hightower gyengébb kiadása, mind 3-4-es, mind 4-3-as védelemben tud a szélen játszani, de endként is bevethető. Robertsre elsősorban a speciális csapatrészben számíthatnak majd, aki edzéseken minden cornerback-poszton besegíthet majd.

Cardona az egyetlen igazi specialista, de ez egy long snappertől el is várható. A haditengerészet egyeteméről érkező játékos amerikai futball mellett lacrosse-ozott is, a 66 km/h-s snappelési sebessége pedig a valaha mért legmagasabb, ezért lehet, hogy a NFL történetében legritkábban drafolt pozícióról elég hamar elkelt. Belichick maga is éveket töltött a Navy csapata mellett még gyerekként, hiszen apja náluk dolgozott edzőként. Cardona legnagyobb gondja az NFL-lel az lehet, hogy elérje a haditengerészetnél, hogy az elengedje a kötelező ötéves katonai szolgálatát.