- Sport
- 120 yard
- tailgate
- ohio state
- ohio state buckeyes
- urban meyer
- ezekiel eliott
- jt barrett
- cardale jones
- braxton miller
A jó, a rossz és a csúf, Ohio State kiadás
További 120 yard cikkek
- További két évig élvezhetjük a Taylor Swift-jelenséget a meccseken
- Holtan találták otthonában a New England Patriots és New York Giants korábbi játékosát
- Sosem látott támadósorozat, a bajnok sebességrekorderrel erősített
- Húsz évvel ezelőtt nem lehetett mellényúlni, minden arannyá vált
- Sorsdöntő hét következhet az Egyesült Államokban
Három meccset is játszott az Ohio State hétfő este kedd hajnalban, és szerencsére ebből kettő tök jó volt, a harmadikat meg gyorsan elfelejtettük már közben. Négy eltiltottal, elég komoly nyomással egy igen macerás védelem ellen remekül vette az akadályt a csapat, és ha hozzávesszük, hogy a második-harmadik legnezebb meccs volt ez az alapszakaszban, akkor elég rózsás a helyzet.
A jó, a rossz és a csúf persze nem erre a három szakaszra vonatkozik, hanem a három irányítóra – Cardale a jó, J.T. a rossz (nem úgy rossz persze) és Braxton a csúf, azok után, amiket művel. Urban Meyer ugyan nem árulta el előre, ki kezd, de már a bemelegítésnél látszott, hogy Cardale Jones nyerte a harcot, J.T. Barrett maradhatott az oldalvonalon. Ez nekem nem volt akkora meglepetés, Jonest vártam a kezdőbe, ez az ő szezonja lett, Barrettnek még ezután is marad két éve.
Cardale remek volt, a buta interception belefért, ahogy Ezekiel Elliott elcseszett punt returnje is, amikből fordított a VT – nagyjából ennyiről is szólt a meccs, ha a Buckeyes nem hibázik, köze sincs az eredményhez a Hokiesnak, de ha egy Oregon ellen a döntőben elviseltünk valahogy négy labdavesztést, akkor ez a kettő nyilván meg sem kottyant.
És akkor jöjjön a többi, meg a beígért gifparty is
Már rögtön az első drive-ban jelezte Jones, hogy remek formában vette a nyarat, és hogy nyugodtan rá lehet bízni az alapszakaszt is, nem kell megtartani playoff-specialistának. Az sem nagyon zavarta, hogy egyedül Michael Thomas volt a pályán tavalyról minősíthető elkapómunkával, inkább gyorsan felavatta azt a Curtist Samuelt, akit már régen szeretnének Urban Meyerék rendesen bevonni a játékba, csak eddig (meg igazából most is) túl sok a minőségi ember.
Mondanám, hogy menetrendszerűen jött aztán Elliott hosszú TD-je is (tavalyi rájátszással együt sorban harmadik meccsén futott 80 yardos, vagy annál hosszabb touchdownt), de a VT bear-defense-e ellen nem véletlen, hogy nem futtatták, hiszen a Hokies egy nose guarddal ölte a centert, két másik ember meg a guardokat vette ki a játékból, úgyhogy nem sok hely maradt középen. Fájó is volt szegény ESPN-es emberkéket hallgatni a szünetben, hogy vajon miért nem fut Zeke, és hát ne is csodálkozzon az OSU, ha így hátrányban van a szünetben. Nem kell félni, jövő héttől még jobban rákapcsol Zeke, már ha rá kell kapcsolni úgy, hogy a legutóbbi hat meccsén 1046 yardot futott.
De a nap sztárja akkor is Braxton Miller volt, aki olyan dolgokat művelt első elkapóként játszott meccsén, mintha 8-10 éve csinálná ezt, és ez nem kicsit félelmetes. Főleg ez az első elkapása, mert ami ezután jön, az sebesség, egy kis erő, amit láttunk tőle 2013-ban is, amikor irányítóként futkorászott, na de ilyet:
Aztán a TD sem volt semmi, amivel fordított a második félidő legelején a Buckeyes.
De nyilván az igazi csoda a spin move volt, amiről már most legendák keringenek, nem hiába.
És Miller papíron csak (!) a harmadik H-Back a keretben, hiszen a Hawaii ellen már jön vissza Jalin Marshall és Dontre Wilson is, ennyi embernek meg nincs hely a pályán. Michael Thomasnak viszont biztosan lesz, és kell is lennie, mert ő veheti át talán azt a szerepet, amit tavaly Devin Smith játszott, még ha nem is lesz annyi iszonyatosan hosszú elkapása. Viszont jól ismeri a rendszert, és a nem H-Backek közül messze ő a legtapasztaltabb, hiszen mellette három gólya és a másodéves James Clark bevethető klasszikus elkapóként. De azok után, amit J.T. Barrett-tel műveltek a végén, rendben lesz ez a vonal is, hiszen ezzel a mozdulattal például az ország egyik legjobb cornerbackjét, Kendall Fullert rázta ki a zoknijából.
A védelmet meg most hagyjuk egy másik napra, volt ugyan egy interception és egy fumble is, na meg négy sack, de ez még nem az az elit védelem volt, amit tavaly a szezon végén láttunk. És ez nemcsak Joey Bosa hiánya miatt volt így, illetve rég rossz lenne, ha Bosa miatt ennyit esne az egység, egyszerűen kicsit még fel kell pörögnie a srácoknak. Az viszont már most látszik, hogy a Darron Lee, Reakwon McMillan, Joshua Perry LB-sor vadállat lesz, a szezonnyitón 91 tackle-ből 22-t ők csináltak.
Az pedig már csak szolgálati közlemény a végére, hogy Jones, Barrett és Miller is állt a center mögött, utóbbi jópár wildcat miatt, vagyis Meyer rendesen variál, úgyhogy készülhetünk majd a duplapasszokra, vagy akár arra is, hogy egy play-en mindhárman pályán lesznek majd az offense-ben.
Rovataink a Facebookon